Kelet-Magyarország, 1995. június (52. évfolyam, 128-152. szám)
1995-06-10 / 135. szám
1995. június 10., szombat HÁTTÉR Elbocsátás ellen megtakarítást A nyíregyházi oktatási intézmények felülvizsgálatának tapasztalatai A diákok önfeledten örülnek a tanév végének. A tanárok egy része szívesen maradt volna még... Harasztosi Pál felvétele Nyíregyháza (KM - BJ) — Hónapok óta borzolja a kedélyeket Nyíregyházán, hogy az önkormányzat nem titkoltan takarékossági célból elrendelte az oktatási intézmények felülvizsgálatát. A feszültség a pedagógusokon kívül érzékelhető volt a szülők, s a gyermekek körében is, hiszen végső soron egy ilyen vizsgálat következménye intézmények bezárása is lehet, s nem mindegy, hogy a megszokott óvodába, iskolába járhat a gyerek, vagy új közösséggel kell szeptembertől ismerkedni. Az óvodák és az általános iskolák felülvizsgálata lezárult, a középiskolákban, a bölcsődékben és az egészségügyi intézményeknél még tart, vagy később kezdődik. Milyen lett a végeredmény? Erről kérdeztük Hajdú Sándort, a Nyíregyházi Megyei Jogú Város Önkormányzatának humánirodavezetőjét. O Csabai Lászlóné polgármester csütörtökön egy sajtótájékoztatón azt mondta: az volt az előzetes állásfoglalásuk, hogy iskolát, illetve óvodát se kelljen bezárni. Hogyan sikerült egyszerre ennek és a racionálisabb gazdálkodás támasztó követelményeknek eleget tenni? — Február 27-én, amikor a közgyűlés a költségvetési rendeletét megalkotta döntött arról, hogy a hiány fedezetére az intézményekben felülvizsgálatot kell elvégezni, aminek a következménye az lehet, hogy ezek az intézmények őrizzék meg működőképességüket ugyanakkor kivonható forrást keíl találni, mert másképp nem lesz elég a költségvetésből adható pénz az egész tanévre. Konkrétan tíz százalékkal kevesebb pénzt tudott a költség- vetés adni az intézményeknek bérfizetésre. Tulajdonképpen ezt az összeget kellett a felülvizsgálat során megtalálni, hogy az iskola egész évben működőképes legyen. O Milyen összegezés született a felülvizsgálat megállapításaiból? — Az összegzés alapján a legfontosabb megállapítás az, hogy a kívánt megtakarításhoz egyetlen intézmény bezárása sem lenne indokolt. Ugyanakkor viszont elérhető különböző módon bérmegtakarítás, illetve egyéb megtakarítást is, ami azzal jár, hogy néhány esetben csoportösszevonásokkal, csoportbontásokkal álláshelyek szabadulnak fel. Ez mintegy hetven álláshelyet jelent, ami nem hetven pedagógus elbocsátásával azonos. A felülvizsgálat javasolja az üres álláshelyek megszüntetését, a nyugdíjaskorúak nyugdíjazását, s az így megtakarítandó létszám a kívánatosnak mintegy hatvan százalékát kiteszi. Ha ez az összegzés elfogadható lesz a közgyűlés számára, akkor az intézményekből körülbelül huszonöt-harminc munkaképes korú pedagógust kell elbocsátani. Egy-egy intézményben egy-két pedagógusállásról van szó, talán két helyen szerepel a megállapítások között négy-nyolc közötti létszám. O A felülvizsgálat kiterjedt arra, hogy kik legyenek azok a pedagógusok, akiktől az intézmények megválnak? — Ez kizárólag az intézményvezetők dolga. A közgyűlés előtt nem is szerepel ilyen névsor. O Milyen következményei lesznek a felülvizsgálatnak az óvodákban? — Az óvodákban összevonások várhatók, a vezetői álláshelyek csökkennek a javaslat szerint, s az óvodák egy része tagóvodaként működne tovább. Tehát sem az óvoda, sem a hely nem szűnik meg, a gyerekek maradnak, a szakmai munka nem, csak az irányítási mód változik. Ez jelent valamennyi bérmegtakarítást a vezetői pótlékok csökkenése miatt, ezenkívül felszabadulnak álláshelyek, hiszen a tagóvoda-vezető az egyúttal csoportba is beosztható lesz, ezáltal óvónői álláshely szabadul fel. O Említette, hogy lesznek csoportösszevonások. Mennyi gyerek lesz ezentúl egy csoportban, egy osztályban, s nem megy-e ez a tanulmányi eredmény rovására? — A tanulócsoportok számának megállapításánál, a tanulócsoportok összevonásánál a közgyűlés költségvetési rendeletében előírtak szerint jártunk el, amely szerint az oktatási törvényben előírt maximumot kell alkalmazni. Ez az első három évfolyamon huszonöt, a négy és hatodik közötti évfolyamon huszonhét, hetedik-nyolcadikban pedig harminchárom főt jelent. — A program alapján tagozatos osztályok megszűnnek, ott is az idegennyelv-ok- tatás