Kelet-Magyarország, 1995. május (52. évfolyam, 102-127. szám)
1995-05-31 / 127. szám
1995. május 31., szerda HÁTTÉR Börzére a termékeinkkel Számítógépes adatbázisú agrárárubörzét javasol a tőzsdeszakember Galambos Béla Nyíregyháza (KM) — Egy megyénkben létrehozandó agrárárubörze kialakításának lehetőségét ismertette nemrégiben Nyíregyházán a nemzetközi tőzsdeügynöki szolgáltatásokat végző La Salle Csoport budapesti irodájának vezető brókere. A PRIMOM Agrármarketing Centrumának felkérésére e tárgyban a télen készült megvalósíthatósági tanulmányterv társszerzőjeként is közreműködő Herczeg Gáborral a városházi rendezvényen beszélgettünk az árubörze értelméről, esélyeiről. Igény és mód — Arra kaptunk megbízást az AMC-től, hogy mondjunk véleményt miként lehetne itt, Szabolcs megyében a kereskedelmi lehetőségeket kihasználva egy olyan koncentrált piaci intézményt teremteni, ami versenyszerű kereskedést tenne lehetővé. Mi a tanulmánytervünkben végül nem egy tőzsdére, hanem egy alternatív megoldásra tettünk javaslatot. A tőzsdealapításnak ugyanis szigorú szabályai vannak. Meg kell felelni az árutőzsdetörvény olyan előírásainak, mint például a 150 milliós alaptőke. Egy ilyen intézményre itt, a megyében nyilván nem volna elegendő anyagi erő. O Arról nem is beszélve, hogy nincs értelme tovább osztani, a tőzsde szempontjából éppen hogy megfelelő nagyságú hazai piacot. — A tőzsdecikkeket illetően valóban nem akkora a magyar- országi piac, hogy további helyi tőzsdékkel ezt érdemes lenne még felaprózni. Ennek ellenére a koncentrált kereskedelem más megoldásaira van Herczeg Gábor Harasztosi Pál felvétele igény és mód is, miután az árutőzsde nem tud teljesen lefedni olyan igényességgel még egy magyarországi területet sem, hogy minden üzleti lehetőség ott csapódjon le. A Budapesti Árutőzsdén egy- egy napon létrejön gabonában néhány kontraktus, viszont a forgalmazható termékek köre több száz agrár- és egyéb cikkre terjedhet ki. Szabolcsban a hagyományos gyümölcs, zöldség- és gabonatermékek kereskedelme mellett a határmenti forgalom olyan potenciált jelent, ami itt külön ráadásként jöhet számításba. Cl Mindezeket figyelembe véve tehát a La Salle egy árubörzét javasol térségünknek? — Valóban olyan javaslatot tettünk, amely egy számítógépes adatbázisra alapozott árubörze elnevezést kapott. Ennél a legnagyobb hangsúly egy olyan számítógépesített adatbázison van, amelyiknek az információihoz a hozzáférés, a hozzáférési jogot megvásárlók, mondjuk úgy: tagok (kereskedő cégek, partnerek) által biztosított. Sláger: a réz O Működik már ilyen Magyar- országon, ami mintául szolgálhatna számunkra is? — Gyakorlatilag már hasonló adatbázisok léteznek, mint például a televízió Felkínálom műsorában látható, kereskedelemre is alkalmas rendszer. Nyilván ajánlatos behatárolni a termékek körét, s azt összehangolni a számítógépes kapacitással. Itt Szabolcsban a legnagyobb forgalmú termékekkel kell foglalkozni. Agrárcikkek közül a hagyományosan ismert gyümölcs-, zöldségfélékkel, dohánnyal, ipari oldalon pedig olyan áruféleségekkel, mint a mostanában slágercikké előlépett rézzel például. Cl Ezek szerint, bár az Agrármarketing Centrum a kezdeményezője, ne csak élelmiszergazdasági termékkel foglalkozzon ez a megyei árubörze? — Természetesen ez elhatározás kérdése, illetve az árubörzén keresztül kereskedő cégeknek az igényeihez alkalmazkodó lehetőség lenne. Nyilván itt a vasszögtől kezdve mindenféle cikket lehetne forgalmazni, vagyis az adatát nyilvántartani. O Az árubörzéi cikkek esetében fel lehet olyan kritériumot állítani, mint a tőzsdecikknél, nevezetesen, hogy szabványos minőséget képviseljen, nagy mennyiségben álljon rendelkezésre, kellően nagy keresletnek és kínálatnak örvendjen? — Nyilván valamennyire ezek érvényesülnek az árubörze esetében is, hiszen általános közgazdasági igények egy sztenderdizálható cikkel szemben. Olyan cikket például, mint székláb elég nehézkes lenne ilyen megfogalmazásr ban árubörzén keresztül forgalmazni, mert a széklábnak egyéb paraméterei is vannak. Viszont a százas szög már egy sztenderd dolog. Ha valaki ezt keresi, nagy valószínűséggel ugyanarra gondol, mint az, aki százas szöget akar eladni. Tehát ezekkel a típusú cikkekkel van értelme az árubörzét működtetni. Az árubörze abban is különbözik az árutőzsdétől, hogy ott nem a tőzsdén szokásos anonim, vagyis névtelen szerződések köttetnek, hanem A vállalkozó (vagy kereskedő, vagy magánember) és B vállalkozó (kereskedő, magánember) között. Cl Ha az árubörze előnyeit kellene ecsetelnie, miket sorolna föl? — Az árubörze is megteremt egyfajta piaci nyíltságot, amely ma annyira hiánycikk nálunk, miközben a vevő és eladó neve a háttérban marad. Azon túl képes megfelelni egyfajta árfeltárásnak. Elsősorban a termékkörre értve beleférkőzik azokba a „lukak- ba”, amiket a tőzsde meghagy. Ha nem is kizárni, de legalábbis lényegesen csökkenteni tudja a hosszú lánckereskedelem kedvezőtlen hatását. Például Dánia O Piacgazdasággal rendelkező országokra mennyire jellemzőek az árubörzék? — Kifejezetten ezekre jellemzőek. Dániát hoznám egy nagyon jó példának. Feleakkora ország, mint mi vagyunk, kétszer akkora államadóssággal, mégis nagyon jól élnek. Ott találkoztam egy ilyen egyszemélyes vállalkozásban működő adatbank tulajdonosával. Nem tudom hány számítógépe és jó pár telefonvonala volt a hölgynek. Ezeken egy adatbankot működtetett. Gyakorlatilag a telefonhívásokon keresztül számlázta az üzletkötési költségeket a betelefonáló és rajta keresztül üzletet kötő érdekelteknek. Az adatbank az abból él, hogy információt értékesít, az árubörze pedig azt jelenti ez esetben, hogy üzletet kötnek a hozzá tagként csatlakozók az itt összegyűjtött információk segítségével. Új örökváltság Fodor József városvédő egyesületi elnök-j» t yíregyháza parasztiul társadalma a XIX. JL Y század elején önerőből rázta le a földe sári hatalmat — mondja Cservenyák László, Nyíregyháza örök- váltsága című munkájának befejező részében. Mi pedig, polgártársak, napjainkban máris készülhetünk az új örökváltságra. A város tanácsa létének utolsó periódusában, mint köztudott, eladta a külsőleg felújított fürdő épületét Kínál úrnak. Minden bizonynyal volt valamiféle megállapodás a hasznosítással kapcsolatosan is. Napjainkra úgy alakult, hogy alig néhány éve a Sóstó többi központi létesítményét a Krúdy Szállót, a Svájci lakot, a Víztornyot, alig negyedszáz millióért privatizálták, ugyancsak Kínál úrnak. Tehát eladták a Sóstó szívét, a város lakosságának megkérdezése, véleményének kikérése, hozzájárulása nélkül. Annak adták el, aki a legtöbbet kínál(t) érte. Nem bántom én sem az eladást, sem a privatizációt, de évek óta egy kútfúráson kívül a Sóstón semmi biztató nem történt. Pedig az épületek állítólagos értéke 150-160 millió, ez a jelenlegi állapotában használhatatlan, így nyílván értékevesztett. Köztudott, tárgyalások indultak a megoldás érdekében. A tárgyalások sorsa most majd azon múlik, mit is kínál Kínál, pontosabban ellenszolgáltatásként mit is kér. Közben a Sóstó állaga tovább romlik. Nemcsak az említett három-négy központi épület van bajban, de amint korábban írtam, romlik ott szinte minden, a kismozdonytól a kilátóig. Am Sóstónak ma is van szépsége, a viszonylagos tisztaság, a virágos, gondozott parkok, no és úgy együtt a tavasz hangulata. De a Krúdy teraszán már nem lehet elfogyasztani egy jóízű vacsorát... Annak idején, 1837-ben őseink jó pénzt fizettek ki az örökváltság során többek között Sóstóért is. Most közel a 160. évfordulóhoz új örökváltság előtt állunk. Gyűjthetjiik pénzünket és kinyithatjuk pénztárcánkat. Megint csak rendbe kell szedni a város szénáját, önerőnkből. A honorárium megnyirbálása, avagy így múlik a régi dicsőség... Ferter János rajza Földrabló időhúzás Balogh József M ost, hogy újból elkezdődött a második földalap árverezése, közel tucatnyi település lakóiban ismét felerősödhet a kétely: van-e értelme Magyarországon valamiről törvényt alkotni, ha két-három ember akaratán vagy makacsságán megbukhat az egész. Arra a tizenegy településre gondolok, amelyek határában négy termelőszövetkezet gazdálkodott, s ahol — hiába telt el négy év az első kárpótlási törvény megalkotásától — érintetlenül maradt a határ, nem jutottak jogos tulajdonukhoz az emberek. Szamossályi, Gyű gye, Penyige és Mátészalka termelőszövetkezetei, illetve az érintett településeken megválasztott földrendező bizottságok állították ki magukról a bizonyítványt, tették mindenki számára közérthetővé, hogy képtelenek kompromisszumra, sőt igazolták azt is: hiába hiszik és hirdetik magukról, hogy ők a falu javát akarják, makacsságukkal ők ártottak legtöbbet. Az utóbbi időben némiképp változott a helyzet. Szamossályiban elfogadták a földalapot, így ott és Hermánszegen, ha több éves késéssel is, de megtarthatták az első földalap árverezését. Biztatóak a jelek a gyiigyei Almáskertben is, ahol a hírek szerint már csak egy-két táblában kell egyeztetni, s itt is megtarthatják a licitet. Sajnos, Mátészalkán és Penyigén nem ilyen a helyzet, itt még hajlandóságot sem mutatnak a felek a megegyezésre, az egyezségre, így aztán változatlanul a szövetkezet használja a földet, pedig ott vannak az igényjogosultak, akik kárpótlási jeggyel rendelkeznek. Pedig egy kis jóakarattal akár ideiglenes megoldás is születhetett volna: míg nincs kijelölt földalap, a szövetkezet ideiglenes, ingyenes használatra átadhatta volna a földet. Ehelyett Penyigén bérleti díjat kérnek a kárpótlásra jogosulttól arra a termőföldre, amihez a szövetkezetnek semmi köze. Vajon nem kellene megfordítani a dolgot, s a jogos tulajdonosoknak kárpótlást kérni az elmaradt haszonért és az ellopott időért is? Billii k j •TrJ § í m KÁNTOR '«&■ ISKOLA- , MESTER ............................................................................................... H ChI i iR -if ifi Ä á$ i .91 §
