Kelet-Magyarország, 1995. június (52. évfolyam, 128-152. szám)

1995-06-29 / 151. szám

1995. június 29., csütörtök A FŐSZERKESZTŐ POSTÁJA Kelet-Magyarország 7 Nyírmihálydi régi birtokosai A nyírmihálydi református templom Balázs Attila felvétele Mezei fasor A paraszt, a vándor, a nyá­jat őrző pásztor, az utas (persze nem kocsival) a dűlőutak, a mezei fasorok a megfáradt emberek pihe­nője volt. Ma már csak a tüskök jelzik állításomat, nálunk 15-20 éve nem vág­tak ki annyi fát, hogy 20- 30 tonna eladó fája lett vol­na bárkinek. Most olya­noknak volt eladó fájuk, akiknek a nagyapjuk se ül­tetett egyetlen facsemetét sem. Van nálunk törvény, ami megvédené az erdőt? Nincs. Ezt bizonyítják a tuskók, a facsonkok, a tar­vágások nyoma. Bár már nem nagyon látni, mert be­nőtte a dudva. Nehéz so­kaknak a természettel együtt élni. Én 75 éves ko­romban is a vadgalambok­kal, gerlékkel, rigókkal, harkályokkal tudom csak elképzelni az életem. Saj­nos, ha így haladunk, nem lesz hova fészket rakniuk, id. Seres Zsigmond Túristvándi Büdös lötty Kertes házunk szanálása óta a dicsőséges Szamuely lakótelepen lakom. A vá­rosunkban felépült igen gyors ütemben, lakótele­pek létrehozásában a rend­szerváltozás előtti idősza­kot dicséret illeti meg. Saj­nálatos, hogy mi állampol­gárok csak a meglévő, és kézzel fogható épületet lé­tét bizonyítjuk. Bizonyít­juk azt is, hogy a Kádár­korszakban milyen sok la­kás épült. A meglévő épít­mények létét senki nem vi­tathatja. Azt a tényt ellen­ben meg lehet állapítani, hogy a sebtében megépített bérházak kivitelezésében igen sok, műszakilag kifo­gásolható hiba csúszott be (nyílászáró szerkezetek, és egyebek). Arra a tényre már senki, de jó magam sem mertem volna még rosszindulatúan sem kö­vetkeztetni, hogy a bérhá­zakban beépített vízveze­ték rendszer olyan, hogy mintegy 10-15 év eltelté­vel a rendszerből büdös víz folyik. A városi tisztiorvosi hi­vatalhoz fordultam kére­lemmel, hogy vizsgálják meg a bérházban kifolyó ivóvíznek nevezett lötty minőségét. Azt a választ kaptam, hogy a saját költ­ségemen vizsgáltassam meg a vizet, mert tömeges fertőzés veszélye nem áll fenn, de arra vonatkozóan nem nyilatkoztak, hogy az ivóvíz büdös-e vagy sem. E vizsgálat elvégzésére pénzem nincs, ezért, hogy jó vizet ihassak családom­mal együtt 618 lépésről, utcai kifolyóból vagyok kénytelen jó ivóvizet hor­dani, annak ellenére, hogy az önkormányzat jóvoltá­ból az ivóvizet szolgáltató cég igen magas egységárat követel az ivóvízért. Kókai Ferenc nyugdíjas Nyíregyháza, Árpád u. 83.11/9. A szerkesztőség fenntartja magának azt a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidít­ve közölje. A főszerkesztő postája űz olvasók fóruma, a közölt levelek tartalmával a szerkesztőség írem Teltetlek nüj ért egyet. A kisebb települések történe­tének írásos forrásanyaga álta­lában szórványos és kései. A kezdeti időket csupán a tudo­mányos kutatás tapasztalatai alapján lehet rekonstruálni, de a későbbi idők hézagos okle­veles anyaga is leginkább csak a település tekintélyesebb bir­tokosának a nevéhez kapcso­lódik. Ez tapasztalható Nyír­mihálydi esetében is. A falu korai időszakára csak a nyelvtudomány képes tájé­koztatást adni a Mihálydi tele­pülésnév magyarázatával. Eszerint a falu első birtokosa és egyben névadója egy Mi­hály nevű személy lehetett. A személynévhez kapcsolódó -di helynévképző azonban csak a XII. század végéig volt járatos településnevekben a tudo­mány szerint. így joggal állít­hatjuk, hogy Nyírmihálydi névadó birtokosa a XIII. század előtt élt, s maga a fa­lu is meglehetett már ez idő előtt. írásos forrással a Kállay- család levéltára szolgál Nyír- mihálydiról először viszony­lag későn. Egy 1372-ben kelt oklevél szövegéből tudjuk meg, hogy a település ekkori birtokosa: Rakamazi Lőrinc fia Domokos, zálogba adja it­Ukrajnában márciusban meg­kezdték a minden lakost alanyi jogon megillető privatizációs vagyonjegyek kiadását. Eze­ket a privatizáció alá eső válla­latoknál — illetve a megyei, járási értékpapírközpontokban —részvényekre lehet cserélni. A nemrég megejtett idexáció során egy vagyonjegy értéke másfél millióról 50 millió karbovanecre, — körülbelül negyvenötezer forintnak meg­felelő összeg — emelke­dett. Mintegy harminc-negyve­nen álldogálnak a falusi posta- hivatal épületénél. Valószínű­leg a nyugdíjra várakoznak, gondolhatnánk, ám ha jobban megnézzük, a csoportban idő­sebb asszonyokon kívül jó né­hány középkorú férfit, fiatal- asszonyt és fiatalembert is fel­fedezünk. — Kora reggel mi ez a nagy tumultus? — A vaucserre várnak a né­pek — csillan fel a szeme Feri bátyámnak, a hatvanöt év kö­rüli örökifjúnak, aki világéle­tében a korcsma környékén érezte legjobban magát. Az meg itt van pár lépésnyire a szomszédban. — Kivette már a vagyonje­gyét? — nyújtom parolára a kezem, miközben a postahiva­tal mellett álldogálók felé in­tek. — Az már jó helyen van — teni tulajdonát a Balogsemjén nembeli Lengyel Lökös mes­ternek. Ezután egy egész évszázad telik el, mikor újabb írott anyag bukkan fel Nyírmihály- diból. A Károlyi-család levél­tárából származik az az 1483- ban kelt oklevél, amelyik köz­li, hogy a falu ekkori földesura az a Szakolyi-család, amelyik­nek a neve korábbi, de nem Nyírmihálydihoz kötődő írá­sokban az ősibb hangalakot mutató Szakolyi formában je­lentkezik. Hogy a Szakolyiak meddig birtokolták a falut, nem tud­juk, mert újabb oklevél csak a XVIII. század második feléből kerül elő. Az ekkori birtokos viszont már a történelmileg nevezetessé vált báró Eötvös- család egyik ága és a honfog­laló Kaplony nembeli Károlyi­akkal rokon Újfalussy-család. Az előbbi férfi ágon a XIX. század közepére kihal, de nő­ágon tovább birtokos marad. Az Újfalussy-család viszont folytonosan földesura a falu­nak az 1945-ben bekövetke­zett változásokig. A falu birtoklástörténetében az 1848-as forradalommal kö­vetkezik be jelentős változás. Az Eötvös-család nőágon és húzza széles mosolyra a száját az öreg. — Tegnapelőtt az au­tócsodán kijött Munkácsról 4- 5 bőrfejű, azok mindenkiét megvették. Éppen hogy ren­dezni tudtam belőle a számlát Jucival. Ismered, a büfésnőt. — Dehát az indexáció után a vaucser ötvenmilliót — egy egész vagyont ér — próbálom felébreszteni az öreg lelkiis­meretét. Hiába, mert az csak legyint. — Igaz, azt beszélik, hogy a munkácsi piacon, a tisztek há­zában, meg még egy-két he­lyen megadnak érte huszonöt­harminc dollárt is, de mit csi­náljak én azzal az idegen pénzzel? Ezek meg helybejöt­tek. — Néném — furakodok a sor elejére — ugyan mutasson már egy vagyonjegyet. Volta­képpen hogy is néz ki?! — Tudja még csak most kezdték osztani — magyaráz­za egy nagydarab asszonyság. — Az a két-három ember, aki ma kézhez kapta, el is ment. Várja meg, míg kiírnak egyet... Különben pedig én már tegnap láttam a lányomét — folytatja. — Semmi külö­nös nincs azon a szürke pap­íroson. Olyan az, mint egy halotti bizonyítvány. Kovács Elemér Beregszász az Újfalussy-család továbbra is birtokos marad, de ezek mellett tömegesen jelennek meg új, köztük sok polgári származású birtokos is. Nevek felsorolása nélkül csupán megemlítem, hogy például Fé­nyes Elek 1851-ben megjelent „Magyarország geographiai szótára” című műve közel harminc új birtokost említ eb­ből az időből Nyírmihálydi- ban. A századforduló táján csök­ken az írásosan kimutatható nagyobb birtokosok száma. Az őstulajdonos Újfalussyak és az 1848 után feltűnt Sipos család mellett csupán a zsidó származású Mandel-t tarthat­juk számon. A XX. század első felében szinte teljesen kicserélődnek Nyírmihálydiban a birtokosok és teljesen új nevek jelentkez­nek: Éles, Hetey, Kandel, Kö­vér, Ref. egyház, Rácz, Remé­nyi (Rinyu), Silbek, Somossy, Szentmiklóssy, Tolcsvay. Ez utóbbi birtokosok fenn­maradnak a II. világháború vé­géig, s nevük csak az 1945 utáni változásokkal tűnik el Nyírmihálydi birtoklástörté­netéből. Balogh László Rohod „Segítsenek rajtunk..." Tisztelt Főszerkesztő úr! Negyvenkilenc éves rok­kantnyugdíjas vagyok. Ideg­elme alapon van egy beteg fe­leségem, aki azért, hogy meg­éljünk, így is jár dolgozni. De meddig? Van egy 17 éves fi­am, akinek abba kellett hagyni a tanulást, mert cukorgondo­zásra került és magas vérnyo­mása volt. 16 éves lányom most másodikat végezte a 107- esben. Nagyon kevés a megél­hetésre szánt pénz, én kapok 13 ezer forintot, a feleségem 10 ezer forintot, mert sok a lefogása. Ez nagyon kevés négy személynek. Még arra is kevés, hogy élelmet ve­gyünk. De hol van még a méregdrá­ga rezsi. Ruhánk sincs, és semmit nem tudunk fizetni, és ezért csak a fenyegető levelek jönnek. És ami a legszomorí- tóbb. a gyerekek ha megkíván­nak valamit, nemet kell mon­dani. Én már végigkoldultam az egész minisztériumot a Vö­röskeresztet, de még a Vati­kánba is írtam, és mindenki mossa kezét, az önkormányzat is, azt írták vissza, hogy nem jár segély, mert ez biztos jöve­delem. Csak tudnám nekik mennyi a biztos jövedelem. Tisztelettel: Név és cím a szerkesztőségben Haldokló gazdaság Gerlei Ferenc emléke Huszonöt évvel ezelőtt — 1970. június 23-án halt meg dr. Gerlei Ferenc a megyei kórház Kossuth-díjas kór­boncnok főorvosa. Szarva­son született 1901. április 28-án. A szegedi orvostu­dományi egyetem elvégzé­se után a Kórbonctani Inté­zetben dolgozott és egyete­mi magántanári képesítést szerzett. 1936 óta dolgozott Erzsé­bet kórházunkban alorvos­ként és ellátta a laboratóriu­mi és kórboncnoki teendő­ket. 1944-ben kényszer­nyugdíjazására került sor, mert édesanyja zsidó szár­mazású volt. Egy évvel ké­sőbb, 1945 júliusában már ismét kórházunkban dolgo­zott, hogy további 25 éven át itt is maradjon. Számos szakmai és társadalmi bi­zottságban dolgozott. Ki­tüntetések sokaságával lát­ták el. 1960-ban harmincé­ves orvosi működésének el­ismeréséül Kossuth-díjjal tüntették ki. Amikor kórházunkban megindultak az építkezé­sek, elsőként számára épült az emeletes kórbonctani­kórszövettani osztály 1958- ban. Az épület tervezője az a Paulinyi Zoltán, aki a Kossuth téri megyei könyv­tárat és a Benczúr téri sza­badtéri színházat is tervez­te. Egyébként az ő testvére világhíres öttusázónk, Balczó András édesanyja. Másodszori infarktusa 1970. június 23-án végzett vele. Gazdag könyvtára kórházi szakkönyvtárunkat gyarapította, amely felvette a nevét. Hosszú időn ke­resztül bent élt a kórházban. Minden rendű és rangú em­berrel szóba elegyedett. Pe­dig szigorúsága és részlete­kig menő pontossága so­kakban keltett tiszteletet iránta. Aki közelebbről megismerte, tapasztalta, hogy melegszívű, segítő­kész főorvos volt. Az általa tartott kliniko-pathologiai konferenciákra tódultak az orvosok, mert a különleges eseteket itt tárgyalták meg a kezelőorvosok és a kór­boncnok. Magam kisdiákként a harmincas évek második felében ismertem meg. Evangélikus templomunk első padjaiban tűnt fel egy alacsony, kopasz, szemüve­ges férfi, aki ájtatosan éne­kelt. Ő volt dr. Gerlei Fe­renc. Személyesen Gerlei tanár urat az ötvenes évek elején ismertem meg. Városunk­ban akkor dr. Szabó Gábor városi orvos rendelkezett törvényszéki orvosi szak- képesítéssel. Az ügyészség őt bízta meg a törvényszéki boncolásokkal. A második boncoló orvos dr. Gerlei Ferenc lett. Dr. Szabó Gábor városi orvos, aki a Luther u. 21. szám alatt lakott és rendelt, dr. Orsós Ferenc pro­fesszornak volt előbb tanár­segéde Debrecenben, majd adjunktusa Budapesten. A háború után Nyíregyházára került városi orvosnak. Ez a két egyetemi ember végezte a törvényszéki bon­colásokat a régi kápolna­szerű épületben, a fertőző osztály mögött, a jelenlegi fertőző osztálytól kissé nyugatabbra. A több órán át tartó boncoláson a legna­gyobb részletességgel meg­vizsgáltak mindent és ma­gyaráztak, mintha az egye­temen lennének. Nem tud­ták levetkőzni oktató-neve­lő mivoltukat. Ezeket jegy­zőkönyvbe diktálták. Ma­gam is jelen voltam a bon­colásoknál. Az új boncteremben Ger­lei tanár úr emeletes lépcső­ket is felállíttatott, hogy ok­tatni lehessen. Az egész­ségügyi szakiskola tanulóit én is rendszeresen elvittem a boncolásokra. A boncte­remben arasznyi betűkkel íratta fel latinul: „Hic locus est, ubi mors gaudet succur- rere vitae.” Magyarul: „Ez az a hely, ahol örül a halál, hogy segítségére siet az életnek”. A kórboncnok is munkájával segíti a gyógyí­tó orvost, amely igazolja ezt az állítást. Dr. Gerlei Ferenc már 25 éve halott. A legfiatalabb orvosok ennyi idősek. Az elmúlt 25 évben sokan ke­rültek kórházunkba, akik már nem ismerhették őt. Nevével a szakkönyvtár aj­taján találkoznak: „Gerlei könyvtár”. Mi, akik ismer­hettük, emlékezünk kórhá­zunk Kossuth-díjas orvosá­ra. Dr. Reményi Mihály Nyíregyháza Nyugdíjasok gyásza A közelmúltban kísértük keresztül valamennyi nyug- utolsó útjára dr. jósvai díjasnak képviselte az érde- Lászlót, a megyei Nyugdí- keit egy-egy országos érte- jas Szövetség elnökét, a bú- kezleten. csúlevelem tartalmát itt te- A klubok tagjait vidám szem közé. éneklésekre, versmondá­„A megyei Nyugdíjas sokra inspirálta, amelyek- Szövetség Élnöksége és a kel évenként színpadra is megyei Nyugdíjas Kamara léptek a megyei Ki Mit Tud vezetősége nevében eme- vetélkedő alkalmával, lem szavaimat dr. Jósvai Halálával nagy veszteség László sírjánál. Mély meg- érte a megye nyugdíjasait, rendüléssel vettük tudomá- Minden találkozása, min- sul halálának bekövetkezé- den lépése alkalmával a vi- sét Nekünk nem csak any- dámság és öröm sugárzott nyit jelentett Jósvai László, az arcáról, amely a nyugdí- ahogy azt az újsághirdetés- jasoknak egy megnyugvást bői olvastuk, hogy egy jelentett életük további vi- nyugdíjas klub vezetője- teléhez. Ezt a vidámságot ként is sokat dolgozott, soha nem tudjuk elfeledni. Ugyanis ő nemcsak a mé- Mindannyian fájó szívvel esésnek világított. Az ő ne- búcsúzunk tőled Laci bácsi, véhez fűződik a megyei emlékeidet kegyelettel Nyugdíjas Szövetség meg- megőrizzük. Isten veled, alakítása. S mint a szövet- nyugodj békében, ség elnöke a megye terüle­tén működő 49 nyugdíjas Vajda Albert klubok tagjain (közel 3tKX) klubvezető egyszerű, kisnyugdíjasok) Nagykálló

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom