Kelet-Magyarország, 1995. június (52. évfolyam, 128-152. szám)

1995-06-06 / 131. szám

1995. június 6., kedd CSUPA ERDEKES Cigánytemplom Hodászon Együtt vannak A nevelőszülők mindent megtesznek Hodász (KM - D. A.) — Nagy napra virradtak nem­régiben a hodászi oláh cigá­nyok. Elkészült az egyházkö­zösség új görög katolikus temploma, mely egyedülálló az országban, de egész Euró­pában is. Csanádi Gábor tervei alap­ján a kivitelezést a nyíregyházi Gondolkodó Kft. dolgozói végezték. A több mint tizen- hárommillió forintba kerülő beruházásból másfél milliót a helyi cigány hívek adtak ösz­sze, emellett nagy részt vállal­tak az építési munkákban is. A szentelés előtt körmenet indult a templom körül, majd a kormány nevében az ünnepsé­gen részt vevő Lotz Károly közlekedési, hírközlési és víz­ügyi miniszter elhelyezte a ci­gány közösségi ház alapkövét. Az októberre elkészülő nyolc­szor negyven méteres két­szintes létesítmény szociális és kulturális célokat szolgál majd, ahol a helyi cigányság megőrizheti nyelvét, kultúrá­ját, identitását. Bár az építke­zést holland alapítványok fi­nanszírozzák, és folyamatban van a Népjóléti Minisztérium támogatása is, a helyi cigá­nyok kiveszik részüket, hisz a tereprendezést már el is végez­ték társadalmi munkában. Közel ezer ember várta a templomajtó megnyitását, s hogy kezdetét vegye a gitár­zene kísérte liturgia. Bent elő­ször Lotz Károly felolvasta Göncz Árpád köztársasági el­nöknek a közösséghez írott le­velét. Szívet és lelket gyö­nyörködtető volt, ahogy a ci­gány és a magyar nyelvű igék, egyházi énekek betöltötték a 256 négyzetméter alapterületű háromhajós épületet. A szentelést Keresztes Szi­lárd, a Hajdúdorogi Görög Katolikus Egyházmegye püs­pöke végezte, a szertartásban közreműködött a Vatikán kép­viseletében Giovanni Cheli szentelő érsek is, aki tolmá­csolta a szentatya II. János Pál pápa üdvözletét. Bartha Andrea ■»OOgWBWOCiWWWOTQOWWiWOOOCWO'IWOWWWWOOOWOWWWWClOWWOWOOWIlO Nyíregyháza (KM) — A kisfiú elkeseredetten rug­dos egy fűcsomót. Körü­lötte mindenki jókedvű, boldog, csak neki nem si­került ez a nap. Pedig mennyire várta a nagypa­pát, aki anyja, ismeretlen apja helyett látogatni szokta, havonta egyszer egy egész hétvégére haza­vinni, de hiába, biztos va­lami dolga akadt. Talán ha tudta volna, uno­kája számára mennyire fon­tos, hogy ezen a családi na­pon — melyen még azok is összejönnek, akik egyéb­ként szinte sohasem — je­len legyen, hogy a kisfiú megmutathassa a világnak vér szerinti hovatartozását, elhalasztotta volna teendő­jét. A kisfiú H. Antaléknál nevelkedik. Tízéves, rajta kívül van még ott egy négy­éves fiú, hároméves lány, no meg a nevelőszülők sa­ját gyermeke, aki tizenhá­rom éves. A nevelt gyere­kek közül egyedül őt láto­gatják — fura, mindig a nagyapa megy érte, a nagy­mamát egyetlen egyszer látták. Pedig a nevelőszü­lők mindent megtesznek azért, hogy életben tartsák, ápolják a vér szerinti kap­csolatokat, annak ellenére, hogy tisztában vannak vele, saját életüket kavarják fel, ha a szülők végül úgy dön­tenek, hazaviszik a gyere­ket. Ha hazaviszik — Másfél évig volt nálunk három testvér — H.-né jó- kedélyű, szőke asszony, ki gondolná, hogy legszíve­sebben cigánygyerekekkel foglalkozik? — Ahányszor meglátogatták őket a szüle­ik, reggelivel, ebéddel vár­tam kettőjüket, s ők sem jöttek soha üres kézzel. Na­gyon jó kapcsolatot alakí­tottunk ki, mégis, ami­kor bejelentették, szeretnék végleg hazavinni a gyere­keket... Hát, én éjszakákat nem aludtam, nézze, még most is libabőrös lesz a ka­rom attól a rettenetes érzés­től. Akkor meg is kérdő­jeleztem alkalmasságom a hivatásos nevelőszülőskö- désre, de végül mégis to­vább folytattam. Most újabb próba előtt állok, a legkisebbet, azt a drága csa­csogó kislányt két nap múl­va örökbe fogadják... Zajlik a program a sóstói falumúzeumban, a családi napon. A hőség elől többen az árnyékba húzódnak, vannak, akik egészen kicsi gyerekekkel jöttek, őket még nem érdeklik a színpa­di produkciók. Gábor egy gyönyörű, kétéves forma kisfiúval sétálgat a karján, a lehető legnagyobb egyetér­tésben. Kislánya is körülöt­tük szaladgál, az ifjú apa ar­cán büszke mosoly, ahogy a jövő-menők megcsodálják a jó húsban lévő, rendkívül szép, fekete szemű kicsi­nyeit. A gyepen két pléd, szorosan egymás mellett — Gábor és a nevelőanya ott táboroztak le, szemmel lát­hatóan jól kijönnek egy­mással. Faképnél hagyottak — Majd én elmesélem Gáborék történetét — invi­tál magához a két kicsi, s egy harmadik, ötéves kis­lány nevelőanyja, A.-né. — Ő, s a felesége is intézetisek voltak, az életkezdési támo­gatásból vettek maguknak egy lakást, amit aztán má­sikra cseréltek. Közben megszülettek a gyerekek, Gábor lakatosként járta az országot, s amikor a gyere­kek valami fertőzés miatt kórházba kerültek, az anya egyszerűen faképnél hagyta őket. — Nekem nem adták ki őket a kórházból, mert ak­kor már nem volt állásom — folytatja az ifjú apa, akin meglátszik, maga is sok mindenen mehetett keresz­tül, karja tele öngyilkossági kísérletek szemet szúró hegjeivel. — Nem akartam, hogy ők is intézetbe kerül­jenek, mint én annak ide­jén, így hát megörültem, mikor ajánlottak egy neve­lőszülőt. A kislányom ak­kor volt kétéves, úgy ment hozzá, mintha mindig is is­merte volna, megnyugod­tam, itt jó helyen lesznek. Tessék elképzelni, a kisfi­am még meg is kereszteltet- ték, nevelőapja lett a ke­resztapa, egyik keresztlá­nyuk a keresztanya! Á.-éknál Gábor szinte családtagnak számít. Igaz, most, hogy Nyíregyházára került, ritkábban jut el a szatmári kisvárosba, de ahányszor a nevelőszülők a megyeszékhelyen járnak, magukkal hozzák a gyere­keket, hogy találkozhassa­nak igazi apjukkal. — Azért nem voltam én mindig ilyen jó szülő, mi­kor a feleségem elhagyott, fél évig feléjük sem néz­tem, csak vedeltem az italt. Utána aztán észhez tértem, ha már az anyjuk nem kí­váncsi rájuk, legalább én lá­togassam őket. A kislá­nyom most azt mondja az oviban, neki két apukája van, egy Lajos apuka, meg egy Gabi apuka! Hatan, hatfelé Nemcsak szülők, s gyere­kek összejövetele ez a talál­kozó, hanem a testvéreké is. Gábor és Miklós például ritkán, évente egy-két alka­lommal látják csak egy­mást, hisz egyikük Berke­szen nevelkedik, míg a má­sik Nyíregyházán. Hatan testvérek, de egyikük sem lakik otthon... Hárman szoktak csak találkozni, ha ünnepnapokon hazamen­nek a szülői házba — de olyankor többnyire marják egymást. —- Elszoktunk már egy­mástól, iskoláskorunk óta mindketten intézetisek va­gyunk. Még közös emléke­ink, barátaink sincsenek — de azért ma együtt leszünk. Hisz mégis csak testvérek vagyunk. HIRDETÉS A FELE MOST... 12.000 Ft ...a fele később. Ha június 6. és 30. között vásárol mobiltele­font WESTEL 900 GSM kártyával, vagy kártyát külön - akkor az árnak CSAK A FELÉT KELL KIFIZETNIE. És máris telefonálhat! A fennmaradó összeget később is kifizetheti, részletekben. Hogy §§ a rendkívüli kedvezményt igény­be vehesse, kapcsolódjon be Információ: • WESTEL 900 GSM mintabolt: NYÍREGYHÁZA, Rákóczi út 60. tel.: 42/314-432; 30/431-900 • OFOTÉRT: NYÍREGYHÁZA, Kossuth tér 11. tel.: 42/311-910 * Az árak az ÁFA-t nem tartalmazzák OFOTÉRT RÁDIÓTELEFON KFT KÁRPÓTLÁSI JEGY KÉSZPÉNZÉRT (A Budapesti Értéktőzsde előző napi átlag-árfolyamán) l Nyíregyháza, Simái út 6. Munkanapokon: 8—14 óráig. Kelel-Majyatotszag 7| ■:£ Pfcl-rítg a a most, és FIZESSE AZ ÁR FELÉT KÉSŐBB! Keravill

Next

/
Oldalképek
Tartalom