Kelet-Magyarország, 1995. június (52. évfolyam, 128-152. szám)

1995-06-10 / 135. szám

1995. június 10., szombat HÁTTÉR Elbocsátás ellen megtakarítást A nyíregyházi oktatási intézmények felülvizsgálatának tapasztalatai A diákok önfeledten örülnek a tanév végének. A tanárok egy része szívesen maradt volna még... Harasztosi Pál felvétele Nyíregyháza (KM - BJ) — Hónapok óta borzolja a kedélyeket Nyíregyházán, hogy az önkormányzat nem titkoltan takarékossági cél­ból elrendelte az oktatási in­tézmények felülvizsgálatát. A feszültség a pedagóguso­kon kívül érzékelhető volt a szülők, s a gyermekek kö­rében is, hiszen végső soron egy ilyen vizsgálat követ­kezménye intézmények be­zárása is lehet, s nem min­degy, hogy a megszokott óvodába, iskolába járhat a gyerek, vagy új közösséggel kell szeptembertől ismer­kedni. Az óvodák és az általános is­kolák felülvizsgálata lezárult, a középiskolákban, a bölcső­dékben és az egészségügyi in­tézményeknél még tart, vagy később kezdődik. Milyen lett a végeredmény? Erről kérdez­tük Hajdú Sándort, a Nyíregy­házi Megyei Jogú Város Ön­kormányzatának humániroda­vezetőjét. O Csabai Lászlóné pol­gármester csütörtökön egy sajtótájékoztatón azt mondta: az volt az előzetes állásfog­lalásuk, hogy iskolát, illetve óvodát se kelljen bezárni. Ho­gyan sikerült egyszerre ennek és a racionálisabb gazdál­kodás támasztó követelmé­nyeknek eleget tenni? — Február 27-én, amikor a közgyűlés a költségvetési ren­deletét megalkotta döntött ar­ról, hogy a hiány fedezetére az intézményekben felülvizsgá­latot kell elvégezni, aminek a következménye az lehet, hogy ezek az intézmények őrizzék meg működőképességüket ugyanakkor kivonható forrást keíl találni, mert másképp nem lesz elég a költségvetésből ad­ható pénz az egész tanévre. Konkrétan tíz százalékkal ke­vesebb pénzt tudott a költség- vetés adni az intézményeknek bérfizetésre. Tulajdonképpen ezt az összeget kellett a fe­lülvizsgálat során megtalálni, hogy az iskola egész évben működőképes legyen. O Milyen összegezés szü­letett a felülvizsgálat megál­lapításaiból? — Az összegzés alapján a legfontosabb megállapítás az, hogy a kívánt megtakarításhoz egyetlen intézmény bezárása sem lenne indokolt. Ugyan­akkor viszont elérhető külön­böző módon bérmegtakarítás, illetve egyéb megtakarítást is, ami azzal jár, hogy néhány esetben csoportösszevonások­kal, csoportbontásokkal állás­helyek szabadulnak fel. Ez mintegy hetven álláshelyet je­lent, ami nem hetven pedagó­gus elbocsátásával azonos. A felülvizsgálat javasolja az üres álláshelyek megszüntetését, a nyugdíjaskorúak nyugdíja­zását, s az így megtakarítandó létszám a kívánatosnak mint­egy hatvan százalékát kiteszi. Ha ez az összegzés elfogad­ható lesz a közgyűlés számára, akkor az intézményekből kö­rülbelül huszonöt-harminc munkaképes korú pedagógust kell elbocsátani. Egy-egy in­tézményben egy-két pedagó­gusállásról van szó, talán két helyen szerepel a megállapítá­sok között négy-nyolc közötti létszám. O A felülvizsgálat kiterjedt arra, hogy kik legyenek azok a pedagógusok, akiktől az in­tézmények megválnak? — Ez kizárólag az intéz­ményvezetők dolga. A köz­gyűlés előtt nem is szerepel ilyen névsor. O Milyen következményei lesznek a felülvizsgálatnak az óvodákban? — Az óvodákban össze­vonások várhatók, a vezetői