csak a harmadik osztályban indul, ezért az idegen nyelv oktatása óratervi előírás szerint csak a negyedik osztályban kezdődhet el. Elvonásra kerülhetnek a közgyűlés döntésétől függően harmadik osztályig az idegennyelvi órák. Olyan idegennyelvi, testnevelési vagy más tantárgyi óra viszont nem szűnik meg, ami az óratervi órán belül van. O A felülvizsgálat megállapításai alapján felszabadulnak tantermek, iskolarészek egy-egy intézményben. Mi lesz ezeknek a sorsa? — Az előterjesztésben kimutatjuk, hogy ezekkel az összevonásokkal, egyáltalán az átrendeződésekkel felszabadulnak különböző helyiségek. Ezeknek a hasznosításáról az előterjesztés nem szól, de a polgármester asszony egy tájékoztató anyaggal készül a közgyűlésre, s ott tesz majd javaslatot a megoldásra. Végleges döntés nem várható a hétfői közgyűlésen, hanem 26-án lesz majd, ezért nem szeretnénk erről beszélni. O A felülvizsgálat egyik beismert célja a megtakarítható összegek feltárása volt. Mennyi ez az összeg? — Amennyiben ezt a változatot fogadja el a közgyűlés, ez az összeg mintegy 120 millió forint. Ezt nem úgy kell érteni, hogy ennyi megmarad a város kasszájában, ez az ösz- szeg hiányzott is a működőképesség fenntartásához. Tehát nem átformálható, visszafordítható összeg, hanem azt néztük meg, hol lehet csökkenteni a kiadásokat ahhoz, hogy költségvetésből erre fordítható pénzből működőképesek maradjanak az intézmények. D Csak a vizsgálat zárult le, az üggyel tovább kell foglalkozni, ha másként nem, hát a fellebbezések, panaszok miatt. Tudnak-e az Önökhöz fordulókon segíteni? — Sajnos nem. Ha a közgyűlés ilyen megszorításokkal fogadja el a felülvizsgálat eredményét, akkor az oktatási intézményekben nem okoz érezhető létszámhiányt a javasolt 1-2 fő elengedése. Az emberek kiválasztása pedig nem a közgyűlés, nem az iroda, hanem az intézményvezető feladata. I------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- ~~ A tizenkilenc éves szabolcsifiú egy használt Trabantot kapott a szüleitől az érettségijére. Felbecsülhetetlen kincs ez a szerény körülmények közt nevelkedett fiúnak. Nem firtatja az apjánál, hogy mennyire becsülték fel a használt autótelepen a kiérdemesült kétüteműt. A lényeg az, hogy van és gurul. (Az apa a család többi tagjának elárulta, hogy kétszázezret kellett legombolni a jeles ajándékért.) Gurul, pöfög, füstöl, de júliustól pénzt lehet vele keresni. Pénzkereső munkaeszköz lehet pár hét múlva az ócska járgány. Mert hogy a fiú felcsapott vigécnek. Jár majd faluról falura, házról házra. Megvételre ajánlja cége termékeit. Üzleti tervében szerepel, hogy a középréteget és az újgazdagokat célozza meg. Határozott fellépésű lesz, ugyanakkor udvarias, simulékony. Eltökélt szándéA használt Ttabant ka, hogy sok-sok emberre rásózza ezeket a termékeket. S nem lesz lelkiismeret furda- lása. Hogy is lenne, hiszen jók ezek a termékek, csak egy kicsit borsos az áruk. A barátjának eldicsekedett vele, hogy az apja szerezte neki ezt az állást. A jó öreg az álláshirdetéseket böngészte, s fennakadt a szeme egy bekeretezett hirdetésen, amelyben az állt, hogy X cég ügynököket keres. Szó szerint ezr állt az állásajánlatban: „Érettségizett fiatalok előnyben. Gépkocsi szükséges. Fizetés a forgalomtól függően havi 60-90 ezer forint”. „Fiam, nem leszel pályakezdő munkanélküli, jól fizető állásod lesz, ha ügyeskedsz” — mondta még április végén az apa. Aztán gyűjtésbe, kuporgatásba kezdett a család, hogy összejöjjön egy Trabantra való. Az apa hétvégeken munkát vállalt egy maszek kőművesnél, a kertben primőrt termelt, s kiállt vele a piacra. A rántot- tát, a sárga gyúrt tésztát kihúzták az étlapról, mert a tojást az anya vitte a piacra. Az ötvenhez közeledő asszony nem kímélte a szemét, éjszakába nyúlóan kötötte a pulóvereket — eladásra. Még a nagymamát is bevetették a pénzgyűjtő akcióba. Megkérték őt, hogy az ócska ruhákkal álljon ki a piac sarkára, hátha akad vevő. Mint a méhecskék, gyűjtögettek. De lassan, nagyon lassan gyarapodott a kassza. Gyermekien örültek minden bevételnek, ugyanakkor néha-néha vad düh fogta el őket amiatt, hogy mennyit kell gürizni egy vacak használt autóért. A szülők közt néha perpatvar támadt. A férj a feleséget, a feleség a férjet vádolta ügyetlenséggel. Magasra csaptak az indulatok, olyanokat mondtak egymásnak, amit lehiggadva fél óra múlva már megbántak. Gyarló az ember, sok minden kiszalad a száján. Egy este a fiú békíteni igyekezett, más érve nem lévén a tragédiából idézett: „Ember küzdj és bízva bízzál!" Ide illő volt az idézet, más kérdés, hogy a szülei mennyit értettek belőle. A lényeg az, hogy összejött a pöfögőre való. Az autóvezetői jogosítvány már tavaly óta megvan, így elvileg semmi akadálya az ügynökösködésnek. A fiú júliusban beül a kis Trabantba, s minden bizonnyal nagy-nagy izgalommal és buzgalommal egy módosabb szabolcsi falu felé veszi az irányt. Szerencse kísérje az útját! Éljen a közbutaság! Szőke Judit-j» -r em is igazán azon l\l bosszankodom, X V hogy megszavazták a honortébét, bár engem is arcul csap, hanem a felfogáson csóválom újra és újra a fejem. Felháborodva hallgattam a bősz hangokat: csak vegye ki részét az értelmiség is a megszorításokból, már éppen ideje megszüntetni a kiváltáságokat! Nahát, akik ezen érvet hangoztatják az értelmiségről, nem kifejezetten értik a lényeget. Az előtt, aki egy kicsit is átlátja az összefüggéseket, teljesen nyilvánvaló, hogy az intézkedések — közvetve^— a kultúrát magát tagiózzák le. Látszólag csökken a nagy és kiselit jövedelme, a valóságban azonban a szellemi élet mozgástere szűkül le. Pedig egyetlen valamirevaló nyersanyagunk a kultúra. S még az sem vigasztalhat bennünket, hogy a kultúra terének csökkentése világjelenség. A kultúra szénája egyetlen civilizációban sem áll jól. A tőke számára a Szovjetunió összeomlásával elmúlt a fenyegetettség. A tőke e helyzetben úgy találja, hogy a munkaerő képzettebb, mint kellene, illetve mint ami okvetlenül szükséges. Lehet persze csökkenteni a munkaidőt, mint ahogy erre van is már példa. S a felszabaduló időben az emberek előtt áll a választási lehetőség, mondjuk Madame Pompadour módján — mit is lehetne csinálni esős időben? — múlatják az időt vagy kultúrát „csinálhatnak”. Vitányi Iván legutóbbi nyíregyházi látogatása alkalmával sorolt példái is figyelemreméltóak voltak. Említette például Clinton elnököt, aki ugyebár azzal a programmal került hatalomra, hogy ő majd beruház az emberi tőkébe, a kultúrába, az egészségügybe, és az emberi szabadságba. Azt az egy dolgot sikerült elérnie, hogy homoszexuális tisztek is lehetnek a katonaságban. A tőke tehát azon a színvonalon akarja hagyni a munkaerőt, amin van. A sürgős megválaszolásra váró kérdés máris adódott: nekünk vajon ebben a kultúraelfojtásban is követni kell a művelt nyugatot, vagy olyan útra kell térni, melyben azt felhasználhatjuk a jövőnk felé vezető úton? Vakációóóó Ferter János karikatúrája Kuporgatási adó Orémus Kálmán-y -y ajózni pedig mu- száj—mondták az M. JL ókori bölcsek, és milyen igazuk volt. Még akkor is, ha nekünk már jóval szerényebbek az igényeink, hajózásról csak ritkán álmodozunk, örülünk, ha lakhatunk valahol. Mert lakni aztán tényleg muszáj. Felismerhette ezt az ország vezetése is, mert a választások táján elég gyakran hallhattuk, segíteni kell a fiatalok lakáshoz jutását, támogatni a lakásépítést. Valamelyik fórumon még az is elhangzott, hogy az új kormány két kézzel segíti majd az ügyet. Eleinte úgy tűnt, hogy ez valóban így is lesz. Jelentősen emelték a gyermekek után járó lakás- építési kedvezményeket, ám alig telt el néhány hónap, már szigorították is ennek feltételeit. Nemrég aztán arról olvashattunk lapunkban, hogy hamarosan a kormány elé kerül az új lakástámogatási koncepció. Ennek lényege, hogy az igénylők ötéves előtakar ékosság után kaphatnának alacsony kamatra kölcsönt, mert ezáltal tulajdonképpen egymásnak finanszíroznák meg a lakásépítést vagy -vásárlást. A koncepció szerint ezzel egyidőben megszűnnének a jelenlegi állami támogatások. Azaz, az állam nem is támogatna semmit, csak lehetővé tenné, hogy egymást támogassuk. Ugyanezen a napon jelentette be a pénzügyminiszter, hogy a lakásszerzési illetéket a továbbiakban már az új lakások építése esetén is be kell fizetni. Gondoljunk csak bele! Valaki hosszas kuporgatás után, félig eladósodva felépít egy házat, és ezek után még fizessen az államnak azért, hogy használhassa. Ez aztán a támogatás! Úgy tűnik, odafönn még azt sem döntötték el igazán, hogy most költeni szeretne az állam a lakásépítésre, vagy keresni akar rajta.
