Kelet-Magyarország, 1995. augusztus (52. évfolyam, 179-205. szám)
1995-08-02 / 180. szám
12 Kelet-Magyarország KULTÚRA 1995. augusztus 2., szerda Eszes szexbomba Nyíregyháza (Szi. E.) — Az amerikai férfiak szerint ő a legszexisebb nő a Földön. 154-es az IQ-ja, testét pedig mintha Michelangelo faragta volna. O a 90-es évek megasztrája, a modem férfi végzet asszonya, „a jégcsákány lady”: Sharon Stone. Karrierje — sok kolléganőjéhez hasonlóan — a mo- dellkedéssel indult, de Woody Allen Csillagporos emlékek c. filmjéért hamarosan a színészetre váltott. Ezután jelentéktelenebbnél jelentéktelenebb tv- és mozifilmek következtek, amelyekben főleg Sharon (gyakran meztelen) teste állt a középpontban. Az áttörést végül az Emlékmás c. film hozta meg, melyben partnere maga a nagy Arnold volt. Itt figyelt fel rá Paul Verhoeven rendező, aki a dívára bízta legújabb, kirobbanóan erotikus thille- rében a „jégcsákányos szexördög” szerepét. A film Stone-nak hatalmas kiugrási lehetőséget, a producereknek pedig több mint 350 millió dollárt jelentett, és a szőkeség a biszexuális vamp szerepében írta be magát az amerikai filmtörténetbe, és a nézők szívébe. Talán ezért nem aratott akkora sikert következő két filmje a Sliver és a Vágyak vonzásában, melyekben félénk, magányos asszonyokat alakít. Az 1995-ben bemutatott új filmje, a Specialista viszont a kiszámíthatatlan, férfiakat kisugárzásával manipuláló nő nimbuszát erősítette meg, azt a szerepet, melyben a közönség a legjobban szereti, így nem csoda, hogy a film siker lett. A színésznő az év 8 hónapját munkával tölti. Nemrégiben mutatták be Amerikában a Gyorsabb a halálnál c. westemt, melyben partnere Gene Hack- man volt, ez időben pedig Martin Scorsese rendezésében a Casino c. filmet forgatja Robert De Mroval. Hírcsokor Néprajzi... ...kiállítást nyimak meg augusztus 3-án 15 órakor a budapesti Néprajzi Múzeumban. A különleges tárlat címe: A jó kaszások dicsérete — szlovén tokmányok. Tinivarroda... ...tanfolyamot indítanak augusztus 7-től 18-ig a nyíregyházi Vasutas Művelődési Házban. (KM) Szent László... ...halálának 900. évfordulója alkalmából a hét végén hangversenyt adott Kecskés András lantművész és együttese a szentendrei szabadtéri néprajzi múzeumban. A krónika szerint a lovagkirály július 29-én halt meg. Huszadik... ...alkotóidényét kezdte meg a múlt héten a Nagyatádi Nemzetközi Faszobrász Alkotótelep. (MTI) Korrepetálást... ...szervezett a nyíregyházi Kölyökvár. Az általános iskolások matematikából, magyar irodalomból, nyelvtanból napi három órában pótolhatják tudásbeli hiányosságaikat. A foglalkozások augusztus 7-én kezdődnek. (KM) Első alkalommal fogadott az idén Baktalórántháza nemzetközi képzőművészeti alkotótelepet Orémus Kálmán felvétele Kacsa, de miért... Mizser Lajos A cím sok mindent sugallhat. Azt, hogy a nevezett háziszámyas tenyésztésére hívom fel a figyelmet, vagy akár azt is, hogy recepteket ajánlok a háziasszonyoknak. Csakhogy a kacsa szónak van egy másik jelentése is: valótlan hír. Elődeink jelzőt ragasztottak hozzá: hírlapi. Ez eddig rendben volna, de felvetődhet a kérdés: akár a vadon élő, akár a háziszámyasaink közül miért éppen a kacsát áldozták fel hírlapjaink a valótlan hír oltárán? A dologban az az érdekes, hogy eredetileg semmi köze sincs az álhírnek sem a kacsához, sem más állathoz. A XIX. században szokás volt — főként német nyelvterületen, hogy a cenzorok a meg nem alapozott, a nem ellenőrizhető híreket n. t. rövidítéssel látták el (ezzel a felelősségüket a minimumra csökkentették). Ez a két betű latin kifejezést jelöl: „non testatum”, azaz: nem hiteles, nincs ellenőrizve. Ha azonban kiejtjük ezt a rövidítést, akkor az entének hangzik. És a németben bizony van egy ilyen szó: Ernte, és ez éppen a szóban forgó kacsa megfelelője. Nemcsak a háziszámyas jelölője, hanem a valótlan híré is. Ezt fordították le magyarra a múlt század közepén. Exportképes menettáncosaink A koreográfus új látványosságokon töri a fejét • A Nyírségi Őszre készülnek Szépek, csinosak, ügyesek — mindenkit elbűvölnek... Matyasovszki József Nyíregyháza — Mielőtt még bárki leánykereskedelemre gyanakodna a cím olvastán, gyorsan megnyugtatom a kedves olvasót: nem kétes maffiaüzletekről lesz szó. Sokkal inkább olyan eseményekről, amelyek egyenesen büszkeséggel tölthetik el a tisztes honpolgárt, azaz minden nyíregyházi városlakót. Nemrégiben ugyanis szőkébb pátriánk koncert fúvószenekara és majorettcsoportja kisebbfajta észak-európai körutat tett, s fellépéseikkel kivétel nélkül mindenütt nagy elismerést vívtak ki maguknak. Kemény próbák Kálvinná Babka Beáta, a ma- jorettkoreográfiák megálmodója és betanítója alig győzi sorra venni azt a rengeteg élményt, amit a csaknem két hétig tartó koncert- és műsorturnén begyűjtötték. Bár már az elmúlt években is sikerült meghívásokat szerezniük külföldi vendégszereplésekre, de minden egyes új felkérés óriási izgalommal jár, örömet, nagy lehetőséget, rangos megmérettetést jelent. Természetesen ezúttal sem vallottak szégyent. Fiaink tehetséges muzsikusok, jól fújták a talpalá- valót, lányaink pedig — most már messzi földön is tudják, ha eddig nem jutott volna el a híre — kitűnően (menet)táncolnak, s rendkívül csinosak, jól áll rajtuk a rámás csizma, no meg a takaros egyenruha. Persze nemcsak külső megjelenésükben, hanem felkészültségükben is hozták a magas színvonalat. Utazás előtt két héttel már szinte egymást érték a próbák, minden napra jutott tréning bőségesen, s a főpróbákon szigorú dorgálást kapott, aki elfelejtett mosolyogni. így is csak a legügyesebbek és az arra legérdemesebbek juthattak ki a nagyvilág nyilvánossága elé. Az útvonal Németország, Dánia, Belgium, Luxemburg különböző városai, s egy utolsó ráadás a franciaországi Strassbourgban. Összesen 17 fellépést prezentáltak, aminek köszönhetően kissé feszített volt a program, de azért mindig maradt idő pihenésre, városnézésre, kikapcsolódásra, s még vízibiciklizésre is. Változatos helyszíneken, rangos eseményeken látták vendégül őket. A legnagyobb élmény az a hannoveri nagyfesztivál volt, ahol 40, különféle nemzetiségű együttes társaságában léphettek fel, hatalmas közönség előtt. A négy napig tartó, állítólagos vadászmulatság pazar kulisszát varázsolt köréjük. Tömegérdeklődés Négy kilométeren át vonuló karneváli menet tagjaként volt alkalmuk lelkes híveket szerezni a térzene és a menettánc műfajának. Zsúfolásig megtöltött tribünök előtt, s tévékamerák kereszttüzében parádézhattak. De léptek fel más nagyvárosok gyönyörű főterein, szemet gyönyörködtető parkjaiban, gigantikus vidámparkban, luxemburgi sörfesztiválon, tó vizére épített, kb. 2000 nézőt szórakoztató színpadon, sőt Dániában még egy szubtrópusi uszoda halijában is. A látvány még a hűvös, északi népeket is felvillanyozta, jöttükre az emberek odase- reglettek az utcákon, lelkesen tapsoltak, gratulációikkal halmozták el az együttest. A ruhák bírták a „gyűrődést”, a lányok fejenként 8-10 pár harisnyával felkészültek a kisebb „balesetekre”, s esőisten is megkegyelmezett a különleges triplexkartonból készült, kabátszövettel bevont huszár- kalpagoknak. S természetesen barátságok is szövődtek: luxemburgi társcsoportok élénken érdeklődtek a mieink munkája, mindennapjai, módszerei iránt. Szerencsére a külAmatőr felvétel földi menedzserek szintén felfigyeltek a legújabb koreográfiákra — mondja büszkén Kálvinná Babka Beáta. Szóló bravúr Az egyik — kifejezetten erre az alkalomra készített — produkcióval igencsak meglepték a külhoniakat. A számot ugyanis egyetlen egy fiú mutatta be — ami már önmagában szokatlan. Gerliczki Zoltán a két bottal végzett, technikailag rendkívül látványos szólókoreográfiával valósággal elkápráztatta nézőközönségét. Most viszont, hogy a csoport hazaérkezett, már a mi szórakoztatásunkra készülnek. A koreográfus új látványosságokon töri a fejét, hiszen szeptember 9-én, a Nyírségi Ősz nyitóeseményén valamennyi (nagy-, utánpótlás-, gyermek-) csoportjával fel kíván vonulni. Kíváncsian várjuk tehát a produkciót. Hiszen mi is szeretjük a szépet, nemcsak az északi népek! Harminc éve teli tüdőből A smirglihangú Rod változatlanul a rock élvonalában • Csúcsformában Budapest (MTI) — Egyesek szerint hangja leginkább a reszelő nyikorgására hasonlít, mások viszont esküsznek rá, hogy ő a legnagyobb soulénekes, akit a brit szigetek