Kelet-Magyarország, 1995. július (52. évfolyam, 153-178. szám)
1995-07-12 / 162. szám
1995. július 12., szerda HATTER Jegyzik a gazdajegyzőket A mezőgazdasági termelőket rá kell ébreszteni arra, mit is jelent egy vállalkozás Nyéki Zsolt Nyíregyháza (KM) — Aratási előkészületekkel a háttérben vették át a stafétabotot július 1-jén a falugazdászoktól a kamarai jegyzők, ám előbb — elődeikhez hasonlóan — a munkájukat övező kezdeti bizalmatlansággal kell megküzdeniük. A gazdasági kamarákról szóló 1994. évi törvény az állam gazdaságirányító szerepének fokozatos csökkentését célozta meg, s támogatta olyan szervezetek létrehozását, melyek a gazdasággal összefüggő közfeladatokat mindinkább ön- igazgatási formában látják el. E célokat szem előtt tartva állt fel az elmúlt év végére társkamarái mellett az Agrárkamara is. Azonnali terhek — Olyan szervezetet kell beindítanunk, mely a fejlett agrárgazdasággal rendelkező országokban már komoly hagyományokra tekint vissza — hívta fel a példákra a figyelmet Lakatos András, a Magyar Agrárkamara megyei szervezetének elnöke azon a nyílt tanácskozáson, ahol hivatalos formában is tájékoztatták a megye önkormányzatainak képviselőit az átszervezett hálózat feladatairól, célkitűzéseiről. Az elnök ugyanakkor nem titkolta azt sem: ahogy a kamarákkal általában, úgy az agrárkamarával szemben is ma még érezhető egyfajta bizalmatlanság, a közvélemény szkeptikus. A legnagyobb ellenérzést a kötelező tagsággal járó kötelező tagdíjak váltják ki, ami érthető, hiszen a törvény eredeti megfogalmazása szerint az útkeresés, a szerveződés kezdeti időszakában a kormány fedezi a felmerült költségeket. Az ország gazdasági helyzetéből adódóan azonban ezt a vállalását nem tudta teljesíteni, így az Agrárkamara is az azonnali tagdíjszedésre kényszerült. így egyelőre a célok, feladatok bemutatásával kénytelen a szervezet bebizonyítani az agrárvállalkozók előtt: a gazdaság közös ügyeinek intézése ha nem is néhány nap vagy hét Kézbe kell venni a mezőgazdaság ügyét alatt, de belátható időn belül érezteti majd hatását. A kamarai gazdajegyzők nem kis próbatétel előtt állnak. Az elkövetkező időszakban általános feladatként nyilvántartják a kamarai tagokat, segítik a körzeteikben működő mezőgazdasági bizottságok munkáját, kapcsolatot tartanak körzeteikhez tartozó települések önkormányzataival, véleményezik a helyi önkormányzatok ágazatot érintő előterjesztéseit, tájékoztatják a kamarai tagokat (és a kamarai kapcsolatban érdekelt mező- gazdasági termelőket) a kamarai valamint szakmai rendezvényekről. Igazolási jog Sokkal hosszabb azonban a konkrét feladatok listája. A kamarai törvény értelmében gyűjti az agrárkamarai tagok adatait, az önkormányzatokra támaszkodva kialakítja az információs rendszerét, ellátja a termésbecsléssel illetve prognosztizálással, földhasznosítással kapcsolatos hatásköri feladatait. Kiemelt terület a termelés szervezése, ezen belül a támogatási lehetőségek és feltételek, a hitelezési előírások ismertetése, útmutatás a pályázatok, üzleti tervek elkészítéséhez. Hasonlóan fontos kör a piacszervezés, a beszerzési és értékesítési lehetőségek nyilvántartása, a termeltetési szerződések kezdeményezése. Ugyanakkor megyei agrárkamara is információkat vár a piaci zavarokról, s a gazdajegyzők kísérik majd figyelemmel a gazdaság piaci szereplőinek magatartását, a kamarai etikai szabályzatban előírtak betartását. Szakmai véleményezésük egyik alapja lesz a földművelési alapokkal kapcsolatos pályázatok elbírálásának, a támogatások igényléséhez szükséges igazolások kiadásában. Az agrárkamara egyelőre nem kér anyagi támogatást az érintett települések önkor- mámnyzataitól, viszont számít együttműködésükre egy-egy helyiség és az irodatechnikai berendezések alkalmankénti átengedésével. Az ugyanis közös cél, hogy adott térségben sikeres agrárvállalkozások működjenek. A gazdajegyző-hálózat fejlesztése mellett azonban nem szabad megfeledkezni szaktanácsadói hálózatról sem, hiszen a mezőgazdaságban is egyre erősödik a jó menedzselés szerepe, az embereket rá kell ébreszteni, mit is jelent Elek Emil felvétele valójában egy vállalkozás. De mindenekelőtt egy olyan szervezetre van leginkább szükség, amely összefogja az agrárfejlesztés érdekében tenni akaró embereket, elképzeléseket, intézményeket és szervezeteket. Köztestületi szervezetként éppen erre vállalkozik az agrárkamara is, melynek minden adószámmal rendelkező mezőgazdasági vállalkozó automatikusan tagja lesz. Kamarai tagság egyéni vállalkozók esetében a vállalkozói igazolvány kiadásával, egyéb gazdálkodóknál a cégbejegyzéssel jön létre. Fizetni részletben Az 1995. évre érvényes tagdíjat a Magyar Agrárkamara 1994. december 20-i küldött- gyűlése állapította meg, mely a nettó árbevétel 0,5-2 ezreléke sávoktól függően. A tagdíjat részletben kell fizetni, az első részletet (mint tagdíjelőleget) július 30-ig, a másodikat (a véglegest) a következő év január 15-ig. A kamarai tagok kamarai osztályokon vagy mezőgazda- sági bizottságokon keresztül vehetnek részt közvetlenül a kamarai életben, s e szervezetekben választhatják meg küldötteiket is. A kissé már rozsdásodó Dacia a kórház közelében parkolt. Amikor a tulajdonosa kivette zsebéből a kulcsot, s nyitni akarta a bal első ajtót, abban a pillanatban két barna bőrű férfi ugrott oda a hűvöst adó fák alól. Tört magyarsággal, de udvariasan érdeklődtek: eladó-e a járgány? Meg sem várták a választ, máris hadarták a nyilván betanult, sablon szöveget: Jó pinzt adunk érte. Áron felül fizetünk. Nem bánja meg, ha velünk köt üzletet. Ez az üzlet nem jött létre, mert az illető ragaszkodott a rozsdás autójához. Sőt, némi félelem, vagy legalább is bizalmatlanság tükröződött az arcán. Nyitotta is a bal első ajtót, beszállt és gyorsan elhajtott. A két ajánlatot tevő pedig visszament a fa árnyékába. Ez a két ember nagyon hasonlított egymáshoz, mintha ikrek lettek volna. Kisvártatva egy harmadik fétfi, egy Autőkupecek idősebb csatlakozott hozzájuk. Neki már dereseden a haja és a bajusza. Nagyjából azért mind a hárman hasonlítottak egymáshoz. Középmagas termetűek. Mind a hárman széles karimájú, fekete kalapot, kockás inget és fekete mellényt viseltek. A mellényüket az árnyékban mutatkozó 28-30 fok ellenére sem gombolták ki. Ki tudja, mi lapult a mellények alatt? A kalaptól sem szabadultak meg, pedig a fekete szőrkalapok nem igen szellőznek jól, s nem taszítják, inkább vonzzák a fényt. Lehet, hogy egyenkalapok ezek, talán a hovatartozást is mutatják. Csak úgy, mint a bajuszok. A két fiatalabbnak tömött, fekete, patkó alakú bajusza volt. Szóval álltak ott hárman a fa árnyékában, de cseppet sem céltalanul. Ha arra jött egy Dacia, integettek, mutogattak. Eltelt egy óra, majd kettő, de nem állt meg nekik senki. Ennek ellenére rezzenéstelen arccal álltak tovább, nem látszottak idegesnek. Sőt, az volt leolvasható az arcukról, hogy nekik minden mindegy. Nekik egybe folynak és egyformák a percek, az órák. Egy kis idő múlva azért bementek a közeli kocsmába. A kezük fejével sörhabot töröl- gettek a bajuszukról. A második korsónál leültek egy abrosz nélküli, koszos asztalhoz. Itt a deresedő hajú mesélni kezdett a kocsmában lévőknek. Elmesélte, hogy az ő apja a harmincas és a negyvenes években lókupec volt. A szabolcsi és a szatmári parasztoktól olcsón megvette a lovakat, aztán felárral adta tovább. Értette a dolgát. Az eladásnál kinyitotta a ló pofáját és minden fogat egyenként ócsárolt. Felemelte a ló egyik, vagy másik lábát, sorolta, hogy pőcsikes, repedt a pata, ez a ló kehes és előbb utóbb, de inkább előbb megvakul. Az ilyen ló alig ér néhány pengőt, vagy forintot. Az öreg csizmaszárában nyeles borotva is volt, pedig hetente csak egyszer borotválkozott. Elfogyott a sör, elfogyott a történet. Mindhárman kiálltak a standjukra, a fa árnyékába. Kis idő múlva közeledett egy piros Dacia. Integettek, számokat írtak le a levegőbe. Ez a daciás indexelt és leállt az út szélére. ovid beszélgetés után az egyikfekete kalapos A. V kinyitotta a motorháztetőt, tekintetével végig pásztázta a kocsit és hangosan sorolta: rossz a hengerfej, ki kell cserélni, a hűtő hamarosan ki fog lyukadni, a kerekek kotyognak, a fék bizonytalanul fog. Ez a Dacia nem ér többet ötvenezernél... Csúcsminiszter Máthé Csaba L e merem fogadni, Bokros Lajos egy pillanatra elsápadt és még a bajuszát is meg kellett igazítania, amikor meghallotta Horn Gyula és a szocialista frakció vadonatúj elképzelését: legyen gazdasági csúcsminiszter vagy másként nevezve miniszterelnök-helyettes, aki a ranglétrán a pénzügyminiszternél egy fokkal magasabban állna. Ha pedig Bokros lesz a beosztott, akkor már könnyebben lehet a me gfelelő irányba terelgetni a nyakas pénzügyi szakembert, akinek például a pótbevételekről alkotott véleménye nem egyezik a miniszterelnökével. A jelek szerint a véleménykülönbség Horn Gyulával rossz ómen a kormányzatban, ami pillanatokon belül akár kenyértörésre is vezethet. A szabaddemokratákat a hírek szerint annyira meglepte ez a felvetés, hogy véleményalkotás helyett a párt gazdasági szakembere csak kérdésekben fogalmazta meg kételyeit. Bokrossal együtt szerintem ők sem repestek a boldogságtól, hiszen a jelenlegi struktúra alapján az új titulus azt is jelenthetné, ha például Horn Gyula szabadságra megy, akkor ideiglenesen nem Kuncze venné át a miniszterelnöki marsallbotot, hanem a miniszterelnök-helyettes. Ki van ez találva, kérem. A jelek szerint viszont igen nehéz kitalálni annak a nevét, aki a csúcs gazdasági miniszteri posztot betölthetné, tehát megfelelő szaktekintély ezen a téren, na és a kedvenc virága a piros szegfű. Egyik oldalról, amikor éppen a költségek lefaragásáról van szó, ennek a törekvésnek nem a legjobb útja egy miniszterelnök-helyettesi apparátust kiépíteni, hiszen enélkül ez a poszt be sem tölthető. A másik pedig, ha már ilyen gazdasági csúcsminisztert akarnak kinevezni, akkor a legjobb még mindig Bokros Lajos lenne, nem pedig egy olyan személy kinevezése, aki előbb-utóbb ölre menne a pénzügyminiszterrel. Tanár bácsi! Engem miért nem nyüzsögnek körül a fiúk, mikor Évával egy osztályba járok? Ferter János rajza If AHtlVIASVétiv1 ■VüKM III%Sn mCl ■----------------------------------------• Sárháromszög Kovács Éva A kelet-nyugati lejtő egyre nagyobb, az itteni települések önmagukban, csak a saját erejükből képtelenek megkapaszkodni, előbbrejutni. Váljunk a stabilitás zónájává, beszéljük meg közösen dolgainkat és cselekedjünk is közösen! A két idézet mintha egymásnak felelne, egymás állításait erősíteni meg. Pedig, erről sajnos szó sincs. Az első megállapítást Kiss Gábor, az MSZP megyei képviselője tette a vá- sárosnaményi kórháztüntetésen, a másodikat pedig Vranitzky osztrák kancellár a burgenlandi Ruszton, ahol Horn Gyula és Meciar társaságában arról állapodtak meg, hogy a szomszédos országok összefognak az eredményesebb együtt munkálkodás érdekében. A sajtó képviselői és a szakemberek a csúcstalálkozó után máris aranyháromszögről szónokolnak, e beszédes kifejezéssel illusztrálva, az egyezségnek köszönhetően valóságos aranybánya lesz országunk nyugati csücske. Mit mondjak, nem igazán örülök neki, s nem azért, mert irigy vagyok. Sokkal inkább azért, mert az intézkedés után Magyarország kettéválása immár véglegesnek is nevezhető. Ha ugyanis az újabb erők és forintok megintcsak a preferált nyugati végekre jutnak, nekünk, a keleten élőknek szinte semmi nem marad. Ott gazdagszanak, ahol a javaknak amúgyis bőviben vannak, s az nem kap semmit, aki leginkább rászorul. Pedig gondjainkat, az ország keleti felének bajait az egymást követő kormányok ismerik, elismerik. Mennyit hallottunk a felzárkóztatás programjáról csak a rendszerváltoztatás idején! Antall József kabinetje demonstrálni kívánta jószándékait, melyeknek nyomatékosítására a mi megyénkben tartották az első kihelyezett kormányülést is. Horn Gyula egy képviselői interpellációra válaszolva nemrég ugyancsak a keleti régiót előbbrevivő kiemelt övezetről, Záhony szerepéről, hathatós kormányintézkedésekről beszélt. Kár, hogy amíg mindeközben nyugaton újabb aranyháromszöget rajzolnak a felek, mifelénk meg egyre stabilabban állnak a sárháromszög oldalai. i — dl & Iv j «F # I I i dl
