Kelet-Magyarország, 1995. június (52. évfolyam, 128-152. szám)

1995-06-17 / 141. szám

1995• JÚNIUS 17„ SZOMBAT Napkelet • A KM hét végi melléklete Diploma előtt... és diploma után Ha belegondolok: teljesen kilátástalan a helyzetem — mondja a diák A most végzett fiúk jelentős része még nem töltötte le a hivatalos katonai szolgá­latát. A sikeres felvételi után úgy gondo­lták, majd lesz valahogy négy év múlva. Egyikük-másikuk szívesen elhalasztaná, vannak olyanok is, akik a lehető leghama­rabb szeretnének belebújni az egyenruhá­ba. Barna Péter matematika-fizika szakos diák talán már augusztustól bevonul. — Remélem, a seregben lesz arra lehe­tőségem, hogy megkezdjem egyetemi ta­nulmányaimat az ELTE számítástechnika szakán — ismertet meg terveivel —. Ha minden jól megy, akkor vagy egy vállalat­nál, vagy egy iskolában szeretném kama­toztatni a megszerzett tudásomat. A főisko­lai évek alatt a tanítási gyakorlaton derült ki, mennyire szeretem a gyerekeket és szí­vesen oktatnám őket. Sajnos, tanításból Biztosan szebbnél szebb ünnepi ruhában, és igazán elegáns öltönyben jelenik meg ma délelőtt közel hatszáz végzős tanárképzős hallgató a Bujtosi Szabadidőcsarnokban. Nagy nap ez a mai mindannyiuk számára, hiszen kézhez kapják életük első diplomá­ját. Ki tudja, talán ezekben a pillanatok­ban intenek örökre búcsút az iskolapad­nak. Az ünnepi beszédet hallgatva, végig­pergetik a három vagy négy esztendő jó és rossz pillanatait. Az örömöket és a ku­darcokat. Talán mindannyiukban legélénkebben az államvizsga és a bankett percei élnek. Vagy egyszerűen abba gondolnak bele; forduljon akárhogyan jó vagy rossz sorsuk, valami örökre véget ért. Jóllehet már régen kiléptek a nagybetűs élet­be, most az utol­só védő­burok is szétpuk­kan felet­tük. Az el- követke- z e n d ő négyven- ötven-hat­van eszten­dő (ki tudja, mennyi van kiszabva) a kemény mun­káé, az egzisz­tencia terem- “7. ^cos tésé és a csa- N ládalapításé lesz. De most valamennyien csillogó szemekkel és dobogó szívvel vár­ják, hogy annyi év után végre kezükbe ve­hessék rövid életük gyümölcsét: a diplomá­jukat. Az öröm és búcsú perceiben nem, korábban faggattunk néhány utolsó évest, mihez kezd június 17. után a „kemény pa­pirossal” a zsebében. — Az szinte biztos volt, nem kapok ál­lást mint népművelő — meséli a kollégium felé igyekezve Kis Ákos, történelem-műve­lődésszervező szakos hallgató. Nem kell e- csetelni senkinek sem, milyen katasztrofális helyzetben vannak a művelődési házak. Nincs általános iskola, mely megengedhet­né magának, hogy egy ilyen, viszonylag alacsony óraszámmal oktató pedagógust foglalkoztasson. Ezért döntöttem úgy, más­hol próbálok szerencsét. Tucatnyi pályá­zatot beadtam, tulajdonképpen már január óta állást keresek. Most úgy tűnik, egy bu­dapesti menedzser cégnél lesz helyem. Na­gyon sok mindennel foglalkoztam a főisko­lai tanulmányaim során. Remélem, a gya­korlatban is feltalálom magam. Barna Péter Szabó Szilvia nem lehet megélni, nemhogy még családot eltartani. Azért döntöttem az in­formatika mellett, mert úgy érzem, ennek van igazán jövője. Többen választják a továbbtanulást. Sza­bó Szilvia leendő német-történelem szakos tanár már most felvételizett az ELTE ki­egészítő német nyelvtanári szakára. — Ha nem vesznek fel, jövőre újra meg­próbálom — közli álláspontját—. Szeren­csésnek mondhatom magam, hiszen tanár­ként el tudok helyezkedni. Ebben a világ­ban, mikor minden bizonytalan, egy beí­gért állás is csak akkor biztos, ha majd szeptemberben ott állok a katedránál és ta­nítok. Nagyon várom már az új tanévet. Egészen más lesz mint az eddigiek. Most nem én ülök az iskolapadba, hanem a ta­nítványaim. Már látom magam előtt a csil­logó szemeket és mosolygó arcokat. Ki­csit hihetetlen: én fogom őket oktatni nem­csak a német nyelv és kultúra szeretetére, hanem hazánk és a világ történelmére. Az a kevés tapasztalat, amivel mi rendelke­zünk, a főiskola befejezésével mondatja ve­lem: nagyon szép, de ugyanakkor nagyon nehéz is a pedagógus pálya. — Természetesen a nyelv szakomnak kö­szönhetem a munkahelyem — osztja meg örömét —. Szülővárosomban, Dunaújvá­rosban alig van német tanár, így nagyon nagy szeretettel várnak. Az a pénz, amit ti­zenhat évi tanulás után kapok, nagyon ke­vés, így szinte biztos, hogy megpróbálok más állást is vállalni a megélhetésemért. Ha az egyetem elvégzése után még mindig lesz erőm, akkor folytatom a tanulmánya­imat. Szívesen foglalkoznék komolyan a némettel. Az is megfordult már a fejem­ben, még egy nyelvet megtanulok. Az an­golt elkezdtem, de az utolsó év teendői mi­att nem tudtam kellően beleásni magam. Talán még ennek van jövője. — Hű, még nem igazán tudom, hogy mit fogok csinálni. Szívesen tanítanék, ha lenne munkahelyem Debrecenben — mondja Sze­mén Erzsébet magyar-könyvtár szakos vég­zős. Bevallom, még nem keres­tem ál­lást. A csoport­társaim­tól is azt hallot­tam, hiá­ba érdek­lődtek, a legtöbb in- t é z m é n y nem tud semmi biz­tosat mon­dani. Ami­lyen most a helyzet, úgy tűnik, augusz­tus 20. után derül ki, van-e üres státus vagy nincs. Mindenütt leépítések, elbocsá­tások és nyugdíjaztatások vannak. Alapve­tően optimista vagyok, számomra egy per­cig sem volt kérdéses, hogy találok állást. Szívesen dolgoznék egy általános iskola vagy gimnázium könyvtárában. Tanácso­kat adnék a diákoknak, mit olvassanak, talán sikerül átadnom a könyvek és az iro­dalom szeretetét is. Egy kis könyvtárnak van varázsa, olyanná lehet változtatni, hogy szívesen bekukkantanak a gyerekek bármikor. Búvárkodásra, nézelődésre, ta­nulásra is van lehetőség. — Ha lesz munkám, akkor folytatom a tanulást — reménykedik —. Az ál­lamvizsga fáradalmait kipihenve, már a nyáron nyelvet akarok tanulni. Az mindig jó, ha az ember különböző nációkkal tud beszélni. Ettől függetlenül ha belegondo­lok, teljesen kilátástalan a Ijelyzetem. Bár­mennyire is szeretem a családomat, azt hi­szem egy idő után természetes, hogy külön szeretnék élni. Erre pedig belátható időn belül nincsen esélyem. Páll Csilla TESZT Szeretni kell! Ennyi az egész? Ez a teszt, természetesen játékos formában, arról szolgáltat bizonyítékot, hogy tartós e az egykor öröknek ígért szerelem. Az alábbi 15 véleményre kétféle válasz adható: „Igaz” és „Nem igaz”. Tegyél jelet ahhoz, amivel egyetértesz. Kétségkívül érdekesebb a végeredmény, ha párosán játszák. 1. Örülök, ha ajándékot adok neki és ezt jó érzéssel fogadja □ Igaz □ Nem igaz 2. Minden lehetségest megteszek azért, hogy élvezhesse az intim együttlétet □ Igaz □ Nem igaz 3. Még mindig izgató a számomra Ö Igaz (~J Nem igaz 4. Csak vele tudok élni □ Igaz □ Nem igaz 5. Elképzelhetetlen, hogy a gyerekeinket ne együtt neveljük Ö Igaz O Nem igaz 6. Sohase ellenkezem, ha valamit kér □ Igaz □ Nem igaz 7. A kétszínűsködés nem az én formám O Igaz O Nem igaz 8. A szabadságot nélküle is jól töltöm, egyáltalán nem hiányzik □ Igaz 0 Nem igaz 9. Mindig érdekeltek a problémái ö Igaz ö Nem igaz 10. Nincs jelentősége, hogy ki a győztese a kettőnk közötti vitának □ Igaz O Nem igaz 11. Nekem Ő a legjobb barátom Ö Igaz O Nem igaz 12. Az ellentéteket úgy oldom fel, hogy egyikünkben se maradjon tüske ö Igaz ö Nem igaz 13. Nem adok rá alkalmat, hogy sajnál- tassam magam □ Igaz □ Nem igaz 14. Ha külön programja van, nem csiná­lok ügyet □ Igaz n Nem igaz 15. A kívánsága parancs. Mindig teljesí­tem is O Igaz O Nem igaz Minden „Igaz” válasz 1 pontot ér. Add össze a pontokat és olvasd el az eredményt. Miután a partner is elkészítette a maga számadását, hasonlítsátok össze a kétféle véleményt. Eredmény: 15-8 pont között: Ugyanúgy szereted, mint az első napon. Ebből az is kiderül, hogy a szenvedélyt a kölcsönös megbecsü­lés váltotta fel. Lehet, hogy ez éppen a Te érdemed. Például olyan helyzetek tapin­tatos tisztázásában, amelyek ezt a kapcso­latot veszélyeztetnék. Hogy megértő mó­don igyekszel rendezni, ami összekuszál­ná a kapcsolatot, tapintatosan kerülni azt, ami rombolná a viszonyt. 7-4 pont között: Még él a szerelem, ha már nem is tekinthető a boldogság kiapad­hatatlan forrásának. De az idő, a meg- szokottság, az élet kisebb-nagyobb megpró­báltatásai már éreztetik a hatásukat. Már bajok mutatkoznak az együttléthez oly fon­tos nyugalom körül. El-elmaradoznak az apró figyelmességek, sőt nevetségesnek tűn­nek az egykor örömmel fogadott apró ér­zelemkifejező jelek. Haszontalanná, sőt nyűggé vált, ami egykor szép volt. Vagyis válaszút előtt állsz. Az egyetlen megoldás az lehetne, hogy őszintén megbeszélni a kapcsolat alakulását. Vagyis: menteni, ami még menthető. 3-1 pont között: Válságban vagy, ha ugyan már nem a teljes csőd tudatában élsz. A nagy szerelem már a múlté. Ami hi­ányzik, az a kölcsönös vonzalom, a problé­mák közös megoldásának igénye. Ha ed­dig még nem történt meg, gondold át, hogy így érdemes e folytatni a dolgokat, lehet e egy szépnek indult kapcsolat romjain él­ni. Ha nem, akkor pedig a jövőre kell össz­pontosítani. Hiszen jönni fog egy másik szerelem, esetleg még csak ezután jön el a nagy Ő. 1 17 RITMUS Slágerlista Hazaiak 1. Republic: A 67-es úton (1.) 2. Bródy-Pierrot: Mindannyian má­sok vagyunk (2.) 3. Ámokfutók: Bad Man (3.) 4. Soho Party: Etz, petz, kimehetz (4.) 5. Alvajárók: Induljon a tánc (5.) 6. Dés László: Vigyázz rám (8.) 7. Charlie: Nézz az ég felé (6.) 8. Dáma: Szállj velem (7.) 9. Charlie: Mindenki valakié (10.) 10. D. Nagy és a Frakció: Csak egy idegen (9.) Külföldiek 1. Rednex: Cotton Eye Joe (1.) 2. Rednex: Old pop in an Oak (2.) 3. John Scatman: Scatman (4.) 4. Bott Jovi: Always (3.) 5. D. J. Bobo: Let the Dream come true (5.) 6. D. J. Bobo: Everybody (6.) 7. The Cranberries: Zombie (7.) 8. Green Day: When I Come Around (10.) 9. La Bouche: Be my lover (-) 10. Real McCoy: Love & Devotion (-) Magnókazettát nyert Pethő Zsuzsan­na Nyíregyháza, Tóth Izabella Nyír­egyháza, Fábián Ágnes Mátészalka. A Rocky Üzlethálózat (Nyíregyhá­za, Zrínyi I. u. 3-5. sz., Búza tér) ajándékát, a Sing-Sing együttes kazet­táját Gonda Zsuzsa vámosatyai olva­sónk nyerte. Továbbra is várjuk tippjeiteket há­rom-három hazai, illetve külföldi dal­ra. A beküldési határidő: június 24. A slágerlista vasárnap délelőtt a nyír­egyházi rádióban hallható. GONDOLKODÓ A múlt heti rejtvény megfejtéséért könyvjutalmat nyert Kiss Ibolya, Ti- szabezdéd és Kiss Georgina, Nagykál- ló. Most, hogy már megkezdődött a vakáció, talán több időtök jut a Gon­dolkodó rejtvényeire, ezért most ket­tőt is közreadunk. 1. Segítsetek a kis kukacnak megta­lálni a körtéhez vezető utat! 2. Az ábra pontokkal jelölt mezőinek besötétítésével kirajzolódik előtted, mit rejt a kép. A megoldásokat le­velezőlapon küldjétek be a szerkesz­tőségbe!

Next

/
Oldalképek
Tartalom