Kelet-Magyarország, 1995. július (52. évfolyam, 153-178. szám)
1995-07-20 / 169. szám
1995. július20^_csütörtök MEGYÉN INNEN, MEGYÉN TÚL Hol vakációzik a diák mostanában? Budapest (MTI-Press) — Júliusi pillanatkép: országszerte üresek az iskolák, javában tart a vakáció. De vajon hol tartózkodik most az oktatási intézményekből júniusban kitóduló másfél milliós diáksereg? Öt-hat évvel ezelőtt ilyenkor az általános és a középiskolai tanulóknak kétharmada vett részt iskolai szervezésű ingyenes vagy önköltséges úttörő- és diáktáborokban, kedvezményes üdültetésben. 1993-ban már csak egyharmada. És most? Óvatos becslések szerint ezen a nyáron a diákság egyötöde, 300 ezer gyerek jut el az ifjúsági, a társadalmi, a vallási szervezetek, a helyi önkormányzatok és az alapítványok által meghirdetett önköltséges nyári táborokba. Egy friss felmérés adatai szerint ilyen célra a családok hetvenöt százalékának már nem telik. Idén még több az úgynevezett kulcsos, illetve csellengő gyerek a nagyvárosi lakótelepeken, mint korábban, de már a kisebb települések utcáin is. Ki vannak téve az utca, a bűn, a drog csábításainak. Olcsó, értelmes vakációs elfoglaltságokat senki sem kínál nekik, mert manapság már az olcsó sem olcsó, hiszen a hetes vagy tíznapos programokért is több ezer forintot kémek el a vállalkozói alapon indított táborokban. Vállalkozók uralják Betört a piac a gyermek- üdültetésbe is. A diákság nyári programjainak, üdültetésének szervezésében mind nagyobb szerephez jut a magánkezdeményezés. Részben nagy táboroztatási tapasztalatokkal rendelkező pedagógusok állnak össze két-három turnus vezetésére, nagyobbrészt azonban laikus vállalkozók uralják a gyermeküdültetési piacot. Érdemes egy pillantást vetni ezekre a vállalkozói táborokra és áraikra. A kínálat igazán bőséges. A Köznevelés című oktatási hetilap májusi számaiban iskolák és magánszemélyek hosszú hasábokon hirdették szolgáltatásaikat az Őrségtől a Zempléni-hegységig, a dél-alföldi falvaktól a nógrádi hegyekig. Az üdüléspihenés mellé (helyett?) százféle divatos elfoglaltságot ajánlanak: lovaglást, zenetanítást, tehetséggondozást, bibliai ismereteket, karatét, fociiskolát és még sok más vonzónak vélt programot. Viszont a vállalkozók többnyire hallgatnak az árakról. íme, az idei nyár tarifái: Balatonkenesén egy gyerek hatnapi üdülése naponta háromszori étkezéssel 4800 forintba kerül, ugyanez Alsóörsön 5400 forint. A Baranya megyei Csertőn és a Borsod-Abaúj- Zemplén megyei Cserép- váralján is napi háromszori étkezést nyújtanak napi 600 forintért. A mátramindszenti turistaházban a szállás + koszt napi ára 530 forint. A Mecsekben levő Kárászon az egyheti táborozást 4-4,5 ezer forintért reklámozza a szervező, aki nemcsak szállásról és étkezésről gondoskodik, hanem megtanítja a gyerekeket karatézni, teniszezni, úszni, sőt még az agyagművességre is. Tor- nanádaskán (BAZ megye) négyszeri étkezéssel is csak napi 470 forint a tarifa. Nehéz előteremteni Mostanában így festenek a szolid árak, amelyek egy hónapi időtartamra már kiadnak 20-25 ezer forintot, ám ezt az összeget egyetlen gyerek számára a családok többsége aligha tudja előteremteni. Csak a vállalkozó jut hozzá némi haszonhoz. A HUNGUEST Travel cég támogatott nyári diákprogramjai sem éppen olcsóságukkal tűnnek ki. A zamár- di táboruk specialitása az iskolarádiózás, ennek díja