Kelet-Magyarország, 1995. augusztus (52. évfolyam, 179-205. szám)

1995-08-23 / 198. szám

1995. augusztus 23., szerda HÁTTÉR Olajgyárra pályáztak Porcsalmán Inkubátorház Mátészalkán — Zimmer frei Szatmárban • Lesz adótanácsadás is Az alapanyag, a napraforgó előállítása sok embernek ad munkát és megélhetést Balázs Attila felvétele Nábrádi Lajos Mátészalka (KM) — Szenzá­ciósnak számít a hír: szep­temberben olajgyár létreho­zását kezdik el Porcsalmán. A próbaüzemelést ez év leg­végén, vagy a jövő év elején kezdik. A szatmár-beregi térségben 1966-tól már nagy területen termelhetik az alapanyagot, a naprafor­gót. A térségfejlesztéshez tartozik, hogy Mátészalkán a vállalko­zóknak. az iparosoknak inku­bátorházat alakítanak ki. Tá­mogatást kapnak a falusi turiz­mus kiépítéséhez. Minderről Szűcs László, a Szatmári Tér­ségfejlesztési Szövetség titká­ra tájékoztatta lapunkat. Jön a pénz A szövetséget a megyei önkor­mányzat. 30 szatmár-beregi település önkormányzata és a Primom Alapítvány hozta lét­re. Az olajgyár kialakításához a szövetség a PHARE-prog- ram keretében pályázat útján 25,5 millió forint vissza nem térítendő támogatást kapott, illetve kap szeptember ele­jén. A pénz átutalása késik, az eredeti program szerint már ta­vasszal el kellett volna kezde­ni a gyár kialakítását. A lé­nyeg az, hogy már biztos a bő 25 millió forint, ezt az össze­get szakmai befektetők meg­toldják 30 millió forinttal, a gyár kialakítása, a korszerű gépek beszerzése ugyanis 55 millió forintba kerül. Nem új gyárépületet kell el­képzelni. A volt Porcsalmai Vegyesipari Szövetkezet terü­letén alakítják ki az üzemet. Ez a terület az épületeivel, a kommunális ellátottságával nagyszerűen alkalmas erre a célra. Az „olajprogramba" a helyi önkormányzat ezzel a teleppel „száll be”, szaknyelven szólva az önkormányzat apportként viszi be a vállalkozásba a tele­pet. Az épületek átalakítása, a gépek beszerelésének előké­szítése szeptemberben, vagyis a közeljövőben kezdődik. Az illetékesek az ősz folyamán a környéken annyi napraforgót vásárolnak fel, amennyi a pró­baüzemeléshez, illetve az in­duláshoz szükséges. Ez év végén aztán a szövet­ség, illetve a társulás 150 — 200 környékbeli termelővel köt szerződést 19%-ra vonat­kozóan. A szerződésben fog­laltak teljesítésével biztosítják majd az alapanyagot a gyár működéséhez. Szükség van a szerződéses biztonságra azért is, mert nagy étvágyú lesz a gyár, évente négyezer tonna napraforgó feldolgozására lesz képes. Olajból üzemanyag Köztudott, hogy ezen a vidé­ken — főleg kedvező időjárás esetén — jó minőségű napra­forgó terem. így várhatóan fi­nom étkezési étolaj készül majd Porcsalmán. Első sorban a hazai piacra termelnek a szatmári üzemben, de a piac­kutatások, a piaci információk szerint külföldön is lesz igény a szatmári olajra. Biztató hír, hogy Oroszország szinte kor­látlan mennyiségben átveszi a porcsalmaiak étkezési olaját és az ellenszolgáltatásra, a fi­zetésre garancia lesz. Az üzemben a korszerű gépek mi­att „csak” 18 embert — főleg munkanélkülieket — foglal­koztatnak majd, de az alap­anyag termelése akár kétszáz családnak is jövedelemforrást jelenthet. Az olajprogram első szakasza 1966. június 31 -én ér véget. Később a második programban újabb szakembe­reket és befektetőket keresnek és egy másik termék előállítá­sát kezdik el. Nevezetesen a sajtolt étolajból biohajtóanya­got, vagyis üzemanyagot állí­tanak elő. A porcsalmai gyár­nak tehát országos jelentősége lesz. Szűcs László azt is el­mondta. hogy a szövetség a Primommal közösen nagyban hozzá kíván járulni a vállalko­zások élénkítéséhez. Máté­szalkán a volt költségvetési üzem helyén inkubátorházat akarnak létrehozni 1966-ban. A kialakításnál, illetve a be­üzemelésnél figyelembe ve­szik a volt szovjet laktanya he­lyén létrehozott nyíregyházi inkubátrorházban szerzett ta­pasztalatokat. A mátészalkai inkubátorház avatása a támogatásoktól, az 1996. évi anyagi erőforrások­igénynek eleget téve Máté­szalka központjában egy átala­kított épületben létrehozzák a vállalkozók házát. E ház kiala­kításához és működéséhez a Primom Vállalkozásélénkítő Alapítvány várhatóan nagyban hozzájárul. Sok mindent intéz­nek majd a házban a vállalko­zók érdekében. Lesz itt adóta­nácsadás, üzleti információ adás, közjegyző és gazdasági jogász is a vállalkozók rendel­kezésére áll majd. Francia modell A Szatmári Térségfejlesztési Szövetség egyik szakembere nemrég Franciaországban ta­nulmányozta a falusi turiz­must. A francia tapasztalato­kat is figyelembe véve 1966- ban a térségben több családi házat, illetve portát bekapcsol­nak a falusi turizmusba. A fel­tételek, illetve az összkomfort kialakításához a családok a szövetségen keresztül pénzt kapnak az Idegenforgalmi Alapból. A Zimmer frei feliratú táb­lákkal is ellátható házakat, portákat természetesen a tulaj­donos családok működtetik majd, de a szervezés és a beta­nítás a szövetség szép és sok­rétű feladatai közé tartozik. Termelés Budapest (MTI) — Júniusban az ipari termelés tíz százalék­kal alacsonyabb volt a kiugró­an magas májusinál. Az előző év azonos időszakához viszo­nyítva azonban a júniusi ter­melés három százalékkal bő­vült. 1995 első hat hónapjában a termelés 8,5 százalékkal meghaladta az egy évvel ko­rábbi szintet — olvasható a Központi Statisztikai Hivatal jelentésében. A bányászat júniusi termelé­se több mint 12 százalékkal el­maradt a tavaly júniusitól, a villamosenergia-, gáz-, hő- és vízellátásé viszont 3,5 száza­lékkal meghaladta az egy év­vel korábbit. A papír és papír­termékek gyártása 27 százalé­kos bővülést mutat, a gépipar termelése pedig 24 százalék­kal magasabb az előző évinél. A kohászatban és fémfeldol­gozásban 6 százalékkal ter­meltek többet, a vegyipar ter­melése 9 százalékkal csök­kent, a textíliák és ruházati ter­mékek gyártása 5 százalékkal elmaradt az egy évvel korábbi­tól. Az ipar értékesítése június­ban 2,7 százalékkal magasabb volt az előző évinél, ezen belül a belföldi értékesítés 2,8 szá­zalékkal csökkent, az export értékesítés 17.4 százalékkal nőtt. Az exportértékesítés ará­nya az összes értékesítésen be­lül 31 százalék volt. Galambos Béla j zen a héten a GATE J-y Mezőgazdasági Fő- JL _J iskolai Kara ad ott­hont Nyíregyházán a tizedik Agrár-Közművelődési Tá­bor résztvevőinek. Az eddig kétévenként ki­lenc alkalommal a hazai agrárfelsőoktatási intézmé­nyek valamelyikében meg­rendezett, s most nálunk ju­biláló tábor finanszírozása — a fenti intézményeknek a földművelésügyitől a kultu­rális tárcához való kerülése kapcsán is — a korábbiak­nál nehezebb feladatot rótt a szervezőkre: az Agrárfel­sőoktatási Intézmények Közművelődési Bizottságá­ra, a Földművelésügyi Mi­nisztérium Szakoktatási és Kutatási Főosztályára, va­lamint a házigazda egye­temre, illene főiskolai ka­rára. A szervezésbeli nehézsé­gek, s azok leküzdése is mintegy igazolták a kedden kezdődött, s péntekig tartó tábor témaválasztásának aktualitását. A rendezők ugyanis azt tűzték célul, hogy a táborlakó hivatásos szakemberek valamint az egyetemi, főiskolai hallga­Balogh József ■j—t zúttal nem a bank- í-f konszolidációról lesz 1—J szó, arról épp eleget írtunk már, s reméljük nem fordul elő többet, s nem kell foglalkozni vele. Most egy magyarul beszélő, de lehet hogy svájci úriember kedvé­ért kénytelen rá visszatérni az újságíró, aki hétfő este a televízióban a debreceni Metró áruház bezárásának körülményeiről beszélt. A hír gondolom ismerős: a Vám- és Pénzügyőrség bezáratta a Debrecenben most megnyílt Metró Aru­házat, mert a jövedéki tör­vénnyel kapcsolatos vissza­éléseket tapasztalt. Szabá­lyosan nem szolgálhattak volna ki vásárlókat, csak kereskedőket, hogy senki ne bújhasson ki az adófizetés alól, itt azonban erre nem is gondoltak. A bezárás tíz napra szól, amolyan figyel­meztetés féle, hogy döntsék el az áruház gazdái, mit akarnak, s ha komolyan ve­szik a rájuk vonatkozó jog­szabályokat, akkor a tíz na­pi „piheni)" után szabad a vásárlókhoz az út. A Metró gazdái azonban tok ismerjek meg, sajátítsak el a kulturális menedzsment mozgásterét, hatásrendsze­rét és napjainkban alkal­mazható korszerű módsze­reit. Ez, a közművelődés megnehezült jelenlegi vi­szonyai közepette, olyan program, amely egybeesik valamennyi agrárfelsőokta­tási intézmény igényével. A jövendő mezőgazdasá­gi mérnökeinek értelmisé­givé válása fontos az or­szágnak, s különösen fontos a magyar vidéknek. A ke­ményedéi gazdasági feltéte­lek közepette egyre na­gyobb kihívások előtt álló, mind nehezebb feladatok­kal megbirkózni kénytelen agrárágazatnak ahhoz, hogy a nem túl távoli jövő­ben tőle (is) elvárt „csuda dolgokat” képes legyen megalkotni, a jelenleginél műveltebb főkre, szélesebb látókörű, igazi agrárértel­miségre lesz szüksége. Ez a' fontos folyamat azonban csak az agrár felsőoktatási intézmények közművelődési szakembereinek, valamint az e téren (is) elhivatottsá­got érző, önként tevékeny­kedő hallgatóinak össze­hangolt képzésével, mun­kálkodásával indulhat el, mehet végbe. egészen másképp gondol­kodnak. Az egyik kifejezése ennek, hogy megfellebbez­ték a Vám- és Pénzügyőr­ség döntését, ám a másik ennél is érdekesebb, s gon­dolom az országnak e tájé­kán lakókat jobban is ér­dekli. Mert elárult valamit abból, hogyan néznek ránk Pestről, milyennek látszunk a Duna túloldaláról, s plá­ne milyennek külföldről. Azt mondta: figyelmeztet­ték őket előre, hogy Buda­pesttől keletre ne merész­kedjenek, mert ez még nem Európa, itt még nem kon­szolidálódott a helyzet. Szó­val barbárok vagyunk, s ké­pesek még arra is, hogy ne engedjük a kereskedelem cápáit a zavarosban ha­lászni. Végiggondolni sem tud­juk, mi mindent veszíthet­tünk már el a Metró tulaj­donosának képviselőjéhez hasonló gondolkodás miatt. Annyi azonban elégtételül szolgálhat, hogy akik útját állták a gátlástalanságnak, azokért az adófizetőkért tet­ték, akik minden forintjuk után fizetnek. Mert nem azért jött ide. Keletre a Metró, hogy velünk jót te- gyen. tol is függ. Egy közös es jogos t Tito szem a lélek tük- K—i re, ahogyan sokan ál- X JL litják, ez a csodálatos tükör ugyancsak próba elé ál­lít bennünket. Eltöprenghe­tünk egy kicsit azon: vajon a tükör homályos, netán töre­dezett, vagy a mi látásunkkal történt valami. Mert az még­sem lehet, támad fel bennünk a jótékony kételkedés, hogy az a tükör, amely tegnap vagy tegnapelőtt még pozitív, leg­alább is megállapodott minő­ségű lelkeket mutatott ne­künk, az ilyen hirtelen átment a saját ellentétébe. — Újubban nem ismerek a barátaimra, ismerőseimre. Annyira megváltoztak. Más­kor örültek a találkozásnak, kitárul koztak, keresték a ba­rátságomat, őszinték voltak és nyíltak. Ugyanezek az em­berek egy idő óta, amikor összefutunk, kerülik a be­szélgetést, felszínesen fe­csegnek, igyekeznek minél kevesebbet mondani önma­gukról, Egyikük talán szé- gyelli, hogy nincs munkája, a másik nem akar dicseked­ni, ha jó! mennek a dolgai. Azt tapasztalom, hogy az emberek arca megváltozott. Némelyek vonásain kemény­séget, elszántságot, már- már gátlástalanságot látok, mások enerváltak, beletörő­dők, riadtak. Mi történt ve­Homályos tükör lük. vetünk? Mi is történt? — kérdezhetjük ismerőseimmel együtt. A válasz talán az is lehet, az emberek mindig is ilyenek voltak. Sokfélék. Nincs eb­ben semmi rendkívüli. Ab­ban sincs, hogy ugyanaz az ember, a változó körülmé­nyei miatt pozitív, vagy ép­pen negatív érzéseit vetíti elénk, s ugyanezt tesszük mi is, amikor mások megkísér­lik leolvasni az arcunkról, a szemünkből. hogyan is va­gyunk mostanában. Mert a szavak torzíthatnak, hazud­hatnak, de az arcunk, a sze­münk elárulja az igazságot. Ha értőn és érdeklődéssel fordulunk egymás iránt. — Nagyon sokan kezdenek eltávolodni a másiktól, in­kább bezárkóznak a saját kis szőkébb világukba. Talán, mert mérhetetlenül nagy az irigység is, akinek jól mennek a dolgai, van mit aprítania a tejbe, az nem­igen értheti meg azt, akinek naponta szembe kell nézni azzal, talán holnap már nem lesz munkahelye. Kezdi újjá­alakítani a barátságot, az emberi kapcsolatokat egy láthatatlan erő. A bank­számla, a kocsi márka, a mo­biltelefon amolyan vízvá­lasztó, ami összeköti vagy éppen elválasztja a régebbi barátokat, munkatársakat, netán rokonokat. Megjelenik az arcokon, a szemekben a dőjf A másik mérhetetlen le­nézése, a felsőbbrendűség gőgje, ami aztán átragad a gyermekekre is. Ismerősöm monológja még, természetesen, nem ér véget, de bárki folytathatja a tanulságos utazást az ar­cunk, a szemünk világa kö­rük Hátha közelebb jutunk egy kicsit is az igazság meg­ismeréséhez. Mármint ah­hoz, vajon eddig, a korábbi években, évtizedekben visel­tünk álarcot. S most végre azok lehetünk akik igazában vagyunk, így ez a kép a va­lós, a hiteles. c mi van. ha a mosta- ! 1 ni kép a torz, az álsá- MS gos, most kényszerí­tünk magunkra egy fura álar­cot, s úgy teszünk, mintha jól éreznénk magunkat benne. Szeretném hinni, hogy az igazság valahol a kettő között van, csak jobban bele kellene nézni egymás szemébe. A tü­körbe is, amely önmagunkat mutatja... Diplomáciai őszinteség: a békefeltételeink teljesen azonosak ... Ferter János karikatúrája Konszolidáció s £ XVYJ JB Agrárértelmiség

Next

/
Oldalképek
Tartalom