Kelet-Magyarország, 1995. július (52. évfolyam, 153-178. szám)
1995-07-04 / 155. szám
1995. július 4., kedd HÁTTÉR . Keiet-Magyarország 3 Ásó, kapa, földprogram... Az egyik legfontosabb cél, hogy a családok munkával jussanak jövedelemhez Szőke Judit Fehérgyarmat (KM) — A szociális földprogram gondolata a húszas években éppen megyénkben fogalmazódott meg, bár akkor a családok önellátása, s nem a piacra termelés volt a lényeg. Jelenleg 75 település bekapcsolásával 44 szervezettel működik a rendszer. Egy 1994-es kormányhatározat indította útjára a projektet azzal a jól megalapozott céllal, hogy ezzel is segítse a települési önkormányzatok szociális feladatainak teljesülését, miközben mozgósítja a helyi erőforrásokat. Megyénkben a programhoz minden „szomorú” feltétele adott: a válságövezetnek minősülő térségek, a drámai módon küszködő falvak, a sokszor bizony nincstelen munkanélküliek serege. Ez a munkanélküliség tartós és mezőgazdasági jellegű, jelentős a lekötetlen munkaerőkapacitás. Van ám bizonyos mértékű termelői tudás is, s aktiválható az agrárágazat infrastruktúrája. Csak rászorulóknak „A differenciált mértékű szociális normatíva nem követi eléggé a települések közötti szociális célú anyagi ráfordításokat igénylő társadalmi problémák különbségét. A helyi bevételekkel sem rendelkező falvak gazdáinak szükségszerű szociális ráfordításai gyakran finanszírozhatatlanok az e célt szolgáló központi költség- vetési bevételekből. A szociális kiadások különösen a hátrányos helyzetű térségek településein nem növelhetők jelentősen” — így szól a szaktárca illetékes irodájának helyzetelemzése. A már működő sikeres módszerrel kiváltható az önkormányzatok szociális kiadásainak legalább egy része. Az lenne a jó, ha még kellő mennyiségű minőségi földterület is lenne, hiszen a szociális földprogramhoz főleg föld kell... A hálózati tevékenység most öt megyére terjed ki. Borsod megye után nálunk kapták a legtöbb pénzt a célra, A családról télen, nyáron, ősszel és tavasszal is gondoskodni kell Balázs Attila felvétele 1994. év végéig több mint 48 millió forintot. A különbségek szinte minden tekintetben sokszínűséget mutatnak. A szervezeti forma lehet az e célra létrehozott nonprofit szervezet, közhasznú társaság, köz- alapítvány, alapítvány, avagy elkülönített elszámolású ön- kormányzati szervezet. Kik kapják a támogatást a szisztémában? Azok a rászoruló önálló családi gazdaságok, akiket az önkormányzat határoz meg, ugyanis a családok bérlik a földterületet, s részesülnek különféle mezőgazdasági szolgáltatásokban. Kidolgozott az érdekeltségi rendszer is. Nagyon fontos az a momentum, hogy így a kiegészítő jövedelemhez munka révén lehet hozzájutni. Nemrégiben Fehérgyarmaton 17 környéki település polgármesterei és jegyzői tanácskoztak a témáról Nagy Károlyné térségmenedzser kezdeményezésére. Hiányzik az összhang A konzultáción megoszthatták gyakorlati tapasztalataikat a pályázatokat kiíró, magát a projektet pedig komoly lehetőségként kezelő Népjóléti Minisztérium mellett működő válságiroda képviselőjével. Vannak biztató próbálkozások, s nyertes, már a megvalósulás útján elindult pályázatok, mégis nagyon hiányzik a lehető legsegítőkészebb NM mellől a Munkaügyi és a Földművelésügyi Minisztérium partnersége. Egységes kormányzati szabályozásra is szükség lenne, hiszen a próbálkozás nem más, mint produktív szociálpolitikai eszköz. Az eddigi országos tapasztalatok pozitívak, igazolják a várt előnyöket, jó esélyei vannak a bővítésnek is. Sarkad város a minta. Hasznos volt, hogy a sarkadi szociális központ igazgatója is részt vett a megbeszélésen. Mint adataiból kiderült, náluk már szinte állami gazdasági szintű az, ami máshol még kísérleti stádiumban van. Pedig 100 ezer forinttal, s 48, majd további 50 hektárral indultak. A pályázaton nyert pénzből gépeket, műtrágyát, vetőmagot vettek. Ok a kézi munkaigényes gazdálkodásban, a szabadföldi kertészkedésben látják a megoldást. Mára már 460 hektár földet vontak be a földprogramba, kombájn- és öntözőberendezés vásárlásra készülnek. Világossá vált elmondásai alapján a hármas érdekkör: a család, a vállalkozási, s az ön- kormányzati. A kedvezményben részesülő családok nem mennek segélyért, azon a környéken három-négyszeres a túljelentkezés. Hármas érdek A jelenlévő szatmári szakemberek maguk is arról a tapasztalatukról számoltak be, hogy a minisztérium és a földprog- ramosok között a legnagyobb vita az arányok tekintetében van. A pályáztató nem jó néven veszi, ha üzleti, vállalkozási irányba tolódik el a projekt — nyilván tartanak a gazdálkodási trükköktől. Ők az 1:1 hívei, míg a gyakorlat a 2:1 sikerét bizonyítja. Elhangzottak meglepő szá- , mok is. Gacsályban a kispar- cellás uborkatermesztés a kalkulációk szerint egy évben egy családnak 150-200 ezer forint jövedelmet hozna — ám a pályázatukat át kellett dolgozniuk... Volt, ugyanis, aki Budapesten ezt sokallta. A nnak szólt a harang, aki jó negyven-vala- hány évig húzta a harangkötelet. Sőt, nemcsak ő húzta, hanem az apja, a nagyapja is harangozó volt a Tisza menti faluban. Nem is hívták másként, mint Harangozó Kis Bálintnak. Apáról fiúra szállt a harangozás művészete, mert ne gondolja senki, hogy a harangozás annyiból áll, hogy elég megfogni a kötelet és máris engedelmeskedik az emberi akaratnak ez az ősi hangszer. Egészen más a harangozás ritmusa, ha isten- tiszteletre hívja az embereket, más, ha temetésre, megint más, ha fiatalnak, vagy öregnek szól a harang. Erről nagyon sokat beszélt Harangozó Kis Bálint, a dinasztia utolsó tagja, aki egész életében csodálója volt a harangoknak. Néhány külföldi városba is eljutott a hetvenes években egy turista- csoporttal, ott is elsőnek a harangok zúgását, játékát csodálta. Ezt az emléket hozta magával a Tiszta menti községbe. Meg annak az üzenetét, ahol csak megfordultak. Harangok nélkül sehol nem találkoztak egyetlen harangozóval sem. Mindenütt az áram helyettesítette őket... Egy gombnyomás, és megszólaltak a harangok... — Nagyon szeretném, ha az én életemben még én harangozhatnék, nem pedig a villanygép. De ha a presbiterek tanácsa mégis úgy határoz, hogy haladni kell a korral, állok elébe. Természetesen beletörődöm a döntésbe. Ezt akkor mondta, a halála előtt jó négy-öt hónappal, amikor felröppent a hír a faluban, hogy a helyi egyház- község vezetői fontolgatják, áttérnek a villanyharango- zásra. — Ha villanyáram húzza majd a harangokat, mert hogy három is van belőle, jobban járunk. Azután nem kell tb-járulékot fizetni, megspórolhatjuk a harangozó fizetését is. Sajnáljuk ugyan Kis Bálintot, de a kényszer bennünket is szorít. Minden forintot meg kell fogni. —így vélekedett a község köztiszteletben álló polgára, az egyházközség pénzügyminisztere, aki a nagy változást a presbiterek elé terjesztette. Sokan nehezen tudták elfogadni, hogy ezután ne Harangozó Kis Bálint szólaltassa meg a harangokat, hanem egy érzéketlen, rideg gép. Egyetlen gombnyomással. De a nincs az egyháznál is nagy úr. Egy ezermester egyházfi vállalta a szükséges automata beszerzését és felszerelését. Ment is minden a maga útján. És Kis Bálint sorsa is megpecsételődött... Kis Bálint csendes beletörődéssel fogadta a döntést, hogy néhány héten belül már nem tartanak igényt a munkájára. Talán a lelke mélyén egy kicsit örült is a változásnak. Elég sok lépcsőt mászott meg a negyvenvalahány év alatt, s igazában a hallása sem volt már a régi. Ót sem kerülte el a harangozókat fenyegető munkahelyi ártalom, a halláscsökkenés. Olykor már akkor is zúgtak a fülében a harangok, amikor már az utcán ballagott hazafelé. Még éjjel is, mert talán álmában sem engedte el a harangkötelet,r — Én találkoztam vele azon a napon — mesélte az egyik falubeli. — Bálint már a templomkertben járt, amikor megkérdeztem, hová, hová? Ó pedig rám sem emelte a tekintetét, sietősen továbbment. Alig hallhatóan annyit mondott, hát hová mennék, harangozni. Nem tudom jól tettem-e, sokat gondolkodtam azóta is ezen, de utána kiáltottam, Bálint, hát elfelejtetted, hogy már nem kell harangozni...? Olyan furcsán megrándult a feje, aztán a karja, s mint akit valami nagy erő kezd megpörgetni, körbe-körbe forgott, majd hanyatt vágódott... Hívtuk az orvost, az meg a mentőt. Agyvérzést állapítottak meg, súlyosat. Az vitte