tíz napra — teljes ellátással — 9600 forint; a balatonalmádi képzőművészeti tábor részvételi költsége tíz napra 14 200, a siófoki vízisport- táboré 12 ezer forint. Budapesten kedvezőbb a helyzet, mint másutt, ahol szegény az önkormányzat. Ingyenes tábor már nem létezik; a vándortáborozó gyerekektől átlagosan heti két-háromezer forint részvételi díjat szednek. Ha a szülő nem tudja előteremteni a gyerek táborozási, üdülési költségeit, szünidei programnak a munkavállalás marad, amennyiben akad nyári diákelfoglaltság, amelyből évről évre kevesebbet kínálnak. Évtizedeken keresztül nem volt akadálya a tanulók nyári tömeges munkavállalásának; foglalkoztatásukat 1975 óta miniszteri rendelet szabályozta. Ez idő tájt sokkal kevesebb a munkaalkalom, mint a munkára jelentkező diák. A tanulóknak jelenleg már nem szükséges nyári munkavállalási engedélyt kérni az iskolától, tehát a tanulmányi előmeneteltől függetlenül, akár a pótvizsgások is dolgozhatnának a vakáció heteiben, ha ,jutna nekik kapanyél”. De hát kevésnek jut. Gyakran nekik is csak feketemunka keretében. A gazdaság helyzete meghatározza az iskolások szünidei foglalkoztatását is. Jellemző a mai viszonyokra, hogy több olyan vállalkozás jött ' létre — legalábbis a városokban —, s kelleti magát az újsághirdetésekben, amelyek sápot húznak a munkát kereső diákok nehéz helyzetéből. Ezer forintért hamis munkáltatói címeket adnak meg a hozzájuk forduló diákfiataloknak, és amikor azok reklamálnak, farizeusként mentegetőznek, hogy valami tévedés történhetett — de a „közvetítésért” lerótt összeget nem adják vissza. Diákmelót szervez Jó hír viszont, hogy olyan diákszövetkezetek is vannak, amelyek nyári — s más, időszakos — munkát szereznek a diákfiataloknak, s ellátják tagjaik érdekvédelmét is. Az egyik legnépszerűbb diákszövetkezet a Meló-Diák nevet viseli, és már az ország tizenhárom városában van önálló irodája. Életerős kezdeményezésnek látszik. Tavaly például 17 ezer tanulót juttattak munkához, s az idén ezt a számot jóval meghaladják. Vízumkényszer a határon túlról Közérzetünk Romániában; ahogy egy szatmárnémeti értelmiségi látja Alighanem a kulturális kapcsolatok is megnehezednének. Archív felvételünkön: Kilyén Ilka marosvásárhelyi vezető színésznő Kisvárdán Balázs Attila felvétele Máriás József Szatmárnémeti — Leírni is nehéz mily visszhangot váltott ki a romániai magyarság soraiban annak bejelentése, hogy a sok feketemunka, illegális kereskedelem visszaszorítása címén Magyarországon vízum- kényszert vezetnének be Ukrajna, Románia és Jugoszlávia polgáraival szemben. A mi köreinkben Schengen 2-t emlegetnek, vagyis egy új vasfüggönyt, amit immár nem a Lajtánál, hanem a mi határainknál húznak, gyakorlatilag lehetetlenné téve a kapcsolat- tartást az anyaország és az utódállamok magyarsága közt. Csupán latolgatni, találgatni tudjuk, hogy mi is rejtőzhet ennek a háta mögött. Bármennyire is elmélyülünk a témában, csak arra a következtetésre jutunk, hogy emögött valami más rejlik. Mert ne mondja nekünk senki, hogy a feketemunka leleplezhetetlen volna bárhol is a világon. Csak úgy lehet felszámolni, hogy kitiltom a munkásokat? Az őket alkalmazók jóval kevesebben vannak és könnyebben is felderíthetők, felismerhetők, mint az Erdélyből, Kárpátaljáról, netán felvidékről érkezett idegenek. S a feketekereskedelem? Ugyan, kérem, nem le-' hetne megoldani keményebb helypénzszedéssel? És azokra a magyar magyarokra nem gondolnak, akik kis pénzen épp e piacokról szerezték be a legszükségesebbeket? Nem, uraim, ezt mi nem hisszük el, emögött — mint mondtuk — valami más megfontolás rejlik, csak a gyermeknek fedőnevet kell adni. Magyarország frontállam lett. Schengen kizárta abból, amit már jó néhány vonatkozásban elért: a vízum nélküli utazás nyugaton, a kedvezményes elbánás, amiben eddig része volt, s ezen most úgy kíván segíteni, hogy saját kezdeményezésre létrehozza Schengen 2-t, hogy kiszorítson az országból néhány ezer kupecet, ügyeskedőt, kábítószer-kereskedőt. Oka, s még inkább joga van ahhoz, hogy megvédje önmagát, népét, s nyugatot a nem kívánt elemektől. Bár a tapasztalat jelzi, a nagymenők előtt nincsenek határok, minden ilyen intézkedés a kisembert sújtja, jelesen a magyarok százezreit, azokat, akik nélkül is hátrányos helyzetben élnek. De nem gondolnak a politikusok arra, hogy ezzel saját állampolgárikat is kiszoríthatják ebből a térségből? Arra sem gondolnak, hogy az ellenakciók súlyosan érinthetik a nemzeti kultúra kiáramlását felénk, hogy nem kaphatunk könyvet, sajtót? Sovány vigasz, hogy nem augusztus elején, hanem egy későbbi időpontban kerül erre sor? A lelkűk rajta. A gazdasági, politikai megfontolások mellé miért nem társítják egy-egy lépés várható lélektani következményeit is? Miért nem gondolnak arra, hogy a szélsőséges román, jugoszláv, ukrán nacionalistáknak milyen jól jön egy ilyen intézkedés, még csak előkészület, találgatás vagy hír formájában is. Nyüzsögnek mint az ördögök a pokolban, mikor egy jó szállítmány ígérkezik: most aztán elbánhatunk velük. Most meglesz minden lehetőségünk arra, hogy még jobban elbizonytalanítsuk őket, gyengítsük, szaggassuk gyökereiket, hogy sehol se érezzék otthon magukat. S mi, akik lélekben vagyunk a leggyengébbek, legsérülékenyebbek, már a vízum említésére is elborzadunk. És kérdezzük: mire a nagy alkudozás akkor? Azért, hogy a címerekkel, nemzeti színű szalagokkal átkötözött okmányt kirakják Strassbourg kirakatába. Megbocsássanak, uraim, sokan vagyunk, akik nem hiszünk benne. Közép- Kelet Európának nem hangzatos alapszerződésekre, hanem gazdasági összefonódásokra volna szüksége, a bennük rejlő erők feltárására és összefogására, nem nyugat kegyeire, hanem történelmi megbékélésre. De ismét csak szavak, szavak... s marad minden a régiben: keressük a hatalmasok kezeit, kegyeit, feledve, hogy ma is, mit a múltban oly sokszor, játékszerek vagyunk a szemükben. Hallgassuk csak figyelmesen a nyugati urak hangját: ha Bukarestben vannak — a románok a szép fiúk, ha nem a legszebbek, ha Budapesten szónokolnak — a magyarok a legérdemesebbek arra, hogy hamarabb ott legyenek abban a bizonyos előszobában. Vajon mikor beszélnek komolyan, vajon mikor mondanak igazat? S mi örülünk minden szónak, amit odavetnek. Mekkora öncsalás? Rá kellene jönnünk már egyszer arra, hogy csak magunkra számíthatunk. Schengen önzésből született, Schengen Európa ellenes intézkedés volt, az európai szellem, melyet oly büszkén és fennhangon hirdetnek, vált hitelvesztetté általa. A vízumkényszer, ha bevezetik erre tesz majd még egy lapáttal. Régióelőnyök kihasználatlanul Tóth Mihály kijevi magyar képviselő Leonyid Kucsma elnökségének első évéről Kijev (MTI) — A kárpátaljai lakosság szemszögéből