Kelet-Magyarország, 1995. július (52. évfolyam, 153-178. szám)

1995-07-01 / 153. szám

1995. július 1., szombat HATTER A kór után az ár is betegít A társadalombiztosítás szorít a nadrágszíjon • Fizetünk szinte mindenért Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — Nincs könnyű dolga annak, aki mostanában a társadalom- biztosítás változásairól sze­retne hiteles képet kapni. A Bokros-csomag részeként számos olyan megszorító in­tézkedés történt és történik napjainkban is, melyek egy­értelműen a megvonások, a növekvő kiadások felé vezet­nek. Nehezíti a dolgot, hogy a helyzet szinte naponta vál­tozik: amit ma tényként tud­hatnak az állampolgárok és a szakemberek, az holnapra mind bizonytalanná, esetle­gessé válhat. Néha úgy tűnik, már a múlt idő sem biztos, a változások olykor visszamenőleg is érvé­nyesek. Napi változás Mindezen szempontok előre bocsátásával ültünk le beszél­getni dr. Havasi Sándorral, a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár egészségügyi főosztá­lyának vezetőjével. — Rendkívüli módon meg­nehezedett a munkánk mos­tanra, hiszen az elképzelések szinte naponta változnak. A pénzügyi megszorító intézke­déseket általában késve tudjuk meg, van olyan rendelkezés, amelyeket mi magunk is csak a lapokban olvashatunk. Mindeközben a betegek és or­vosok szinte óránként keres­nek bennünket, tőlünk várná­nak pontos, részletes informá­ciót Most éppen a fogászati ellátás a legfontosabb téma, a kilátásba helyezett fizetések miatt sok ember zaklatott, ide­ges, miközben nemhogy a be­tegek, az orvosok sem tudnak pontos részleteket. Biztos leg­feljebb csak az, hogy a tb. ki­adások a tendenciát figyelem­Dr. Havasi Sándor Harasztosi Pál felvétele be véve 43 milliárd forintra voltak tervezve, ezzel szem­ben az egészségbiztosítási pénztárnak erre az évre 37 milliárdja van. Ha innen néz­zük a dolgot, akkor a szigorí­tások, a csökkentések igen­csak indokoltak. O Vannak akik azt mondják, nem csökkentésről vagy meg­vonásról, sokkal inkább a pa­zarlások megszüntetéséről van szó... — Van alapja a dolognak, hiszen bizonyított tény, szá­mos területen szükség van a szigorításokra. Talán nem vé­letlen, hogy a legtöbb változás a táppénz területén várható. A táppénzsegély az a pénz, amit azért kap az állampolgár, hogy betegsége esetén anyagi hely­zete jelentősen ne romoljon. Ezzel szemben nyílt titok, hogy az őszi munkák idején némelyik vidéki gyár, üzem szinte elnéptelenedett, az em­berek táppénz alatt kerestek egy kis plusz jövedelmet. Mostanában azok menekülnek táppénzre, akiknek munkahe­lyét veszély fenyegeti. Elis­merve az emberek gondjait, mégis azt kell mondani, hogy a változtatás indokolt. O Hogyan módosították a táppénzrendszert? — A táppénzrendszer mó­dosítása két részletben történt. Az egyikre április elsejétől, a másikra július elsejétől kerül sor. Leglényegesebb szabály, hogy ezentúl táppénzre az jo­gosult, aki a biztosítás tartama alatt vagy annak megszűnését követően az eddigi két hét he­lyett három napon belül kere­sőképtelenné válik. Új dolog az is, hogy a tárgyi jogosultság csakis azokra vonatkozik, akik a négyszázalékos egészségbiz­tosítási járulékot fizették, fize­tik. Passzív jogon — Úgynevezett passzív jogon három napon belül lehet fel­venni táppénzre bárkit is, ha ezt az időt túllépte, elesett a betegállomány lehetőségtől. Nagy változás az eddigiekhez képest, hogy a korábbi két év helyett ezentúl csak egy évig lehet valaki táppénzen, és hosszabbításra sincs lehető­ség. Kivételt képeznek az üze­mi balesetek és a foglalkozási betegségek. Változás továbbá, hogy az orvosszakmai intézet, az ŐSZI meghosszabbíthatja a táppénzes időt, de mostantól nemcsak két évre, de akár tíz évre is. Hozzá kell azonban tenni, hogy úgynevezett végle­ges, kialakult állapotoknál a táppénzes idő meghosszabbí­tásáról szó nem lehet, ebben az esetben a munkaképesség csökkentését, a leszázaléko- lást kell kezdeményezni. O Sok a zűrzavar és számos bizonytalanság hallható a be­tegszabadsággal kapcsolat­ban is. — Annyi bizonyos, hogy évente 25 nap betegszabadság jár, de tekintve, hogy a rende­let évközben lép életbe, töre­dékévről beszélünk, így idén ez húsz nap. Táppénzre egyéb­ként a 26. naptól, illetve ebben az évben a 21. naptól jogosult bárki is. Ezentúl 25 nap beteg­szabadságot a munkáltató fi­zet, ráadásul az első három, il­letve öt napot nem köteles a dolgozónak kifizetni, csakis abban az esetben, ha erre a kollektív szerződés őt kötele­zi. A táppénz és a betegsza­badság utáni járandóság mér­téke az átlagkereset 70 száza­léka lehet, kórházi kezelés esetén ez 60 százalék. Válto­zás még, hogy azok a nyugdí­jasok, akik nyugdíj mellett dolgoznak, s nem kötelezettek a 4 százalékos biztosítás fize­tésére, ezentúl nem kaphatnak táppénzt, s ugyanez vonatko­zik a munkanélküli-járadék­ban, illetve a pályakezdők munkanélküli segélyében ré­szesülőkre is. A dolgozó nyugdíjasok csak üzemi bal­eset esetén jogosultak a bal­eseti táppénzre, és ugyanazon betegség esetén két járandósá­got nem kaphatnak. Az orvos szempontjából mindezek a szigorítások közömbösek, ne­kik a táppénzes utalványt min­den esetben ki kell állítaniuk. Szigorítás — Az Országos Egészség- biztosítási Pénztár mindezek­kel együtt úgy ítéli meg, hogy nemcsak joga, hanem köteles­sége is a biztosítottak érdeké­nek figyelemmel kísérése, a szigorúbb ellenőrzés beveze­tése. Ráadásul nem is annyira a beteg, mint az egészségügy dolgozója számíthat e szem­pontból a korábbinál nagyobb figyelemre. Az ellenőrök ezentúl gyakrabban járnak és azt nézik, megfelelő volt-e a beteg ellátása, kivizsgálása, gyógyszerezése, s tudni sze­retnék majd azt is, egy-egy praxisban vagy településen milyen betegségek, betegség- csoportok jellemzőek, s van­nak-e szezonális kórok. Következik: Gyógyszer, fogsor még drágábban Valahol a Tiszán, a vadregényes folyón eveznek a víz szerelmesei. Csodaszép hely, érintetlen környezet várja és csalogatja az embereket ebben az igazán kellemes, ismét nyáriasra, lassan kánikulaira forduló időben Harasztosi Pál felvétele M osolytalanná váló világunkban min­den apró epizódnak örülni kell, amely ha csak né­hány percre is, de feledteti a napi gondokat. Nemrég a sós­tói strandon lettem véletlen fül tanúj a egy baráti csevegés­nek, amely nagyon is komoly­nak indult. Aztán, hála az em­ber született derű iránti vá­gyának, mégis a hallgatók ar­cára csalt egy parányi mo­solyt. Egy középkorú hölgy vitte a szót. — Sokáig tépelődtünk az urammal, mitévők legyünk. Csak a lakás rezsije elviszi a keresetünknek a felét, mert még fizetnünk kell a társas­házra felvett hitel kamatát is. Szerencsére még mind a ket­ten dolgozunk. De az én munkahelyem nagyon bi­zonytalan. Nem maradt más ötletünk, mint a lakás, azzal A sárga mosoly kellene kezdeni valamit. Nem arra gondoltunk, hogy elad­juk, hanem, hogy kiadjuk. Legalábbis az egyik kis szo­bát. A fiunk májusban bevo­nult katonának, ketten ma­radtunk, s különben is egy fél szoba mindig is kihasználat­lanul állt. A barátnő némán hallgatta a lassan bontakozó történe­tet, csak akkor kezdett felé­lénkülni, amikor a mesélő ar­ca, hangja mind nagyobb ti­tokzatosságot sejtetett. El­végre abban nincs semmi rendkívüli, hogy az ember szorult helyzetében keres egy általa megfelelőnek vélt al­bérlőt, hozzászokik a gondo­lathoz, hogy ezután nincs tel­jesen egyedül a család, eggyel gyarapodott a lét­szám. Megalkuszik a helyzet­tel, a kényelmetlenséggel, mert kell a pénz. De minek erről ennyit beszélni? — Lassan fél éve lakik ná­lunk Jancsi, ahogy mi nevez­zük az albérlőnket, s azóta teljesen megváltozott az éle­tünk. Szinte észrevétlenül fo­kozatosan történt minden. Nem akart ő a világért sem beleszólni, pláne még átala­kítani a megszokott napi élet­ritmusunkat. De az övé annyira érdekesnek, jónak látszott, hogy sok mindenben elkezdtük őt utánozni. Bár­milyen furcsa, tőle tanultuk meg a helyes, egészséges, pi­hentető ülést, bevezetett a jó­ga, a meditáció titkaiba, megtanított mind a kettőnket a jó alvásra, és még sorol­hatnám a végtelenségig, mi mindent hozott az életünkbe az albérlőnk. Már nem is úgy tartjuk, hanem mint család­tagot. Még azt is megjegyezte, hogy az albérlő megtanította őket mosolyogni. Jancsi min­dig mosolyog, lehetetlen nem viszonozni a mosolyt. — Nem is annyira Jancsi ő, mint Cen a neve, ugyanis kínai. Otthon matematika-fi­zika szakos tanár volt, ná­lunk pedig kínai ruhával ke­reskedik. Nagyon rendes, újabban a katonafiunkat kí­naiul tanítja. Takarít, mos, főz, sétáltatja a kutyát. Es mindig mosolyog. Ha mást nem, azt megtanultuk tőle, hogy a mosoly olyan érték, amit senki nem tud elvenni vagy megadóztatni. Teljesen áfamentes, és már ez is nagy dolog a mai világban... Gazdaváltás Nyéki Zsolt / elentősen megfogyva bár, de törve nem foly­tatják munkájukat a falugazdászok, igaz, az év második felében immár ka­marai gazdajegyzőként — vált bizonysággá a korábbi tervezet a megye önkor­mányzatai és az ügyben köz­vetlenül vagy közvetve érin­tettek számára. Az elmúlt év márciusá­ban 50 falugazdásszal in­duló, időközben 42 tagra apadt hálózat átalakítása mellett már az év elején ál­lást foglalt az agrártárca, most leginkább a gazdavál­tás személyi kérdései fog­lalkoztatták az érintetteket. A Földművelésügyi Minisz­térium és a Magyar Agrár­kamara egyezségének értel­mében ez utóbbi szervezet július 1-től átveszi a falu­gazdászt hálózat feladatkö­rét és a működtetésre elkü­lönített pénzalapot. Mivel az önkormányzatoktól köz­vetlen anyagi segítségre az év hátralévő részében nem számítanak, ez az anyagi háttér további létszámcsök­kenték tett szükségessé, így a hálózat harminc emberre apad. Erre a harminc gazda­jegyzői állásra közel száz pályázat érkezett be, s a megyei Agrárkamara el­nökségéből alakult bizott­ság döntése 18 volt falugaz­dászt erősített meg pozíció­jában, kettőnek pedig szak­mán belül más beosztásban ajánlott munkalehetőséget. A mérnökökből és szakmér­nökökből álló gazdajegyzői hálózatra a falugazdászok megkezdett munkájának folytatása, tapasztalatainak hasznosítása vár, mely so­rán szakmai kérdésekben a jegyzők rendelkezésére áll a megyei Földművelésügyi Hivatal — búcsúztatta lát­hatóan fájó szívvel a hiva­tal elnöke a falugazdászo­kat, egyben sok sikert kí­vánva az új szervezetnek. Az esetleges nézetkülönb­ségeket békévé szelídítheti a közös cél és óhaj: a me­gye gazdasági támaszát je­lentő mezőgazdaság érez­hető fejlődése, az agrár­ágazat egyénekre vetített si­kere. Minden bizonnyal kriti­kus szemek kísérik majd fi­gyelemmel a gazdajegyzők munkáját, akiknek megnö­vekedett feladatkörben ke­mény munkával és eredmé­nyekkel kell bizonyítaniuk. [ | Szövetkezők ünnepe Nábrádi Lajos zűkebb és tágabb ha- V zánk valamennyi te- kJ lepülésén megtalál­hatók a szövetkezeti mozga­lom valamelyik, vagy mind­három ágának képviselői. Őket ünnepeljük most, ezen a szombaton. Növeli az ün­nepség fényét, hogy éppen száz éve alakult meg a Szö­vetkezetek Nemzetközi Szö­vetsége. Megyénkben alig van család, amelynek vala­melyik tagja ne kapcsolód­na valamelyik mezőgazda- sági, ipari, vagy fogyasztá­si-, és értékesítő szövetkezet­hez. Ily módon össznépi ün­nep ez a mai. Köszöntjük, ünnepeljük azokat, akik mezőgazdasági és ipari értékeket teremte­nek, forgalmaznak. Me­gyénkben különösen sokan vannak, mindhárom ága­zatban. A mezőgazdasági jellegünk érthető, a nagy­ipar sosem volt jellemző ránk, középüzemeket, ipari szövetkezeteket hoztak létre mifelénk az ötvenes, hatva­nas években. Az áfészek pe­dig behálózzák valamennyi településünket. Újfehértó­tól Fehérgyarmatig sok olyan szövetkezet van, amely az elmúlt évtizedek­ben országos hírnévre tett szert. A privatizáció, a kar­csúsítás ellenére most is fontos szerepet töltenek be a szövetkezetek megyénk gazdasági és politikai életé­ben. Ezek a középüzemek jól megférnek az állami és magáncégek mellett, bizo­nyítják létjogosultságukat. E jeles ünnepnek üzenete van. Az Országos Szövetke­zeti Tanács kéri hazánk il­letékeseit, hogy végképp rendezzék az összekuszáló- dott tulajdon- és birtokvi­szonyokat, a szövetkezetek kapjanak támogatást, hogy egyenlő eséllyel vegyen részt a piacgazdaság te­remtette versenyben. Jó ér­zés olvasni a nemzetközi szövetség centenáriumi közleményét: „Az ENSZ bá­torítja a kormányokat, a legteljesebb mértékben ve­gyék figyelembe a szövetke­zeti erőket a nemzeti fej­lesztési stratégiák kialakí­tásában.” Az ünnepen mi is megfogalmazhatjuk: a szö­vetkezetek ügye valóban nemzeti ügy, mindnyájunk ügye. ■mnMi — Mégis, hová megyünk Lajos? Ferter János rajza

Next

/
Oldalképek
Tartalom