Kelet-Magyarország, 1995. július (52. évfolyam, 153-178. szám)

1995-07-03 / 154. szám

1995. július 3., hétfő Barangolások Peleházán Budapest (MIT-Press — Sz. A.) — Hermann Ottó, akit számtalan tudományág tart a megalapítójának és első ma­gyar művelőjének, a Zólyom megyei Breznóbányán szüle­tett. így tartja a krónika. De a krónika betű szerinti értelme­zése olykor csalóka, mert a ki­váló tudós — némi hazafiú huncutsággal — mindig Alsó­hámort, ezt az apró bükki tele­pülést nevezte szülőhelyének. A vadregényes Bükk hegység tehát afféle második szülő­földje lett, s ehhez holta napjá­ig ragaszkodott. Itt építtette fel, már igencsak idős korában, Peleházát. Nem is pont Alsóhámorban, hanem az időközben kiterebélyesült szépséges Lillafüreden, ahol mindent megtalált, amire az ő nyugalomra, a világtól való el- HIRDETÉS vonulásra áhítozó, öreg szíve vágyott. A fák védelmében ál­ló házikó a kert lombjait bújó apró rágcsálókról, a pelékről kapta hangulatos nevét. Ma is ott áll a Szinva-patak partján. A faboltozatos torná­con elüldögélve a tudósnak volt ideje eltűnődni a körötte szálldosó madarakról — listá­ba is szedte őket akkurátusán —, az ősemberről, akinek ő fe­dezte fel első emléknyomait a Bükkben, meg a magyar halá­szok őszi mesterségéről, mely­be, hacsak pisztránghorgász­ként is, a Hámori-tó partján álldogálva, de maga is bele­belekóstolt. Peleháza körül némi galiba is támadt. Egy ízben, a tudós gazda távollétében, hívatlan látogatók feltörték az ajtaját, és körülnéztek odabent. Tud­ták, hogy a gazda „nagy em­ber”, híres tudós és képviselő, egyéb zengzetes címeiről nem is szólva, gondolhatták hát, zsákszámra tartja otthonában a pénzt. Igaz ugyan, hogy Pele­háza, külsejét tekintve, nem épp hivalkodó, ám ez — így okoskodhattak — lehet némi úri huncutság is. Az esetnek persze híre ment, az újságok cikkeztek is róla: „Hermán Ot­tó villáját kirabolták.” Ám a tudós csak kacagott az egé­szen, s kesemyés-gunyoros el­lencikkben fejtette ki, hogy Magyarországon a szellem emberét, a tudomány és a kul­túra művelőjét nemigen fenye­geti a kiraboltatás veszélye. Mert inkább adni szokott, mint kapni, és semmije sincsen, amit a „gézengúzok” — így nevezi hívatlan látogatóit — elvegyenek tőle. „Leszedték a falról még az óriási jávorszar­vas-fejet is (ezt lappföldi útjá­ról hozta haza emlékül), vajon nincs-e alatta egypár ezres­bankó?” Nem volt... Az időközben igencsak le­romlott, majd 1964-ben, halá­la ötvenedik évfordulóján gondosan helyrehozott Pele­háza a közeli hámori temető­ben álló síremlékkel — Her­man Ottó dolgos életútját idé­zi. Apró házikó ugyan, s e gaz­dag életpálya minden doku­mentuma és hozadéka nehe­zen fér el benne, de ott áll a második, választott szülőföl­dön, a Bükk szívében, a csak­nem romlatlan természetben: „Az egyetlen templomban, amelyben igazán szívem és eszem szerint ájtalos tudok lenni!” BENEFON CLASS ULTRA MOTOROLA ASSOCIATE MAXON CARRYPHONE Általános tájékoztatással 24 órás telefonos ügyfélszolgálatunk NMT mobiltelefonról a 03-as Ingyen hívható számon, vezetékes telefonról a 265-8000 telefonszámon készséggel áll rendelkezésére. WESTEl IRODA: DEBRECEN, 4026 KÁLVIN TÉR 2/A., TEL.: (06 52) 418-038, RÁDIÓTELEFON: (06 60) 327-800 • f RÉSÉRE ÜZLETKÖTŐNK FELKERESI ÖNT: TÓTH ISTVÁN TEL: (06 60) 327-845, SCHIFFER JÁNOS TEL: (06 60) 337-633 WESTEL FORGALMAZÓK: • NYÍREGYHÁZA, CAN-TEL-EAST KFT., 4400 KÖRTE U. 1-3, TEL: (06 42) 313-266, RÁDIÚTELEfON: (06 60) 327-851 • MÁTÉSZALKA, SZUPERINFO INFORMÁCIÓS ÉS REKLÁMIRODA 4700 KÁLVIN TÉR 1.. TEL 106 44) 314-860. RÁDIÓTELEFON: (06 60) 305-134 • NYÍRBÁTOR. SZUPERINFO INFORMÁCIÓS ÉS REKLÁMIRODA 4300 BÁTHORY U. 2, TEL: (06 42) 381-008, RÁDIÓTELEFON: (06 60) 303-828 Akció a Westel Rádiótelefon Kft. iro­dáiban! Június 26-tól július 7-ig há­rom, óriási teljesítményű (15 Wattos) mobiltelefont törpe áron vásárolhat meg. Az árengedmény mindhárom készülék esetében 30.000 R+áfa! És ez még nem minden! Folytatódik a Westel óriási sikerű kamatmenteshitel-akciója, amely­nek keretében 30%-os, törpe kezdő- részlettel vásárolhat mobiltelefont. Sőt, a hitelakció a három törpe árú készülékre is vonatkozik! Hát nem óriási? Tudást lehet olcsóbban is... Kopátsy Sándor Budapest (MTI-Press) — Elkeseredéssel vegyes in­dulattal olvasom az újsá­gokban, hallom a rádió­ban, hogyan oktatja ki a pénzügyi bürokrácia az egyetemi oktatókat arról, hogy a diákokhoz képest milyen sokan vannak. Csak úgy dobálóznak a számokkal: hol, hány hallgatóra jut egy oktató és ezt mennyire kellene le­csökkenteni. Az már eszé­be sem jut az illetékesek­nek, (nálunk ma már csak az lehet illetékes, aki pénzügyi adminisztráció­ban dolgozik) hogy esetleg nem is az oktató sok, ha­nem a hallgató kevés. Pedig nagyon kevés, mind a nemzetközi összehasonlítá­sok alapján, majd a jövő igényeihez viszonyítva. De a hatalom felső szintjén ná­lunk évek óta nem divat, hogy egy tört értékének ala­kulását nemcsak a nevező, de a számláló alakulása alapján is vizsgálják. Sze­rintük például nem azért nagy a költségvetés súlya, mert kicsire zsugorították a termelést, hanem azért, mert magasak a nyugdíjak, sokat költünk az egészség­ügyre,... Szerintük nem a termelés kevés; a fogyasz­tás sok. Szerintük elsősor­ban nem a gazdagok, ha­nem az ország szegényebb kétharmadának a fogyasz­tása szaladt el. A jövő költségei De maradjunk az oktatás­nál. Az oktatási költségek között a pedagógusok fize­tése legfeljebb húsz száza­lék. A többi a tanulók meg­élhetésének fedezetéből, az épületek és felszerelések amortizációjától és üzem­ben tartásából áll. Vagyis független attól, hány okta­tót foglalkoztatnak és azok mennyi fizetést kapnak. Ha tehát sikerülne a Pénzügy­minisztériumnak az oktatá­si létszámot 20 százalékkal csökkentenie, a felsőokta­tás társadalmi költsége leg­feljebb 3-4 százalékkal len­ne kevesebb. Ennél sokkal jobban romlana a képzés hatékonysága! Nemcsak azért, mert elvennék a pe­dagógusok kedvét, hanem azért is, mert kevesebben oktatnának. Tudom, hogy a költség- vetésünk éber őreit nem az izgatja, hogy mennyibe ke­rül az oktatás, hanem csak az, hogy mennyi ebből a közvetlen költségvetési ki­adás. Ők ennél nem látnak tovább. Szellemi tőkénk Én azonban azokhoz fordu­lok, akik nemcsak a folyó költségvetésért felelősek, hanem az ország, a társada­lom jövőjéért is. Ilyenek pedig többen vannak a pe­dagógusok, mint a pénz­ügyi szakemberek között. De ez természetes is. Akik a jövő nemzedékét nevelik, azoknak sok évtizedes táv­latai vannak. Akik a folyó költségvetésért felelősek, azok csak a legközelebbi parlamenti módosításig, az­az legfeljebb fél évre előre látnak. Mit kellene a gazdaság- politikánk alakítóinak az oktatáspolitikába való bele­nyúlás előtt felmérniük? El­sősorban azt, hogy a gazda­sági utolérés során nekünk csak a szellemi tőketerme­lésben van jelentős kom­paratív előnyünk. Ebben a tekintetben eddig is nagyon jól vizsgáztunk. A lakosság képzettsége a leggazdagabb országok többségét meg­előzi. Amíg a gazdaság külön­böző ágaiban a nagyon ala­csony bérek ellenére drága a létrehozott termék, addig az oktatásban sokkal ol­csóbb. Maradva az egyete­mi oktatásnál: nekünk leg­feljebb ötödannyiba kerül egy orvosnak, egy mérnök­nek, egy jogásznak a kikép­zése, mint a fejlett tőkés or­szágokban. Vagyis a ne- gyednyi, ötödnyi bérszín­vonalon sem olcsóbb ná­lunk az ipari és a mezőgaz­dasági termék előállítása, az autópálya építése, de ötödnyiért tudunk ugyan­annyi szellemi tőkét termel­ni. Képzés — ötödáron! Ki vonná kétségbe, hogy nekünk elsősorban autót kellene gyártanunk, ha ná­lunk csak ötödébe kerülne, mint a fejlett tőkés orszá­gokban? A diplomások pe­dig még az autóknál is fontosabbak, azokból még­sem akarunk többet kiké­pezni! Azt a tények bizonyítják, hogy a mi társadalmunk nemcsak olcsón, hanem ha­tékonyan is termeli a szelle­mi tőkét. Az orvosaink, a mérnökeink, a jogászaink nem rosszabbak, mint a nyugaton sokszoros költ­séggel képzettek. Az Egyesült Államokban az ’56-os menekültjeink ki­válóan megállták a helyü­ket. Ott akkor azt állapítot­ták meg, hogy a század so­rán csak két igazán európai bevándorlási hullám vizs­gázott jól. Az a zsidóság, amelyik Hitler, és az a ma­gyarság, amelyik a szovjet tankok túlereje elől mene­kült. Pedig azok nagy része a Rákosi-rendszer iskoláit járta. Ma sem a Nyugatnak kell attól félnie, hogy a magyar áruk a bérek aránytalan ol­csósága miatt számukra dömpinget jelentenek, ha­nem nekünk kell félnünk attól, hogy a magasan kva­lifikáltakat kicsábítják. Ez ellen pedig csak egy véde­kezés van: növelni az okta­tás színvonalát és a tanulók számát! Különben itthon nem marad elég. A mi monetáris politi­kánk azonban ebben a te­kintetben is az ellenkező irányba akarja fordítani az ország szekerének a rúd- ját. Igeragozás Hogy hangzik az iszik ige jövőideje? — kérdi a tanító MEGYÉN INNEN, MEGYÉN TÚL Mozgásban az üzlet a kis okos Jancsit az osz­tályban, — Részeg — feleli a ta­pasztalt elemista. JL.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom