Kelet-Magyarország, 1995. június (52. évfolyam, 128-152. szám)

1995-06-14 / 138. szám

KULTÚRA Olvasmányos Szemle Nyíregyháza (KM) — Is­mét sok olvasnivalót kínál a Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle legfrissebb, napok­ban megjelent száma. Kókai Sándor a nyíregy­házi KGST-piac nemzetkö­zi vonzását vizsgálta meg. Három felmérést is végzett, és megállapította, hogy mind a három alkalommal a Kárpátaljáról érkezett a leg­több eladó. A piacotoknak általában több mint fele Ukrajnából jön. A szociális helyzet alakulását mutatja, hogy a legtöbb élelmiszer­eladó kárpátaljai. Megfi­gyelhető viszont, hogy az évszázados hagyományok és a Kárpát-medence nagy régiói közötti munkameg­osztás tovább él és funkcio­nál. A faáruk eladóinak több, mint 80 százaléka, az üveg-porcelán termékek árusítóinak 60-75 százaléka innen érkezik a piacra. A szerző azt is megállapítja, hogy a kínai termékek meg­jelenése alapvetően meg­rendítette a Kárpátaljáról származó ruhaneműk pia­cát. Ehhez a témakörhöz kapcsolódik a Csencselők és maffiózók Kárpátalján című cikk is. Tízéves a nyíregyházi Magyar-Finn Egyesület. Ebből az alkalomból Révay Valéria, a társaság elnö­ke számol be az egyesü­let munkájáról, Kajaani és Nyíregyháza kapcsolatairól. A csengeri reformáció üzenetéről szól Gaál Bo- tond emlékezése. Dráviczlci Sándor a Kálvineum Nyír­egyházi Református Taní­tóképző Intézet létesítésé­nek és kiépülésének törté­netéhez fűz adalékokat. Az utolsó szó jogán Mizser Lajos Nyíregyháza — Nem jogi fejtegetéseket akarunk kö­zölni, hanem azt, hogy egy- egy nevezetes személy köz­vetlenül a halála előtt mit is mondott. Az ókori történet­írók között megoszlanak a vélemények, hogy Julius Caesar valóban mondta-e: „Te is fiam, Brutus?” Egy másik ókori személyiség, Julianus Apostata mondta volna éppen úgy halálosan megsebezve, hogy „Győz­tél, galileaü”, avagy homo­kot szórva az ég felé jelen­tette volna ki: „lakjál jól, názáreti”! A három közül egyik sem valószínű. Hiszen ha hal­doklik valaki, ráadásul mély sebekkel, nem azon töri a fejét, hogy elmés mondásokat hagyjon az utókorra. Nyilvánvaló, hogy mindhárom szállóige utólag keletkezett. Ám utó­lag könnyű okosnak lenni, tartja a közmondás. Goet­hének az utolsó szavai ál­lítólag ezek voltak: „Több fényt!” Bizony, összekap­csolták barátjának, Schil­lernek egy mondásával: „egy pillantás a Napba.” Ha már barátok voltak, lega­lább egyformán beszélje­nek, gondolták. Az viszont igazság, hogy Aleksis Kivi finn író utolsó szava ez volt: „Élek” — aztán meg­halt. Ä tényekre nagyon jól rámutat Hegelnek az utolsó mondása: „Világéletemben csak egyetlen tanítványom értett meg, de az is félreér­tett.” Maradjunk ennyiben. Kész kabaré... ..címmel zenés műsor lát­ható a kisvárdai művésze­tek házában június 14-én 20 órától. Az előadás a Vár­színházi Esték rendezvény- sorozatának első produk­ciója. (KM) A sétálóutcái... ...programokban (Nyíregy­háza, Kossuth tér) legköze­lebb június 15-én, csütör­tökön 17/ órától a Hunyadi Mátyás Általános Iskola ad műsort. (KM) Intenzív... ...számítógépes tanfolya­mot indít diákoknak a nyári szünetben Nyíregyházán a Kertvárosi Közösségi Ház (Prága u. 7.) (KM) Napközit... ...szervez nyáron a Vasutas Művelődési Ház Nyíregy­házán