Kelet-Magyarország, 1995. július (52. évfolyam, 153-178. szám)
1995-07-01 / 153. szám
1995- JÚLIUSI., SZOMBAT Napkelet • A KM hét végi melléklete P árába burkolózik a tokaji hegy ezen a fülledt nyári délelőttön. A réten csöndes nyájak legelésznek, az út mellett térdig ér a fű. Bodzabokrok lustálkodnak a délelőtti csöndben. Izgága virágbogarak sokasága a jószagú fürtökön. A víz közelében gólyák sétálnak, sok a dolguk, a fészkek benépesedtek, sok az éhes száj. Lassan lépegetnek a nyári felhők, álmos meleg van. Pipacsok pirosa mindenfele. Álmosan ballag a Tisza, messziről tisztának látszik. Nagy látványosság a két folyó összeölelkezése. Idillien szép nyári nap. Ra- kamaz felé tartunk, pontosabban a Tisza- partra, amelyről sokan úgy vélik, hogy Tokajhoz tartozik. Rakamaznak szerencséje van ezzel a Ti- sza-parttal. Nyári örömöket, vendégeket és némi pénzt hoz a településnek. Igaz, a turisták inkább Tokajban költik el a pénzüket, de a rakamaziaknak is csurran valami. Pirint Frigyes polgármester éppen arról beszél, hogy hamarosan újra parcelláznak: újabb nyaralókat lehet majd építeni a Tisza-parton. Áttekintjük a terveket is: szép helyre kerül az új negyed. Rakamaznak azért is szerencséje volt ezzel a Ti- sza-parttal, mert állami tartalékként még 1976-ban kapta meg a község, úgy, hogy fizetni sem kellett érte. Mintegy 24 hektárnyi területről van szó, ami most bizony jó sokba kerülne. Napjainkban viszont Rakamaznak jelenthet bevételi forrást. A rakamazi Tisza-parton jelenleg mintegy 300 víkendtelek található. Ezek három területen sorakoznak. Az első csoport az új kemping körül már a Tisza és a Bodrog összefolyása előtt felbukkan. Le is térünk oda. Már csak azért is, mert a nemzetközi kempinghálózat számon tartja, sok külföldi vendég szokta nyaranta felkeresni. A kemping egyszerű és tetszetős. Az árnyas liget jó pihenőhelyet kínál a rekkenő hőségben. Az idén már egy kis motel is fogadja itt a vendégeket, s akik nem akarnak sátorban vagy lakókocsiban éjszakázni, itt megszállhatnak. Fürödni is lehet itt, igaz, elég kis területen. Úgynevezett „kosárfürdőt”, dróthálóval védett strandot terveznek valahol errefelé: a terv érdekesnek tűnik. A kempingben most alig 10-15 vendég van, de esténként jóval többen betérnek ide. Az igazi szezon majd júliusban kezdődik: ide elsősorban azokat várják, akik pihenni szeretnének. Nem ritka a holland, német vendég sem errefelé. Pel- sőczi László, a kemping vezetője gondról is beszél, sok a szúnyog mostanában, gyakoribb szúnyogirtásra lenne szükség. Az út másik oldalán van a nagy kemping, és több régebbi vállalati üdülő, amelyek legtöbbjét mostanában kft-k üzemeltetik. Itt található a Spori Sport alapítvány táborhelye, ahol épp néhány nyíregyházi diák kempingezik. Á hangulat remek, a diákok már négy napja vannak itt, és fizetniük sem kell. Elvállalták viszont a fűnyírást, hogy némi hasznot hajtsanak a táborhelyen. Áz alapítványról — amelyet a megyei önkormányzat hozott létre — mostanában egyre többet hallani. A diák- és szabadidősport támogatására létesült, és egyre inkább betölti ezt a szerepet. Szoób Béla, az alapítvány titkára velünk is üzeni: szívesen látnak iskolai osztályokat, csoportokat, a hely szép és nagy, ahol táborozhatnak. Kajakot és kenut lehet kölcsönözni. Az érdeklődőket megtanítják az evezés, a kormányozás alapjaira. A múlt heti rendezvényen egyébként alaposan benépesült a környék, és júliusban szintén sok vendéget várnak, hiszen itt lesz a Tisza-túra végállomása. A hosszú séta után jó lenne megfürödni a Tisza hűs habjaiban. Irány a strand, ahol kellemes meglepetés fogad. A rakaTokaj árnyékában Gyakran kattognak errefelé a fényképezőgépek mazi Tisza-part nem tartozik a legnépszerűbbek közé, a víz hamar mélyül, s a letelepedésre kijelölt terület sem túl nagy. A gyepre pedig többnyire úgy emlékszünk, hogy kiégett, a part általában kopár. Most viszont fű mindenfelé, virágok, díszítések. Szép minden. Szemben a szőlőhegy, közelről hatalmasnak tűnő halmaival. Itt sincsenek sokan, a víz pedig kitűnő. Lehet vagy 21-22 fokos, némi erőgyűjtés után kellemes megmártózni benne. Úszni jól lehet, akár az árral szemben is, a sodrás most kicsi. A csúszdán gyerekek örvendeznek, a legtöbb strandoló pedig napozik. A strandot hatalmas nyárfák és füzek ölelik körbe; hasznosak is, ha kell, árnyat adnak. A fürdés után a kellemessé szelídült időben lehet sétálni egyet. Megnézzük a nyaralónegyedet. Kicsit kuszának tűnik, s bizony jó néhány cölöpös építmény — mondjuk ki — nem túl szép. Ennek ellenére bizonyára kellemes nyári napokat lehet itt tölteni. Az egyik árnyas kert udvarán éppen halászlét főznek, a kondérban rotyog, illatozik a leves. A strand környékén ugyanis nincs túl sok bisztró és vendéglő. A polgármesteri hivatalban mondták, vállalkozókat várnak, olyanokat, akik huzamosabb ideig kívánnak itt tevékenykedni. A probléma inkább az, hogy a vállalkozás csak két hónapra korlátozódik, a nyárra, amikor sokan keresik fel a strandot. Mondják, egy hétvégén 3 ezren is megfordulnak itt, az Tisza mindig sok turistát vonzott. Néhány évvel ezelőtt szó volt egy rakamazi szálloda építéséről, sajnos nem lett belőle semmi. Ami a vállalkozókat illeti, azok elsősorban inkább Tokajban telepednek meg. Átsétálunk a szomszéd városkába, ahol az utóbbi években bizony pezsgőbb lett az élet. A nyíregyházi Kossuth térhez hasonló lett a főtér, és mindenfelé kiadó szoba és számtalan vendéget váró pince található. Hiába, itt egész évben lehet vendégekre számítani, a történelmi város jó bora mindig vonzó. A rakamaziak, sajnos, továbbra is Tokaj árnyékában maradnak. Pedig Rakamaz is régi település, a nép- vándorlás korában már ismert volt. Sok régészeti lelet került itt elő, elsősorban az árvizeknek köszönhetően. Kővésők, kőbalták töredékei, obszidián nyílhegyek tanúskodnak arról, hogy szorgalmas, dolgos nép lakott errefelé. Honfoglaláskori temetőt is találtak itt. Izgalmas aranyleletek is előkerültek ezen a vidéken, de ez már egy másik történet. Sajnos, mostanában egészen mást találni a Tiszában, annyi sok a szennyeződés. Ami pedig Rakamaz és Tokaj szomszédságát illeti, jól megfér a két városka egymás mellett. A tokajiak dolgos, módos embereknek ismerik a rakamaziakat, akik mindenre vállalkoznak. Pirint Frigyes polgármesterrel arról tanakodunk, hogy a Tisza hátrányára vagy előnyére szolgál-e a Rakamaznak. Hátrányára semmiképp, legföljebb nagy árvizek idején, igaz, a házakat az sem veszélyezteti. Legfeljebb a nyári árvíz a legelőt, pedig jószág, az bőven van errefelé. A turisták nagy látványossága a mezőn legelésző csorda, gyakran kattognak errefelé a fényképezőgépek. Bodnár István Lassan benépesül a Tisza-part A szerző felvétele A KM VENDÉGE A népművelő díszpolgár Kovács Bertalan Újsághír, 1995. április: Vásárosnamény képviselő-testülete díszpolgári címet adományozott a város jónevű üzeme svájci tulajdonosának, valamint a könyvtár tavaly nyugdíjba vonult igazgatójának, Antal Miklósnak, aki közel negyven esztendőn át vezette a település bibliotékáját. * * * A kitüntetett könyvtáros esetében egy tartalmas életutat ismert el a város, így a díszpolgári cím afféle életműdíjnak is tekinthető. — A megtiszteltetés váratlanul ért, függetlenül attól, hogy már korábban felvetődött a nevem az elismeréssel kapcsolatban — vág rögtön a közepébe vendéglátóm, amikor leülünk beszélgetni vitkai lakása tágas, rusztikus dolgozó- szobájában. Talán nem tűnik álszerénységnek — folytatja — de az elismerést nem csupán a magaménak érzem, hanem a szakma, a klasszikus értelemben vett népművelők egész csapata érdemelte ki azt. Bár Napkoron születtem és Nyíregyházán jártam középiskolába, mégis bereginek érzem magam, hiszen 1957 óta vezettem a könyvtárat. Vitkán 1961 óta élek, itt építettem házat, s telepedtem le — emlékszik vissza a kezdetekre. — Mi még egészen más körülmények között népműveltünk, mint a mai kultúrmunkások egyre apadó csapata. Áz emberek olvasóvá nevelése, az irodalom megszerettetése vezérelte minden cselekedetünket — fogalmaz Antal Miklós. Majd így folytatja: — Akkoriban szinte egymást érték az író-olvasó találkozók, sok nagynevű költőt és ^ írót sikerült lecsalnunk az évek során ide, a fővá- J ' rostól távoli Béré g b e . Egyszer, úgy ’65 tájékán — kutat a múlt emlékeiben — az első Beregi Ünnepi Hét kapcsán, amikor Veres Péter a nyíregyházi vasútállomáson meglátta a hozzánk érkező íróemberek tömegét, csodálkozva felémfordult és kérdőn megjegyezte: „Öcsém, te idecsábítottad a fél írószövetséget?!” Ez persze némi túlzás volt, de tény: sok művésszel sikerült megszerettetnünk ezt a tájat, az itteni emberek közvetlensége többeket elbűvölt. Galambos Lajostó\ Darvas Józsefig sokan vállalták akkoriban a mainál is fárasztóbb és hosszabb ideutazás minden fáradalmát, törődését. Persze azért maradt bennem bizonyos hiányérzet, mert minden igyekezetünk ellenére voltak olyanok, akik különböző okok miatt nem jöttek hívó szavunkra — kese- 1:1 redik el a hangja. Nagyon szerettük volna, ha Tamási Áron, a harmincas évekbeli tarpai kizsuppoltatása után (Bajcsy-Zsilinszky Endre képviselővé választásának segítésére jött, de a hatóság román állampolgársága ürügyén hazaküldte) ismét ellátogat hozzánk. Az újabbak közül Csoóri Sándornak őrzöm néhány mentegetőző levelét, amelyekben azon kesereg, hogy a napi politika felé sodródása miatt „vádolják” a megírat- lan művei. A tradicionális népművelő munka mellett nem elhanyogolható Antal Miklós fordítói munkássága sem. Végzettségének megfelelően orosz-szovjet szerzők műveit ültette át magyar nyelvre. Sajnos, a rendszerváltozás utáni hirtelen orosz- ellenességnek esett áldozatul egy nagyregényfordítása is. Borisz Muzsajev: Muzsikok című munkája — bár elkészült a Magvető által megrendelt fordítással — azóta is a fiók mélyén fekszik. Pedig a mű — vélekedik a fordító — meglehetősen valósághűen dolgozza fel a harmincas évek orosz történéseit, amikor kated- rálisokból magtárak lettek, s a pópákat a gulagokra száműzték. A nyugdíjas éveit kezdő könyvtáros — bár soha nem volt számára létkérdés a fordítás — „oroszul értő” tolla mostanság pihen. A kéz, a fej azonban dolgozik: a nép egykori művelője, ma a gyönyörűen parkosított udvarát és gyümölcsösét műveli, vagdossa, immár csak a növények vadhajtásait. Antal Miklós A szerző felvétele