álláshelyek csökkennek a ja­vaslat szerint, s az óvodák egy része tagóvodaként működne tovább. Tehát sem az óvoda, sem a hely nem szűnik meg, a gyerekek maradnak, a szakmai munka nem, csak az irányítási mód változik. Ez jelent vala­mennyi bérmegtakarítást a ve­zetői pótlékok csökkenése mi­att, ezenkívül felszabadulnak álláshelyek, hiszen a tagóvo­da-vezető az egyúttal csoport­ba is beosztható lesz, ezáltal óvónői álláshely szabadul fel. O Említette, hogy lesznek csoportösszevonások. Mennyi gyerek lesz ezentúl egy cso­portban, egy osztályban, s nem megy-e ez a tanulmányi ered­mény rovására? — A tanulócsoportok szá­mának megállapításánál, a ta­nulócsoportok összevonásánál a közgyűlés költségvetési ren­deletében előírtak szerint jár­tunk el, amely szerint az ok­tatási törvényben előírt maxi­mumot kell alkalmazni. Ez az első három évfolyamon hu­szonöt, a négy és hatodik közötti évfolyamon huszon­hét, hetedik-nyolcadikban pe­dig harminchárom főt jelent. — A program alapján ta­gozatos osztályok megszűn­nek, ott is az idegennyelv-ok- tatás csak a harmadik osztály­ban indul, ezért az idegen nyelv oktatása óratervi előírás szerint csak a negyedik osz­tályban kezdődhet el. Elvonás­ra kerülhetnek a közgyűlés döntésétől függően harmadik osztályig az idegennyelvi órák. Olyan idegennyelvi, testnevelési vagy más tantár­gyi óra viszont nem szűnik meg, ami az óratervi órán belül van. O A felülvizs­gálat megállapí­tásai alapján fel­szabadulnak tan­termek, iskolaré­szek egy-egy in­tézményben. Mi lesz ezeknek a sorsa? — Az előter­jesztésben kimu­tatjuk, hogy ezekkel az össze­vonásokkal, egy­általán az átren­deződésekkel fel­szabadulnak kü­lönböző helyisé­gek. Ezeknek a hasznosításáról az előterjesztés nem szól, de a polgármester asszony egy tájé­koztató anyaggal készül a köz­gyűlésre, s ott tesz majd javas­latot a megoldásra. Végleges döntés nem várható a hétfői közgyűlésen, hanem 26-án lesz majd, ezért nem szeret­nénk erről beszélni. O A felülvizsgálat egyik beismert célja a megtakarít­ható összegek feltárása volt. Mennyi ez az összeg? — Amennyiben ezt a vál­tozatot fogadja el a közgyűlés, ez az összeg mintegy 120 mil­lió forint. Ezt nem úgy kell ér­teni, hogy ennyi megmarad a város kasszájában, ez az ösz- szeg hiányzott is a működőké­pesség fenntartásához. Tehát nem átformálható, visszafor­dítható összeg, hanem azt néz­tük meg, hol lehet csökkenteni a kiadásokat ahhoz, hogy költ­ségvetésből erre fordítható pénzből működőképesek ma­radjanak az intézmények. D Csak a vizsgálat zárult le, az üggyel tovább kell fog­lalkozni, ha másként nem, hát a fellebbezések, panaszok mi­att. Tudnak-e az Önökhöz for­dulókon segíteni? — Sajnos nem. Ha a köz­gyűlés ilyen megszorításokkal fogadja el a felülvizsgálat eredményét, akkor az oktatási intézményekben nem okoz érezhető létszámhiányt a java­solt 1-2 fő elengedése. Az em­berek kiválasztása pedig nem a közgyűlés, nem az iroda, hanem az intézményvezető feladata. I-------------------------------------------------------------------­------------------------------------------------ ~~ A tizenkilenc éves sza­bolcsifiú egy használt Trabantot kapott a szüleitől az érettségijére. Fel­becsülhetetlen kincs ez a sze­rény körülmények közt nevel­kedett fiúnak. Nem firtatja az apjánál, hogy mennyire be­csülték fel a használt autóte­lepen a kiérdemesült kétüte­műt. A lényeg az, hogy van és gurul. (Az apa a család többi tagjának elárulta, hogy két­százezret kellett legombolni a jeles ajándékért.) Gurul, pö­fög, füstöl, de júliustól pénzt lehet vele keresni. Pénzkereső munkaeszköz lehet pár hét múlva az ócska járgány. Mert hogy a fiú fel­csapott vigécnek. Jár majd faluról falura, házról házra. Megvételre ajánlja cége ter­mékeit. Üzleti tervében sze­repel, hogy a középréteget és az újgazdagokat célozza meg. Határozott fellépésű lesz, ugyanakkor udvarias, simulékony. Eltökélt szándé­A használt Ttabant ka, hogy sok-sok emberre rá­sózza ezeket a termékeket. S nem lesz lelkiismeret furda- lása. Hogy is lenne, hiszen jók ezek a termékek, csak egy kicsit borsos az áruk. A barátjának eldicsekedett vele, hogy az apja szerezte neki ezt az állást. A jó öreg az álláshirdetéseket böngész­te, s fennakadt a szeme egy bekeretezett hirdetésen, amelyben az állt, hogy X cég ügynököket keres. Szó szerint ezr állt az állásajánlatban: „Érettségizett fiatalok előny­ben. Gépkocsi szükséges. Fi­zetés a forgalomtól függően havi 60-90 ezer forint”. „Fiam, nem leszel pálya­kezdő munkanélküli, jól fi­zető állásod lesz, ha ügyes­kedsz” — mondta még ápri­lis végén az apa. Aztán gyűj­tésbe, kuporgatásba kezdett a család, hogy összejöjjön egy Trabantra való. Az apa hétvégeken munkát vállalt egy maszek kőművesnél, a kertben primőrt termelt, s ki­állt vele a piacra. A rántot- tát, a sárga gyúrt tésztát ki­húzták az étlapról, mert a to­jást az anya vitte a piacra. Az ötvenhez közeledő asszony nem kímélte a szemét, éjsza­kába nyúlóan kötötte a puló­vereket — eladásra. Még a nagymamát is bevetették a pénzgyűjtő akcióba. Megkér­ték őt, hogy az ócska ruhák­kal álljon ki a piac sarkára, hátha akad vevő. Mint a mé­hecskék, gyűjtögettek. De lassan, nagyon lassan gyara­podott a kassza. Gyermekien örültek minden bevételnek, ugyanakkor néha-néha vad düh fogta el őket amiatt, hogy mennyit kell gürizni egy vacak használt autóért. A szülők közt néha perpat­var támadt. A férj a feleséget, a feleség a férjet vádolta ügyetlenséggel. Magasra csaptak az indulatok, olya­nokat mondtak egymásnak, amit lehiggadva fél óra múl­va már megbántak. Gyarló az ember, sok minden kisza­lad a száján. Egy este a fiú békíteni igyekezett, más érve nem lévén a tragédiából idé­zett: „Ember küzdj és bízva bízzál!" Ide illő volt az idé­zet, más kérdés, hogy a szülei mennyit értettek belőle. A lényeg az, hogy össze­jött a pöfögőre való. Az autóvezetői jogo­sítvány már tavaly óta meg­van, így elvileg semmi aka­dálya az ügynökösködésnek. A fiú júliusban beül a kis Tra­bantba, s minden bizonnyal nagy-nagy izgalommal és buzgalommal egy módosabb szabolcsi falu felé veszi az irányt. Szerencse kísérje az útját! Éljen a közbutaság! Szőke Judit-j» -r em is igazán azon l\l bosszankodom, X V hogy megszavazták a honortébét, bár engem is arcul csap, hanem a felfogá­son csóválom újra és újra a fejem. Felháborodva hall­gattam a bősz hangokat: csak vegye ki részét az ér­telmiség is a megszorítások­ból, már éppen ideje meg­szüntetni a kiváltáságokat! Nahát, akik ezen érvet han­goztatják az értelmiségről, nem kifejezetten értik a lé­nyeget. Az előtt, aki egy ki­csit is átlátja az összefüg­géseket, teljesen