nézve nem hozott érdemi változást Leonyid Kucsma elnökségének első éve — vélekedett Tóth Mihály, az ukrán parlament egyetlen magyar képviselője az MTI-nek a napokban adott exkluzív interjújában. Tóth Mihály — aki a beregszászi választókörzet független jelöltjeként indult és került be tavaly tavasszal a Legfelsőbb Tanácsba — úgy ítéli meg, hogy a kárpátaljai reformok folyamatában törés következett be az elnök-, és a helyhatósági választások után. Addig egy elég erős alulról jövő kezdeményezés érvényesült. A cél a szabad gazdasági övezet kialakítása, és a megyei autonómia elérése volt. Ezek a kérdések azóta lekerültek a napirendről. A helyi hatalmakkal is az történt, hogy lényegében elfordultak választási platformjuktól. Kucsma is csak kezdetben támogatta az orosz nyelv használatát, illetve a régiók önállósodási törekvéseit, ma már kizárólag az ukrán nyelvről, az egységes ukrán nemzetről, és a centralizációról lehet hallani. — Durva leszek, de ki kell, hogy mondjam: itt olyan hazafi ságról van szó, amely akkor születik meg, amikor valaki vezető szerephez jut. A választási ígéretektől valamennyire persze minden országban eltér a gyakorlat, de Ukrajnában több esetben 180 Tóth Mihály Markovics Mátyás felvétele fokos irányváltás történt. Ez számomra érthetetlen — mondta Tóth Mihály. A képviselő emlékeztetett rá: Kucsma Kravcsukkal szemben azt hangoztatta, hogy közeledni kell Oroszországhoz, és biztosítani kell a halódó nagyvállalatok működését. Ezek a jelszavak hoztak neki hatalmas szavazóbázist a Krímben, délen és keleten. De Kárpátalján egyszerűen nem volt fogadókészség erre a programra. Tóth Mihály szerint elsősorban ellentmondásosság jellemezte az eltelt egy esztendőt. Egyfelől céltudatosan meghirdettek egy reformprogramot, amelyet egyébként nyilvános- ságra sem hoztak. Másfelől viszont a gazdasági váltás elég lassan és bizonytalanul indult el. Mindenképpen kedvező jelenség, hogy egyre több nyoma lelhető fel a piacgazdaságra való áttérésnek. Ukrajna legtöbb vidékén kínálati piac alakult ki a korábbi hiánypiac helyén. Például ma már nincsen üzemanyaghiány. Ami Budapesten kapható, azt Ki- jevben is meg lehet venni. Az ukrán főváros a szolgáltatások választékában sem marad el. A negatívumok Ukrajna- szerte tapasztalhatók: az üzemek döntő hányada működés- képtelen, a lakosság munkával szerzett jövedelmének forrásai nem fejlődnek. A szociális szférában visszalépés történt, a reáljövedelmek csökkentek, miközben az árak a világszínvonalra, sőt még egyes esetekben magasabbra szöktek. Az elmúlt hónapok pénzügyi stabilizációjának az elszegényedés fokozódása volt az ára. Kárpátaljának a reformfolyamat megtörése miatt sem sikerült kihasználnia a régió előnyeit: a kedvező földrajzi fekvést, az olcsó és viszonylag jó munkaerőt. Tóth Mihály az Ukrajnával szemben esetleg bevezetésre kerülő vízumkényszer kapcsán elmondta: értetlenül áll a döntés előtt. — Ez csak negatív következményekkel járhat a térségben élők számára. A vízumkényszer nem lehet orvosság a bűnözés és a feketekereskedelem ellen, a maffiózók így is, úgy is átjutnak az egyik országból a másikba. Nekik a vízum nem akadály, a tisztességes állampolgár számára viszont, aki esetleg komoly üzleti kapcsolatokat épített ki, átjárhatatlanná válik a határ — vélte Tóth Mihály. 4. Ungvár belvárosa Harasztosi Pál felvétele »TN