el... gy hát nemrég a haran- gozónak szólt a harang, aki talán mégsem tudta túltenni magát azon, hogy a harangok nélküle is szólnak. • «j »T» 1 f j < Bevall(ogat)unk Kováts Dénes rdekes képet mutat- í-f nak a személyijöve- « J delemadó-bevallá- sok megyénkben. A statisztika szerint ugyanis a nyereséges egyéni vállalkozók jövedelme 139 ezer forint, jóval kevesebb, mint a bérből és fizetésből élőké. S talán még az alkalmazottakénál is kevesebb. Kissé furának tűnik ez a szám bizonyos külső jeleket látva, bár minden bizonnyal meg lehet magyarázni. A mérleg egyik serpenyőjébe tehető, hogy az iparosoknak, kereskedőknek kiadásaik, költségeik is jócskán akadnak, s az is, hogy természetszerűleg kihasználják a jogszabályok adta lehetőséget és kiskapukat, ha már módjuk van rá. A másik oldalon viszont a vásárlók, illetve a szolgáltatást igénybe vevők állnak, akik, ha a fizetésre kerül a sor, bizony mélyen a zsebükbe nyúlnak, vastagítva a mesterek pénztárcáját. S míg a bérből élők gyakorlatilag minden bevétele nyomon követhető, így mindenféle jövedelmük után kőkeményen adóznak, addig a vállalkozókra ugyanez nem mondható el. így adódhat, hogy a milliós autóval érkező mesterember elmegy a Trabantoshoz, közben esetleg felhívja mobiltelefonján ismerősét, majd megkéri munkája árát, s mégis a Trabantos adózik többet, ha oda kerül a sor... Félreértés ne essék, nem sajnálom én senkitől sem a jövedelmet. Igazából azt se tudom elítélni, ha valaki kihasználja a törvény adta lehetőségeket, hiszen mindenki keresi a maga és családja boldogulását. Csupán az zavar kissé, hogy így még inkább fokozódnak az aránytalanságok, mivel nem a tényleges bevételek után fizetik jó néhányon adójukat. Ez persze tovább fokozza a pénzügyi kormányzat megszorító intézkedéseit, ami általában me- gintcsak a bérből élőket sújtja, akik nem igazán tudnak kibújni az adóprés alól. Fizetnek tehát még a kisjövedelmű vállalkozók helyett is, miközben a jövedelmi viszonyok a befizetett adóval fordítottan arányosak. Nyári infrastruktúra Ferter János karikatúrája „ # 1 Kommentár'' 4v?ys$&^ ^ ...... ...........................^ ........ Uj normatívák Kállai János icséretilletiakezde- # 1 ményezőket, hogy 1^/ ideszervezték Nyíregyházára a tanintézményi igazgatóhelyettesek első alkalommal megrendezett országos konferenciáját. Ha csupán azt nézzük, hogy közel négyszáz szakmabelit érdekelt a tanácskozás, mondhatnánk: máris megérte. Most, hogy sikeresen túlvagyunk az egészen, megállapíthatjuk: a bajokkal-gon- dokkal terhelt, gyakran az összeziláltság benyomását keltő oktatásügyünk szinte valamennyi kardinális kérdése terítékre került a három nap alatt. Megtisztelte a rendezvényt jelenlétével, tartalmas expozéjával a Művelődési és Közoktatási Minisztérium közigazgatási államtitkára, Honti Mária. Érintőlegesen szólt — részben személyes, gyakorló pedagógusi és helyettesi tapasztalatai alapján—az iskolák „második embereinek” változó funkcióiról, szerepük mind fontosabbá válásáról. Majd következtek az általános, korántsem csak az „ighákat” érintő, országos jelentőségű ügyek. Ami kibomlott a gondolatívből, egyszerre adott halvány reményt, s konzervált meglevő bizonytalanságokat. Az államtitkár beszélt — többek között—arról, hogy az oktatási törvénymódosítást két lépésben — összefüggésben az államháztartás reformjával—kell elvégezni, mivel csak a kettő szoros relációjában születhetnek meg azok a pénzügyi garanciák, melyek a tanintézményekre nézvést sorsdön- tőek. Kifejtette: az iskolák új szemléletű normatív finanszírozása nem azonos a jelenlegi fejkvótás rendszerrel. Bevezetésével nemcsak az iskolatípus alapján bontják majd le a központi költségvetésben levő pénzösszeget, hanem több kritériumot vesznek figyelembe. Nevezetesen: a térségi, regionális szempontokat, a speciális feltételeket, az intézmények helyi adottságait tükröző momentumokat. Az államháztartási reformtervezet augusztusban elkészül; ezt követően az MKM 1996-ban kidolgoz egy igazságosabb, pontosabb pénzellátási koncepciót. Egy gazdag mutatókkal felszerelt normarendszert, mely az iskolák belső jellemzőiből többet tud érvényesíteni.
