Kelet-Magyarország, 1995. július (52. évfolyam, 153-178. szám)
1995-07-26 / 174. szám
1995. július 26., szerda HATTER Ketyegő elfogatási parancs Üzleti ügyek intézése közben háromszázmillió forinttal tűnt el az elnök Nyéki Zsolt Nyíregyháza (KM) — Szomorú, de az előjelek alapján várható fordulatot vett a Solidus Értékpapír-forgalmazó Részvénytársaság több százmilliós befektetéseinek ügye. A cég vezetője csaknem egy éven át küldözgette nyugalomra intő üzeneteit az Egyesült Államokból, ma már az Interpol körözi a vezérigazgatót. Az előzmények másfél évre nyúlnak vissza, amikor a Hévizén bejegyzett Solidus Rt. az ország négy városában, köztük Nyíregyházán megnyitotta területi igazgatóságát, s a cégnél lekötött tőke után 80 százalékos hozamot ígérve megkezdte a befektetők toborzását. Angyalok városa Az első, kezdetben óvatos befektetések biztató tapasztalatai révén az érdeklődés ugrásszerűen megnőtt, s a négy területi igazgatóság hamarosan 300 millió forintot gyűjtött be, melyhez a nyíregyházi igazgatóság közel száz befektetője mintegy 90 millióval járult hozzá. Egy darabig működött a rendszer, az évi 80 százalékos hozam havonta esedékes részleteit saját tőkéje után mindenki megkapta, ám a forgalom felpörgetésével, ahogy ilyenkor mondani szokták: homok került a gépezetbe. Az elmúlt év szeptemberétől elmaradt a hozamok kifizetése, a legálisan megnyitott bankszámláról eltűnt a pénz, az elnök-vezérigazgató, Palotai György pedig az Egyesült Államokba távozott, hátrahagyott üzenete szerint rövid üzleti tárgyalásai lebonyolítására. Ekkor még úgy tűnt, csupán átmeneti nehézségek merültek fel, hiszen az elnök-vezérigazgató nem bujkált, ismert volt Los Angeles-i tartózkodási helye, s ő maga személyesen is telefonált az egyre türelmetlenebb befektetőknek. A beszélgetések alkalmával óva intette őket a sajtó és a rendőrség bevonásától, mondván, az csak árt a cég hírnevének, s tovább rontja piaci hitelét, s a befizetett összegek visszafizetésére tett határozott ígéretet. A határidőként mindig folyó hó utolsó napját jelölte meg. vvnuisTVvv Vajon merre tart a háromszázmillió? A hamuszórást a befektetők persze hamarosan megelégelték, feljelentésük nyomán az Országos Rendőr-főkapitányság ez év februárjában megindította a nyomozást az ügyben. A nyíregyházi iroda befektetői már 1994. november 12-én megtették hivatalos feljelentésüket a Megyei Rendőrfőkapitányságon, ám ott a gépezet csak ez év februárjában indult be, amikor 17 panaszos személyesen kért kihallgatást a főkapitánynál. Ám a nyomozás, vagy legalábbis a tájékoztatás menetével az érintettek ezt követően sem voltak megelégedve, úgy érezték, kézzelfogható eredmény nélkül teltek a hónapok, egyre távolabb érezték magukat pénzüktől. Hogy mégsem ültek tétlenül a rend őrei, arról Székesfehérvár Városi Rendőrkapitányságán nyugtatták meg a befektetőket, már amennyire a nyomozás eredménye megnyugtató lehet számukra. Bűncselekmény — A büntető eljárás elsőként Székesfehérváron indult meg, így futottak össze a szálak nálunk a területi igazgatóságok négy városából — ad készséges tájékoztatást Dr. Gara József alezredes, a városi kapitány. — A Solidus Rt. egyik igazgatósági tagjával szemben már befejeztük a nyomozást, megállapítottuk a bűncselekmény tényét, így az ügyet vádemelési javaslattal átadtuk az ügyészségnek. Előzetes letartóztatása után most szabadon készülhet a védekezésre, a tárgyalásra. Az egy éve külföldre távozott elnök-vezérigazgató esetében is bírói elfogató parancs látott napvilágot, de az Egyesült Államokkal érvényben lévő kiadatási egyezmény erre a bűncselekményre nem terjed ki. Az ő ügye egyelőre függőben marad, de természetesen az elfogatási parancs Magyarországon tovább él, de az Interpol körözése révén ha olyan országban tűnne fel, ahol nemzetközi vagy kétoldalú egyezmények nem jelentenek törvényi akadályt kiadatása előtt, szintén előállítható. Kérdés persze, hogy kamatokkal együtt átszámítva 3 millió dollárral a zsebében miért is ugrálna bárki, bár Los Angeles-i tartózkodási helyéről néhány hónapja eltűnt Palotai György, az Angyalok városát már nem érezte elég biztonságosnak. Ami érthető is, hiszen nem biztos, hogy esténként nyugodtan hajtja álomra a fejét, tudván: közel négyszáz károsult most mind az ő vérét akaija. Ajánlkozó végrehajtókból pedig nincs hiány. Mielőtt bárki a befektetők felelőtlenségét húzná alá az ügy tanulságaként, felmerül a kérdés: kiben bízzon meg az emBalázs Attila felvétele bér, amikor tisztességes takarékszövetkezetek, elismert bankok mennek tönkre egyik napról a másikra minden következmény, számonkérés nélkül? Hogyan kaphatja meg az Állami Értékpapír Felügyelet engedélyét, s hogyan kerülhet bankfelügyeleti nyilvántartásba az Állami Bankfelügyelet jóvoltából egy olyan fantomcég, amely a pénzügyi tevékenység fedezetéül szolgáló tőkét egy napra teremti elő, s bemutatás után már nincs is fedezete? Bottal a nyomát Mindez azokat a véleményeket támasztja alá, amelyek szerint Magyarországon csalni csak nagyban érdemes. Bár valóban mindenki felelős saját befektetésében, de túl könnyű megoldás lenne mindent a mohóság, a hiszékenység számlájára írni. A nagyságrendjében hasonló, ám sokkal nagyobb port kavaró Lánchíd 2000 botrányával egy országot mozgattak meg, ezt az ügyet azonban sokáig a szőnyeg alá seperték. Megyénk károsultjai éppen ezért kérték fel Takács Péter MDF-es országgyűlési képviselőt, hogy interpelláljon a belügyminiszternél. A képviselő egyelőre háttérlevelezést folytat, s amennyiben nem találja kielégítőnek az eredményt, a parlament előtt is felszínre hozza a problémát. '' ^ ' ; ' : ■w—j ékez a busz a megállóig ban. A sárga falú eső- J. védőre festékkel fújva a szöveg: POCOK SZERETLEK — ÉS EZ FÁJ. A helyesírás nem elsőrangú, a közlemény azonban meghökkentően pontosnak tetszik: az alkalmi olvasó tudja, mit gondoljon róla. Ha ismeri Ka- rinthyt, akkor nyomban a megfelelő dobozba helyezheti bele: „nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek”... A lényegen mit sem változtat, hogy valójában nem tudható, ki az a bizonyos Pocok; egyáltalán: fiú vagy lány? Lehet bármelyik. Végül is nem ő a fontos, hanem aki a nevét (becenevét) közszemlére kitette. Ráspriccelte erre a csúnya sárga falra, ami még csak szebb sem lett tőle. Persze, a szabad falak arra valók ma már, hogy gázhajtású festéktubusokból a lefoj- tásban kínlódó alkotók kidekorálják; bármerre megy az ember a világon, ezzel minFalfirkaköltészet denütt találkozik. Az önkifejezés nyugtalansága hamar rávette a fiatalokat (bizonyos időkben a korosabbakat is), hogy éljenek ezekben a festékekben, no, meg az üres falfelületekben fejlő nagyszerű lehetőséggel. Ha tetszik, egy újfajta népművészeté — városi modorban. A jelenség nem új, de nem is régi; kortársunk. Úgy vélem, már vannak műfajai, vannak kialakult megoldásformái, sajátosságai. Van valamiféle ikonográfiája, a „beavatottak” (ezek sokan vannak, esetenként maguk is alkotók) meg tudják fejteni, olvasni képesek a jeleket. Veszik az üzenetet. Látvány és szöveg keveredik gondos adagolásban, olykor a betűformák maguk is háttérüzenetek, metakommunikációk. Jobbára kapcsolódnak a tömegkultúrához, elsődlegesen a könnyűzenei műfajok világához. Az idézett üzenet — noha hasonló körülmények között fogalmazhatódott meg, és bizonyos általánosabb ihletett- ségben — nem egészen ilyen. A betűalakzatoknak semmi jelentősége, a vallomástévő nem bíbelődött velük, azon a szabad falfelületen is szokatlanul csálén áll a mondat. Mintha a végét valami lefelé húzná. De hiszen tudjuk is mi: a fájdalom. A szokványüzenet csak az összetett mondat első felét tartalmazná, ám ez nem mindennapiformula, hanem mélyen átérzett panasz — ka- maszos nyíltsággal. Ha látja majd és olvassa a világ, bizonyára Pocok (hiszen része a világnak) is olvassa: az üzenet célba ér. Csak hát... Legszívesebben az ember maga is előkapna egy hasonló festékesflakont és miután szégyenkezve körbe pislogott, nem akad-e kényelmetlen tanú, aláfirkantaná: így természetes. A valóságos szerelem együtt jár a fájdalommal, táplálkoznak egymásból. Te, fiú, te, lány (bármelyik vagy), telibe találtad. De honnét tudsz te erről? — ötlik föl bennünk a kérdés is nyomban, hiszen olyan fiatal lehet. Annyira érzékenyen fiatal. És aggódunk, vajon nem jött-e túlságosan korán a fölismerés: a szerelem és a fájdalom egypetéjű ikrek. Voltaképpen egyetlen szóba összefoglalhatók, ez a szó: vágyakozás. r ermészetesen a legfinomabban cizellált verset is jobbára tömöríteni tudnánk egy (vagy néhány) szóba, ám nyomban el is veszítenénk a kifejezés értelmét. Mármint a költői kifejezést. 4^ , jTijp «T.1 j i aj Uborkalamajka Galambos Béla y-j lőrebocsátom, nem vagyok híve az élel- l J miszerek kanálisba, árokba, szeméttelepre ön- tözgetésének. Ugyanakkor együtt érzek azzal a sok kistermelővel, új nadrágszíj- parcella-tulajdonossal is, akik nagyobb befektetni való pénzösszeg hiányában, örültek, hogy tavasszal néhány ezer forint ára vetőmag megvásárlásával elindíthatják kisebbfajta zöldség, benne főként a most sok felháborodást okozó uborka-, vagy a zöldbab-, paradicsom-, paprikatermelésüket. A kispénzűek is elkezdhettek egy olyan, viszonylag nem sokba kerülő, inkább a kétkezi munkájukra alapozható gazdálkodást. Egy olyan tevékenységet, ami az egyedüli — tisztességesen megkereshető — „kápét jelenti (jelenthetné) arról a földről, aminek nagyobb részén azért mégis csak a család hússzükségletét kielégítő háziállatok takarmányát termelik meg. Tisztában vagyok vele, kell a pénz ezekben az ínséges időkben, ha másra nem jut, hát sóra, cukorra, „pet- róra", na meg legalább a gyermekek ruházatára. Valamiből azonban csak meg kellene élni! A burgonyter- melés borzasztó költséges „mulatság” lett, el is vándorolt a kisemberek földjéről a pénze sebbekére. Mi maradt? A kertekben az alma jó része lefagyott, a meggy nem termett, az uborka (a szerződő tton kívüli), meg a rozs nem kell senkinek, s egyesek szerint hasonló lehet a helyzet a többi zöldségfélével is. A balkányi szeméttelepen már torz vigyorként fogadja az érkezőket a már-már morbid felirat: „csak óvatosan az uborkával, hagyjatok helyet a paradicsomnak is!" Szóval ismerem a „szitut”, tudom mindazt, amit egy kenyerét tollával kereső ember egy ilyen kérdésben egyáltalán tudhat. Együtt érzek az egyelőre még főként a karjukat, derekukat és sokkal kevésbé a fejüket használó, magányosan botorkáló emberekkel. A z olyan butákkal azonban egy árnyalatnyival kevésbé, akik mint a minapi telefonáló, az újságírót, s a lapot hibáztatta azért, hogy az uborkájukat csak 18 forintért veszi meg a helyi felvásárló (aki egyébként tényleg elég mohónak tűnik). „Magyar gondolkodó" egyáltalán, érdemes ebben az országban valamit is termelni...? Ferter János karikatúrája Kommentár Parlagföldek Balogh Géza záporodnak a parlag- V földek a megyében. A KJ nagyobb településekhez, így a piacokhoz közelebbi falvakra ez persze nem érvényes, ott ugrásszerűen megnőtt a föld értéke, de a távoli, határszéli községekre sajnos igen. A kezdeti lelkesedést lassan felváltja a letargia, egyre több kisgazda ismeri fel, hogy megfelelő tőke híján képtelen a sovány földjein nyereséget produkálni. A napokban hozott össze jó sorsom egy nyírségi gazdával, akinek az öt hektár rozsa a majdani aratással, szállítással csaknem százezer forintjába kerül, s még ha kiváló volna is a termés, akkor sem hozná vissza a költségeket. De a termés is gyenge közepes, ráadásul a rozs a kutyának se kell. Az idén fel is hagy a gazdálkodással, kiadja majd bérbe az öt hektárt, ha lesz rá jelentkező. Volna, de nem itthonról. Azt nem tudom ugyan, hogy a Nyírség mennyire kapós, de azt igen, hogy például az ukrán határ menti beregi, szatmári földek iránt igen nagy az érdeklődés Kárpátaljáról. Jó két éve szerveztek egy találkozót Beregszászon, ahol a vendéglátók elmondták, Kárpátalján iszonyatos a földéhség, hiszen a terület túlnyomó részét hegyek borítják, s több mint egymillió embert kell eltartania. Azt kérték tehát a jelen lévő magyar államtitkártól, próbáljon meg segíteni abban, hogy a kárpátaljai gazdák földet bérelhessenek nálunk, és a saját gépeikkel művelhessék azt. Úgy, mint az osztrákok tehetik Nyugat-Magyarországon. A z ígéretet meg is kapták, de azóta sem történt semmi. Pedig a gondolat jó, feltétlenül el kéne gondolkozni a kivitelezhetőségén. A dunántúli példák alapján nálunk sem törvényszerű az, hogy szaporodnak a parlagföldek, hogy gaztengert ringat a szél egyre több helyen.
