Kelet-Magyarország, 1995. június (52. évfolyam, 128-152. szám)
1995-06-28 / 150. szám
1995. június 28., szerda HÁTTÉR Keiei-Magyarország 3 Acélosan edzett társaság Osztrák és német megrendelésre gyártanak mind több hídszerkezetet Siegfried Mitter Harasztosi Pál felvétele Máthé Csaba Nyíregyháza (KM) — Hat évvel ezelőtt Nyíregyházán alakult meg a Voest-AIpine Stahlbau I.C.E. Kft., ame- lyet a linzi székhelyű Voes- Alpine és a Kemév alapított. A cég elsősorban exportra gyárt acélszerkezeteket és a hídszerkezeteket, de terveiben szerepel a magyar piac ellátása, illetve a környező országokban acélmunkák elvégzése. A társaság elmúlt hat évéről és terveiről Siegfried Mitter ügyvezető igazgatót kérdeztük, aki ez év január elsejétől irányítja a kft-t. Első befektetés O A Voest Alpine Machinery Contraction Engineering Ausztria egyik reprezentáns cége. Eddig az osztrák társaságok többnyire Budapestig jutottak. Önök miért egy nyíregyházi céggel kötöttek vegyesvállalati szerződést? — A Voest Alpine Magyar- ország keleti régiójában keresett egy olyan céget, amellyel közös vállalkozás keretében eljuthat még keletebbre, a jelenlegi FAK-országaiba. A linzi Voest Alpine-Tech-MCE úgy ítélte meg, Kelet és Nyugat között érdemes egy bázist kiépíteni, amely hármas funkciót látna el: elsősorban osztrák és német megrendelésekre exportra gyártana vasszerkezeteket, amelyeket az itteni szakemberek szerelnének össze, ezenkívül az igények és a fizetőképes kereslet alapján a magyar piacra is dolgozna a cég, emellett főleg Ukrajnában is kialakítaná a partneri kört. Cégünk részéről ez volt az első befektetés Magyarországon. Azóta már több társaságnál van érdekeletsége a Voest Alpinnak, de olyan Magyarországon működő cég, amelynek 100 százalékban tulajdonosa a linzi anyavállalat, és termelő tevékenységgel foglalkozik, az csak a nyíregyházi. A Voest igényeinek és kívánalmainak legjobban a KEMÉV telepe felelt meg, ezért alakítottunk 1989 végén 100 milliós alaptőkével ezzel a céggel vegyesvállalatot, amelyből 60 százaléknyi tulajdonrész jutott nekünk. A hivatalos cégavatót 1990-ben tartottuk, amikor kuriózumként elsőként szállt le osztrák tulajdonú gép a nyíregyházi repülőtéren, ezzel érkezett a linzi anyavállalat vezetősége. O Hogy állapodtak meg a Kemévvel, a cég indításával a két tulajdonos mivel társult a közös céghez? — A vegyesvállalatba apportként a Voest szállított új megmunkáló gépeket, hozta a technológiát, a Kemév adta a szerelőcsarnokot, míg a szakembereket egy felvételi rendszer alapján vette fel a cég. Az indulás óta a hármas funkcióból leginkább az export munkák valósultak meg, amelyet a Voest Alpine koordinál. Kezdetben általános acélszerkezeteket gyártottunk, pódiumokat, körpódiumokat, létrákat, lépcsőket. A megrendelések elkészítésével, kivitelezésével és szerelésével, amelyek nagyon sok élőmunkát igényeltek, elégedettek voltunk. Közel 100 saját dolgozónk készítette el az osztrák és német városokban a szereléseket a megrendelő munkatársaival együtt. A távolabbi jövő O A Kemév miért adta el az üzletrészét? — Egyértelmű volt, hogy a Kemévnek nehéz pénzügyi helyzete miatt készpénzre van szüksége, és emiatt adja el tulajdonrészét, a részvénytársaság,- mint ismert, azóta felszámolásra jutott. Cégünk úgy ítélte meg, érdemes megvásárolni a Kemév részét. O Már a cégavatón azt tervezték, hogy rövid idő alatt bővítik a gyártmány struktúrát. Mennyire sikerült mindezt megvalósítani? — A korábbi gyártmánystruktúra az utóbbi egy évben jelentősen megváltozott, egy technológiai váltás történt a cégnél. Bár megmaradtak a korábbi acélszerkezetek, de emellett jelentős volumenben gyártunk acélszerkezetű vasúti és közúti hidakat, amelyeknél igen szigorúak a minőségi követelmények, és a gyártáshoz komoly ellenőrzés szükséges. Bár a termékek közül 90 százalékban a hídszerkezeteket gyártjuk, s a maradék tíz százalék öleli fel a korábbi munkákat, továbbra sem mondtunk le a hazai piacról, terveinkben ezentúl is az szerepel, hogy a gyártmányainkból hazai partnereknek is szállítanánk. Az export és a hazai munka arányát szeretnénk ötven-ötven százalékban elvégezni, emiatt igen intenzív piackutatást kezdtünk Magyarországon. Az önök hazájában szinte alig van kereslet vasúti hidak, illetve acélszerkezetű közúti hidak gyártására, emiatt elsősorban szolgáltatási tevékenységet fogunk beindítani. Mindez egyfajta karbantartást, kisebb javításokat, felújításokat foglal magában különböző vegyiüzemekben, erőművekben és petrolkémiai cégeknél. A jelenlegi gyártásnál kvalifikált hegesztőket foglalkoztatunk, a szakembergárdát kibővítve szeretnénk őket a szolgáltatási szférában is foglalkoztatni. A távolabbi jövő céljai között pedig a környező országokban szeretnénk partnerekre találni és ebben az említett profilban munkát végezni. O Elsősorban az osztrák anyavállalat szervezi Önöknek a megrendeléseket. Mindezt az árverseny és a bérkülönbségek miatt szervezik így? — Mindenképpen a két ország bérkülönbsége miatt kezdtük el a hídszerkezetek gyártását Nyíregyházán, Ausztriában ezeket a gyártmányokat ugyanis piacképes áron nem tudnánk legyártani. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy ezekkel az új megrendelésekkel egy lényegesen magasabb minőségű piacra lépett be a nyírségi cég. Ráadásul a piaci igények alapján hosszabb távú kapacitáslekötést nyújtanak számunkra az osztrák és a német hídépítések. Elégedett O Mennyire elégedett a Voest Alpine MCE a nyíregyházi cég munkájával? — Kezdetben ezer tonna vasszerkezetet gyártottunk egy év alatt, most 2500 tonnánál járunk, és a tavalyi árbevételünk elérte az 55 millió schillinget, a nyereségünk 1,2 millió schilling volt. A Voest Alpine MCE elégedett az itteni munkával, a gyártással, ugyanakkor azt reméli, hogy ezt az árbevételt ebben az évben felülmúljuk. Szomjukat oltják Nyíregyháza (KM) — Nem is olyan régen még a magas talajvíz, s a rendszeresen megjelenő belvizek okozták az egyik leggyakoribb gondot a szatmári, beregi erdőkben. Most azonban az évek óta tartó aszályt sínylik meg a fák, különösen sokat szenvednek a szárazságtól az idősebb, értékesebb erdők. Van azonban remény arra, hogy szomjukat olthassák a tölgyek, kőrisek, gyertyánok. A Nyírerdő Rt. Fehérgyarmati Erdészete területén megkezdődött a természetes erdők védelme érdekében a vízgazdálkodási munka. Több ezer hektáros területen, elsősorban a bockereki, a lónyai, a kömö- rői és a birhói területen látnak munkához a vízügyi igazgatósággal közösen, hogy minden viszontagságot kivédendő, biztosítsák az erdők életéhez, fejlődéséhez szükséges vizet. Ez lényegében a meglévő víz és csapadék visszatartását jelenti, aminek érdekében tökéletesítik a zsiliprendszereket, az úgynevezett műtárgyakat. Ez a munka igen fontos, hiszen az említett erdők a Szat- már-Beregi Tájvédelmi Körzet területén vannak, így az ottani telepítések és erdőmegóvások pótolhatatlan értékeket mentenek meg. V alahol Közép-Euró- pában történt, hogy az egyik kisvárosban kirobbant a szemétválság. A régi lerakóhely megtelt, s az utcákon újabb és újabb hulladékkupacok tűntek fel. Ekkor vetődött fel valakiben—honnan, honnan nem—az az ötlet, hogy új tárolót kell létesíteni. — Nem addig van a — szólt a város első embere. — Nem lehet egy ilyen dologban fejjel rohanni a falnak. Csak megfontoltan, demokratikusan. Ennek szellemében határozták el, hogy a településen közvéleménykutatást tartanak. Igen ám, de senki sem tudta, tulajdonképpen miről is faggassák a népet. Létrehoztak hát egy bizottságot, mely kidolgozta a közhöz intézett kérdéseket. Miután ez megtörtént, pályázatot írtak ki a dolog lebonyolítására. A pályázat először eredménytelennek bizonyult. Közben a szemét egyre gyarapodott, lassan már a közlekedést is akadályozta. Ezért operatív bizottságot hoztak létre a járműforgalom zavartalan lebonyolítása érdekében. Közben mégis sikerült lezárni a pályázatot, megtörtént a köz véleményének kutatása. Meglepő módon mindenki támogatta egy új tároló megépítését, sőt, annak A szeméttároló helyére vonatkozóan is érdekes javaslatok futottak be. Az egyik szerint a tárolót a patika helyére kell építeni, úgy sem lesz most már pénze senkinek gyógyszerre, egy másik polgár pedig azt indítványozta, hogy a futballpá- lyán hozzák létre, mert kiesett a csapat. Természetesen a beruházáshoz pénz kell, ezért hamarosan létrehoztak egy bizottságot a finanszírozás feltételeinek kidolgozása végett. Kiderült, az önkormányzat képtelen önerőből megvalósítani az építkezést, ezért összehívtak egy olyan testületet, mely elkészíti az állami támogatás elnyeréséhez szükséges pályázatot. Ekkor a szemét már szinte teljes egészében megbénította a gyalogosközlekedést is, mivel a házak ablakáig ért. A bizottságok tagjai is csak helikopterrel tudtak eljutni a tanácskozások színhelyére. Ehhez természetesen leszállópályát kellett építeni, s annak működéséhez megkérni a szakhatóságok engedélyét. Hosszú hónapok teltek el, amíg megérkezett a bíztató válasz a minisztériumból. Azonnal összeült a képviselő-testület, s elhatározta, hogy versenytárgyalást ír ki a tároló tervezésére és megépítésére. Ez meg is történt, szerencsére volt jelentkező bőven. Ekkor azonban tragikus fordulat állt be az ügyben. Kiderült, az állami támogatás még arra sem elég, hogy kifizessék a helikopterleszállópályát, a szakértőket, valamint a bizottsági tagok tiszteletdíját. Már-már úgy tűnt, sohasem tudják megoldani a problémát. A polgármesteri hivatalba csak a tetőn át lehetett bemászni, az iskolában szünetet hirdettek, az egészségügyi hatóságok pedig elrendelték a karantént. A szeméthegyek eltakarítására, valamint a fertőtlenítés elvégzésére bevetették a hadsereg különleges egységeit, de ez csak tüneti kezelésnek bizonyult. Egy napon aztán arra vetődött valahogy a szomszédos község polgármestere. Felajánlotta, hogy mivel települése olyan tárolóval rendelkezik, mely háromszáz évig kielégíti az igényeket, fenntartása viszont rengeteg pénzbe kerül, némi ellenszolgáltatásfejében szívesen átvennék a város szemetét. — Ugye, mondtam, hogy nem kell annyira kapkodni — mondta a polgármester. — Minden megoldódik, csak ki kell várni a végét. Sorrend Nábrádi Lajos-w—y Ivonásokról, pénzek íf átcsoportosításáról, 1—J a nadrágszíj meghúzásáról gyakran hallunk mostanában. Lépten-nyo- mon azt hallani, hogy erre is, arra is kevés a pénz. Hivatalos fórumokon is elhangzott, némelyik tárca pénzügyi körökben lobbizik, hogy neki több jusson. Mire is kellene több pénz? Szinte mindenre. A nagycsaládosok segítésére, a nyugdíjak emelésére, az oktatás finanszírozására, az önkormányzatok támogatására, a pályakezdő munkanélküliek létfenntartására,sípra, dobra, nádi hegedűre... Megyénkben különösen több pénzre lenne szükség, mert ha nem kapunk, a három kormány által is ígért felzárkóztatásból nem lesz semmi, sőt további elszakadás várható. Szűkebb hazánkban sok a pénztelen önkormányzat, sok a munkanélküli, a telepeken tovább szaporodnak a hátrányos helyzetűek, az induló, vagy indulni akaró vállalkozók tőkeszegények. Szóval több pénz kellene szü- kebb és tágabb hazánkba. Erről sokat beszélnek képviselők, újságírók. A fontossági sorrend, az átcsoportosítás viszont keveset szerepel a napirendeken. (Kivételként jó volt tapasztalni néhány hónappal ezelőtt, hogy a megyei munkaügyi tanács hosszas vita után fontossági sorrendben átcsoportosította a pénzeszközöket.) A gondolatsor azért vetődött fel bennem, mert sokan vitatják: a pénzügyminiszter a végkielégítését miért külföldi diákoknak adta. E diákok támogatása a legfontosabb, a miniszternél ez a sorrend? A szóban forgó diákok támogatása is fontos, de hogy mi ennél fontosabb, arról ki-ki elmondhatja véleményét. A kormány tagjai, a képviselők jól teszik, ha fontossági sorrendeket állítanak fel. w wtc* ntitt* Mindmáig titok Kovács Éva T aSy viták, éles szó- l\/ csaták közepette tár- i Y gyalták nemrég az illetékes bizottságban, később a Parlamentben a képviselők a levéltári törvény tervezetét. Mint köztudott, a vita legfőképpen arról szólt, meddig tartson a tilalom, meddig maradjon titok a titok, mennyi legyen a kutathatóság ideje: tizenöt vagy harminc év után legyenek-e hozzáférhetőek a különféle feljegyzések, dokumentumok, iratok... A tét nem kicsi, ezt nem csak a szakemberek, mi laikusok is biztosan tudhatjuk. A dokumentumok kutathatósága nem csak a történelmi tények kiderítését, nyilvánosságra hozását jelenti, emberi sorsokat, történelmi szerepeket is megkérdőjelezhet megváltoztathat. Tekintsünk most el attól, e téren mi a nemzetközi gyakorlat, hiszen a rövidebb és hosszabb zárolási időre egyaránt akad példa. Sőt, mondhatni extra példa, hiszen a volt NDK megszűnésével szabaddá tett Stasimátokról annak idején igen sokat lehetett hallani. Családok, barátságok mentek tönkre semmi perc alatt, amikor bárki szabadon megnézhette kartonjait, melyekből saját szemével láthatta, ki volt az, aki őt annak idején megfigyelte, valótlan vádak besúgásával elárulta, netán egy életre tönkretette... Sokan vannak idehaza, akik nagyon is kíváncsiak ugyan a régi történésekre, igaz tényekre, de legalább annyira a közelmúltbéliekre is. Akik szeretnék végre tudni, hogy is volt, ami volt. Akár harminc éves alatta a dátum, akár tizenöt vagy éppen öt, akár közelmúlt, akár régmúlt. Sokan nem értik, miért nem tudhatjuk végre, valójában mi történt annak idején a Kossuth téren, Göncz Árpád kifütyülése idején? Az eset után napokig harsogta a sajtó az eseményeket, a nemzetközi visszhang sem volt lebe- csülnivaló. Ha igaz, a történtekről léteznek pontos dokumentumok, mégsem tudhatjuk meg mi hát a színtiszta igazság. Legalább ilyen érdekes lehetne a rendszer- váltás idején zajló kerek- asztal-megbeszélések hiteles anyaga is. Nem nyilvános, nem kutatható, miképpen zajlott, hogy is volt, ami volt, mindmáig titok... Nézőpont I * Vállalkozói szellem Ferter János rajza
