Kelet-Magyarország, 1995. augusztus (52. évfolyam, 179-205. szám)
1995-08-12 / 189. szám
1995. augusztus 12., szombat HATTÉR Nincs béke a víz körül Ma még milliókban lehet mérni a károkat, később felmérhetetlenné növekedhet Balogh József Nyíregyháza (KM) — Kézikocsival húzza a szerelő a szivattyút, hogy „karbantartsa” az eldugult vezetéket. Pest megyében ez ma mindennapi valóság. Az előzmény: néhány éve szétverték a megyei vízmű vállalatot. Akkor úgy tűnt, a többi megye tanul más kárán. Mi, itt Szabolcs-Szatmár- Bereg megyében nem tanultunk. Meg lehetne még állítani az önállósodási szándékkal leplezett, jobb esetben az önállóság keresésével kialakított lavinát, vagy visszafordíthatatlan folyamatról van szó? Erről rendeztek egy kerekasztalt csütörtökön Nyíregyházán a valamikor Szavicsav maradványainak lassan-lassan jelzáloggal terhelt központjában. Nincs nyugalom Volt természetesen egy átfogó beszámoló, amelyből megdöbbentő adatokat tudhattunk meg. Ujj János vállalati biztos rövid áttekintést adott az 1993 elejéig hatmilliárd forintos vagyonná megyei Víz- és Csatornamű Vállalat haláltusájáról, amelyből először Nyíregyháza vált ki húsz településsel, később újabb tíz település csatlakozott hozzájuk, s azóta sem jutott nyugvópontra az új meg a régi vállalati közötti vagyoni vita. Csak tetéződött a gond, amikor újabb települések döntöttek a kiválás mellett, mert nem a logika parancsának megfelelően a hat üzemmérnökségre alapozták jövőjüket, hanem volt olyan település, amely egyedül lépett, volt amely a szomszédos településekkel kötött házasságot, így a vagyonmegosztásnak is ezt a folyamatot kellene követni, ami technikailag szinte lehetetlen, a szolgáltatás szempontjából pedig egyenesen bűn. Ezért lenne a Keletvíz szerint a legkevesebb rosszal járó döntés, ha hat felé osztanák a vagyont, már csak azért is, mert a megyei önkormányzat rájuk testálta az alapítói jogok gyakorlását. A gond, hogy a kivált települések közül 23-nak nincs a működtetéshez szükséges érvényes hatósági engedélye, tisztítás nélküli nyers vizet Az életet adó víz szolgáltatnak, hiányoznak a rendszeres laboratóriumi vizsgálatok, s ez életveszélyes, mert települések lakosságát fertőzheti meg egyszerre. Az ma a Keletvíz Rt, ám holnap az egész megye gondja lesz, hogy folyik a vagyonfelélés, az első fél évben 62 millió volt a veszteség. Sok, 140 millió a kintlévőség, jelentős hányada az önkormányzatok tartozásából származik. És egyre többen nem fizetnek a vízért. Százas egy köbméter Azt épp csak érintették, menynyi lesz majd a víz egyes területeken. Mert van a hat térség között olyan üzemmérnökség, ahol annyit merítettek ki a közös kalapból, hogy évekig ellesznek felújítások nélkül, ám olyan is van, méghozzá a megye legszegényebb vidékein, ahol jó, ha száz forintért elő tudnak állítani egy köbméter vizet. Kisvárda éves fenntartási kerete például 3 millió volt és nyolcat költött az első fél évben, Fehérgyarmatnak volt 6,3 millió és 900 ezer forintot tudott elkölteni, mert annyira kapott lehetőséget. Nem csoda ezek után, hogy Elek Tibor szakszervezeti titkár a dolgozók kiszolgáltatott helyzetéről beszélt, akik pedig a megye vízművesítésében elévülhetetlen érdemeket szereztek. Csak illusztrációképp említette, hogy épp most — a tanácskozás napján — Nyírbátorban harminchárom dolgozó nem kap fizetést, Nyírbogáton a vízmüvet kezelőket kitiltották a telepről, s mindez annak következménye, hogy egy jól működő gazdasági szervezetet vertek szét politikai okokból. Füstösné dr. Farkas Mária a Szakmai Szövetség főtitkára az eltelt két év folyamatában furcsállható tényeket sorakoztatta egymás mellé, hiszen hogy mára a nyíregyházi különvált cégen kívül huszonhárom üzemeltető közül nem egynek az üzemeltetéshez még hatósági engedélye sincs, meglehetősen nagy káoszról árulkodik. A tulajdonosi jog ugyanis nem elég az üzemeltetéshez. Fazekas László, a Felső-Ti- sza-vidéki Vízügyi Igazgatóság igazgatója arról beszélt, hogy ők szakmai okok miatt kezdettől meg akarták akadályozni a vállalat szétdarabolá- sát, meg ez lett volna a kistelepülések érdeke is. De hiába apelláltak a válást akarók politikai felelősségére, nem sikerült egyben tartani a Szavicsa- vot. A mai helyzetről azt mondta: a hatóságnak vannak eszközei, ha megtudják, hogy valaki engedély nélkül üzemeltet egy vízmüvet. Ám az mégis furcsa helyzet lenne, ha egy-egy településen egyszerre csak lezárnák a csapokat. Határozatban előírják a feltételeket, s aki nem teljesíti, egy esetleges mérgezés beláthatatlan következményeiért neki kell viselni a felelősséget. Tóth András műszaki vezető szerint az alapító hibája a vállalat szétverése, mert ők nem teljesítették a feladatokat, s nem hajtották végre a vagyonátadó bizottság határozatát. Petróczki Ferenc nyírbátori polgármester tömören azt foHarasztosi Pál felvétele galmazta meg, hogy a szakma eljátszotta a becsületet, s bár úgy tűnt, hogy Nyíregyháza kiválása után még együtt lehet tartani a 190 települést, újra beleszólt a politika, a szakma pedig nem tudott megfelelő alternatívákat kínálni az önkormányzatoknak, s bebizonyítani, hogy nem a posztok osztogatása, hanem a megbízható vízellátás a cél. Hegedűs Antal vásárosna- ményi polgármester is a bizalomvesztést említette a felbomlás legnyomósabb okaként, amit csak tetézett a régi igazgató visszahívása, aki korábban más körülmények között gyakorolta a vezetést, az új kihívásoknak nem tudott megfelelni. A vagyonfelélést az önkormányzatok makacsa- sága okozta, mert nem szavazták meg az áremelést, bár az igazgató részrehajló döntéssorozata némiképp magyarázza tettüket. Ezért menekültek ki a a nagyobb szervezetből. Megoldáskeresés A megnyugtató megoldásra még várni kell. Hogy mi lehet az? Ha a hat település, vagy inkább üzemmérnökség köré felsorakoznak a települések, talán az egységes megyei működtetés hosszú távon újra megvalósulhat. Egyelőre az indulatok nem engedik közel egymáshoz őket, pedig ez később a megyének nagyon sokba kerül. Akkor kell majd újra megfizetni a szétszedés árát, s újból létrehozni a most szétszabdalt, felélt, de a működéshez elengedhetetlenül fontos vagyont. 40* a tLm ff «te aat A mm m mm m mm csíkos t»«ii«tzs zstrcmja-» Y emrég szülőfalumig/ ban jártam. Egy jó- X Y kora dinnyeföld sarkán telepített lakókocsit láttam, mellette egy középnagyságú teherautó pótkocsival. A kíváncsiság megállított. Egy hetven év körüli féifi tápász- kodottfel a gépkocsi árnyékából. Varga Miklós néven mutatkozott be Csányról. Közismert—szinte az egész országban—, hogy Csány község lakói mesterei a dinnyetermesztésnek. A korábbi években Szabolcsban is találkoztam már csányiakkal. így hát nem azon lepődtem meg, hogy egy csányi dinnyés mit keres a Jászságban. A név ütött szöget a fejembe. Rákérdeztem, a harmincas években jártak-e apjával községünkbe diny- nyésnek. Még néhány igazoló mondat, máris ölelkeztünk, tegeztük egymást, hiszen 1933Dinnyeföldön ban egy tanítóhoz jártunk. Mivel az egyik iskolaszéki tagnál voltak feles dinnyések, az kijárta, hogy az iskolaköteles gyerekeket ne kelljen otthon hagyni, márciustól a tanév végéig ott tanulhattak. Lakásuk a dinnyeföld legmagasabb pontján egy fél méternyire földbe vájt kunyhó volt, amibe néhány két méternél magasabb ágas oszlopot leástak, ami a vastagon szalmával (náddal) borított földig érő tetőt tartotta. A család nagyságához mérten fekhelyeket alakítottak, a matracot jó rozsszalma helyettesítette. Közvetlen a bejárat mellett volt a tűzhely, csikóspór vagy téglából rakott alkalmatosság. Ivóvizes kupa, lavór és valamilyen tökölt asztalféleség. Ilyen körülmények között töltötte barátom is ifjúságának tavaszinyári hónapjait. De nem erről beszélgettünk, közös emlékeinket idéztük, különösen a csínytevéseinket. Nálunk saját ellátásra minden család termelt dinnyét, mégis mint gyerekek nagyon vágytunk a csányi, hevesi diny- nye ízére. Lopni nem mer- • tünk (akkor még nem is volt szokás), ezért valami csellel próbáltunk dinnyét szerezni. Segített a kertész fia, mostani beszélgetőtársam Miklós is. Két éber kutyájuk is volt a kunyhó előtt kikötve, amelyek a dinnyeföld legtávolabbi sarkából is meghallották a csendes beszédet. Ha ugatni kezdtek a kutyák, az egyik irányba, amerre erősebben ugattak, az apa indult el tolvajt fogni a legnagyobb fiával, ellentétes irányba Miklós gyerek poroszkált, hogy jelezzen, ha ott is gyanú merülne fel. Négyen voltunk Miklós barátai, akik egyik estére hadi- tervet készítettünk. Közülünk ketten a távolabbi sarokhoz közeledve hangos beszédbe kezdve riasztották a kutyákat, odacsalogatták a kertészt a nagyobbik fiával, a csendes oldalra Miklós jött. aki két szép dinnyét szakított nekünk. Egy félórán belül az éj leple alatt egy előre megbeszélt helyen mind a négyen falatoztunk. T aSy derű közepette f\J Miklós egy szép diny- X Y nyét nyomott a kezembe, és búcsúzóul megjegyezte: „Ez nem lopott!” Laza ro(z)stok Máthé Csaba M ost lehet igazán vívódni: a termelőnek az a kedvező, ha önállóan és mindenfajta laza szövetségtől mentesen jelenik meg terményével a piacon, és saját maga vívja meg árcsatáját, vagy a termelőszövetkezeti mintán felbuzdulva kb. 10 társával egyfajta laza szövetkezeti formát alkotva vállvetve, egymás ügyeit is intézve próbálnak egyezséget kötni a felvásárlókkal? Az előbbi forma totális csődje hozta a héten lezajlott össznépi rozstárgyalást. Aki eddig azt hitte és azt gondolta, csak annyi a teendője, hogy egy megadott helyre beszállítja a learatott rozsot és a vevő elviszi, nagyot csalódott. A csalódása pedig annál nagyobb volt, amikor kiderült, saját magának kell elintézni a növényvédelmi vizsgálatot, ki kell állítani a vámpapírokat, meg kell szervezni a szállítást, a