Kelet-Magyarország, 1995. augusztus (52. évfolyam, 179-205. szám)
1995-08-19 / 195. szám
A KM ünnepi melléklete >nr rrrrr -tn AKTUÁLIS INTERJÚNK MAGÁNVÉLEMÉNY Hatalom és szolgálat „Az állampolgár mindig zöld lámpára vágyik céljai megvalósításához... megalapítása, a keresztény hitre térítés. Vagy talán napjainkban egy másfajta Európával kellene egyesülnünk? Hányatott történelmünk során a Szent István-i Európa-közelség bizony egyre nagyobb távolsággá változott. A mostani Európához közeledésünk valójában nem is földrajzi közeledést, hanem szemléletbeli, hatalomgyakorlási és a javak előállításának nagyobb minőségét jelenti. Jelenti továbbá azt, hogy következetes, demokratikus politizálással teremtsük meg a türelem lehetőségét házon, hazán belül és kívül. Mert csak az effajta történelmű léptékű tolerancia talaján leszünk képesek az ezer év utáni korszerűség követelményeinek megfelelni. Van hasonlóság a Szent István-i és a mai kor között: határozott lépésekkel megteremteni a családban és a hazában a megtartó fegyelem minimális mértékét; tisztázni azt, mi az erkölcsös, a nemzetnek jó, s mi az, ami ezzel ellentétes. Mielőbb fel kell ismerni a pogánytőkét, s azokat, akik törvényen és tisztességen kívül, mások kárára harácsolnak, mert ezzel nemcsak a tisztességes milliók hitét lopják meg, hanem növelik a bizalmatlanságot a fejlettebb országokban irántunk. Az erős kéznek párosulnia kell az emberséggel. Angyal Sándor Dr. Szilágyi Dénes Balázs Attila felvétele Jelkép Hajlamosak vagyunk rá, hogy emlékeinket, gondolatainkat is ünneplőbe öltöztessük. Pedig a történelem nem ünnepnapok sorozata, az ünnepek csupán visszapillantásra és előre tekintésre alkalmat adó „megállók” a mindennapok sodrában. Mert a történelem kemény, szigorú, sajnos olykor vérzivataros korszakokat is felölel; nemcsak új életek születését, hanem milliók pusztulását is jelenti... Szent Istvánra emlékezve is megfigyelhető, hogy évezrednyi távolságból földöntúli képességekkel igyekszünk felruházni, holott ő nagyon is e világi, valóságos ember volt. Találóan fogalmaz a történész, amikor azt állítja, hogy István király a felülről végrehajtott forradalomnak az uralkodója volt, aki nemcsak felismerte a megmaradás feltételeit, hanem könyörtelenül meg is teremtette azokat. Szembenézett a történelmi kényszerrel. Majd a történész végső konklúziója: az államalapító István a mi Európába érkezésünk jelképe, aki azért vállalta az integrációt a keresztény Európába, hogy a magyarság megmaradhasson magyarnak. Mostanság, az államalapítás 1100. évfordulójának vigíliaévében gyakorta hangzik el mindenfelől, hogy nemzetünk célja az Európába érkezés. Hogyan? Hiszen történelmi tény, hogy legnagyobb királyunk fő műve éppen az Európához kötés, az állam den embernek saját magának kell tudni a mértéket, mennyit ér a munkája. S ha úgy érzi, nincs e kettő összhangban, akkor ne vállalja el a vezetést. □ Elképzelhető Ön szerint, hogy egy város nemes érdeke kerülőutakra kényszeríti a vezetőit? — Rendkívüli szerencsében volt részem az eltelt öt év alatt, mert a város érdekeit úgy tudtam érvényre juttatni, hogy ezért soha, senkit nem kellett megvesztegetnem. Meggyőződésem, lehet még tiszta, emberi kapcsolatokat kiépíteni, s partnereket találni céljaink eléréséhez. Mindent összevetve azt hiszem, több barátot szereztem, mint ellenséget. □ On tagja a Megyei Közgyűlésnek, s emellett egy város polgármestere. A két fórumon a döntéseknél okoz Önben ez a tény kettősséget? — Nincs feloldhatatlan ellentmondás a megye és a város érdeke között. A megyegyűlés az egész megye érdekét szolgálja. Ami jó a megyének, az nem feltétlenül rossz Mátészalkának, szintetizálni lehet e kettőt. Mátészalka amúgy sem panaszkodhat, hiszen a megyén belül igen jók a pozícióink. Természetes, hogy a Megyei Önkormányzatban harcolok Mátészalka érdekében, ám ezt nem önző módon teszem. Ha a megyében bárhol történik fejlesztés, az közvetve biztosan jó a mi városunknak is. Nagy pozitívuma ennek a fórumnak, hogy összefoghatunk a megye egészét érintő célok érdekében, s talán a szavunk is erősebb így közösen, ha régiónkért kell ki- állnunk. Megyénkre nézve veszélyesnek tartom, hogy a kormánynak nincs regionális politikája. Nem ismerik el, hogy az ország nem homogén szerkezetű. Központi statisztikákkal, tervszámokkal dolgoznak, egy kalap alá veszik a fejlett és fejletlen térségeket. Az általánosított szabályozó rendszer eredményeként a fejlettebb régió tovább emelkedik, a fejletlennek viszont esélye sem lesz a felemelkedésre. Nem merte vállalni az ország vezetése, hogy alaposan feltárja a régiók helyzetét, s így nem kiegyenlítődési, hanem rohamos elszakadási folyamat zajlik napjainkban. Nem szabad ugyanúgy kezelni egy öt-hat százalékos és egy ötven-hatvan százalékos munkanélküliséggel küzdő területet. Gyakran mondják erre, a mi régiónk részesül legnagyobb mértékben a kompenzációból. Nekem ezzel fenntartásaim vannak, hiszen ha valamiről tudom, hogy kompenzálnom kell, akkor miért veszem el. Nem a segélyezés, az alamizsna oldja meg a mi helyzetünket, hanem egy kifejezetten offenzív, munkához kötött jövedelemszerzés, és a dolgok tisztázása. Ki kell már mondani a fehérre azt, hogy fehér, a feketére pedig, hogy fekete. Enéikül kibogozhatatlanul összemosódnak a dolgok, s ez olyan morális zülléshez vezethet, amelyben az egyszerű állampolgár már tényleg nem képes tisztán látni. Nagyon rossz előérzetem van, mert a morális kár olyan romboló hatású lehet, amelynek rendbetételéhez generációkra van szükség. A hatalom torzít, a szolgálat felemeli a lelket. Általánosnak tűnő kijelentések ezek, amelyeken ritkán gondolkodik az ember. A rendszerváltás óta egy új generáció lett a hatalom birtokosa. Egy újfajta hatalomé, amely az egyre szövevényesebb világban egyaránt rombolhat és építhet. Dr. Szilágyi Dénessel, Mátészalka polgármesterével, a Megyei Önkormányzat képviselőjével, a KDNP országos elnökségének tagjával beszélgettünk a hatalom és szolgálat napi gyakorlatáról. □ Erez-e ambivalenciát a hatalom és szolgálat együttes gyakorlása közben? — Valóban ambivalensnek tűnik ez a két dolog, ám olyan embernél, akinek a hatalom csupán eszköz egy jó értelemben vett szolgálathoz, jól megfér egymás mellett a két fogalom. A hatalmat sohasem tekintettem célnak. Az öncélú hatalom romboló hatalom. A szolgáló hatalom viszont szükséges hatalom, hiszen a szolgálatból fakadó kötelezettségek bizonyos hatalmi alátámasztottság nélkül nem vihetők véghez. A szolgálat eredményessége függ attól, mekkora erővel rendelkezem a szolgálat végrehajtásához. Ebben az esetben a hatalom eszköz, egy cél érdekében. □ Polgármesterként mit jelent Önnek a szolgálat? — Feladatot, választópolgáraim a szó legnemesebb értelemben vett szolgálatát jelenti. Az emberek segítséget várnak tőlem. Az elvárás az ő részükről természetes dolog, az én feladatom, hogy mérlegeljem, teljesíthetők-e ezek az elvárások. Nagyon veszélyes terület ez, hiszen az adott helyzetben az állampolgár úgy érzi, problémái megoldásához rajtam keresztül vezet az út. Nekem viszont helyzetemnél fogva nem az a dolgom, hogy mindenre rábólintsak, hanem az, hogy szembesítsem őt azzal a helyzettel, amiben szeretné megvalósítani elképzeléseit. Az állampolgár mindig zöld lámpára vágyik céljai megvalósításához, ** Lehetőség szerint beleélem magam az ügyfél helyzetébe, s keresem a megoldást. i|^ ám sok esetben én vagyok az, akinek pirosat kell mutatnom. Ez nem azért van, mert éppen olyan a hangulatom, hanem azért, mert engem is csupa tiltó lámpa vesz körül. Mozgásteremet törvények szabályozzák. Lehetőség szerint beleélem magam az ügyfél helyzetébe, s keresem a megoldást, ám a törvényt meg kell tartani, s csak ezen belül lehet keresni azokat az utakat, amelyek a törvényeket figyelembe véve járhatók. O Hogyan befolyásolják Önt az úgynevezett keresztényi értékek munkája során? — A humanizmus és az empátia az, amivel minden vezetőnek rendelkeznie kell. Ha szét akarnám választani, akkor azt mondanám polgármesterként az állampolgárt kell látnom, keresztényként pedig az embert. Természetesen e kettő mindig ötvöződik bennem. Ez véd meg attól, hogy szélsőséges módon gondolkodjam akár a hatalomról, akár a szolgálatról. A hatalom olyan mint a kábítószer. Csábítja az embert, hiszen lehetőségeket kínál fel számára. A rossz értelemben vett hatalom birtokosának az a célja, hogy kiélje belső vágyait. Szomorú dolog, ha valaki a hatalmat úgy ragadja meg, mint saját önző énje kiteljesítéséhez kapott eszközt. A mértéktelen vagyonszerzést, a pozícióhajhá- szatot, a haszonlesést mindig is elítéltem. A hatalom birtokosaival szemben nagyon vegyes azoknak az érzése, akik kimaradtak belőle, s úgy érzik, alárendeltségben vannak. A mai világ számtalan eszközzel rendelkezik ahhoz, hogy a hatalom gyakorlójával szemben gyanúval éljen. Szomorú példák során jutottak el az emberek idáig. Gyakran általánosítanak, s úgy gondolják, aki vezető, az automatikusan megvesztegethető, korrupt, csak rossz lehet. Kétségtelen, a hatalomtól az ember változhat előnyére is, hátrányára is. A keresztényi tartás segít eligazodnom az útvesztőkben. □ Lehet makulátlanul tisztának maradni a hatalomban? — Ez egy filozofikus kérdés. Mit értünk egyáltalán azon, hogy makulátlanság? Anyagi értelemben makulátlan maradhat az ember mindaddig, amíg nem következik be egy olyan szerencsétlen helyzet, amikor a vezető, akinek emberi gondjai vannak, családjáról kell gondoskodnia, anyagi értelemben ellehetetlenül. A jó vezető számára is veszélyes, ha azt a munkát, amit végez, nem fizetik meg. □ Mit jelent az Ön szerint, hogy valakit megfizetnek? — Ez mindig az illető személyiségétől függ. A közigazgatásban dolgozók törvényes lehetőségei nem túl nagyok. A polgár- mester a miniszter fizetésének nyoldvan százalékát kaphatja. A munkamennyiséget tekintve a polgármester legalább annyit dolgozik, mint egy miniszter, ám a minisztert mégis jobban meg kell fizetni, mert olyan dolgokról dönthet, amely egy egész ország életére kihatással van. Mindig azokat kell legjobban megfizetni, akik a legfontosabb pozícióban vannak. így lehet csak megakadályozni, hogy az ember amikor dönt és dolgozik, ne arra gondoljon, milyen saját haszna származik ebből. Ha a saját érdek motivál egy-egy döntés meghozatalakor, az tragikussá válhat. Min^ Nem merte vállalni az ország vezetése, hogy alaposan feltárja a régiók helyzetét, yy ym ........................mi»... .......................... Mindig azokat kell legjobban megfizetni, akik a legfontosabb y pozícióban vannak, yy Szondi Erika MRIWRRHIRnPRin^