alsótagozatos és 5-6. osztályba lépő gyerekenek. A sok játék mellett német és angol nyelvtanulásra is lesz lehetőség. (KM) Balettvizsgát... ...rendez a VMK balettisko­lája június 23. és 25. között a nyíregyházi művelődési központban. A látványos vizsgán 200 növendék mu­tatkozik be. (KM) Riadó az anyanyelvért Minya Károly Budapest — Rendhagyó helyen, a Petőfi Irodalmi Múzeumban tartotta meg legutóbbi elnökségi ülését az Anyanyelvápolók Szö­vetsége. „Riadót kell fúj­nunk! Döntő támadást in­téztek a Gutenberg galaxis ellen. Az értékeket meg kell próbálni tovább éltetni, így az anyanyelvet is.” Ezekkel a mondatokkal adott hely­zetelemzést Bánjfi György elnök. Grétsy László főtitkár ne­gyedévi értékelését azzal kezdte, hogy sokkal jobban kell most óvni anyanyel­vűnket, mint bármikor. En­nek egyik jó eszköze le­het az a reklámpályázat, amelyre szeptember 15-ig várják a nyelvhasználati hibákat, fonákságokat ki­pellengérező, szellemesen megfogalmazott, fülbemá­szó jelmondatokat, rigmu­sokat. Egyébként erről is hírt ad az Édes Anyanyel­vűnk legújabb, júniusi szá­ma, amelynek írásai — mint már megszoktuk — érdekes és izgalmas nyelv­helyességi témákat taglal, így olvashatunk többek kö­zött a barátbarát szavakról, a nyelvi dzsoli dzsókerek­ről, a címlapon pedig Szilá­gyi Ferenc szellemes nyelvi purgomáit, azaz epigram­máit teszi közé. Vezénylés egyenes adásban Bodnár István Nyíregyháza (KM) — Or­szág-világ előtt is bemutat­hatta képességeit Szabó Dé­nes Liszt-díjas karnagy, a nyíregyházi Cantemus kórus vezetője a Nemzetközi Euró­pai Zenei Fesztiválon. Mint sokan láthattuk — a je­lentős zenei eseményt a Ma­gyar Televízió egyenesben közvetítette — a karnagy a mintegy 600 tagú egyesített énekkart vezényelte, Kodály Pünkösdölő szerzeményét megszólaltatva. A koncert kö­rülményeiről itthon kérdeztük Szabó Dénesi. — Kodály Pünkösdölője mindig is nehéz feladat, csak az olyan felkészült fiatalok tudják színvonalasan előadni, akik sokat foglalkoznak a ze­Az összkarban ott voltak a névéi, énekkel. Az egyesített kórusban ilyen gyerekek vol­tak, közöttük a mi énekkarunk is. Szerencsére korábban Zán- kán volt alkalmunk próbákra is, így a többi énekkarral is összeszoktunk. Budapesten nyíregyházi fiatalok is Amatőr felvétel viszont megváltozott a hely­zet, más körülmények között léphettünk fel. ü Hogy érti ezt? — A sportcsarnok, ahol éne­keltünk, nem koncertek szá­mára épült. A hatalmas csar­nok különböző pontjain eltérő módon hangzik a zene. Egé­szen másképpen hallatszott a közös ének onnan, ahol vezé­nyeltem, és máshogy a közön­ség soraiban. Ráadásul a tele­víziós közvetítés miatt bizo­nyos helyeken még hangerő­sítés is volt, így amikor a tele­víziós felvételt később vissza­hallgattuk, minden másképpen hangzott. □ Végül is sikerük volt? — A visszajelzésekből ítél­ve mindenki elégedett volt ve­lünk. Dicséret illeti a szerve­zőket, a televíziót, mert min­den, amit hallhattunk, művészi élményt nyújtott. A tanítvá­nyainknak sokszínű, magas színvonalú előadásban volt ré­szük, amelyikben szólisták, zenekarok, néptáncosok és más kórusok is bemutatkoz­hattak Európa számos orszá­gából. Az emberi tényező fontossága Bodnár István Fehérgyarmat (KM) — A finn villamosmérnök, Kalle Ilinen a Hackman-cég mun­katársa nyolc hónapot töltött Magyarországon, pontosab­ban Fehérgyarmaton. Cége, az immár finn tulajdonú evőesz­közgyárba küldte, ahogyan szerényen fogal­mazza: konzulens­nek. Ő most a „finn főnök”. Hamarosan haza készül. Ta­pasztalatairól, ma­gyarországi élmé­nyeiről kérdeztük. □ A finn forma- tervezés világhírű. Mit gondol, minek köszönhető ez? — A finn fellen­dülés elsősorban az emberi tényezőnek köszönhető. A fin­nek nagy gondot fordítanak a munká­ra, arra, hogy termékeiket a le­hető legjobb minőségben állít­sák elő. Lehet, hogy olykor lassúak, de pontosak és kitar­tóak. Ipari termékeink ezért is állják meg a helyüket a világ bármelyik országában, forma- tervezésünk is ezért világhírű. □ Finnország már közvetle­nül a háború után talpra állt... — Történelmi tény, hogy a finn fellendülés már a háború után megkezdődött, és ez — furcsa módon — a súlyos jó­vátételnek köszönhető. A finnek igyekeztek a jóvátételt következetesen teljesíteni, s ez néhány év alatt ipari és gazda­sági fellendülést eredménye­zett. □ Fehérgyarmaton viszont egészen másféle közegben dol­gozik. Elégedett a „magya­ros” munkatempóval? — Munkatársaink eredmé­nyesen dolgoznak. Említettem már az emberi tényező fon­tosságát. Amikor megérkez­tem Magyarországra, az első dolgom az volt, hogy minden­kivel elbeszélgettem. Igyekez­tem mindenkivel megértetni, hogy mik az elvárásaink, miért lényeges minden munkafolya­mat pontos végrehajtása. Nem is igen csalódtunk senkiben. A gyárban nagyon jó a munkafe­gyelem. Az emberekkel való kapcsolattartást annyira fon­tosnak tartom, hogy a mérnöki végzettség mellett pedagógiát is tanultam, és ezt igyekszem kamatoztatni. A dolgozókkal szeretném elfogadtatni a célki­tűzéseinket, de ezt nem hatal­mi eszközökkel akarom elérni, hanem úgy, hogy közben az ő gondjaikra, bajaikra is odafi­gyelek. Ezzel magyarázható, hogy javult a munkavégzés hatékonysága, és a minőség is megfelel a Hackman-cég ha­gyományosan magas színvo­nalának. □ Hogy érzi magát Ma­gyarországon? — Nagyon jól. A magyarok rendkívül kedvesek, amikor meghallják, hogy finn vagyok. Még a rendőrök is udvariasak. Bejártam az egész vidéket, sőt még a határon túlra is eljutot­tam. Megszerettem ezt a vidé­ket. Ősszel visszatérek Finnor­szágba — Vammalamában la­kom —, de ha másképpen nem, turistaként is gyakran visszatérek majd a családom­mal Magyarországra. A szimfonikusok évadzáró estje Babka József Nyíregyháza — Romantikus művek szerepeltek a Szabolcsi Szimfonikus Zenekar június 7-i, a Váci Mihály Városi Mű­velődési Központban tartott évadzáró hangversenyén. Marton László karnagy ve­zényletével Rossini, Men­delssohn és Schubert alkotásai csendültek fel Karsai Márk (zongora) közreműködésével. A koncert Rossini igen nép­szerű Tolvaj szarka nyitányá­val kezdődött. A csupa derűt, vidámságot sugárzó mű jó kezdésnek bizonyult. Fölénye­sen biztonságos előadásban, szép oboaszólókkal és kecses hegedűjátékkal, sodró lendü­letű fináléval. A zenekar másik önálló szá­ma Schubert: VIII. C-dúr szimfóniája volt. A hosszú és nehéz mű megszólaltatásánál a zenekar és karmester dere­kasan helytállt, de ezen mű ideális megszólaltatásához, aprólékosabb kidolgozásához még több időre lett volna szükség. Itt érezhettük he­lyenként a