berakást és amikor mindez készen van, akkor lehet szólni a vevőnek. Be kell látni, erre a termelők szinte 100 százaléka képtelen. Az ő feladatuk a vetés, a szántás, a betakarítás, a termény tárolása, ezt csinálták évekig, ebben voltak benne. A termelőszövetkezeti formánál megszokták, bevitték az árut a központi telepre, a téesz intézte a papírmunkát, eladta és kifizette a rájuk eső részt. Ehhez se idejük, se képzettségük nincs, az ő igazi értékük a kész termény. Idén szembesültek a termelők igazán a vevői igényekkel és a kemény árharccal. Pontosan akkor, amikor egy tételben kellett volna ajánlani a 10 ezer tonna rozsot, amelyért valljuk be őszintén, az összes papírmunkával együtt a legmagasabb árat kínálta a fehérorosz vevő. Egy laza termelői szövetség, amelyet a rozs eladására alakítanának, meghozná az eredményt. Tízen összedugnák a fejüket, gyorsan eldönthet- nék, megéri-e nekik ilyen áron eladni a rozsot. Ugyanígy már azon is lehetne gondolkozni, vajon a jövő évben mennyi rozsot lehet legalább minimális nyereségszinttel értékesíteni, mert a tavalyi és az idei év keresleti piaca azt mutatta: a szükségletek a megtermettnél jóval kisebbek. Szöveg nélkül Fetter János karikatúrája J .. A barabási példa SSiai^SSiiiSSÄiSMJJiBSSSÄSSSSSSSSSSSSftlWÄWÄiSlSSSSSKISSftÄiSSSWRfe Györke László L ehet, hogy az eset nem egyedi. Akár így van, akár úgy, a barabási mezőgazdasági gép- tulajdonosok felajánlása, ha úgy tetszik, kezdeményezése példaértékű. Miről is van szó? A barabási önkormányzatnak mintegy tizenegy hektárnyi földterülete van, melyet a géptulajdonosok megműveltek. A munkában valamennyi mezőgazdasági géppel rendelkező barabási lakos részt vett. De nem a szokásos tarifáért bérmunkában, hanem annak húsz(!) százalékáért. Azaz gyakorlatilag a puszta üzemanyagköltség megtérítésére tartanak csupán igényt. A betakarítást is hasonlóformában vállalták. Az említett földterületen napraforgót termesztenek, mely igen szép terméssel kecsegtet. De vajon az értékesítés után a képződő nyereségnek ki lesz a gazdája? Nos, hát éppen ez az, amiért tollat ragadott e sorok szerzője. Az esetleges nyereségből ugyanis nem kívánnak részesülni, azt felajánlották az önkormányzatnak a működési kiadások fedezésére. Meglehet, ettől a barabási önkormányzat gondjai nem szűnnek meg egy csapásra, hiszen a drasztikus áremelések, az évek óta változatlan mértékű normatív támogatás, az ellehetetle- nülési(-nítési) folyamat a kevés, számottevő saját bevétellel nem bíró kis önkormányzatokat sújtja elsősorban. Viszont maga a tény, hogy azok, akik maguk sem igen reménykedhetnek nagy profitban — hiszen ilyen a mezőgazdasági termelésből manapság nemigen várható —, előbbrevalónak tartják a falu érdekeit, mint saját nyereségüket. Persze, hogy számszerűen mennyivel járulnak így hozzá a közösség ügyéhez, az csak a napraforgó értékesítése után derül ki. Ha sikerül, szeretnének tovább lépni: hasonló módon művelésbe fogni azokat a földeket, melyeket jogos tulajdonosaik ugyan visszakaptak, de — elsősorban koruknál fogva — képtelenek megművelni. Ennek kettős haszna lenne: egyrészt több anyagi eszközhöz jutna az önkormányzat (ugyancsak a falu érdekében), másrészt kevesebb lenne a határban a parlagföld. /•'K
