Kelet-Magyarország, 1995. június (52. évfolyam, 128-152. szám)
1995-06-30 / 152. szám
1995. június 30., péntek HATTER A kérházak sorsa nem dőlt el Átfogó, területi koncepcióra van szükség • A betegek ellátása nem sérülhet Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — A megyei közgyűlés egészségügyi bizottságának elnöke dr. Vadász Mária, a Kislétai Egészségügyi Gyermekotthon igazgató főorvosa immár a második ciklusban látja el ezt a tisztet. A bizottság tagjai: dr. Kovács Sándor MSZMP, dr. Szilágyi Dénes KDNP, Jüttner Csaba SZDSZ, dr. Szegedi János, dr. Molnár Sándor és dr. Szilassy Géza. Olyan tag is soraik közé tartozik, aki a lakosság képviseletében tud felügyeletet gyakorolni az egészségügyi intézmények működtetése fölött. Működtetés Az egészségügyi bizottság feladata a megyei önkormányzat fenntartásában lévő két megyei kórház — a Jósa András és a Nagykállói Elme- és Ideggyógyintézet — működtetése, a fenntartó, irányító szerep bizottsági szintű ellátása. A jelen gazdasági helyzetben az irányítás mellett hatékonyságra, gazdaságosságra, a betegellátás eredményességére és minőségének javítására kell törekedniük. Ok készítik az előterjesztéseket, képviselik az intézményeket a közgyűlésben. — Új feladatot ad, hogy a középszint szerepe mára az egészségügyben is felerősödött, annak ellenére, hogy a megye jelentőségét korábban erősen vitatták némelyek. Azóta kiderült: egy egységes megyei koncepcióra mindenképpen szükség van. Még akkor is, ha a fekvőbeteg-ellátó és más egészségügyi intézmények többségükben a helyi ön- kormányzatok tulajdonában vannak, TB-finanszírozással működnek. Meg vagyok győződve arról, nélkülözhetetlen a valóságos szükségletekre létrehozott, szorosan együttműködő betegellátó-hálózat. Gazdái szeretnénk lenni ezeknek az intézményeknek. O Nem ütköznek-e emiatt az önkormányzatokkal? — Cél az, hogy közös konszenzuson alapuló elképzelések jöjjenek létre. Olyanok, amelyeket minden érdekelt elfogad. Ez bizony nem könnyű feladat, hiszen az önkormányA megyei kórház sugárterápiás részlege a legmodernebb berendezésekkel működik Balázs Attila felvétele zatok, az Állami Népegészségügyi Szolgálat, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és más érdekeltek szempontjait is figyelembe kell vennünk, s bizony az érdekek néha egymástól eltérnek, ütköznek. Nagyon nehéz O Nehéz idők járnak mostanában az egészségügyi intézményekre, elsősorban a kórházakra. A Népjóléti Minisztérium ezekben a napokban a megyéktől várja az ötleteket, az ésszerűsítés lehetőségeit. A Bokroscsomag következményeként országosan is komoly leépítésekre lehet számítani. Mi a helyzet Szabolcs-Szat- már-Beregben, bezárnak-e kórházakat, s ha igen, melyeket? — A veszély fennáll, a szűkítés reális kívánalom, hiszen a pénzhiány miatt egyre nehezebben tudják ellátni feladataikat az önkormányzatok, s ezekbe a nehézségekbe a kórházak és más intézmények is beletartoznak. Kisvárda például máris jelezte, 1996 januárjától visszaadja a kórházat a megyének. A megye pedig nem tehet mást, mint visszafogadja az intézményt, holott tudja, ez nem lesz könnyű feladat, hiszen a megyei lehetőségek legalább annyira csökkennek, mint a településiek. Gondot okoz az is, hogy mindössze a működtetés lesz a megye feladata, a tulajdon az ön- kormányzatnál marad. Ez a kettősség problémákat jelent. Ráadásul a visszaadás is csak az önkormányzati ciklus idejére szól, s én meg vagyok győződve arról, a három-négyévenkénti változtatások mellett nem lehet, de lagalábbis nagyon nehéz hosszabb távú terveket készíteni. Kisvárdá- nál maradva meg kell említeni azt is, hogy a kórházrekonstrukció folyik, ez továbbra is az önkormányzat feladata és hatásköre, tehát övék a pénz, a felelősség pedig feleződik. Másik nagy témánk a megyei kórház, melynek átvilágítása megtörtént, a hatékonyabb működtetésre irányuló tervezetet a közgyűlés elfogadta. — Ami a megyebeli kórházbezárásokat, átalakításokat illeti, a Bokros-csomag miatt ez a terület valóban nehéz helyzetbe került. Mi elkészítettük a megyei átalakítási tervet, s véleményünk szerint ez a program a lehető legjobb. Tény: e pillanatban úgy tűnik, kórházbezárásról Szabolcs-Szatmár- Beregben nem kell beszélnünk, ágyszámcsökkentésre azonban szinte minden intézményben sor kerül, néhol bizonyos osztályok megszűnése is elképzelhető. A jelenlegi helyzet szerint a kisvárdai és a mátészalkai kórházban biztosan megszűnik az urológia, Vásárosnaményban a fül-orr- gége osztály, Gyarmaton bezár a fertőző osztály, s felszámolják a baktai intézményt, bezárják a nyírbátori szülőotthont is. Lényeges ágyszámcsökkentések lesznek a nyíregyházi fertőző osztályon, csökken a sebészeti ágyak száma, átalakul a neurológia osztály, ugyanakkor ötvenágyas új osztály létesül az úgynevezett agyi katasztrófák ellátására. A változtatások listája korántsem végleges, még bármi módosulhat, azonban mindenképpen tény, hogy valamennyi megyebeli kórházban növekedni fog a tartós ápolásra szorulóknak fenntartott részlegek száma. Jobb színvonal Öl A vásárosnaményi kórház fölött már többen, több alkalommal megkongatták a harangot. Mi a helyzet jelenleg? — A naményi kórház ügyében sincs még végleges döntés. Az épület műszaki állapota alaposan leromlott, a működtetést illetően pedig különböző átalakítási formákról folyik a tárgyalás, hiszen jövőbeni funkciója még nincs tisztázva. A tervek szerint az intézmény egy részében a kórházjelleg megmarad, más részében sürgősségi, illetve tartós ápolási feladatok ellátására jöhetnek létre részlegek. Azt gondolom, minden pénzügyi nehézség ellenére a szabolcs- szatmár-beregi betegek ellátása az anyagi gondok ellenére sem sérülhet, sőt, egy átgondolt átalakítási koncepciónak köszönhetően akár egy minőségileg jobb színvonalú gyógyító, megelőző munkáról is szó lehet. / únius, hársfaillatú nyár, hétágra süt a nap. Ráérősen járom a dunántúli lejtőket, bámulom a dúsan fejlődő növényeket. Szépen váltogatja egymást a dűlőben a napraforgó, kukorica, takarmányrépa, búza... Önkéntelenül állok meg az enyhe szellő ringatta kalásztenger szélében. Emlékezem. Gondolataimban ott sorakoznak a Partiumból, az Er- mellékről származó ősök, akik Ady Endre falujának szomszédságában egytől egyig földművelésből éltek, a természet ölében születtek, munkálkodtak, sírjaikat a határainkon túl alföldi akác őrzi, kakukkfű díszíti a gen- csi, tasnádi csendes temetőben. Könnyeimmel küszködve esedezem halottaim bocsánatáért, hogy a tékozló fiú módjára jöttem el tőlük, hagytam magukra sírhantjukat, s vándorbotomra táSzakad a búza töve maszkodva járom új otthonom, anyahazám útjait. Iringó módjára sodor a szél. Ki tudja merre... Budai nagyapám, Papó sudár alakját vélem látni, akitől annyi de annyi jót, paraszti bölcseletet leshettem el, tanulhattam míg vele jártam az Érmeitek tájait. Jól emlékszem, ilyenkor, a forró júniusi nyárban, Péter-Pál táján csak megállt előttem, s intett, hogy kövessem. Gyalog indultunk a Korparét dűlőbe, ahonnan már csak kur- jantásnyira esik a híres-nevezetes nagymajtényi síkság, az 17II-es kuruc zászlóletétel emlékműve... Papó néhány búzakalászt fogott és kidörzsölte a zsenge toklászból a szemeket. Aztán egyenként a szájába vette, kettéharapta, ízlelgette a friss termést. Nekem is kínálta. Míg fanyalogva ízlelgettem a felkínált magot, megszólalt. — Látod, a búza Péter- Pálkor szinte vezényszóra változtatja egyik napról a másikra színét. Mint a koros ember haja, szűkül a kalász, érik az új termés, szakad a búza töve... A nyomaték kedvéért egy kicsit még oldalra is hajtotta fejét, mintha így hallani vélte volna, hogy valóban szakad- e a búza töve? Mert ha szakadt a búza töve, ha viaszérésnek indult a termés, alaposan készülődni kellett a nyár legnagyobb alföldi munkájára. Főszereplővé vált a kasza: orvét vizsgálták-ékelték, mankóját rögzítették, a kökénybokrokról a rend borításához szükséges csapónak valót vágták. Előkerült a kasza kalapálásához nélkülözhetetlen ülő, kalapács, s a nagy diófa alatt kip-kop... olyan egyenletes élet kalapáltak a vágószerszámra, hogy mint a borotva, herseg- ve nyírta, döntötte a kövér rendet. Víz került a szaruból készült tokba, a fenőkőre, hogy síp-sup, élezni lehessen a kaszapengét. Úgy élek az emlékek özönében, hogy észre sem veszem a mögöttem lassító járművet. Csak arra leszek figyelmes, amikor valaki azt kérdezi tőlem: netán keresek valamit? — Igen — mondom zavaromban, s a zsebkendőm után kotorászom, mert arcomon sóslé csordogál. A Péter-Páli erős napsütés, a szél avagy a sok szép emlék a könnycseppek okozója? Netán az búsít, hogy szakad a búza töve? Hát miért múlik el minden, ami szép? Pőre ország Szőke Judit f-y zezon van és úgy látV szik, a közhatalom is LJ nyaralásra készül, vagy mindenképp valami hosszú utazásra. Csakhogy sebtiben pakolt össze, kapkodva dobálta be a holmikat a bőröndjébe. Miután telegyömöszölte, sokan rá is ültek. Am többet akart vinni, mint ami belefér, azért kellett az olló. Mármint arra, hogy a nagy igyekezet közben a kilógó darabokat levagdossa, majd elegánsan, ahogy illik, mintha a pakkban történetesen rend lenne, nyugodtnak tettetett mosollyal sétáljon tova. De nincs rend a csomagban és rossz volt a módszer. Különösen, ami a megcsonkított ruhadarabokat, cipő- cafrangokat illeti. Mert optimista vagyok, s tegyük fel, épségben megérkezik úti- céljához. Egy idő után anyaszült meztelenül fogja a száját huzigálni, a vállát vonogatni. Bár mindeközben tulajdonképpen az ország lesz pőre... így nyisszantja le szemünk láttára a szocialista többségű liberális kormányszülte gazdaságpolitika a kultúra mellett a jövő minden egyes hajtását. Hangsúlyozom: optimista vagyok, hiszek a rossz jóra fordulásában. De egy jelenség nagyon kétségbeejt: a fiatalok tömegeinek munka- nélkülisége. A szellemi tőke kihasználásában nemigen jeleskedünk mostanában, pedig azt a tételt még a közgazdászok sem vonhatják kétségbe, hogy ez a nehezen forin- tosítható, azaz számukra szinte nem is lévő, tőkefajta minden siker alapja. Az iskolában megszerzett tudás azonban gyorsan romló kincs. A kikerülés utáni munkanélküliség azt jelenti, hogy elvész a drágán és sok fáradsággal megszerzett tudás. A helykereső nemzedék mutatta deviáns jelenségek pedig évtizedeken keresztül sokkal többe kerülnek a társadalomnak, a költségvetésnek, mint amennyit rövid távon úgymond megtakaríthatunk. Állítom, ezzel az ország majd minden állampolgára tisztában van. De miért nem számolja ezeket ki, vagy bizonyítja be az axióma ellenkezőjét az az egy százalék?! — Ne haragudjatok, de Jocó mást talált ki a csónakázás helyett... Ferter János rajza Isten malmai... Orémus Kálmán A z elmúlt napokban és hetekben újra tragikus helyzet alakult ki a záhonyi határátkelőnél, a kamionok várakozási ideje hatvan-hetven óra. Megértem, ha nem kapja fel erre a hírre a fejét az olvasó, mert az utóbbi években állandósultak ezek az állapotok, a helyzet csak a tragikus és a tragikusabb között változott. Közben elvesztettük keleti piacainkat, melyeket most véres verítékkel próbálunk visszaszerezni, mert kiderült, hogy az ország gazdaságát csak az export radikális növelése húzhatja ki a kátyúból. Arra viszont senki sem gondolt, hogy az exportra szánt termékeket valahol ki is kell juttatni az országból. Pontosabban gondolt, egymást érték az utóbbi években a helyzetfeltáró látogatások, a problémamegoldó tanácskozások, a problémát meg nem oldotta meg senki. A kamionsofőrök és az utasok pedig napokig állnak a határon, és már teljesen belefáradtak ebbe a huzavonába. Unalmukban persze néha eszükbe jut, vajon miért van az, hogy Hegyeshalomnál 22 sáv áll az utasok rendelkezésére, itt meg legfeljebb kettő. Hogy miért szakadt ketté ezen a téren is az ország. Az utóbbi időben mintha felgyorsultak volna az események, kormányközi bizottság alakult, készül a Ti- sza-híd rekonstrukciójának terve. Kucsma, ukrán elnök kárpátaljai látogatása során a legfrissebb hírek szerint ígéretet tett az átkelő fejlesztésére, illetve újak megnyitására. Talán nincs messze az idő, amikor fennakadás nélkül juthatunk majd át Záhonynál a határon. Még akkor is hinnünk kell ebben, ha az eddigi tapasztalatok nem sok jóval kecsegtetnek. Jó lenne bebizonyítani magunknak, no meg a külföldieknek is, hogy Isten malmai nálunk most már gyorsabban őrölnek. Mert ami most a határon történik az enyhén szólva nem méltó Európához. ™*!*E™***att fi
