Kelet-Magyarország, 1995. május (52. évfolyam, 102-127. szám)
1995-05-06 / 106. szám
1995. május 6., szombat HATTER Ke!ei~Magyarof$zág 3 Bezárnak vagy változtatnak Megyebeli kórházsorsok • Az intézmények összefognak és javaslatot tesznek Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — Alig pár hónapja annak, hogy a Népjóléti Minisztérium illetékesei azért jöttek megyénkbe, hogy egyeztessék azt a koncepciót, mely a magyar egészségügy egyik jelenlegi legnagyobb gondját, a kórház-leépítéseket, az ágyszámok csökkentését jelentik. Mint az akkori tanácskozáson kiderült, túl sokra nem mentek egymással a felek, az államtitkár az ország érdekeit, a megyebeliek pedig a sajátjukét tartották fontosabbnak. Azóta persze nagyot fordult a világ, ami pár hónapja még csak feltételezés voit, mára konkrét valósággá változott. Legalábbis abban, hogy a fekvőbeteg-intézményekben mindenképpen szükséges a változtatás. E felismerés vezetett oda is, hogy a kórházigazgatók és a megyei illetékesek egyeztették érveiket és elveiket, s „kifelé” egységes álláspontot képviselnek. Változtatás, átalakítás Együd Jánost, a megyei közgyűlés alelnökét arról kérdeztük, hol, mely intézményekben, milyen mértékben lehet változtatásra, átalakításra, netán leépítésre számítani. — Az érvényben lévő egészségügyi kormányprogramban egyértelműen szerepel, hogy felül kell vizsgálni a jelenlegi kórházi kapacitásokat és meg kell hozni a döntéseket a struktúra szükséges átalakításáról. E tárgyban már megállapodás jött létre a Népjóléti Minisztérium és az Egészségbiztosítási Önkormányzat között, s ez a megállapodás az idei új finanszírozás alapja is. Lényeg az, hogy a kapacitások meghatározásában a Népjóléti Minisztériumé a vezető szerep, s az Országos Egészségbiztosítási Pénztár kizárólag azokat az intézményeket köteles fizetni és fenntartani, amelyeket a minisztérium, a lakossági szükségletek szempontjából alapvetőnek tart. Már most szeretném leszögezni, nem arról van tehát szó, hogy a minisztérium dönt a bezárásokról, sokkal inkább arról, hogy lehetőségeik végesek és csakis a szükséges mértékben támogatják a finanszírozást. Az intézméA mátészalkai kórház nyék fenntartói ettől még működtethetik a tulajdonukban lévő intézményeket, persze csak akkor, ha megvan rá a keretük. □ A kórházi kapacitások mostanában folyamatosan napirenden vannak, az illetékesek számításai logikusnak tűnnek. Mi a helyzet ebben a megyében? — A tárca elvárásainak megfelelően hozzákezdünk a megyei koncepció elkészítéséhez, erre a célra szakmai kollégium létesült. Tagjai kórház- igazgatók és polgármesterek, akik együttes erővel keresik azokat a pontokat, ahol nehéz helyzetükön javítani lehet. Három alkalommal folytattunk ez idáig tanácskozást, sorra vettük a kórházak teljesítményeit és a lakossági szükségletet. Megyei koncepció —A munkával igyekeznünk kell, mert a döntés értelmében szeptember végén, illetve október elején köti meg az Egészségbiztosítási Pénztár az egyes intézményekkel a finanszírozási szerződéseket, addigra tehát tisztáznunk kell, ki mivel tud gazdálkodni, mely területen tud spórolni. Határoznunk kell arról is, mely intézményekben van szükség változtatásra. Annyi már most biztos, — s ez egyikünk előtt sem titok, — a pénz nem lesz több, csak a felhasználás lehet okosabb. □ A felmérésekből már tudni lehet, mely kórházak milyen teljesítményt produkálnak? — A számok önmagukért beszélnek. A megyei kórházHarasztosi Pál felvétele ban például a szülészetnőgyógyászat kihasználtsága 56,8 százalékos, a csecsemő és gyermekosztályé 42,3, a fül- orr-gégészeté 68, a szemészeté 67, a fertőző osztályé 51, a szájsebészeté mindössze 24 százalék. Mátészalkán a sebészet 64 százalékos, a szülészet 60, a csecsemőosztály 55, a fül-orr-gégészet pedig 44 százalékos teljesítményt tudhat magáénak. A vásárosnaményi kórház sebészete 64, szülészeté 59,8, csecsemő- és gyermekosztálya 34,4, fijl-orr-gé- gészete pedig 59 százalékos. Kisvárdán 42,7 százalék a szülészet-nőgyógyászat, 69,2 a csecsemő- és gyeimek, 44 százalék pedig a szemészet kihasználtsága. — Azt gondolom, nem túlzás ezek után azt állítani, hogy általában kétharmados a kórházak, illetve egyes osztályok kihasználtsága, ami egyértelműen bizonyítja, úja át kell tekinteni a feladatokat. Mint köztudott, a Népjóléti Minisztérium és az Egészségbiztosítási Pénztár együtt dönti el, adott lélekszámra számítva miből mire és mennyire van szükség, és csakis annyit fog fizetni. Nem azt mondja, hogy zárjunk be adott intézményeket, csak éppen pénzt nem ad a működtetésükhöz, azt a fenntartó önkormányzaiokra bízza. A bezárások tehát elkerülhetetlenek, s e megyében is elkezdődtek. A nyíregyházi kórház baktalóránthá/i részlegének egy részét mái felszámoltuk, a kastélyban lévő épület, ahol most tüdőbetegeket ápolnak, ápolási, illetne szociális otthon lesz, az ottani betegeket pedig a nyíregyházi kórházakba helyezzük el. □ Lobbyznak-e azért, hogy a nagy közös tortából —figyelemmel a megyei egészségügyi mutatókra — minél nagyobb szelet jusson nekünk? — Ez teljesen természetes. Megteszünk mindent azért, hogy megmentsünk minden olyan kórházi ágyat ami megmenthető. Tudnunk kell azonban, hogy a lehetőségek végesek, s a jelenlegi csődhelyzetben — amikor az intézményeknek, de magának a TB- nek mindmáig sincs költség- vetése — s amikor a tavalyi költségvetésük 1/12-ed részét kapják meg havonta, sok reményük nem lehet. El kell ismerni azt is végre, hogy ilyen pazarló egészségügyet, mint amilyen esetenként a hazai, a leggazdagabb Nyugat sem enged meg magának. Nagyobb szelet □ Mi lesz azokkal, akik ezekben az intézményekben dolgoznak? — Ez egy súlyos probléma, amit igyekszünk humánusan kezelni. Annyi biztos, az ápolónőknek nem kell félniük a munkanélküliségtől, hiszen jelenleg is égető a nővérhiány. Ugyanez mondható el az orvosoknál egyes hiányszakmák esetén, s könnyíti a dolgot, hogy a háziorvosi, illetve szakorvosi rendszer további megerősítése változatlanul feladat: a felszabaduló orvosok ezen a területen is folytathatják munkájukat. Már csak azért is, mert azokban a kórházakban, ahol az ésszerűsítés jegyében átszerveznek és leépítenek, az alapellátás, illetve a szakorvosi rendszer fejlesztésére a törvény szerint az eddiginél több pénz juthat. □ Ha véglegesen nem is, de lehet-e már sejteni, mely kórházakban várható leépítés, profdváltás, részleg(ek) bezárása? — A konkrét, kórházankénti struktúra véglegesítése a hónap végére várható, azért, hogy a megye olyan tanulmánnyal állhasson a főfinanszírozó elé, mely eredményes alkupozíciót biztosít a szerződéskötéshez. Az eddigi vizsgálatok eredményt figyelembe véve, összehasonlítva az országos helyzettel, kórházbezárás szükségessége nem merül fel, bár ezt a március 12-ei intézkedési csomag jelentősen befolyásolhatja. ~\ -r em Ivódnék meg, ha l\/ a KGST-piaconjárva, J. I egyszeresük egy igazi harangot kínálnának eladásra. Azzal a szöveggel, nem árt az ha van a lakásban egy harang is. Ráadásul jutányosán hozzá lehet jutni. Még alkudni is lehet belőle. Aztán az ember hazacipelné a harangot, beállítaná a szobába, és gyönyörködne benne. Elképzelné, hányszor szólalt meg ez az öreg tanú, hány embernek szólt, hányszor jelzett tüzet, árvizet, bombátámadást, hány mezei munkában megfáradt embernek adta tudtul, hogy dél van, kijár egy kis pihenő, előkerülhet a vászontarisznyából a kenyér, a szalonna. Az is eszembe jutna a képzeletbeli harang láttán, vajon milyen ember lehetett a harangöntő. Hány harangot öntött életében, s hová lettek a harangok testvérei. Némelyikükből, vélhetően ágyút Megőrzött harangszó öntöttek és a gyilkolás szolgálatába állították, pedig nem azért születtek. Elképzelem azokat az embereket is, akik az évek, évtizedek, sőt évszázadok alatt e harang kötelét húzták. Hányán lehettek, kik voltak, hogyan éltek és hogyan haltak. A harang nem beszél róluk, pedig egyedül ő a titkok tudója. Ez a harang szerencsésnek mondható, megúszta a történelmi viharokat, túlélt több emberi nemzedéket. A harangok, nézetem szerint olyan történelmi ereklyék, amelyek vallások, egyházak fölött állnak. Hangjuk nem csak a katolikusoknak, reformátusoknak vagy más valláséi embereknek szólnak. A harangok egyetemes nyelven szólnak mindenkihez. Még a nem vallásos, nem hívő emberekhez is. Olyan különleges hangszerek, melyek — ha nem lennének — valószínű hiányoznának a fülünknek. Bizonyára a hozzáértők sok mindent ki tudnak olvasni a harangok zúgásából. Megértik a korukat, a súlyukat, talán még íz anyaguk összetételét, származásuk helyét is. Számos iaegenbe szakadt hazánkfia élete végéig hallja a valamikori szülőfalu, város hartngjának a hangját. Megőrizte a lelkében, s amíg élri fog, a harang egykori hengját is hallani fogja. Ezt a hangot, amíg él, senki nem veheti, nem lophatja el tőle. Miért jutott eszembe mindez? Mindenre ilszánt emberek nemrég el akarták lopni az egyik falu haangját. Gondosan megtervezték a lopást, a harang leszedését, aztán mégis közbe jött valami. A tolvajokat, az utolsó percben leleplezték, nem tudtak elmenekülni a szokatlan zsákmánnyal. így a falu harangját, amelyet a hírek szerint legalább háromszáz éve öntött egy erdélyi harangöntő mester, nem darabolták fel, nem mérték ki kilóra, nem tették pénzzé a tolvajok. De csak a véletlenen múlt, hogy a tolvajok pórul jártak. Ezért nem lepődnék meg, ha valaki egy harangot kínálna nekem jutányos áron. Bár tartok tőle, a bűnözők nem elsősorban a KGST-piacon akarták értékesíteni a zsákmányt.-y-k ár, miért ne. Ki goni-c dől na arra, hogy egy U harang lopott. Ilyet még talán sohasem jegyeztek fel a krónikák. Egészen mostanáig. Mi jöhet még ezután? Talán a toronyóra lánccal... Galambos Béla gy szavuk sem lehet t-j a juhászoknak. Re- i J mekül „húzott” a húsvéti báránypiac. A kínálatot meghaladó kereslet miatt, súlytól függően három-, sőt négyszáz forint isfizettek az állat kilójáért. Ez olyan jó árnak bizonyult, hogy a juhászok nem tudtak ellenállni, s az értékesítés lázában azokon a bárányokon is túladtak sietve — tisztelet a kivételnek —, amelyekre, mint afféle aranytojást tojó tyúkokokra a későbbiek során nagy szükségük lett volna a tenyésztésben. Saját anyajuh-állományuk évi, normális mértékű minőségi cseréjének, a fiatalításnak az elmulasztása nyilván a későbbi bárányoztatási teljesítményeknél üt majd visz- sza, vélekednek az állattenyésztési szakemberek. Az ellések befejeződésével azonban a bárányexport láza már a múlté. Megindult a juhok nyírása. Szerencsére nőtt az érdeklődés a juhászotok e nem régen még nem sokba nézett terméke iránt. A tavalyi árnál most harminc-negyven százalékkal is többet kaphat a gyapjúért a termelő. A szabolcsi juhászoknak a legelőhiány jelenleg az egyik legnagyobb gondjuk. Közülük sokan a nagy földlicitálások alkalmával a gyepre nem, csak a szántóra koncentráltak. Gondolták, kerül majd legelni való most is, miként az elmúlt évtizedekben általában. így mára előállt az a furcsa helyzet, hogy sok juhásznak nincs legelő a birtokában, akinek pedig legelője van, annak nincs birka a tulajdonában. Miután pedig sem erdőben, sem más tulajdonában lévő tarlón, vagy vetésen nem legeltethet, igencsak beszűkült a „nyíri" juhászok lehetősége szűkebb hazájukban. Lehet, hogy a vártnál hamarabb megvalósul a megye kidolgozott agrár- koncepciója és áthelyeződik a juhtartás a számára kiváló adottságokkal rendelkező szatmári, beregi tájakra? A szeles idő csodái Ferter János rajza [ I | Harc a turistákért M. Magyar László A nyár közeledtét, az idegenforgalmi szezon kezdetét nemcsak az egyre melegedő időjárás jelzi, hanem az is, hogy napjainkban egymást követik a különböző idegenforgalmi kiállítások. A turizmussal, vendéglátással foglalkozó szakemberek, vállalkozók jól tudják, minden lehetőséget meg kell ragadni lakóhelyük, illetve a környező vidék értékeinek népszerűsítése érdekében. Ezen a területen is nagy harc van a piacokért, az igényes hazai és külföldi kirándulókat bizony nem könnyű megnyerni. Budapesten és Miskolcon is rendeztek a közelmúltban kiállításokat, amelyeken Szabolcs-Szatmár-Be- reg megyei cégek, utazási irodák, vállalkozók is részt vettek. Prospektusok, videofilmek, különböző termék- bemutatók próbálták felkelteni az érdeklődést a keleti országrész irodalmi és történelmi emlékei, vadregényes tájai iránt. A kínálat egyébként igen változatos volt, a falusi turizmustól a vízi túrákig, a lovasiskoláktól az életmód táborokig sok ajánlattal találkozhattak a kiállításokat felkereső vendégek. Még a megyére jellemző termékeket is megkóstolhatták, ízlett az aszaltgyümölcs és a szilvapálinka. Több vállalkozó időt és pénzt nem sajnálva végig jelen volt a rendezvényeken, ugyanis azt vallják, hogy a személyes kapcsolatok mindennél többet érnek. Valószínűleg igazuk is van, hiszen közülük néhányon több üzletet is megkötöttek. Mindebből azonban még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, nem lehet még tudni, menynyire is lesz igazán nyereséges az idei idegenforgalmi szezon az itt élő vállalkozóknak, illetve az önkormányzatoknak. Am az a tény, hogy a kiállításokon több ezren megálltak Szabolcs-Szatmár- Bereg standjánál, már jelez valamit: egyre nagyobb a turistákban a kíváncsiság megyénk iránt. Ugyanakkor arról sem szabad elfelejtkezni, ennek a nagyfokú érdeklődésnek meg is kell felelnünk úgy az ellátásban, mint a szolgáltatásban. Öröm és üröm
