Kelet-Magyarország, 1995. augusztus (52. évfolyam, 179-205. szám)

1995-08-12 / 189. szám

A KM hét végi melléklete '95. Vili. 12. és pánikba csapott át, gondoljunk csak az apagyi rozstermesztőkre, hi­szen nem volt aki koordinálja a ter­melésüket és szervezze az eladásokat. Sajnos ők csupasz fenékkel ülhetnek a betakarított rozson, hiszen nincs aki hathatós és gyors segítséget nyújtana számukra. És amiről évekig papoltunk, az idén bekövetkezett: a szerződésen felüli termény eladása óriási kockázatot je­lent, egyáltalán nincs megoldva az el­adási láncolat országon belül, pedig fehér területek bőven akadnak kis ha­zánkban, ahol jó áron lehetne értéke­síteni a betakarított terményt. Csak­hogy nincs információ, nincs piac, nincs szállítóeszköz és nincs aki finan­szírozná az elhúzódó eladást. Már most érdemes morfondírozni a követ­kező idényen: vagy a megkötött szer­ződést választják a termelők és orien­tálódnak a felvásárlók, feldolgozók igénye alapján és csak annyit termel­nek, amire biztos piac van, vagy az érdekképviselet segítségével keresik, kutatják a plusz készlet eladásának lehetőségeiket. Harmadik megoldás, mely szerint majd csak jön valaki és elviszi a terményemet, egyet eredmé­nyezhet: legatyásodást. Máthé Csaba MAGÁNVÉLEMÉNY Papirázsió Ugye az a fránya szerződéses fe­gyelem minden évben előkerül, csak idén sokkal masabb felhang­gal, mint koráb­ban. Ne tagad­juk, sokan meg­szokták, hogy aláírják azt a szerződést, aztán rájönnek, azt a megy- gyet, vagy uborkát jobb áron is el le­het adni. Vakarják a fejüket, aztán kisütik, odaszólnak a partnernek, le­fagyott illetve az aszály elpusztította a termést, sajnos, csak a leszerződött mennyiség egynegyedét tudjuk leszál­lítani. Bal kézről meg eladják a töb­bit kilónként akár egy-két forinttal drágábban. Ellavírozgatnak a felvá­sárlók, feldolgozók között, nem nagy ügy az egész. Még ha mindezt a bal kézről érkező új partner megfűszere­zi egy kis fehér borítékocskával, ak­kor már simábban zajlik az ügy. Az idény már azzal kezdődött, hogy még üres boríték sem volt, nemhogy zöldhasúak lapultak volna benne. Mindez azzal folytatódott, hogy azok, akik szerződést kötöttek a terményük­re, tíz körömmel kapaszkodtak bele és az utolsó morzsáig, dekáig kihasz­nálták az okiratban szereplő mennyi­ségi kvótát. Felértékelődött az addig sokszor a duplanullás helyen használt szerződés, a mindkét fél által aláírt papír ázsiója az egekbe emelkedett. Ugye akinek van szerződése, az hoz­hatta a terményét, akinek meg nincs, annak az orra előtt bezárták a kaput. A túltermelés egyszer csak válságba AKTUAIJS INTERJÚNK A figyelem is gyógyíthat A pszichiátria főorvosa a konfliktusok feloldásának lehetőségeiről Senki nem vonhatja ki magát a társada­lomban végbemenő negatív jelenségek ha­tása alól. Kit jobban, kit kevésbé visel meg a stressz, amely mindennapjaink velejáró­ja. A pszichiátria mint szeizmográf meg­bízhatóan mutatja a kóros folyamatokat. Itt hamarabb képet nyer(ne) a politikus a döntések társadalmi következményeiről, mint a parlamenti folyosók hűvösében. Hogy védekezhet az egyén a társada­lom bajai ellen? Mit tehet az or­vos az állampolgárért, akinek csu­pán a nagyobb közösség feszítő problémái miatt támad betegsé­ge? — ezekről a kérdésekről be­szélgettünk dr. Szabó Erzsébet fő­orvossal, a megyei kórház pszichi­átriai osztályvezetőjével. □ Tudjuk-e függetleníteni ma­gunkat a társadalomban végbe­menő folyamatok hatásai alól? — Hiba lenne azt hinni, hogy bárki kivonhatja magát a vala­mennyiünk életét befolyásoló döntések következményei alól. Ki­nek a családját ne érintené a mun­kanélküliség, ki ne aggódna a megélhetés miatt? Elbizonytala­nodtunk és a jövőkép egyáltalán nem rózsás. Még azok az embe­rek is, akik jelenleg az élet napos oldalán állnak, retteghetnek a megszerzett javak elvesztése mi­att. Ez egyébként is egy igen ér­dekes jelenség: nemcsak a rossz, hanem a jó dolgok is okozhatnak az egyén­ben feloldhatatlan konfliktust, frusztráci­ót. Jól menő vállalkozókat ismerek, akik nem tudnak alkalmazkodni az előnyösen megváltozott élethelyzetükhöz. □ Amerikában komoly társadalmi ran­got élvez a pszichiáter és az emberek ugyanúgy járnak hozzá, mint a fodrászhoz vagy a kozmetikushoz. Hazánkban nincs hagyományos szerepe a köztudatban en­nek az orvosi szakterületnek. Miért? — Mindig is az elmebajjal azonosították ezt a szakmát, s mint arról igen sokan meg vannak győződve: stigmát visel egész éle­tén át a beteg, ha egyszer nálunk kezel­ték. Az ideg- és elmeproblémákat szégyel­lik az emberek, ez nem olyan, mintha a se­bészhez elmegy valaki. Még az orvosok sé válik a munkahelyen, elveszíti a társát, tisztességes munkával sem tudja előterem­teni a megélhetéshez szükséges pénzt, az az ember meghasonlik önmagával, a szű- kebb-tágabb környezetével. Marcangolja önmagát, nem találja a helyét, s keres va­lamilyen stresszoldó megoldást. Valódi megoldás helyett általában pótcselekvést választanak: gyógyszerhez, italhoz, ciga­rettához, kábítószerhez menekülnek. Ez természetesen csak a pillanatnyi kibúvó, mert a megoldás az lenne, ha valaki ön­magában helyretenné a problémákat. Er­Dr. Szabó Erzsébet Szűcs Róbert felvétele Az emberek többsége képtelen feldolgozni magában a hétköznapi élet konfliktusait. mi ummmi a (üi. . sem igazán respektálják e területen mű­ködő kollegáikat. A pszichiátriához, úgy­mond, mindenki ért, mert a jövőkép bi­zonytalansága mindannyiunkat érint. Ak­kor változik a vélemény, ha valakinek a családtagját kezeljük, s kiderül: felbecsül­hetetlen szerepe van a pszichiáternek ab­ban, hogy visszavezesse a konfliktusokkal küszködő betegeket a társadalomba. Egy­re többen ismerik fel ezt a szerepünket, s ma már nem kell attól tartanunk, hogy lasszóval fogjuk a betegeket. □ Szorongás-ambulancia néven három éve vezettek be egy új szolgáltatást, amely a társadalmi gondok gyarapodásával igen fontos területté nőtte ki magát... — Sajnos, az emberek nagy többsége képtelen feldolgozni magában a hétközna­pi élet konfliktusait. Könnyű másnak ta­nácsot adni, véleményt mondani, de ami­kor valaki három évtized után felesleges­re azonban csak érett személyiség képes. — Félmillió forintot kaptunk a mentál­higiénés kuratóriumtól három éve, ami­ből vettünk számítógépet és finanszíroz­tunk egy tanfolyamot. De eddig még sen­ki nem jött el a kuratóriumtól megnézni, mire költöttük a pénzt és milyen tenger­sok munkát vállalunk magunkra. Heti két­szer két óra rendelési idővel indultunk, ma naponta nyolctól négyig fogadjuk a bete­geket. Akinek a feje felett összecsapnak a hullámok, beutaló nélkül is bejöhet hoz­zánk, s lehet, hogy néhány beszélgetés rá­irányítja a figyelmét az eddig nem észlelt kiútra. Az átmeneti lelki válsággal küszkö­dő embereknek nyújthatunk felbecsülhe­tetlen segítséget a konfliktusaik rendezésé­ben. Gyakran gyógyszert sem kell adni, csupán a figyelmünkkel, a megértésünkkel segítünk. □ Ezt elvileg mindenki élvezhetné a csa­ládjában, a munkatársi kollektívában. Mi­ért kell az orvosnak családpótló szerepet felvállalnia? — Az elmúlt politikai rendszer legsúlyo­sabb bűne, hogy szétrombolta azokat a kö­zösségeket, amelyek éppen ezt a törődést, figyelmet adták meg saját tagjaiknak. Az évszázadok során megszokott kiscsopor­élethelyzettel találkozhattak, s azokra meg­oldást is találtak a bölcsebb, tapasztaltabb felnőttek útmutatása révén. Nem is volt a magyar társadalomnak pszichiáterre szük­sége. □ Az alkoholfogyasztás mértékének emelkedését a kereskedelem sikernek, az egészségügy kudarcnak könyveli el. Tehet­nek-e Önök valamit az akoholmámorba menekülő betegek szemléletének megvál­toztatásáért? — Világjelenségről van szó, de nem sza­bad a nemzetközi statisztikai adatokkal ta­karózni. Az alkoholliterek mögött igenis nézzük az embert, mert ő nemcsak saját magát, hanem a családját is veszélyezteti az italo­zás zsákutcájával. Szerény becslés szerint hatszázezer alkoholistát tartanak nyilván Magyarorszá­gon. Pár éve még minden nyol­cadik volt közülük nő, ma riasz­tó adatról számolhatok be: min­den negyedik (!) tartozik a gyen­gébb nemhez. □ A drogfogyasztás sem állt meg a határnál, hanem csendben beszivárgott az országba. Me­gyénkben jelent-e gondot a pszi­chiátriának a drogosok kezelése? — Szerencsére, még nem beszél­hetünk általános jelenségről. Azért jól tudjuk, hogy a kemény drogokat, a heroint, a kokaint is megszerezheti, aki akarja. A re­latíve alacsony jövedelmek miatt viszont a marihuánás cigarettát keresik, vagy alkohollal kombi­gyógyszert. Mivel a kábítószerek egy részét befecskendezik, ezért különösen figyelünk az esetleges AIDS-veszélyre, hisz köztudott: a kábítószeresek közt hatványo­zottan fordul elő a szerzett immunhiányos betegség. Körültekintően bánnak velük or­vosok és ápolók, de éppen a kitüntetett figyelem hívja fel rájuk a betegtársak fi­gyelmét. □ Az ez év február 15-én életbe lépett elmetörvény hozott-e változást a munká­jukban? — Ellentmondásos az alkalmazása, no­ha tudjuk: szükség lenne egy jó elmetör­** Regen a politikailag másként gondolkodók gyakran találták magukat elmegyógyintézetben, yy vényre. Különösen abból a szempontból, hogy az elmúlt rendszerben a politikailag másként gondolkodók gyakran találták magukat elmegyógyintézetben. Ha most valakit 15 napig benn tartunk, jelenteni kell a bíróságnak, és harminc nap eltelté­vel igazságügyi elmeorvosi szakértő vizs­gálja: indokolt-e a beteget pszichiátrián ke­zelni. A tapasztalatokról azonban írásban tájékoztatja a beteget, s a szabályos bíró­sági végzést az illető lakcímére küldik, s könnyen elképzelhetjük, egy kis faluban milyen hátránnyal folytathatja valaki az életét, ha pecsétes papír érkezik arról: jo­gosan tartják benn a tébolydában. □ Az általános jólétben megszűnnek a mentális panaszok, gondoltuk. Mi az oka, hogy mégsem ennek lehetünk tanúi? — Például az, hogy nincs általános jó­lét, nagyon sok negatív folyamat rombol­ja az emberek közérzetét, biztonságát. A pszichiáter szeizmográf: megbízhatóan jel­zi a politikának a döntések egyénre gya­korolt hatását. Ezt ezért figyelembe kelle­ne venni... nálják mm ..mmmmmp A nagycsaládban felnövekvő nemzedék tagjai mindenféle élethelyzettel _________taUlko,Jiatlali- . » tos összejövetelek ma igencsak hiánycikk­nek számítanak. A bál társadalmi esemény volt, a kaszinóban egy pohár fröccs mel­lett lehetett beszélgetni, a kocsmában csak berúgni lehet. A diszkó nem alkalmas a be­szélgetésre, s lassan itt is az alkohol játssza a főszerepet. A szociológusok jóideje kon­gatják a vészharangot: felbomlott a hagyo­mányos családszerkezet. A nagycsaládban felnövekvő nemzedék tagjai mindenféle

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom