Kelet-Magyarország, 1995. augusztus (52. évfolyam, 179-205. szám)
1995-08-29 / 203. szám
1995. augusztus 29., kedd HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Helyzetkép a feszült taxifrontról Rendkívül sok a várakozási idő, s ezzel együtt nagyon rossz a jövedelmezőség Cselényl György Nyíregyháza (KM) — Taxisor áll Nyíregyházán, a MÁV-állomásnál, a Jókai téren, a kórháznál és másutt. Az utasok már régen nem verekednek össze azon, melyikük ülhessen be hamarabb. Mi a helyzet ma a taxifronton? Erre voltunk kíváncsiak. —Jelenleg Szabolcs-Szatmár- Beregben mintegy 340 taxi van — tájékoztatott Kiss Sándor, a Szállítók Ipartestületének titkára. — Ebből körülbelül 300 Nyíregyházán. Megítélésünk szerint a megyeszékhelyen mintegy 230 taxival mennyiségileg és minőségileg is kifogástalanul el lehetne látni az e területen adódó személyszállítási feladatokat. A létszám-túlméretezettség még szembeötlőbb, ha tekintjük, hogy a nyíregyházi taxiállomásokon összesen csupán 70 kocsi számára van álláshely. A feszültég köztük egyre nő. A titkár elmondta, de valamennyien eínlékszünk rá, hajdanán a taxisok nagy része zúgolódásának hatására a létszámot országosan próbálták korlátozni. Az ügy az Alkotmány- bíróság elé került, amelynek döntése a másik tábornak kedvezett. Ez utóbbi a létszám felső határának meghatározásában a vállalkozói szabadság korlátozását vélte felfedezni, így, aki az előírt feltételeknek megfelel, tovább gyarapíthatja a taxizásból megélni kívánók egyre népesebb táborát. O Melyek ezek a feltételek? — A vállalkozói engedély kiváltása, a PÁV-II.-őn (Pályaalkalmassági vizsgálat) történő megfelelés, sikeres személytaxi-vezetői vizsga, eredményes vállalkozói vizsga és természetesen a taxizáshoz megfelelő személygépkocsi, továbbá 100 ezer forint vagyoni biztosíték megléte szükséges. Az illetőnek társadalom- biztosítási és adótartozása nem lehet. Ha mindezek rendben vannak, megkapja a sárga rendszámot, s vele a taxizási engedélyt. Utasra várva... O Panaszok érkeznek-e, önökhöz? — Igen — válaszolta Kiss Sándor. — Előfordul, hogy taxis rövidebb utat nem vállal, pedig ez szabálytalan. Ha az utas kéri, a közeli úti célhoz is el kell vinni. Az emberek olykor kifogásolják a szállítási díjat is. Volt, aki a megyeszékhelyen a MÁV-állomástól a múzeumig 700 forintért vitt el valakit, pedig azért 200 forint körüli lett volna a reális ár. O Ilyenkor mit tesznek önök? — Ha a taxis tagja az érdek- képviseletnek, akkor a panaszost arra kérjük, foglalja írásba kifogását, s az érdekképviselet saját hatáskörben intézkedik. Ha a taxis nem tagja az érdekképvisetnek, akkor a károsultat felvilágosítjuk, forduljon az önkormányzathoz, vagy a közlekedési felügyelethez. Akire több megalapozott panasz érkezik, a vállalkozói, illetve a taxis engedélye visszavonható. O Mikor tagadható meg a személyszállítás? — Ha az utas ittas, vagy a ruhája, vagy a csomagja, vagy mindkettő a kocsit rongálná, vagy a fuvarozás iránti igénye kielégítése valamilyen, — például KRESZ — szabályt sért. Ezek után a Jókai téren Kocsmái• Istvánnal, a Gábriel taxis egyesület tagjával beszélgettünk. — Hogy megéljünk, nagyon sokat kell kint lennünk, uram — mondta. — Rengeteg taxis van, az embereknek pedig nincs pénzük. A múltkori létA szerző felvétele számstop idején valamelyest javult a helyzetünk, de az Alkotmánybíróság állásfoglalása nyomán minden maradt a régiben. Vegetálunk, majd meglátjuk, mi lesz. Tíz éve csinálom. Nap mint nap újabb