Kelet-Magyarország, 1995. június (52. évfolyam, 128-152. szám)
1995-06-07 / 132. szám
1995. június 7., szerda HATTER „Telt ház" tábla az expón Az Agrofood-ot is hasonló sikerrel kívánja megrendezni a Fimex Fair Bt. Nyíregyháza (KM - M. Cs.) — Öt évvel ezelőtt majdnem elég volt a Bujtosi Szabadidőcsarnok belső területe a Kelet-Nyugat Expo megrendezéséhez, idén már azon gondolkozik a vásárszervező Fimex Fair Bt., hogyan tudná kibővíteni a területet. Fél évtized telt el és a budapesti kiállítások után a vidéki kiállítások rangsorában már az első helyre ugrott a nyíregyházi expo, amelynek vásárigazgatójával, Lendvai Istvánnal, a hétfői zárás után készítettünk interjút. Q Remélték-e a kezdetekkor, hogy 1995-ben már kite hetik a telt ház táblát és az lesz a legnagyobb gondjuk, hogy 1996- ban hol helyezik el a pluszjelentkezőket? — Öt évvel ezelőtt kicsit pesszimisták voltunk, ezért csak egy kis vidéki kiállítást terveztünk, amely valameny- nyire megmozdítja a közvéleményt. Egy olyat terveztünk, ahol az itt élő, itt dolgozó vállalkozók, cégek bemutatkoznak, kiállítják portékájukat, megismertetik a nagyközönséggel szolgáltatásaikat. Megvallom őszintén nem gondoltuk, hogy öt év múlva kitehetjük a telt ház táblát és több mint 430 cég és 70 ezer látogató lesz a kiállításon. Az alapvető koncepció nem változott az öt év alatt, hiszen mindig az volt a cél, hogy Kelet és Nyugat között létrejöjjön egy összekötő kapocs, ami a gazdasági fejlődést segíti elő. Ez a régió egymásra van utalva, az itt dolgozó vállalkozóknak egymást támogatva kell élni és ahhoz, hogy erre a területre eljusson a külföldi tőke, feltétlenül szükséges egy bemutatkozás. Q Az első kiállításnak inkább vásár jellege volt, a kiállító cégek elsősorban az eladás és nem a kiállítás miatt érkeztek. Hogyan változtatták meg ezt a szemléletet? — A kiállítás szervezésénél a kiállító első kérdése, mire számíthatok, miért érdemes A vásár felülnézetben nekem pénzt áldozni arra, hogy bemutassam termékemet, szolgáltatásomat. Természetesen akkor érdemes beruházni egy ilyen vásárba, ha annak megfelelő gazdasági haszna van. Az első időszakban el kellett hitetni az érdeklődő cégekkel, hogy a kiállítás egy komoly vállalkozás számukra, egy olyan tőkebefektetés, amely megtérül. A külföldiekkel pedig azt kellett megértetni, hogy bármennyire mesz- sze van számukra Magyarország keleti megyéje, megéri ide tőkét befektetni, és ehhez az első lépcső egy bemutatkozó kiállítás. Ha a külföldi befektetőknek csak azt a számot mondtuk el, hogy az elmúlt évben a megyében lévő határátkelő-helyeken 4 millió külföldi érkezett és lépett ki, akkor már nem kellett külön ecsetelni ennek az expónak a gazdasági potenciáját. □ Tavasszal még azt tervezték, hogy Nyíregyháza testvér- városai közös standon mutatkoznak be, ami még egy plusz lehetőséget adhat az itteni vállalkozóknak. Közülük St. Albans képviselői vettek részt, a többiek nem. — Nyíregyháza és a megye politikai és gazdasági kapcsolatainak csak egy pici részét tudjuk felfogni ezzel a kiállítással. Azt gondolom, hogy sokkal összefogottabban, ösz- szehangoltabban kell ezekre az eseményekre koncentrálni. Az első lépést megtettük azzal, hogy felvettük a kapcsolatot a megye és a város vezetőivel. ü Evek óta jelentős gondot okozott a vásár környéki közlekedés megszervezése, valamint a megfelelő ellátás kialakítása. Ebben mennyire tudtak előrelépni és jövőre milyen változást terveznek? — Úgy érzem, hogy az öt év alatt idén sikerült a városházával. a közlekedésrendészettel, a közúti igazgatósággal közösen egy optimális közlekedési és parkolási rendet kialakítani. Apró bosszúságok bizonyára voltak, de nagy problémák ezúttal nem adódtak. Az ellátás területén is lényeges javulás volt, megfelelő kínálatot nyújtott a Start Vállalat, amellyel egy jó kapcsolatot alakítottunk ki, bár hozzáteszem, hogy a vállalat még mindig nem használta ki az expo adta lehetőségeket. A következő évre az egyik legnagyobb stratégiai szempontunk, hogy tőkeerős, a megye és a város gazdasági Elek Emil felvétele életét pozitívan befolyásoló cégeket nyerjünk meg kiállító partnernek. Ennek egyik eszköze, hogy a kamarákkal, minisztériumokkal, gazdasági szakemberekkel megpróbálunk még szorosabb kapcsolatot kialakítani. Emiatt a város vezetőivel fogjuk megtervezni azt, hogy mennyire tudjuk bővíteni a területet, milyen fejlesztéseket valósíthatunk meg. □ Alighogy bezárta kapuit az expo, hozzákezdtek egy másik kiállítás, az Agrofood szervezéséhez. Milyen sikert remélnek a szeptemberi vásártól? — Az elmúlt évben éreztük először, hogy az expóból ki kell válni a mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállításnak, emiatt rendeztük meg tavaly ősszel az Agrofood-ot a múzeumfaluban. Ebben az évben is megrendezzük ezt a bemutatkozást, szeptember 27 és október 1 -je között. A megyei jellegzetességét és alapstruktúráját nézve feltétlenül szükséges egy ilyen kiállítás megszervezése, amit nagyon fontosnak és lényegesnek tartok. Az Agrofood-ot is remélem néhány éven belül akkora kiállításként jegyzik, mint a Kelet- Nyugat Expót. Nyéki Zsolt M intha csitulni látszana a termelés és a kereskedelem örök vitája, talán mindkét oldal rájön lassan, hogy a másik nélkül hosszabb távon nem élhet meg. Bár lehet, hogy csak az együttműködésbe vetett hit sugallja, hogy valóban a felismerés áll a szópárbaj enyhülése mögött, de tény: egyre világosabban körvonalazódik az egymásra utaltság helyzete. Mert e két fél között húzódó ellentét látszólagos, az egészséges termés és a jó áron eladható árualap közös érdek és cél. Nem árt ezt átgondolni most, a gyümölcsszezon kezdetén, amely lassan beindul a köszmétével, de nem kell már sokat várni a meggyre sem. E két gyümölcsünk hűen tükrözi a piacvesztés és keresés göröngyös útjait, az értékesítés évről évre változó lehetőségét. A köszméte válsága tartósnak tűnik, míg a meggy két éve még benyálkásodva maradt a rekeszekben, s húsz forintért sem kellett a kutyának sem, tavaly pedig duplájáért is akadt vevő. Minden bizonnyal egyre ügyesebbek az üzletkötőink, de ez csak részigazság. Ma még sok függ az időjárástól, hogy mennyi termés várható a célpiacainkon és a konkurens exportőr országokban, s a várható árualap nagysága erősen befolyásolja a felvásárlási árakat. Mert hiába hinti el valaki a szezon előtt, hogy az ország távoli pontjain magasabbak az árak, valós kereslet nélkül egy felvásárló sem fog berezelni (mint ahogy azt néhányon hiszik), s egy forinttal sem ad többet pusztán humánus megfontolásokból. A piac befolyásolása nem ilyen egyszerű, az ártárgyalásokhoz komoly előkészítő munkára, helyszíni szemlékre van szükség, amit nem lehet csak íróasztal mellett elintézni. A rendszerváltás politikai része gyorsan lezajlott, ezt a gazdaság csak megkésve követi, s ezért éljük át a szélsőséges évjáratok és rendezetlen piacok remélhetőleg egyre rövidebb időszakát. Mint ahogy a mérleg nyelve is billen ki az első durva lökés után, míg lassan, egyre kisebb kitéréssel beáll az egyensúlyi pontra. A mérleg nyelve De tanár úr! Minek strapáljam magamat mikor úgy is munkanélküli lesz belőlem... Ferter János rajza Titkolódzások Balogh József-» y emigen verték nagy l\l dobra, így a vissz- 1 V hangja is kisebb volt, hogy a kormány olyan törvényjavaslatot kíván a parlament elé vinni, amivel nyolcvan évig homály fedhetné a kabinet döntéseit. A szigorító intézkedések utáni napon látott napvilágot a hír, amikor mindenki azon töprengett: milyen lehetetlen helyzetbe kerül a társadalom túlnyomó többsége, nemcsak a gyermekektől elvett forintok okoznak gondot, előtte már a kivetett vám, a leértékelt forint miatt megemelt árak kiürítik a pénztárcát. Szóval nyolcvan év védi az elfuserált intézkedéseket. Elnézést, hogy nem feltételes módban szól a megfogalmazás, de ha józanul gondolkodunk, nem számíthatunk másra. Még akkor is átmegy a javaslat a parlamenten, ha a szocialisták egy része nem pártja akarata szerint szavazna, ehhez nem kell kétharmados többség, ötven százalék igennel, plusz egy szavazattal is törvénnyé lesz. A szabaddemokratákkal nem lehet baj, ők híven teljesítik amit vállaltak, így aztán tovább erősödik a védőfal a koalíció körül. És ez lenne a kisebbik baj. A nagyobb, hogy tovább csorbul a demokrácia, az előző négy év alatt — nem is ok nélkül — oly sokat emlegetett veszély most válik igazán azzá, a nyilvánosság ezzel a bányászbéka feneke alá süly- lyed. Hallottunk olyasmiről már korábban még a szocializmusban is, hogy történészek sem férhettek hozzá a korhűség miatt fontos események dokumentumaihoz sem, mert harminc vagy ötven évig titokká nyilvánították. Akkor nem csodálkoztunk, kényszerűen vettük tudomásul, hogy nemzetközi szerződések, keletről jött parancsok nyilvánosságra hozása nem emelné az amúgy sem rózsás hangulatot. No de nyolcvan évről eddig még soha szó sem volt, három emberöltőn át lesz hozzáférhetetlen, amit azzá nyílvánítanak. Hogy mi, az a kormánytól függ majd, homály takargathatja az érdekek szülte döntéseket, s unokáink sem tudják majd meg, kinek az érdeke volt. Uo*«ínAn# MmCmOpGmM W Kommentár I Elek Emil fotóetűdje A lélek tükre