fel tudnak mutatni. Rod Stewartról van szó, aki immár harminc éve van a pályán, s a brit popénekesek (nem az együttesek!) közül vitathatatlanul messze a legnépszerűbb a világon. A skót Ro- ber Joseph Stewart fia ma is hálás, amiért a papa 38 évvel ezelőtt nem modellvasútjához való állomással, hanem gitárral lepte meg 14. születénap- ján. Ez adta a döntő lökést ahhoz, hogy a jó hallású fiú komolyan a popzene felé forduljon. Kezdeti szóló próbálkozásait 1969-ben a The Faces együttes énekeseként folytatta Ronnie Lane, lan McLagan, Ron Wood és Kenny Jones társaságában. Zene, sör, foci A Faces kétségtelenül zseniális banda volt; két zenésze, a gitáros Wood és a dobos Jones később a brit popzene két legmarkánsabb együttesét, a Rolling Stonest illetve a The Who-t erősítette. Neki (is) tulajdonítják a 60-as évek második felét uraló hippiidül megzavarását, a virágfüzérrel koronázott bálványok ledöntését. „Amikor már úgy tűnt, hogy minden énekesből próféta, s minden együttesből önálló szekta válik, színre lépett a csibész Stewart, és odahányt a szőnyegre” — írja a fordulatról Nick Cohn angol szakíró. Az énekes azonban néhány év elteltével belátta, hogy a Faces csupán a Rolling Stones bepiált alteregója tudott lenni, így aztán Rod 1976-ban hátat fordított a többieknek és Britanniának, s meg sem állt az Egyesült Államokig, ahol megkezdte szólókarrierje építését. Azóta is ott él, bár azért Angliában is van némi birtoka, rajta egy futballpályával. Stewartnak ugyanis három szenvedélye van: a zene, a sör meg a foci. Jellemző, hogy első, Amerikában kiadott lemezének (Atlantic Crossing) borítóján kezében sörösüveggel, hóna alatt pedig egy futball- labdával ugrik át Nagy-Britan- niából az Egyesült Államokba. Bár Los Angelesben lakik harmadik (úgy tűnik, immár végleges) feleségével, az új-zélan- di születésű Rachel HunteneX, minden reggel áttelefonál az óceán innenső partjára, hogy megtudakolja a kertésztől, milyen állapotban van a focipálya. Nemrég az MTV Unplugged műsorában volt látható a szőke sörényű, napbamította bőrű Stewart: egykori társával, Ron Wooddal adtak másfél órás estet, felidézve a Faces korszak jobb nótáit is. Meghatódva... Az 1971-ben komponált Reason to believe-et bejelentve Rod szemmel láthatóan elér- zékenyülve kiáltotta oda Woodnak: Cimbora, amikor ezt a dalt írtam, a feleségem mindössze egyéves volt! Nemcsak elérzékenyülni és jól énekelni, hanem anekdo- tázni is tud Stewart. Egyik leghíresebb dalának, a Sailingnek keletkezését, a szomorkás hangvételt a fölvétel helyszínének tulajdonítja. Mint mesélte, a dalt egy alabamai stúdióban rögzítették, abban az államban, ahol ma is gyakorlatilag szesztilalom van. „A felvétel délelőtt tíz órakor kezdődött, s én még színjózan voltam, ami másutt ritkán fordul elő velem. Érthető, hogy nem tudtam hozni a csúcsformámat a mikrofon előtt.” Ez persze húsz éve történt, azóta Stewart megkomolyodott. Mint igazi brit „lad” (legény), a családján kívül a régi cimborákkal, egy igazi pubban érzi a legjobban magát. Alkoholt azonban ma már csak napnyugta után fogyaszt, azt is csak mértékkel. Nemrég összefutott Hollywoodban a néhai Sex Pistols egykori gitárosával, azzal a Steve Jonesszal, aki társaival együtt egyszerűen csak háj- pacninak nevezte Stewartot a 70-es évek közepén. „Jones kövér és kopasz lett, s pórázon vezetett egy uszkárt” — meséli a kései elégtételtől fuldokolva Rod. A nyáron ő is nemzetközi koncertkörutat tesz, akárcsak a brit rokczene élő legendája, a Rolling Stones. A turné célja a legújabb Stewart-lemez (A spanner in the works) népszerűsítése. A korong nemcsak lassú rockballadákat tartalmaz (e téren Rod verhetetlen), de néhány harsány nótát is, amelyekben az énekes — korai slágereire, a Maggie May-re, a Cut across shorty-ra vagy a Street fighting menre emlékeztető módon — teli tüdőből fújja a magáét. Úgy tűnik, Jag- gerékhez hasonlóan ő sem hajlandó tudomásul venni az idő múlását, s 50 fölött is aktívan gazdagítja a popzene kincsestárát. Ez csak kacsa Nemrég felröppent a hír: harn arosan^visszavonulna a pályáról. O ezt — innsbrucki koncertje előtt nyilatkozva — „a mesék birodalmába illő kacsának” minősítette.