gondtalan muzsi­kálás hiányát. Az est legna­gyobb zenei élményét Men­delssohn: g-moll zongora­versenyének előadása jelen­tette Karsai Márk közreműkö­désével. A 13 éves szólista kivételes tehetségéről már többször meggyőződhettünk. Nála a te­hetség szorgalommal és korá­hoz képest komoly elhiva­tottsággal párosul, de meg­őrizve a zenében is a játékos­ságot. Mendelssohn gondtalan zenéje — különösen a mű zá­rótétele — igen közel állt az előadóhoz. Bravúros, fölényes technikája, kitűnően pergő já­téka magával ragadta a közön­séget. A nagy ünneplést egy L/szf-etüddel, majd a zongo­raverseny befejező részének megismétlésével köszönte meg. Karsai Márk Nyíregyházá­ról indult el, az 1992-es Orszá­gos Zeneiskolai Zongoraver­seny nagy felfedezettjeként került Budapestre, a Liszt Fe­renc Zeneművészeti Főiskolá­ra, ahol kiváló művész-taná­rok irányításával tanul. A tanulás mellett rendszeresen koncertezik. Nagy elismerés volt számá­ra, hogy a nagy múltra vissza­tekintő zongoraversenyt Usti- ban megnyerte. Egy ünneppel majd kevesebb lesz... Karádi Zsolt Nyíregyháza — Olvasom a pedagógusokról szóló tudósí­tásokat, elgondolkodom: nem abszurd-e egyáltalán, itt és most róluk bármit is szólni? Hiteles-e ott a nevelőkről beszélni, ahol a politika ve­zérelvévé válhat az a gondol­kodás, amely szerint fölösle­ges olcsóbbá tenni a kultúrát, hogy az látszólag nagyobb mennyiségben álljon a tár­sadalom rendelkezésére? Lehet-e június első vasár­napján a tanulókat-tanárokat emlegetni ott, ahol a magát felelősnek tartó gondolkodó szájból elhangozhat: itt az ide­je, hogy a nehézségekből azok is kivegyék a részüket, akik nem termelnek nemzeti jöve­delmet, mint például a peda­gógusok? Érdemes-e ezt a már eddig is mesterségesen leszorított, tör­vényekkel, rendeletekkel, re­formokkal folyamatosan föld­be döntött réteget szóba hozni ott, ahol megítélésük egyetlen szempontja az, hogy sokan vannak? Szabad-e ott ünnepel(get)ni azt a megszomorított, s (elvi­leg) értelmiségi embercsopor­tot, amelynek negyvenéves tagjai húsz-huszonötezer fo­rintos jövedelemmel rendel­keznek, hiszen ez egy szegény ország, miközben nem ritka a tíz-tizenöt milliós végkielégí­tés, a Matáv új vezérigazgató­jának eddig ajánlott havi öt­hatszázezer forintos fizetését most akarja a MagyarCom át­lagosan havonta ötmillió fo­rinttal kiegészíteni? Ildomos-e ott a nemzet nap­számosairól elérzékenyülten értekezni, ahol az átlag tanár már évek óta nem tud könyvet venni, hiszen egy Aríy-kötet ezerkétszáz forint? Nem abszurd-e ott szép sza­vakat potyogtatni a nevelés fontosságáról, ahol a tudás presztízse ilyen hihetetlenül alacsony, s a reggelente 190- es Mercedesen hurcolt, bukás­ra álló nyolcadikos csemete azt vághatja oda osztályfőnö­kének: „majd akkor dumáljon nekem a tanárnő, ha nem kis- polskival jön az iskolában!” Kosztolányi még önérzete­sen úgy fogalmazott: „Tanár az én apám...” A ma költője, ha egyáltalán írna ilyesmit, röstellkedve tenné, hiszen tud­ja, hogy apjának hamarosan csak a lecsúszás, az elszegé­nyedés, a peremiét jut osztály­részül. Sebaj: akkor majd egy ünneppel kevesebb lesz. 1995. június 14., szerda 112 Kelet-Magyatország 1 Kalle Ilinen A szerző felvétele Hírcsokor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom