Kelet-Magyarország, 1995. május (52. évfolyam, 102-127. szám)
1995-05-05 / 105. szám
1995. május 5., péntek HÁTTÉR Keiei-Magyarország 3 Kötelező a reménykedés Néhányan azt fontolgatják, hogy lemondanak az intézmények működtetéséről Egy iskolai könyvtárban Harasztosi Pál archív felvétele Nagy István Attila Nyíregyháza (KM) — Az Oktatási és Közművelődési Bizottság egyike a megyei közgyűlés mellett működő tizenháromnak. Remélhetőleg nem a tizenharmadik. Működésének eredményességét, a lehetőségeket nagyban befolyásolja az ország gazdasági helyzete. Az pedig — egyelőre — nem a felívelés állapotában van. Mindez állandóan kirajzolódott, miközben a bizottság új elnökével, Palló Sándonal a lehetőségekről és a reményekről beszélgettünk. Főállásban kollégiumi nevelőként dolgozik a tiszalöki gimnáziumban, a munkája főképpen este és éjszaka veszi igénybe, így nappal teljesen új feladataira koncentrálhat. — A bizottságnak hét tagja van: Szűcs Ilona alelnök, dr. Lenti István, Szabó István — mindhárman képviselők, Boroska Miklós, Nagy Károly és dr. Németh Péter külső tagok. □ Milyen szempontok szerint állt össze a bizottság? — Sajátos a helyzet abból a szempontból, hogy kevés a pedagógus a közgyűlésben. Ettől függetlenül a bizottságban megfelelő súllyal vannak jelen. Szakmai szempontok figyelembe vételével konszenzusos megállapodás eredménye a bizottság összetétele. □ Milyen lehetőségekkel indul a bizottság? — A kultúra és a közművelődés lehetőségei mindig a gazdaság által meghatározottak. A bizottság megalakulásakor kiderült, hogy a feltételek szigorodtak. Mindannyian azt szeretnénk, hogy azok az értékek, amelyek az elmúlt időszakban megteremtődtek, meg is maradjanak. Realistáknak kell lennünk, ezért fejlesztésre nem nagyon gondolhatunk. Egyelőre csak erre van lehetőség. Nekem az a véleményem, hogy a jelenlegi időszakban a fenti helyzet megőrzése is nagy eredménynek számítana. Vannak a megyei közgyűlésnek intézményei. Ezeknek az intézményeknek a felügyelete is a bizottság hatáskörébe tartozik. □ Ha jól tudom, néhány intézmény, amelyeket jelenleg a helyi önkormányzatok működtetnek, szeretne visszakerülni a megyéhez. Igaz ez? — A megyének kötelező feladata a középfokú intézmények fenntartása, a helyi önkormányzatoknak pedig önként vállalt feladata. Az elmúlt időszakban az önkormányzatok jó része elvállalta ezek működtetését. Közben azonban megváltoztak a gazdasági feltételek. Miután a normatív támogatás már nem fedezi a működtetés költségeit, az ön- kormányzatok egy része azt fontolgatja, hogy lemond róluk. □ Tömeges visszatérés is előfordulhat? — Ha június végéig nem jelentkeznek át a megyéhez a helyi önkormányzatok, akkor a jelenlegi állapot marad fenn a ciklus végéig. Egyébként nagyon rizikós dolog ez, mert a megyének sincsenek forrásai ezeknek az intézményeknek a fenntartására. Mindez bizonytalan helyzetet teremt. Ha lemondanak az önkormányzatok az intézményekről, a megye köteles átvenni azokat, de működtetni már nem. Szükségszerűen felvetődne a bezárás lehetősége. Emiatt a helyi önkormányzatok is fontolgatják a dolgot, hiszen az intézmények bezárása nem szolgálja senkinek az érdekét sem. □ Mire van befolyása a bizottságnak? — A közgyűlés intézményeinek szakmai felügyelete, a vezetők kinevezése, a profil- váltás szakmai indoklásának véleményezése, elfogadása stb. A megye kulturális életének, az eredmények, az értékek megőrzésének segítése szintén a bizottság feladata. Bizonyos támogatási összeggel rendelkezünk, bár ez sokkal kisebb, mint az elmúlt esztendőben volt. Pályázat útján támogatjuk a megyére kiterjedő hatáskörrel tevékenykedő egyesületeket, szövetségeket. Ugyanígy a kiemelkedő művészeti együtteseket, szervezeteket, amelyek országos, nemzetközi érdeklődést kiváltó rendezvény lebonyolítására vállalkoznak. Szeretnénk segíteni azokat is, akik kiadványokban figyelemre méltó irodalmi, művészeti értékeket kívánnak megjelentetni. Fontosnak tartjuk azoknak a támogatását, akik a megye ifjúságának szervezett formában történő művészi nevelését segítik. A Közművelődési Iroda költségvetésében szintén vannak bizonyos összegek, amelyek a hagyományos rendezvények lebonyolítását segítik. □ Hogyan működik a bizottság? — Egyelőre minden rendben megy. Eddig nem érzékeltem, hogy politikai szempontok befolyásolták volna a bizottság munkáját. Nagyon jól együtt tudunk működni, annak ellenére, hogy a tagok között MSZP-s, SZDSZ-es, Fideszes, FKgP-s képviselő is van. A közeljövőben tovább erősödik a bizottságok szerepe. Most is véleményezzük a közgyűlés elé kerülő anyagokat, segítjük azok szakmai előkészítését. — A bizottságban azokat a törekvéseket kell támogatnunk, amelyek az új kihívásokra való reagálást helyezik előtérbe. Készen kell lennünk arra is, hogy mihelyt nagyobb anyagi lehetőséggel rendelkezik a bizottság, ne legyünk készületlenek. — Szabolcs megye az ország más területeihez képest meglehetősen hátrányos helyzetben van. Ez érvényes a kulturális, az oktatási szférára is. Én magam is több olyan embert ismerek, akinek anyagi segítségre lenne szüksége, hogy létrehozzon valami nagyon értékeset. □ A bizottságnak van három és fél milliója. Mire elég ez? S ha ezt elosztotta, mit csinál utána? Képes-e hatékonyan befolyásolni a megye oktatási, kulturális állapotát? — Ha több pénzünk lenne, többet tudnánk segíteni. Jelenleg válsághelyzet van. Szerintem ez a helyzet nem állandósulhat, mert akkor nagy baj lenne. Bízom benne, hogy pozitív irányban történik majd elmozdulás. A bizottság tagjainak lobbizniuk kell, igyekezniük kell különféle forrásokból még pénzhez jutni. A bizottság tagjai új képviselők, nem ismerik a megyei intézményeket, ezért úgy döntöttünk, hogy kihelyezett bizottsági üléseket tartunk. Legközelebb éppen Tiszalökön. A nehéz helyzet ellenére megpróbáljuk megőrizni azokat az értékeket, amelyek eddig létrejöttek, és a ciklus végére már — remélhetőleg — építkezni is tudunk. zeretem a cirkuszt. A hatásosság kedvéért a kelleténél mindig kicsit hangosabb zenéjét, a titokzatosan kikötött, majd alkalomadtán dolgozni kezdő karnyi köteleket, a lengő trapézokat, rajta a lányokkal. Akik mindig mosolyognak. Lazán, halványan, szemérmesen, mintha folytonosan egy kissé pikáns bókot fogadnának. Mintha nem is az életüket kockáztatnák, mintha a kifogástalan produkciók nem hónapok, évek munkái lennének, hanem így születtek volna, fenn a törékeny lengő hintán, a fénylő porondon, a rohanó lovakon! Csak elől szeretek ülni, mert számomra a legnagyobb élmény, ha látom a nem mosolygós pillanatokat, amikor az erőfeszítés, a kínlódás megszületik. Az első Manézs sorból, hiába a csalóka fény, világosan láthatóak az izzad- ságcseppek, a ráncolt homlokok, a koncentrálás gyötrelmei. S az az összhang, együttdolgozás, mely nélkül nem cirkusz a cirkusz. A reflektoron kívüliek, a részletemberek is szurkolnak, odafigyelnek a másikra, s hányszor biztatják ütemes tapssal, rigmussal társaikat. Szeretem látni, ahogy örülnek egymás sikerének. Sokszor gondolkoztam már azon, hogy vajon mindig egyformán szeretik-e egymást? Vajon a magánéletben is szövetségesek? Nem létezik, hogy nincsenek köztük irigységek, gyűlöletek, hogy egyi- kük-másikuk különben nem utálkozik. De ha eljön a műreteszik a negatív érzelmeket. Amikor felhangzik a zene, s a taps, akkor a teljesítményen kívül nincs helye semmi másnak. Nem szeretem a cirkuszt. Elvetemültségnek tartom benne az állatszámokat. Milyen nagy találékonysággal és alapossággal kínozza, terrorizálja agyon az ember rabszolgáit, a kisebbrendűségi érzésbe taszított állatokat! Nincs szomorúbb jelenség, mint mondjuk az elefánt, amely barátságos indiai őserdők helyett kietlen európai varietékben keresi meg a kenyerét. Van valami siratni való kiszolgáltatottság és reménytelenség az ilyen elefánt apró szemében és széles pálmalevél fülében. Nincs szánalmasabb és megszé- gyenítőbb, mint a lelkibeteg, szelíd vadállat, amint két lábra áll és kínos erőlködéssel, beléjevert fegyelemmel utánoz esetlen emberi mozdulatokat. Rémes érzés látni a két lábon járó lovakat, a természetellenes viselkedésre kényszerített fodros ruhájú kiskutyákat. Nem beszélve a cilinderből elővarázsolt, mit sem sejtő tapsifülesről... Elterelvén a figyelmemet a fogoly élőlényekkel, a barátainkkal összeerőltetett mutatványokról, elképzelem, hogy egyszer összebeszél a világ minden cirkuszának állata, s kitörvén a mozgó ketrecekből, politikai menedékjogot kérnek a legnagyobb állatkertben. Mert az a cirkuszhoz képest maga a Szabadság. De álom az álomban: ilyenkor mindig a nyúl viszi a puskát. soridő, a függönyön kívül féls Fejlesztés nélkül Orémus Kálmán-w—f gy, a napokban meg- jelent tanulmány X_J szerint a magyar iparvállalatok és intézmények több mint fele semmilyen kutatási-fejlesztési tevékenységet sem folytat és nem is vesz igénybe ilyen szolgáltatásokat. A cégek többsége a 80-as évek végén hagyott fel ezzel, és a közeli jövőben nem is tervezi a fejlesztések újraindítását. Elkeserítő tények ezek, különösen ha arra gondolunk, hogy egyre nehezebben álljuk a sarat a mind keményebb külpiaci versenyben. Sőt, ha elhanyagoljuk a fejlesztést, akkor hazai állampolgártól is hiábafogjuk elvárni, hogy magyar árut vásároljon. Egy ilyen felhívás vagy kampány ugyanis kizárólag akkor lehet eredményes, ha a hazai termék legalább a külföldinek a színvonalán áll. Márpedig, ha nincs fejlesztés, sőt még kutatás sincs, akkor nincs új, jobb termék sem. Úgy tűnik azonban, hogy a jövőben a helyzet csak romlani fog, ugyanis a kutatók nagy részét szélnek eresztették (mi szükség rájuk, ha egyszer nincs kutatás?). Sovány vigasz, hogy egy részükből sikeres vállalkozó lett, hiszen így közismerten európai szintű tudásuknak csak csekély hányadát tudják hasznosítani. Félő, hogy a közismert nadrágszíjhúzó intézkedések tovább sorvasztják a kutatás és fejlesztés lehetőségeit. No meg, az oktatásét, melynek egyik feladata, hogy „kitermelje” a magasan kvalifikált, új utakat kereső szakembereket. S ha ezt valahol, valakik szóvá teszik, azonnal azt halljuk, hogy a mai gazdasági helyzetben nincs más lehetőség, takarékoskodni kell. De talán érdemes lenne megnézni, hogy mivel takarékoskodunk. A jövővel ugyanis nem szabad takarékoskodni, mivel ezzel csak halogatni lehet a gondok megoldását. Mert azt sajnos már régen megtanultuk, hogy szegény ember vízzel főz. De jó lenne végre azt is kimondani, hogy csak ettől még sohasem lett gazdagabb. Az ügyeskedő Ferter János karikatúrája Határátlépő Balogh József y y uszonnyolc kár- t—J pátaljai ember vett A A körbe. Egyikük—a Káipátaljai Magyarok Szövetségének járási elnöke — volt a szóvivő, s elmondta, milyen kálváriát járattak velük a vámosok a barabási határátkelőnél. Huszonnyolcán jöttek át autóbusszal Barabásnál a határon. Az ukrán oldalon — tisztelve a szervezetet — soron kívül engedték őket, ám amint átértek a magyar oldalra, elkezdődött amire nem számítottak. Amikor bementek a vámhivatalba a biztosítást kifizetni, s a vámosok meglátták a május elsejei majálisra invitáló meghívót, alaposan megváltozott a velük szemben használt hangnem. Elkezdtek mindenféle dokumentumot — utaslistát, budapesti pecsétekkel, az autóbusz kiutazási engedélyét, stb. — kérni, olyan okmányokat soroltak, amilyenekről ezen a határátkelőn még nem is hallottak. A legfurcsább az volt, hogy ugyanattól a busztól kérték ezt, amelyik naponta átlépi ugyanezt a határ, rendszeresen hordja az üzérkedőket, a csencselőket. Míg nagy nehézségek árán összeállították az utaslistát, közben egyikmásik Mercedes kamion — így hívják a megnagyobbított tankú, benzincsempészésre használt kocsikat — háromszor fordult, s szinte megállás nélkül mehetett át a határon. Végül nagy nehezen, másfél órás várakoztatás után átlépték a magyar határt, de a szájuk íze keserű maradt. Mert — ők mondták — nekik egyik párt sem szimpatikusabb, mint a másik, a kárpátaljai magyarság mindenkivel szót szeretne érteni, hisz nem rajtuk múlik, itt, az anyaországban ki nyeri meg a választást. Örülnek, ha kapcsolatot tudnak tartani az anyaországgal. Van egy határ köztünk, nem ők tehetnek róla. Legalább mesterséges határokat nem kellene emelni. Nézőpont ....•, 1^ r KISKAPU I