nyilvánva­ló, hogy az intézkedések — közvetve^— a kultúrát ma­gát tagiózzák le. Látszólag csökken a nagy és kiselit jö­vedelme, a valóságban azonban a szellemi élet mozgástere szűkül le. Pe­dig egyetlen valamirevaló nyersanyagunk a kultúra. S még az sem vigasztal­hat bennünket, hogy a kul­túra terének csökkentése vi­lágjelenség. A kultúra szé­nája egyetlen civilizáció­ban sem áll jól. A tőke szá­mára a Szovjetunió össze­omlásával elmúlt a fenye­getettség. A tőke e helyzet­ben úgy találja, hogy a munkaerő képzettebb, mint kellene, illetve mint ami ok­vetlenül szükséges. Lehet persze csökkenteni a mun­kaidőt, mint ahogy erre van is már példa. S a felszaba­duló időben az emberek előtt áll a választási lehe­tőség, mondjuk Madame Pompadour módján — mit is lehetne csinálni esős idő­ben? — múlatják az időt vagy kultúrát „csinálhat­nak”. Vitányi Iván legutóbbi nyíregyházi látogatása al­kalmával sorolt példái is fi­gyelemreméltóak voltak. Említette például Clinton elnököt, aki ugyebár azzal a programmal került hata­lomra, hogy ő majd beru­ház az emberi tőkébe, a kul­túrába, az egészségügybe, és az emberi szabadságba. Azt az egy dolgot sikerült elérnie, hogy homoszexuá­lis tisztek is lehetnek a kato­naságban. A tőke tehát azon a szín­vonalon akarja hagyni a munkaerőt, amin van. A sürgős megválaszolásra váró kérdés máris adódott: nekünk vajon ebben a kul­túraelfojtásban is követni kell a művelt nyugatot, vagy olyan útra kell térni, mely­ben azt felhasználhatjuk a jövőnk felé vezető úton? Vakációóóó Ferter János karikatúrája Kuporgatási adó Orémus Kálmán-y -y ajózni pedig mu- száj—mondták az M. JL ókori bölcsek, és milyen igazuk volt. Még ak­kor is, ha nekünk már jóval szerényebbek az igényeink, hajózásról csak ritkán ál­modozunk, örülünk, ha lak­hatunk valahol. Mert lakni aztán tényleg muszáj. Felismerhette ezt az or­szág vezetése is, mert a vá­lasztások táján elég gyak­ran hallhattuk, segíteni kell a fiatalok lakáshoz jutását, támogatni a lakásépítést. Valamelyik fórumon még az is elhangzott, hogy az új kormány két kézzel segíti majd az ügyet. Eleinte úgy tűnt, hogy ez valóban így is lesz. Jelentősen emelték a gyermekek után járó lakás- építési kedvezményeket, ám alig telt el néhány hónap, már szigorították is ennek feltételeit. Nemrég aztán arról olvashattunk lapunkban, hogy hamarosan a kormány elé kerül az új lakástámo­gatási koncepció. Ennek lé­nyege, hogy az igénylők öt­éves előtakar ékosság után kaphatnának alacsony ka­matra kölcsönt, mert ezál­tal tulajdonképpen egymás­nak finanszíroznák meg a lakásépítést vagy -vásár­lást. A koncepció szerint ezzel egyidőben megszűn­nének a jelenlegi állami támogatások. Azaz, az ál­lam nem is támogatna sem­mit, csak lehetővé tenné, hogy egymást támogas­suk. Ugyanezen a napon je­lentette be a pénzügymi­niszter, hogy a lakásszerzé­si illetéket a továbbiakban már az új lakások építése esetén is be kell fizetni. Gondoljunk csak bele! Va­laki hosszas kuporgatás után, félig eladósodva fel­épít egy házat, és ezek után még fizessen az államnak azért, hogy használhassa. Ez aztán a támogatás! Úgy tűnik, odafönn még azt sem döntötték el igazán, hogy most költeni szeretne az állam a lakásépítésre, vagy keresni akar rajta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom