Kelet-Magyarország, 1995. július (52. évfolyam, 153-178. szám)
1995-07-01 / 153. szám
MÚZSA Böröndi Lajos: Illat ár adatban állok Nagyon szépek a kertben a rózsák ebben az alkonyaiban. Mintha az örök gyönyörűséget, a pillanatot pántolnák össze szirmai. Ilyenkor mindig szomorú leszek, Babits karói rémlenek föl, s erre bólint egy másik versben az idős Rónay. De csak azért, mert múlik a szépség, s mert vihar tépi holnap a szirmokat, mert tél támad orvul a kertre, a most gyönyörűségét teljes szívből ne csodáljam? Illatáradatban állok a rózsák között, és rád gondolok. Ma még nyár van. Utassy József: Viharban Viharban a villanatnyi égbolt: szép volt, igen, szép volt, nagyon szép volt viharban a villanatnyi égbolt. Kacsát, libát, tyúkot ólba zártam, és, remegtem, félelem, szobádban, kacsát, libát, tyúkot ólba zártam. Recsegtek-ropogtak a menny gerendái, rebegtek ajkamon az Urnák imái, recsegtek-ropogtak a menny gerendái. Mikut, a pásztort, a villám agyoncsapta. Néztem őt: csupa kék foltok voltak rajta. Mikut, a pásztort, a villám agyoncsapta. Egy lélekkel így a falum kevesebb lett, ám a temetőnk is kövérebben csendlett, csendlett, csendlett, csendlett. A múlt századi anyakönyvi bejegyzés tor sípszerű nyílást égetett a törzsébe, ennek széles, felső kürtője a legkisebb légmozgást is elfogta, és azután a fa valami különös, sóhajnak, füttyszónak és magas frekvenciájú éneknek a keverékére emlékeztető hangot bocsátott ki magából. Percekig elmerülve hallgattam a facsonk- orgona fojtott hangú, szomorkás sípszavát, és arra gondoltam, mennyire emberi tud lenni egy fának a sorsa is. Állt évtizedekig a tisztás közepén, büszkén, tépő viharok előtt fejet sem hajtva, eltelve saját szépségével, azután jött egy sorscsapás, elrútította, megrokkantotta, megcsúfolta. A kevélységéből szikra sem maradt, de a lelkében fölébredt valami. Jött minden nyomorúság legjobb gyógyírja, a dal, hogy visszaadja a félholttá paskolt fa lelki egyensúlyát, hogy erőt öntsön belé a következő — most már nehéz — évtizedek elviseléséhez. Poéta non fit, poéta nascitur — mondták egykor a rómaiak. Költővé nem lesz valaki, a költők születik. De mennyire nem így van ez ebben az esetben. Poéta fit. Ez a fa a villámcsapás nyomán lett a Halálvölgy énekese, poétája. Habár... Lehet, hogy ez a fütyörészés csak afféle hattyúdal, őszre a fa el is szárad... Aggasztani kezdett a megrokkant bükkfa sorsa, s elhatároztam, hogy időről időre fölkeresem. Csakhogy a bajok akkor tovább tornyosultak a fejem fölött, elhárításuk, leküzdésük egész valómat, minden percemet lefoglalta, s az újabb látogatásra csak az egyik decemberi vasárnapon tudtam sort keríteni. S ekkor harcaimhoz további bíztatást kaptam, mert a bükk nem pusztult el, sőt, a nyár folyamán sok-sok kis hajtás lepte el a csonkjait, s ezek egyike-másika egészen szépen megvastagodott, mintha főággá igyekeznék kapaszkodni. Az erős téli szél is valami, a nyárinál harsányabb, már-már vidám futamokat csalogatott elő az üreges törzsből. anyakönyvekben. A szülők nevét nem tudva, a Bla- ha nevet kerestük. Csak két Bla- hó nevű bejegyzést találtunk, de időbeli eltérés miatt ez nem jöhetett számításba. 1987-ben jelentette meg a Gondolat Kiadó Bla- ha Lujza naplóját. Csillag Ilona bevezetőjéből megtudtuk, hogy apja Reindl Sándor, anyja Ponty Aloisa. Ezek után ezt a bejegyzést kerestük, mert egy régi színészcsalád hagyományaiból is megtudtuk, hogy ez Pa- Blaha Lujza z o n y b a n történt. A pazonyi anyakönyvekben nem volt nyoma. Végül — ugyancsak családi hagyományokból — sikerült megtudni, hogy a községben római katolikus templom nem lévén, a múlt században a mai református templomot a római katolikusok is használták. Mivel Pa- zony az orosi plébános fíliája (leányegyháza), itt kerestük a bejegyzést. Mivel már pontosan tudtuk a házasságkötés idejét, így hamar megtaláltuk az 1848. február 24-i dokumentumot. Ezek szerint Reindl Sándor tapolcsányi származású, Ponty Aloisa bártfai származású volt. Mindkettőjük lakóhelyéül Pa- zony van bejegyezve. Az anyakönyv a nők foglalkozását nem tünteti fel egy esetben sem. Reindl Sándort szakács nemesnek írja. Bár tudjuk Csillag Ilonától, hogy császári huszártiszt volt, valószínű, hogy az 1848-as időkben — talán bujdosva — egy pazonyi földbirtokosnál szakácsként talált biztonságos, átmeneti otthonra. Nyírpazonyban a templom előtti új utca Blaha Lujza nevét viseli. utamba ez a porig alázott dalia, sajnálkozva jártam körül a törzsét, s egyszer csak valami különös, dallamos fütyörészés ütötte meg a fülemet, illetve azt hiszem, rosszul mondom, nem akkor hallottam meg, rájöttem, hogy azelőtt is ott csengett a levegőben, csak nem tudatosult bennem. Nagy Tamás illusztrációi Nem tudtam elképzelni, honnan jöhet, de ahogy közelebb léptem a megtépázott fához, mindig erősödött a hangja. Ettől gyanút fogtam, és odahajoltam az odú alsó nyílásához. Úgy volt, ahogy sejtetem: a villámsújtotta bükkfa énekelt. Az ágait lecsapó tűzosAz ötvenes évek elején hallottam dr. Ná- nássy Imréné Korda Karolától, hogy a pazonyi kúriákban gyakran voltak — Nyíregyházán szereplő és Sóstón megszálló — színész vendégek. Ezek között többször megfordult Blaha Lujza, „a nemzet csalogánya” is. Később, mint családi történetekből tudta ezt lánya, Karola is említette. Blaha Lujza, szeretett ide járni, mert szülei pazonyi lakosokként kötöttek házasságot, mint ezt ő néhány alkalommal említette is. A hatvanas évek elején dr. Szilágyi Béla tanítóképző intézeti tanár, egy újságcikket írt Blaha Lujzáról és ebben is említi, hogy szülei Pazonyban kötöttek házasságot. Ekkor kezdtük a kutatást az egyházi Utcanévtábla Sóstón ivancső Dénes . >. : A megtalált anyakönyv Blaha Lujza szülei 1848 februárjában Nyírpazonyban kötöttek házasságot __________________1995. JÚLIUS 1., SZOMBAT________________
