Kelet-Magyarország, 1995. július (52. évfolyam, 153-178. szám)

1995-07-31 / 178. szám

1995. július 31., hétfő 10 Kelet-Magyarország CSUPA ÉRDEKES Görkorizni jó..., és veszélyes Kállai Sándor Clearwater (Florida) — Egy nyugdíjast elütött egy autó. Eddig a hír szomorú és mindennapi. De ha hoz­záteszem, hogy a 80 éves bácsi éppen görkorcsolyá­zott, az már több egy címes híméi. Tipper Gore, az Egye­sült Államok alelnöké- nek felesége — görko- rizóként Archív felvétel Történt pedig mindez az Egyesült Álalmokban, ahol az egysoros görkorcsolya (in-line skate vagy roller- blade) a nyolcvanas évek elején történt bemutatása óta páratlan karriert futott be, a közlekedési múzeum­ba küldve a hagyományos két páros kerekű elődjét. Csak az eltelt egy évben 56 százalékkal nőtt és jelenleg már közel 20 millió az aktív lábhajtányosok száma. A sebesség, a szórakozva szerzett jó erőnlét és a kor­csolyázók magas kalória­ismerve nem kell sok idő, hogy a rollerblade verse­nyek akár az olimpia műso­rára is felkerüljenek. Az új sportág tömegese­dése persze magával hozta a baleset növekedésének számát is. Mert bizony a gördülő penge nagy sebes­ség elérését teszi lehetővé használójának és biztos egyensúlyérzéket igényel. A fentebb említett csak egy volt az 1992 óta bekö­vetkezett 25 halálos bal­esetből. Az elmúlt évben 76 ezer görkorcsolyázás köz­ben elszenvedett sérülést jegyeztek be a kórházak el­sősegély-osztályain. Sok ezekből megelőzhető lett volna, ha az áldozatok elő­vigyázatosabbak, és vise­lik a védőfelszereléseiket. Olyat mint könyök, térd és csuklóvédőket, s persze a jól bélelt kerékpárosok kö­rében már bevált bukósisa­kot. Különösen sokan itt Floridában felejtik el őket a nagy melegre, páratarta­lomra hivatkozva. A sérü­léstől való félelem nem tartja vissza a hódolók nö­vekvő hadát kedvenc idő­töltésétől. Jó ideje már hogy felesé­gemmel mi is az in-line skatesek táborához tarto­zunk és elmondhatjuk, aki valamikor jégen megtanul­ta a korcsolyázás alapele­meit, annak nem kell sok idő, hogy magabiztosan gyűlje kerekei alá az aszfalt kilométereit. A biztonsági tartozékok viselésének egyik neves szószólója Tip­per Gore, az Egyesült Álla­mok alelnökének felesége — aki maga is régi görkor- csolyás — nemrég itt járt városunkban és sok rollerb- ladő társunkkal elkísérhet­tük a tengerparti sétányon egy délutáni gyorskorcso­Külön út a görkorcsolyázóknak, külön a kerék­pározóknak — és természetesen az autóknak A szerző felvétele felhasználásának következ­tében leadott kilókkal elér­hető karcsúsodás teszi oly vonzóvá széles körben. Gomba módra szaporod­nak az egysoros görkorcso­lya klubok. Sok helyen ren­deznek már rollerhoki mér­kőzéseket és rendszeresek a görgyorskorcsolya-verse- nyek. Az ESPN és ESPN2 Tv állomások csatornái ru­tinszerűen közvetítenek ezekről az eseményekről. Havonta, negyedévente je­lennek meg az in-line ska­tesek szakmagazinjai, fo­lyóiratai. Az amerikaiakat lyázásra. Be kell hogy vall- jam, a 46 éves Mrs. Gore legkevesebb 20 évet bármi­kor letagadhatna életkorá­ból. S ha ez csak részben köszönhető az in-line skate- nak, hát már megérte. Befejezésül néhány jó ta­nács: Indulás előtt melegít­sünk be. Egyenetlen, rázós vagy forgalmas útra csak gyakorlottabbak merész­kedjenek. Aki próbálta, tudja, hogy elindulni köny- nyebb mint megállni. S ami a legfontosabb: mindig vi­seljük a védőfelszerelésein­ket. Nem kuruzsló, feltaláló A festőművész véletlenül fedezte fel harmadik találmányát • Kis szemcsék Nyerges Mária — Na, megint egy kuruzsló! — gondoltam kicsit bosszú­san, várakozás közben. Mert igaz, hogy készségesen foga­dott a telefonon megbeszélt időben, de dugig volt a lakása. Éppen hogy oldalazva lehetett közlekedni a parányi helyen. S ráadásul a randevúnk napján egy kicsit nyűgös voltam, mert — kideríthetetlen okból — tüsszögök, köhögök, folyik az orrom. Valami allergia lehet. Ott ácsorogtam, várakoz­tam, mondom, nem túl jóked­vűen, amikor azt látom, hogy a házigazda, Somogyi István festőművész rágyújt, és vidá­man füstöl. Ez már végképp sok volt! Micsoda disznóság! És még ez az ember akar aszt­mát, allergiát, torokbajt, „mit- tudoménmit” gyógyítani! Hát nincs tekintettel a „páciensei­re”? Szóval így zúgolódtam magamban, amikor azt vettem észre, hogy nem tüsszentek egyet sem, a zsebkendőt sem kell elővennem, és nincs is bü­dös füst a cigarettától... Hm. Lehet, hogy tényleg tud vala­mit ez a bizonyos Somadrin? Mert \a készítmény hírére kerestem fel a festőművészt, hogy beszéljen a találmányról. — Ez a harmadik találmá­nyom — kezdi a fehér köpe­nyes művész úr, ahogyan az ügyfelei szólítják. — Mint tudja, festő vagyok. Azt elég hamar felismertem, hogy Mi­chelangelo nem lesz belőlem. Ezért megpróbáltam kitalálni valamit, amit csak én tudok. Kikísérleteztem egy olyan anyagot, amivel domborúak, szinte térhatásúak a képeim. Nézze, ez is... — mutat a há­tam mögé. S valóban. A képen a homokos parton igazi homo­kot látok, benne kavicsok, kö­vek. Nem festettek, valódiak. Ha jobban megnézem, bizony nem egyenként ragaszthatták a vászonra. — Ettől kedvet kap­tam és jött a következő talál­mányom, amit már hét éve szabadalmaztattam, s használ­ják is az építőiparban. Ez egy festő-szigetelő anyag. Igen ha­tékony, de a salétrommal nem tud megküzdeni. Gyártják, használják, tökéletes a vízta­szító, vízzáró hatása, Somip- last néven fut. Ám a salétrom nem hagyott nyugodni... Tet- tem-raktam itt a kis konyhám­ban a lombikokba a különböző ásványi anyagokat, kevertem, figyeltem, s közben szívtam az egyik cigarettát a másik után. Látja, milyen szűk itt a hely? Na és a füst nem volt egy szál sem! Jobban odafigyeltem, és azt vettem észre, hogy az egyik keverékem nyeli a füs­töt, sőt a port, a levegőben li­begő minden kis szemcsét, pollent, s gondolom, a baktéri­umokat is. Na, ezt a folyadé­kot figyelgettem tovább, ami azután Somadrin néven gyár­tási, forgalmazási engedélyt is kapott. Ez a folyadék öt ásvá­nyi anyag elegye, igen gyor­san kristályosodik, és a kör­nyezetében barlangklímát te­remt. Ennek már négy éve, hogy ezzel vacakolok. Közben orvosokkal tárgyaltam, s pul- manológus-team vállalta, hogy vizsgálja a szer haté­konyságát. Ma már tüdőgyó­gyászok küldik hozzám a bete­geket, akiknek semmiféle gyógyszeres kezelés nem mu­lasztotta el a krónikus bronchi- tisét, az asthma bronchialéját. És persze az allergiásokat... — Ezt nézze! — mondja, és már­is elém rak egy halom kitöltött kérdőívet, amelyek alján ott az orvosi vélemény, hivatalos bé­lyegzővel hitelesítve. Csupa gyógyult gyerek, akik a So­madrin használata előtt csak állandó gyógyszeres kezelés­sel tudtak élni, akkor is olykor fulladtak, csúnyán köhögtek. Lapozgatok a kórestekben, és közben rápillantok Somo­gyi István hamutartójára. Vagy tizenöt csikk. De nincs füst, nincs büdös. Igaz, körül­vesz bennünket a látványnak is tüneményes Somadrin kris­tály. Amelynek nevét a mester saját vezetékneve és volt fele­sége keresztneve kombináció­jából szerkesztette. Hamarosan jön a szélcsendőr Franciaországban már tesztelik a „szélrohammentes" reformbabot Párizs (MTI-Panoráma) — A téma évezredek óta képezi a mulatság, zavar és feszengés tárgyát, egy brit kutató azonban komoly tudomá­nyos igényű kutatásainak középpontjába emelte. Colin Leakey biológus azt akarja tisztázni, mi készteti szellentésre az embereket, s miként lehetne elkerülni az emésztés eme kellemetlen kí­sérőjelenségét. Tabunak számít A szelek vagy bélgázok egy­fajta tabunak számítanak: még beszélni sem illik róluk. Az vi­szont köztudott, hogy bizo­nyos hüvelytermésű zöldség­félék (bab, borsó, lencse) a Washington (MTI-Panorá­ma) — A Science című tudo­mányos folyóirat legújabb számában tudósok közölték, hogy megtalálták egy 3,5 millió éves bal láb négy csontját. A lelet a két lábra állás törté­netének hiányzó láncszeme: emberi sarok majomlábujjak­kal. A sarok alkalmassá tette az őslényt a járásra, a nagyláb- ujj pedig a fák ágain való ug- rándozást szolgálta. Phillip Tobias és Ronald Clarke, a johannesburgi egye­tem kutatói megállapították, hogy a csontok kisnövésű élő­legtöbb emberben fokozott széltermelődést váltanak ki. Leakeynek sikerült egy flato- méter nevű készüléket szer­kesztenie, amely képes meg­határozni a szelek összetételét. (A gép voltaképpen az ameri­kai NASA által konstruált be­rendezés továbbfejlesztett vál­tozata; az űrkutatókat ugyanis szintén erősen foglalkoztatta az a kérdés, miként lehetne mérsékelni a bélgázok kelet­kezését az űrkabinok zárt teré­ben.) A szelek alapvető összete­vője a hidrogén, a metán és a szén-dioxid. Önmagában mindegyik szagtalan. Leakey figyelme nem is ezekre, ha­nem azokra az „illékony szer­ves vegyületekre” összponto­lény lábából valók. A kis „ma­jomember” két lábon járt, agy­veleje azonban csak harmad­része volt a mai emberi agy­nak. A felfedezés úgy történt, hogy Clarke átvizsgálta azokat a dobozban tárolt csontokat, amelyeket egy dél-afrikai bar­langban találtak. A csontokat majmok marad­ványainak minősítették, és 1980 óta tárolták. Clarke a csontok közül négyet nagyon érdekesnek talált, és erről érte­sítette a Philadelphiában dol­gozó Phillip Tóbiást. Megle­petéssel jöttek rá, hogy a cson­tok pontosan összeillenek, sül, amelyek a szellentés sza­gát okozzák, s amelyek alkal­masint a belek irritációjáért fe­lelősek. Piaci tesztelés A vizsgálatok kimutatták, hogy a gázokban mindig jelen van egy izopropán vegyület, amely föltehetőleg egy cukor­fajta lebontásakor keletkezik. A feladat tehát adott: meg kell próbálni olyan bab- és borsó­fajták szelekció útján való ter­mesztését, amelyek a lehető legkevesebbet tartalmazzák a szóban forgó cukorból. Leakey máris biztató ered­ményekről számolhat be: egy chilei fajtára alapozva kísérle­teit, sikerült olyan babot kiala­kítania, amelynek fogyasztása úgyhogy bizonyosan nemcsak ugyanattól a fajtától, hanem egyazon élőlénytől is szár­maznak. A kutatók remélik, hogy a csontok eldöntenek egy régi vitát, amely a földönjárás tör­ténetével kapcsolatos. „A vita azon folyt — mondta Tobias a UPI amerikai hírügynökség munkatársának —, hogy a ma­jomember tökéletes lábakkal bírt-e. Egyes tudósok azt hit­ték, hogy még a kiegyenesed­ve járó élőlények lába is olyan volt, mint a majmoké.” Phillip Tobias azt hiszi, hogy a felfedezés eldöntheti ezt a vitát. nem jár a szokásos „szélroha- mokkal”; mindamellett jóízű, vékony héjú, s Nagy-Britannia és Kanada éghajlati viszonyai mellett is termeszthető. A ,,re- formbab” piaci tesztelése már folyik is — egyelőre Francia- országban. Remélhetőleg nem azért, mert a szárazföld felől fújó szél alkalmasint emberi szele­ket is sodorna a szigetország fölé. Utóhatások nélkül Ez esetben a bab, borsó és len­cse magyarországi kedvelői is remélhetik, hogy egyszer majd ők is „utóhatások” nélkül fo­gyaszthatják a tejfölös bable­vest, a babgulyást és a többi fi­nomságot. Pardon Kissné hazajön és így szól a férjéhez: — A kalaposnő azt mondta, hogy ez a kalap legalább tíz évvel megfia­talít. — Akkor miért nem vet­tél magadnak hármat? — kérdi a hatesztendős kisfia. A mama elkapja a késő es­te beosonó lányát. —Te, Zsuzsa! Nekem se­hogy sem tetszett, ahogy ez a Tóni csókolgatott téged a kapuban. A leányzó rábiccent: —Nekem sem tetszett, de még nagyon tapasztalat­lan. Mikor álltunk két lábra? Tobias azt hiszi, hogy a felfedezés eldöntheti ezt a vitát A festő feltaláló „vegykonyhájában" MTI-Press felvétel

Next

/
Oldalképek
Tartalom