Kelet-Magyarország, 1995. augusztus (52. évfolyam, 179-205. szám)
1995-08-29 / 203. szám
1995. augusztus 29., kedd TUDOMÁNY TECHNIKA A távközlés és a környezet Pekka Tarjamé, a Nemzetközi Távközlési Unió (I7V) főtitkárának nyilatkozata Az Európai Közösségről szóló gazdasági információk a nyíregyházi tanárképző főiskola internethálózatba kapcsolt gépének monitorán. A hasznos információk között szerepel például az aktuális pályázatok teljes leírása Balázs Attila felvétele Budapest (MTI-Press) — Az idei Távközlési Világnap témája ismételten felhívta a figyelmet arra a fontos szerepre, amelyet a távközlés játszhat az emberi környezet minőségének megőrzésében és javításában — nemcsak a természeti környezet tekintetében, hanem társadalmi és kulturális környezetünk tekintetében is. Az emberi történelem során a természeti környezet alkotta a gazdasági és társadalmi élet alapját. Ősidők óta az emberek vadászták és összegyűjtötték, amit a természet nyújtott. Évezredeken át harmóniában éltünk a természet ciklusaival. Később megtanultuk háziasí- tani és megművelni a természeti erőforrásokat. Ez lehetővé tette számunkra társadalmi struktúrák kialakítását, amelyek inkább az emberi törekvéseket tükrözték, mint a természeti követelményeket. Az elmúlt kétszáz évben a természeti erőforrásokat sokkal nagyobb mértékben alakítottuk át ipari termékekké, mint korábban bármikor. E folyamat során egyre mesterségesebb környezetet teremtettünk, amely sok tekintetben nem csak távol áll a természettől, de azzal ellentétes is. Átfogó információ Ma az emberiség a gazdasági és társadalmi fejlődésben új lépést tesz előre — az átfogó információ gazdaság és társadalom felé. A most kezdődő információs korban egyre növekvő számú munkahely kívánja meg az információs termékek és szolgáltatások létrehozását, termelését és elosztását. Az emberi és a mesterséges intelligencia lesz gazdagságunk alapja. A hálózatok alkotják majd a modellt az új társadalmi struktúrák számára. És a különböző kulturális hagyományok egyre növekvő kölcsönhatása remélhetően fokozatosan elmélyíti majd megértésünket, növeli toleranciánkat és szélesíti perspektíváinkat. Az ipari társadalomból az információs gazdaságba való átmenet természetesen jó hír azok számára, akik számára fontos a természeti környezet. Azokkal az iparágakkal szemben, amelyek az ipari korszakban uralták a világot, az „információs iparágak” környezetbarát iparágak. Az állítások szerint ezek az iparágak a földön található négy legnagyobb mennyiségben rendelkezésre álló, legkevésbé költséges és a legjobban elterjedt elemen alapulnak. A szilikonon, a mikroelektronikai készülékek gyártásához használt anyagon; fény- és levegőhullámokon, a jövő kommunikációs médiáin; és az emberi agy teljesítményén, amely az információs kor legfőbb energiaforrása. Ebből a szemszögből nézve az információs gazdaság alapvetően a bőség gazdasága. „Az információs munka” inkább környezetbarát, mint az ipari munka. Sok fejlett országban — ahol a munkaerőnek több, mint a fele az „információgazdaságban” dolgozik — a fejlett kommunikációs szolgáltatások felhasználása a munkatársakkal való kommunikációra, akár otthonról, akár világszerte, vonzó alternatívát jelent már a napi ingázással vagy az üzleti utakkal szemben. Környezetbarát A fejlődő országokban a távközlés beépülése a vidéki fejlesztési programokba lehetővé teszi az emberek számára, hogy szülőfalujukban maradjanak ahelyett, hogy a már túlzsúfolt városokba költöznének. Az újfajta iparágak és munkahelyek teremtése mellett az „információtechnológia” elősegíti majd, hogy a hagyományos gazdasági tevékenységek jobban alkalmazkodjanak a környezethez. A kommunikáció és a számítógépek — e technológiák az információs forradalom lényegét képezik — energiát és természeti erőforrásokat takarítanak meg a hatékonyabb termelési technikák által és a természeti és ember által alkotta környezet jobb figyelemmel kísérése és ellenőrzése révén. Ha az információs forradalom hasznos lesz a természeti környezet számára, hasznos lesz-e társadalmi és kulturális környezetünk számára is? Ezt a kérdést nehezebb megválaszolni. Minden lehetőséghez, amelyet az információs forradalom teremtett, fenyegetés kapcsolódik. Az információs iparágak információ-túlterhelést eredményezhetnek. A kifejezésmód változatosságának elősegítése helyett a gondolat homogeni- zációjához vezethetnek. Bár ezek az iparágak nem okoznak környezetszennyezést a hagyományos értelemben, nem mindenki örül a tetőkön és he- gyeken-dombokon szaporodó antennák látványának. A vizuális és információs környezetszennyezés kritikus kérdés lehet az információ korában. Az információs munka ma sok gazdaságban a legfőbb forrása a munkahelyteremtésnek. Ugyanakkor egyre inkább előtérbe kerül annak a kérdése, hogy az információiparban dolgozók nem élvezhetik a munkahelyi juttatások és társadalombiztosítás ugyanazon szintjét, mint ipari elődeik, s hogy az információtechnológia több munkahelyet szüntethet meg, mint amennyit teremt. Kihívás mindenkinek Nemzetközi perspektívából nézve fel kell tennünk a kérdést, hogy reális-e átfogó információgazdaságról beszélni, amikor a világ lakosságának többsége nem jut alapvető telefonszolgáltatáshoz. Amint közeledünk a huszonegyedik századhoz, az információ előnyei és hátrányai közötti növekvő szakadék jelentős globális problémaként jelentkezik. Ma általánosan elismert tény, hogy a nemzetközi közösség előtt álló egyik legfontosabb kihívás az átfogó információs hálózatok növekedésének elősegítése, amelyek megkönnyítik a gazdasági fejlődés természeti környezettel harmóniában való fenntartását, valamint ezzel egy időben támogatják azoknak a társadalmi, kulturális és politikai gondolatoknak fokozatos megvalósítását, amelyekre az Egyesült Nemzetek rendszerét alapították ötven évvel ezelőtt. A Nemzetközi Távközlési Unió idevágó célja e globális fejlesztési kihívás megtárgyalásához való hozzájárulás, fennállásának százharmincadik évében. Ellenálló, veszélyes baktériumok Vigyázat: az orvostudomány újkeletű komoly gondja vereség előjele lehet A baktériumsejtet fertőző bakteriofágok elektronmikroszkopikus képe Balázs Attila reprodukciója Montreal (MTI-Panoráma) — Mind gyakrabban fordul elő, hogy halálos betegséget okozó baktériumok ellenállnak az ellenük alkalmazott gyógyszerekkel szemben. Az orvostudomány mindinkább vereséget szenved velük szemben. „A helyzet nagy veszélyeket rejt magában” — jelentette ki Manjari Joshi, a marylandi egyetem professzora a UPI amerikai hírügynökség munkatársának. „Visszatérünk ahhoz a helyzethez, ahol a 30-as években tartottunk, mielőtt általánossá vált a penicillin használata. Egyes esetekben, mint például az enterococcus fellépésénél, már úgyszólván tehetetlenek vagyunk.” Ez ellen a baktérium ellen a Vancomycin nevű antibiotikumot alkalmazzák. Ez a leghatásosabb antibiotikum, de a baktériumok megtalálták a módját, hogy ellenálljanak ennek a gyógyszernek is. Ha egy beteget enterococcus támad meg, egyetlen reménye, hogy szervezetének immunrendszere le- küzdi a fertőzést — vélte Joshi professzor. A kanadai Montreálban hétezer kutató részvételével tartott nemzetközi konferencián dr. Lionel Mandell, a hamilto- ni egyetem fertőző betegségekkel foglalkozó tanszékének professzora elmondta a UPI amerikai hírügynökség munkatársának, hogy a mikrobák képesek rendkívül gyorsan változni és „megtanulni”, hogyan álljanak ellen az antibiotikumoknak. Elég ha néhány baktérium éli túl a kezelést. „Ha egy beteget 10 millió baktérium támad meg, az antibiotikum négy híján mindet elpusztítja. A négy túlélő azonban 20 percenként osztódik és néhány nap múlva a gyógyszernek ellenálló betegséggel állunk szemben.” Dr. Javier Garau spanyol kemoterápiái kutató elmondta az AFP tudósítójának, hogy az „Alexandre”-projekt, amelyben öt amerikai és 10 európai kórházi központ vesz részt, kimutatta: a baktériumok különösen az utóbbi 15 évben fokozták ellenállásukat az antibiotikumokkal szemben. Maga a jelenség ugyan természetes, de felgyorsult az antibiotikumok „mértéktelen használata” folytán. A spanyol kutató szerint az antibiotikumok hatásfoka országonként igen nagy mértékben változó. A legnagyobb eltérés a tüdőgyulladás leküzdésére alkalmazott antibiotikumok terén tapasztalható. Az európai országok közül Franciaország az, amelyben a legerősebb a baktériumok ellenállása ezen a téren. A második helyen Spanyolország áll, viszont Olaszországban, ahol szintén igen gyakran írnak fel az orvosok antibiotikumokat tüdőgyulladásban szenvedő betegeknek, szinte semmi gond a rezisztenciával. Történelemalakító betegségek Budapest (MTI-Press) — Napjainkban számos orvoskutató foglalkozik a letűnt évszázadok orvoslásával, és azokkal a betegségekkel, járványokkal, amelyek elődeinket pusztították. Dr. Cartwright angol orvos egy szőkébb területet vesz célba: az elmúlt évszázadok uralkodóinak, államférfiainak betegségeit vizsgálja. Az adott betegségeket sok esetben az akkori eszközökkel nem lehetett pontosan diagnosztizálni, és a mai orvostudomány a tünetekből esetenként néha más következtetéseket von le, mint a korabeli. Cartwright másrészről azt boncolgatja, hogy az illető uralkodó vagy hadvezér döntéseit betegsége milyen mértékben befolyásolta. Az angol orvos abból indul ki, hogy egyegy krónikus, súlyos betegség, különösen ami fájdalmakkal is jár, megváltoztatja egy-egy uralkodó vagy államférfi karakterét, és nagymértékben befolyásolja döntéseiben. A Napkirály aranyere Történészek mind a mai napig nem tudnak kielégítő választ adni arra, hogy XIV. Lajos francia király miért vonta vissza a nantesi edik- tumot. Az ediktumot IV. Henrik adta ki 1598-ban. Ez a szerződés lényegében a hugenottákkal vívott háború lezárását jelentette. Az edik- tum hivatalos vallásnak ismerte el a katolikus vallást, de emellett szabad vallásgyakorlást biztosított a hugenották számára. Az edik- tum a hugenottáknak 25 ezres hadsereg fenntartását és 200 erőd birtoklását biztosította. Az ediktum katonai jellegű kiváltságait már 1629-ben Richelieu bíboros felmondta. XIV. Lajos ennél is nagyobb hibát követett el, amikor 1685-ben visszavonta azt a részét is, amely szabad vallásgyakorlást biztosított a hugenottáknak. Következmény: sok tízezer hugenotta polgár és munkás Angliába és más országba emigrált. Az angol szigetországban természetesen a menekült hugenották franciaellenes propagandát folytattak. A katolikus II. Jakabot ekkor fosztották meg az angol tróntól (II. Jakab XIV. Lajos unokafivére volt). Franciaország pedig elvesztett egy barátot, és szerzett magának egy ellenséget. Az ediktum visszavonását még XI. Innocent pápa is ostobaságnak nevezte. De nézzük a Napkirály egészségi állapotát. 1686. november 18-án a király sikeres aranyérműtéten esett át. Ezt megelőzően két éven keresztül igen sokat szenvedett aranyérbántalmaktól, és Cartwright szerint ez befolyásolta az ediktum visszavonásában. Richelieu bíborosnak is volt aranyere, de neki legalább nem kellett lóra ülnie. Vili. Henrik szifilisze Napjaink orvoskutatói VIII. Henrik egészségi állapotának változásaival sokat foglalkoztak. Egyesek szerint köszvénye volt, egy másik tábor combnyaktájéki csontvelőgyulladást állapít meg. Cartwright szerint VIII. Henrik szifiliszben is szenvedett. Az utódok egészségi állapotából következtet erre az angol orvos. VIII. Henrik egyik törvénytelen fia, Henry Fitz- roy 17 éves korában halt meg „elhanyagolt mirigy- túltengésben”. Aragóniái Katalintól született Mária nevű leánya szintén az öröklött szifilisz tüneteit viselte magán. Az egyik szemmel látható tünet a lapított orr. Edward fia Jane Seymourral kötött házasságából született. Ő 15 éves korában halt meg, testét gennyes fisztulák borították, ujjpercei elsorvadtak, körmei letöredeztek. Erzsébet lánya, aki Boleyn Annától született, meddő volt. Maga a király 49 éves korára már meddő lett. Ez ab- nomnis tünet egy olyan embernél, aki 19 éves korában életerős, kisportolt, szemmel láthatóan jó egészségnek örvendő ember volt. VIII. Henriknél 40 éves korában kezdtek mutatkozni, hogy „valami nincs rendben” nála. Új kivégzési módszert agyait ki, forró vízben kezdett el öletni. 1534-ben (a király 43 éves volt ekkor) mindenkivel le akart számolni, egymás után kerültek sorra Morus Tamás, John Fisher, katolikusok, eretnekek, abbék, anabaptisták, és így tovább. VIII. Henrik élete végén már súlyos idegbántalmak- kal küzdő emberroncs volt, és tünetei, viselkedése valószínűvé teszi dr. Cartwright feltevését. Napóleon Waterlooja Történészek szerint Napóleon Waterloonál nem állt messze a győzelemtől. Veresége nemcsak saját bukását, de a francia történelem egy korszakának lezárását is jelentette. A döntő csata éjjelén Napóleon sokáig nem tudott elaludni. 1815. június lóról 17-re virradó éjszaka heves aranyérfájdalmai voltak, hajnalban aludt egykét órát. ennek következtében 17-én reggel csak 8 órakor kelt fel. Későn adott arra is parancsot, hogy Grouchy tábornok keleti irányban támadja meg a poroszokat. Cartwright-nek kissé túlzó az a megállapítása, hogy ez az álmatlan éjszaka okozta a Waterlooi vereséget, bár abban igaza van, hogy ilyen döntő ütközetnél korábban kell felkelnie egy olyan hadvezérnek, aki a döntéseket mindig kézben tartotta. Sokan talán szubjektivitással illetik Cartwright-et azért, mert a történelem alakulását uralkodók és vezető államférfiak egészségi állapotával hozza összefüggésbe. Annyiban azonban igaza van az angol orvosnak, hogy különösen egy olyan országban, ahol abszolút monarchia vagy abszolút diktatúra volt, mint például a náci Németországban, nem mindegy, hogy milyen a vezető egészségi állapota. Vonatkozik ez még demokráciára is, például az USA- ra, ahol az elnök kezében igen nagy hatalom és döntési lehetőségek összpontosulnak.