kollegák jönnek a megélhetés reményében. — Nagyon nehéz világ köszöntött ránk — vélekedett Papp László, a Korona taxi vezetője. — Rendkívül sok a várakozási idő, s ezzel együtt nagyon rossz a jövedelmezőség is. A vasútállomás-Örö- kösföld közötti mintegy 300 forintos út már jó fuvarnak számít. Talán nem is a taxisok nagy száma a legnagyobb gond, hanem az, hogy a 120 ezres városnak egyre kisebb a taxit igénybe vevő rétege. Régebben a MÁV-állomás-kór- ház-SZTK-vonalon rengeteget kellett fordulni. Ma úgy tűnik, mintha alig lenne beteg... A taxik iránti igény mérséklődésében talán az is közrejátszik, hogy sokan vettek autót... Az állomásnál a délutáni meg a hétvégi forgalom szinte nullára csökkent. Ennél a szabolcsi munkásoknak a pesti cégektől történő tömeges leépítése érezteti kedvezőtlen hatását. De ez mondható el Nyíregyháza hajdani nagy gyárairól, üzemeiről is. Há-rom műszak már szinte sehol sincs. — Nagy probléma, hogy az alkalmazottat törvénytelenül foglalkoztató taxisokat nem ellenőrzik eléggé — vette át a szót Kovács József Viking-ta- xis, az ipartestület elnöke. Alkalmazott tartását a Közlekedési Felügyeletnek be kell jelenteni. Lehet, ezt jó néhányan elmulasztják. Az sem tetszett nekünk, hogy amíg a taxizáshoz szükséges vizsgák letételéhez részvételi díjként csaknem 20 000 Ft-ot kellett fizetnünk, addig másoknak ezen kiadásait a munkaügyi központ jórészt, de lehet, hogy teljesen fedezte. Felmerült bennünk a kérdés, nem vagyunk egyformán magyar állampolgárok? A mi életünk is nehéz. A gépkocsivezetők ezután olyasmiket mondtak, ami a dolgukat, ha nem is alapvetően, de valamelyest megkönnyítené. Azok jó részének megoldására már történtek lépések, de az eredmény szinte valahányszor ugyanaz: nem változik semmit. — Előnyös lenne a KGST- piacnál egy 5-6 állásos taxiállomást kialakítani — beszélték. Valamikor néhányuk helyet bérelt ott, de mivel a nem bérlő taxisok is minden gond nélkül ott tartózkodhattak, a fizetők az állapotot nem tűrhették tovább, azaz immár nem bérelnek helyet. Állítják: régi téma az is, hogy a közismert nevén nagy SZTK-nál a buszmegálló és a taxiállomás helyét meg kellene cserélni. A jelenlegi helyzetben a sorban legelöl lévő taxinak általában a véradóállomásnál kell állnia, s addig — teljesen érthetően (!) — a beteg, vagy begipszelt lábú, sérült utas nem fog elszökdécselni. Nyilván beül a zebra mellett álló legközelebbibe. A busz megállóját csupán a gyalogátkelő túloldalához kellene áttenni. A taxisok szóvá tették azt is, hogy hosszú ideje ígérik nekik, hogy a megyei kórháznál megkapják azt a helyet, ahol általában lerobbant mentők szoktak parkolni. Ha ez megtörténne, akkor a jelenlegi taxiterületet átadhatnák például a mozgássérültek gépkocsijainak. A mostani állapotok mellett, hogy az utas a soron következő taxit megtalálja, gyakran addig küldözgetik, ameddig az meg nem únja. Van, aki bosszúsan és gyalog távozik.... Segély helyett D. Bojté Gizella /.'AV.ViWAW.V.VAWA'.V/AVAWM’AW///«V//AV.V^.',V.,^V.V.’.V/;AW^ A napokban arról adtunk hírt, hogy Bal- kány községben a segélyre várók a polgármesteri hivatal elé vonultak, elzárták az utat, akadályozva ezzel a közúti forgalmat. így akartak érvényt szerezni jogos igényüknek, mivel megvonták tőlük az eseti valamint a nevelési segély folyósítását, de valószínű, beisko- láztatási támogatásban sem fognak részesülni. Elégedetlenkedtek a jövedetem- pótó támogatásban részesülők is, mert ők sem kapták meg a nekik járó összeget. A hivatal dolgozói megmondták: nincs pénz. Ezt azonban senki sem akarja megérteni. Az emberek lázadoznak: ha nincs pénz, akkor miért kapnak fizetést a polgármesteri hivatal dolgozói. A segélyezetteknek ez az egyetlen pénzforrás, úgymond a „fizetés”, melyet a polgármesteri hivatal folyósít. A jövedelem- pótló valójában nem „pótló”, hanem a család egész havi fizetése: 6700forint. A vádaskodás megy oda- vissza. Sokszor nagyon tisztességtelen hangnemben. A gyereksírás, asszonypanasz között a jegyző alig tudott szóhoz jutni. Hiába kérte a falu vezetése, mint önhibán kívül hátrányos helyzetben lévő település, hogy adjanak támogatást, de nem kapták meg. Elképzelhető, hogy meg sem tudják oldani ezt a problémát. Senki sem hiszi el, hogy nincs pénz. Márpedig nincs! Csakhogy több olyan dolog történik a lakosság szeme láttára, melyet nagyon nehezen tud megemészteni és felfogni. De valahol érzi a szegény ember, hogy ő issza meg ennek az egésznek a keserves levét. A kormány megszorító intézkedései, a szociális támogatások megvonásai miatt egyre többen kerülnek majd súlyos helyzetbe, mikor egyszerűen enni se nagyon lesz mit, s nemcsak a ßzet-, könyvvásárlás okoz majd gondot. A községekből hiába kapjuk majd a hírt, hogy a polgármesteri hivatal nem törleszti a segélyeket, mert lassan már az számít újságnak, ha valahol időben teljesítették a kifizetéseket. Magyar bűvészmutatvány Ferter János karikatúrája Kis csomagra várva Kállai János üszöbön az új tanév. Kf LezajlottNyíregyhá- iV zán az előkészítést szolgáló igazgatói értekezlet, melyen részt vettek az ön- kormányzatok képviselői, az irányítás prominensei; magas szinten képviseltette magát a Művelődési és Közoktatási Minisztérium. A helyettes államtitkár, Báthory Zoltán, tudnivalókkal, teendők sorolásával, javaslatokkal súlyosbított expozéjában központi gondolatként hangzott el — többször is —, hogy az a sokat emlegetett (helyenként már elkezdett) oktatásügyi racionalizálás mint végrehajtandó penzum nem az 1995/96. tanév fele data. Merthogy, a szeptemberrel ránkköszöntő — a jövő esztendő szeptemberéig tartó — ciklus a felkészülésé. A tervezésé, az egyezkedésé, a konzultációké. Miről és kik között? Nos, ez itt a kérdés. Jó, hogy nem maradt el a válasz sem. Hogy miről? Az elsősorban monetáris, gazdálkodási jellegű visszalépések folyamatának lehetőség szerinti lassításáról, fékezéséről. Eléggé közismert, hogy a közoktatási törvény módosításának ún. „kis csomagja” parlamenti jóváhagyás előtt áll (benne a nemzeti alaptanterv tartalmi szabályozásra hivatott dokumentumával). A jogszabály-igazítás pontosan (a szigorítás jegyében) foglalkozik az oktatási-nevelési intézmények működési feltételrendszerének paramétereivel (számbéli mutatóival). Pillanatnyilag tehát nem lenne célszerű előre és tovább faragni az óvodák, iskolák, kollégiumok egzisztálásá- nak pénzösszegein, melyek, szinte naponta, úgyis tovább fogyatkoznak. Ehelyett a szeptemberrel startoló hónapokban a fenntartókat (többségben a helyi önkormányzatokról van szó) az intézményvezetőknek arra kell inspirálniuk, hogy a ráklépéseket, ha már meg kényszerülnek tenni, minél későbbre halasszák; várják meg legalább az említett „kis csomagnak" a megérkezését. És azután sem kell hebehurgyán nekiesni a racizás- nak. Okosabb arra összpontosítani, hogy megvédhető legyen oviban, suliban, foglalkoztatottságban — minőségben (!), ami már megvan, ami arra érdemes. I Balázs Attila fotóetűdje Firkászok