Kelet-Magyarország, 1995. augusztus (52. évfolyam, 179-205. szám)

1995-08-10 / 187. szám

1995. augusztus 10., csütörtök A FŐSZERKESZTŐ POSTÁJA Üdvözlet Párizsból. A Kelet-Magyarország és a Riviéra Tours három hónapos monstre rejtvénypályázatán nyerte az ajándékutat Zsoldos Barnabásné mátészal­kai olvasónk, aki a fenti üdvözletét küldte Amboiseból Az inkriminált nokedli Hűséges polgárok A Kelet-Magyarország jú­lius 25-i számában megje­lent „A madaraink még hű­ségesek” című íráshoz a magam és a tiszateleki ön- kormányzat nevében is fontosnak tartom, hogy az alábbi észrevételt megte­gyem: A strand területén a tava­szi áradások során felhal­mozódott szemét, hordalék eltakarítását egy tolólapos munkagép segítségével el­végeztük, valamint a strandhoz vezető utat (mely járhatatlan volt) jár­hatóvá tettük. Döbbenetes látványt nem az egy munkagép fél­órás tevékenysége jelen­tett, (szemben a buldóze­rekkel) hanem az azt meg­előző látvány, melyet a Ti­sza többszöri áradása oko­zott. Az idei rendkívüli szu- nyoginvázió nemcsak az ott pihenni vágyó, hanem az ott élő lakosság részére is elviselhetetlen, ezért az ellenük való védekezést a korábbi évekhez hasonlóan az idén is a CORAX Kör­nyezetvédelmi Kft. végez­te és fogja végezni megfe­lelő környezetkímélő tech­nológiával. Önkormányzatunknak nem az a célja (ellentétben a cikkben nyilatkozókkal), hogy más községekhez ha­sonlóan „felkapott strand­szakaszt” alakítsunk ki, hanem az, hogy az itt élő emberek és az ide látoga­tók és pihenni vágyók, egy, a természet és ember által kialakított környeze­tet szívesen keressék fel, pihenés céljából. Ennek a környezetnek a kialakításához járult hozzá önkormányzatunk és sze­retnénk a jövőben is hoz­zájárulni — együttműköd­ve a természetvédelmi ha­tósággal —, hogy továbbra is szívesen látogatott hely legyen a tiszateleki Tisza- part. Bagdi Miklós polgármester Tiszatelek Köszönet Őszinte köszönetét mon­dok annak az embernek, akinek először jutott eszé­be a gondolat, vagy tette meg az első lépést annak érdekében, hogy városunk­ban kerüljön megrendezés­re a XIII. Ifjúsági Atlétikai Európa Bajnokság. Köszönetét mondok, a megyei és városi közgyű­lés korábbi és mostani ve­zetőinek, tagjainak, a szer­vezőknek, mindazoknak, akik munkájukkal, anyagi támogatással lehetővé tet­ték, hogy mi, sportszerető nyíregyházi lakosok öt tel­jes napon keresztül az or­szág legboldogabb polgá­rai lehettünk! Salamon János Nyíregyháza A Kelet-Magyarország 1995. július 22-i számában Nábrádi Lajos Taszító ellátás címmel a Tüskés sarokban rám nézve' sértő megállapítások sorát tet­te közzé. Az újságíró sze­mélyes élménye alapján kifo­gásolja az ellátást. Ezzel szemben: A vásárlók könyvében több évre visszamenően nincs az ételek minőségét kifogásoló beírás! Nem igaz, hogy nem lehet fagylaltot kapni! Állan­dóan van —,igaz, csak kétféle — fagylalt. Étlappal tudom bi­zonyítani, hogy minimum 25- 30 féle meleg étel kapható ál­landóan. Az ételek minősége pedig — különösen a halétele­ké, amit Nábrádi úr is fogyasz­tott — minden összehasonlí­tást kiáll a Tisza mentén. Örö­kösen ezt jelzik vissza a ven­dégek. Az inkriminált nokedli, ami fehér, amit az újságíró fo­gyasztott, tényleg nem sárga, ez fehér! Ilyet gyárt és forgal­maz a nagy fogyasztóknak a Az bizonyosnak tűnik, hogy Nyírmihálydi már az Árpád korban önálló község volt, de arra csak a ma is élő falurész- nevek utalnak, hogy hol lehe­tett az ősi, történeti magva en­nek a közel 800 éves telepü­lésnek. Ilyen falurésznév három is kerül Nyírmihálydiban. A ke­let-nyugat irányban induló, de délnyugati irányban elhajló vasútvonaltól délre fekszik az a falurész, amit az idősebbek jelenleg is Ófalu néven emle­getnek. A vasútvonaltól észak­ra pedig az a két falurész talál­ható, amit a lakosság az Újmi- hálydi, illetve az Új-telep ne­vekkel jelöl. Kétségtelen, hogy a telepü­lés ősi magva az Őfalu nevű rész lehetett. Természetesen nem a jelenlegi terjedelemben, hanem azzal a kisebb központi résszel, ami most a református templom, az Újfalussy-féle kastély és a polgármesteri hi­vatal környezetére tehető. Ez bővült aztán az évszázadok fo­lyamán a mai Ófalu terjedel­mére. Úgy tűnik, hogy e ter­jeszkedésnek az oka a telepü­lés lélekszámának dinamikus növekedése volt. A legkorább­ról ránk maradt népszámlálási adatok szerint az 1784. évi 571 lélekszámról 1898-ra több mint kétszeresére, 1202 főre növekedett. hűtőipar. Tessék elképzelni, ha a nagy nyári melegben helyben készülne nyers tojás felhasználásával a jó szalmo­nella-veszélyes sárga nokedli. Ez nem turista-, hanem tiszti- orvos-csalogató lenne. Az éte­lek minőségére mindig külö­nös gondot fordítunk. A leg­gondosabb munka mellett is előfordulhat probléma. A pa­naszok intézéséről szóló jog­szabály szerint, a panaszt lehe­tőleg akkor és ott kell rendez­ni, ahol az felmerült. A fogyasztói árak szabad ár­formába tartoznak. Áraink nem magasak, erről meggyő­ződhet Nábrádi úr is, ha végig­megy a Tisza mentén, kibírják az összehasonlítást a Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyei Tisza-parti árakkal. Friss gyü­mölcsöt minden nap árulnak az őstermelők. Vízcsap is van (a vízöblítéses WC kézmosó­ján kívül) a Szeszipari Üdülő előtti közterületen, bárki hasz­nálhatja. A területen a tulaj­Ez az Ófalu nevű település- rész ma már ugyan nem mutat­ja, de múltjával és hagyomá­nyaival mégis magában hor­dozza kialakulásának feudális­kori emlékeit. Nyugati felét ugyanis egykor a nemesség, keleti felét pedig a jobbágy­ság, parasztság lakta. Ennek a ténynek mostanáig fennmara­dó nyelvi emléke, hogy az előbbi részt Nemes oldal, az utóbbit pedig Paraszt oldal né­ven emlegetik ma is. Az már puszta véletlen lehet, hogy a Nyírvíz csatornarendszerhez tartozó Kanális észak-dél irányban futó vonala pontosan egybeesik a középkori társa­dalmi elkülönülés választó- vonalával, s így a Kanálistól nyugatra a Nemes oldal, kelet­re pedig a Paraszt oldal fek­szik. Új, ugrásszerű településbő­vülés a XX. század elején kö­vetkezett be Nyírmihálydiban. Az I. világháborút követően a báró Eötvös-családnak a vas­útvonaltól északra fekvő egy­kori birtokán telkeket osztot­tak ki a volt katonáknak és nincsteleneknek. Az ezekre a telkekre épült házakból alakult aztán ki az Újmihálydi néven emlegetett többutcás falurész. Ezek az utcák hosszú időn át névtelenek voltak, utcakeresz­telőre csak 1945 után került sor. Az idetartozó utcák a kö­donviszonyok sem olyanok, mint azt a cikkíró gondolja! A vízpart a Vízügyé, a hullámté­ri terület pedig az ÁFÉSZ— Polgármesteri Hivatal tulajdo­na! Ez sem stimmel! A domb- rádi üdülő területén 6 vállalko­zó szolgáltat, 10 üzleti beje­lentővel. A strand területén két szemeteskonténer található. Ha baja volt az újságírónak valamivel, vagy valakivel, eti­kusabb lett volna, ha megbe­széljük! Tisztelettel: Gégény Sándor vállalkozó (A szerző észrevétele: Több vendég állította, egy kereske­dő is, hogy napok óta zárva tart a fagyialtos. Magam is zárva találtam... Tivadarban és Naményban olcsóbbak az ételek, főleg a halételek. A cikk az egész strandról szólt, nem az Ön vendéglátóhelyéről. A strandon nincs vízcsap és zu­hanyozó. Az Ön távollétében a feleségével megbeszéltem a lé­nyeget. Nábrádi Lajos) vetkezők: Csonka utca, Föld­vár utca, Gelsi utca, Görbe ut­ca, Kossuth utca és Szőlő utca. A településnek ez a bővülé­se is kapcsolatban áll a lakos­ság számának növekedésével. A korabeli népszámlálási ada­tok azt mutatják, hogy a falu 1913-as évi 1548 fős lakossá­ga a közbejött háború ellenére is 1901-re növekedett 1933-ig. Ennek a 350 fős lélekszámnö- vekedésnek az ideje pontosan egybeesik az Újmihálydi nevű falurész kialakulásának idejé­vel. A II. világháború után ismét újabb falurésszel gazdagodott Nyírmihálydi. Ekkor az Újmi­hálydi nevű településrésztől nyugatra, az Újfalussy-család Kis-tag és Fekete-tag nevű bir­tokán osztottak telkeket a rá­szorulóknak, és itt épült ki a több utcás Új-telep nevű falu­rész. A településnek ez a bő­vülése is szoros kapcsolatot mutat a község lélekszámának alakulásával. A háború miatt 1944-re Nyírmihálydi lakossá­ga 1749 főre apadt, az Új-telep nevű falurész kiépülésének a végére, 1970-ben viszont már elérte az 1982 főt. Sajnos, a későbbiekben apad a lakosság száma. Az 1984-es népszám­lálás már csak 1894 lakost mu­tat 569 lakóházzal. Balogh László Ófalu — Újmihálydi — Új-telep Nyírmihálydi belterületének történeti alakulása Kiút a rozspánikból Tisztelt Szerkesztőség! Emberemlékezet óta a nyírségi tájnak két főtermé- nye volt, a burgonya és a rozs. A falusi embereknek ez a két termény a fő táplá­léka is volt. És nem utolsó sorban pénzt helyettesítő fi­zetőeszköz is. A nyírségi gazdaasszony nagy része 8- 10 naponként rozslisztből sütötte családja részére a napokig is eltartható finom, barna rozskenyeret. A rozs fizetőeszköz is volt. A részesaratók, csép­lőgép-munkások rozsrésze­sedésért dolgoztak. A falusi emberek, gazdák rozsjáran­dósággal fizették a cseléde­ket, a csordást, a kanászt, a mezőőrt, a szőlő- és dinnyepásztort. De még az egyházak papjai, kántorjai, harangozói is bérüket ke­nyérgabonában, azaz rozs­ban kapták. Nagy gazdasá­gokban a cselédek, summá- sok, alkalmazottak bére is a kenyérgabona, a rozs volt. Az utóbbi 4-5 évben azonban ez a termény — majdnem teljesen — kike­rült az élelmiszerek a takar­mányozás területéről. A médiák jelenlegi közlései szerint szűkebb hazánkban, Szabolcsban mintegy har­mincezer tonna rozs vár el­adásra, felhasználásra. Az idősebb emberek visszaemlékezhetnek arra, hogy 70 évvel ezelőtt még a jelenleginél is magasabb, több mennyiségű termett rozsból, mint a jelen idő­szakban. Értékesítetlen készlet azonban nem volt. A kínálatnál a kereslet volt nagyobb. A rozsot többféleképpen dolgozták fel. A háziasszo­nyokon kívül nagy mennyi­ségű kenyeret sütöttek az akkori pékek. A rozskenye­ret a búzából sütöttnél jóval alacsonyabb áron árulták. A rozskenyér fogyasztása igen magas volt. Rozske­nyeret fogyasztott (komisz­kenyér) a több mint félmil­liós létszámú honvédség, a közétkeztetések és sokan mások is. A magas termés és fo­gyasztás ellenére azonban jelentős mennyiségű feles­leg is jelentkezett. A feles­leges rozsmennyiséget a nagy (nagyobb) gazdasá­gokban lévő mezőgazdasá­gi szeszgyárak 96 fokos szesszé főzték le. Szülőfalum, Kántorjáno- si 16 kilométeres körzeté­ben több mezőgazdasági szeszgyár volt. Kántorjáno- siban a Boglya- és a Flóra Mándy-féle uradalomban, Mátészalkán 2, Nyír­meggyesen 1, Hodászon 1, Nyírcsászáriban 1, Nyírbá­torban 2, Nyírgyulajban 1, Ofehértó-Ligettanyán 1, Nyírbaktán 1. Ezek a szesz­gyárak októbertől február végéig a gazdaságban meg­termelt, valamint a falusi gazdáktól felvásárolt bur­gonyából állították elő a szeszt. Majd néhány gyár márciustól ráállt a rozs fő­zésére. Ha ez elfogyott, ak­kor kukoricából is főzték a szeszt. Az így előállított szesznek nagy volt a keres­lete. Mivel az akkori gépjár­mű hajtóanyagainak ára igen magas volt. A mező- gazdasági szeszgyárak ter­mékeiből aztán igen kör­nyezetkímélő motorbenzint (motalkót) állítottak elő. Mai helyzetünkben vajon nem volna-e jó e régi mód­szerre visszatérni. A nyír­ségben egy-két fent említett szeszgyár létesítése sokat enyhítene a rozsot termelő gazdák helyzetén. Erre csak vállalkozni kellene! Nagy Miklós Nyíregyháza Felháborító „hála" Tisztelt Szerkesztőség! Annyi a visszásság min­dennapi életünkben, hogy szinte naponta lehetne írni azokról. Most azért fogtam tollat, mert bizonyos szem­pontból az ifjúságunk „szí- ne-java”, a válogatott spor­tolók egy része felháborító módon „hálálta meg” az ál­lam által — tehát mindnyá­junk által — finanszírozott lehetőséget, hogy részt ve­gyen a városunkban meg­rendezett ifjúsági bajnoksá­gon. Önök szerint „érdemes lenne visszahívni a sportve­zetőt, s megmutatni neki a kollégiumot”. Szerintem nem feltételes módban kell fogalmazni, hanem úgy, hogy vissza kell hívni a sportvezetőt, megmutatni a randalírozás látható jeleit, a kárt felmérni, s megfizettet­ni azt az elkövetőkkel. Ha ez nem így történik, fennáll a veszélye annak, hogy ez a „sportszerű magatartás” — ha nem is a városunkban — ismétlődni fog. Üdvözlettel: Gyarmati Józsefné nyugdíjas ált. isk. tanár Nyíregyháza Nem császárnő A Kelet-Magyarország 1995. július 27-i számában „Nem lesz palota” címmel — az AFP/MTI-Panoráma nyomán — arról tudósít, hogy a volt brazil császári család visszaigényli egyko­ri palotáját. A hír igaz, de a hozzá fűzött történelmi visszapillantás némi módo­sítást igényel. Leopoldina valóban Habsburg hercegnő volt, Napóleon feleségének, Má­ria Lujzának a testvére, amint ez a hivatkozott so­rokban is olvasható. Nem volt viszont brazil császár­nő, hanem Brazília első császárának, I. Pedrónak a felesége, tehát császárné. Azonban még ez utóbbi cí­met is csak egészen rövid ideig viselhette, mert a bra­zil császárság kikiáltását követő évben, 1823-ban meghalt. így viszont nem lehetett az 1830-ban szüle­tett I. Ferenc József császár és király leánya sem. Bár nem iskolai tananyag, törté­nelmi kézikönyvek tartal­mazzák, hogy Leopoldina apja I. Ferenc (császár és) magyar Jdrály (1792- 1835) volt, azaz I. Ferenc Józsefnek a nagyapja. Dr. Sallai József főiskolai docens Nyíregyháza A szerkesztőség fenntart­ja magának azt a jogot, hogy a beküldött levele­ket rövidítve közölje. A főszerkesztő postája az olvasók fóruma, a kö­zölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltét- íe|^g^£>ei.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom