Kelet-Magyarország, 1995. május (52. évfolyam, 102-127. szám)

1995-05-27 / 124. szám

1995• május 27., SZOMBAT Napkelet • A KM hét végi melléklete Hegyivadász, poitás, drámakutató Kiderült... itt mucsaji dolog magyarnak lenni • Új szempontok Mondd, hogy lehet I. Pállal foglalkozni tette fel a költői kérdést Kedves Csaba, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola magyar-könyvtár szakos hallgatója egyik barátjának. Kapásból megkontrázták kér­dését: s mondd, hogy lehet a csíksomlyói misztériumdrámákat kutatni? — Ez hosszú történet. A reál gimnáziu­mot Csíkszeredában végeztem. Akkori ban úgy tűnt, építészmérnök leszek maj­dan egyszer. Indultam egy, Magyarorszá­gon a tudományos diákköri pályázatokkal megegyező versenyen. A verselemzésből és egy esszéjellegű gondolati tartalmú (nem irodalomtörténeti) dolgozatból álló mun­kámmal nyertem el a Korunk kúlöndíját. Jutalmul publikálhattam a folyóiratban majd az Utunkban. Ekkor ismerkedtem meg néhány neves íróval, szerkesztővel többek között Markó Bélával és Mózes Attilával. Közben sikeresen leérettségizett; majd miután szinte biztos volt, hogy nem veszik fel Kolozsvárra építészmérnöknek, más vá­lasztása nem lévén felült 1989. január 23- án a fél nyolcas sepsiszentgyörgyi vonatra és hegyivadász lett... Egészen más idők jártak 1990-ben, mint az azt megelőző években. Egy jó ideig nem is igazán találta helyét ebben a megválto­zott világban. A katonaság közben és utá­na is szinte folyamatosn jelentek meg írá­sai. Kántor Lajos úgy köszöntötte a Ko­runk szerkesztőségében: érezze magát mun­katársnak. Mindig megbeszélték, miről ír­jon. Akkoriban még versei is megjelentek. Manapság egyre ritkábban ír. Az Utunk évkönyvét 1989-ben szerették volna kiadni, abban az évben igazi nagy szám lett volna. Az Erdélyben élő fiatal költőket és írókat egy kiadványban kíván­ták bemutatni a szerkesztők. Ez akkor nem jelent meg. Egy esztendővel később már el­veszítette úttörő szerepét a kiadvány. Egészen véletlenül nyerte el a helyi ön- kormányzat kabinetfőnöki posztját, ami tulajdonképpen portási beosztást jelentett (ami a fizetést illette), majd az Alkotások Házában lett irodalmi és színházi szaki- rányító-helyettes. — Nagyon nagy lelkesedéssel fogtam ne­Kedves Csaba ki a munkának. Véletlenül hozzájutottam Harag György rendező könyvtárának né­hány kitűnő darabjához, s beleástam ma­gam a témába. A feladataim között szere­pelt, hogy bejárjam a környező falvakat és felkutassam és támogassam az amatőr szín­játszó csoportokat. Hogy keveredtél a tanárképző főis­kolára? — Tulajdonképpen esztétikát szerettem volna tanulni az Eötvösön, de nem jött össze. Egy ismerősöm hívta fel a figyel­memet arra: esetleg Nyíregyházán magyar­könyvtár szakon elkezdhetem tanulmánya­imat. Nem igazán tudtam, mi a különbség az egyetem és a főiskola között. Egészen másra számítottam. Egyrészt azt hittem, hogy Magyarországon nagyon jó dolog magyarnak lenni. Közben kiderült: ez nem egészen így van. Hogyis mondjam: itt mu­csaji dolog magyarnak lenni. Másrészt az erdélyihez hasonló aktív szellemi életet vár­tam. “I Hogyan akadtál rá a misztériumdrá­mákra? — János István tanár úr szemináriumi tematikájában szerepelt a csíksomlyói misz­tériumdráma. Bár egy kicsit ódzkodtam tő­le, végül úgy döntöttem, elvállalom. Any­Balázs Attila felvétele nyira megtetszett a dolog, mikor hazamen­tem folytattam a kutatást. Azóta már egé­szen beíeástam magam. Hogy a szemem ne romoljon, vettem a KGST-piacon egy drá­makiolvasó nagyítót, ami elméletileg elem­mel működik, gondolván arra, ha éjszaka akarok dolgozni. Másodévesen szerepelt az Országos Di­ákköri Konferencián Szombathelyen, ahol a régi magyar irodalmi szekcióban második lett. így került be a Magyar Tudományos Akadémia XVIII. századi drámakutató munkacsoportjába. Olyan országosan is­mert kutatókkal dolgozik együtt, mint Pin­tér Márta, Demeter Júlia. A több éve gyűj­tögetett eredményeiket szeretnék kiadni egy háromkötetes kiadványban. — Szeretnénk új szempontokat bevezetni az iskoladrámák vizsgálatában. Erre igen alkalmasak a csíksomlyói drámák, amelyek erős művészettörténeti, néprajzi, vallástör­téneti adalékokkal szolgálnak. Nem az adatok érdekelnek, amelyek kiolvashatók a szövegekből, hanem az egyszerű emberek gondolkodása. Harminchárom éves ko­romra — ha Isten is megsegít — szeretném elkészíteni Activ parascevica című monog­ráfiámat. Ez lenne az első irodalomtörté­neti munka, amit hegyivadász készített. A Kékségben lebegtek kézenfogva Szerelmüket pillanatok alatt tönkretette egy anyag, a kábítószer Jávor Andrea ' mssm swBk <■.<:■.> • .- v Egy lány elmesélte nekem élete három hó­napját. Ez idő alatt több mindent megélt, mint más három év alatt. Szerelmet, bol­dogságot, reményt, kiábrándultságot, csa­lódást, félelmet. Ez a lány okos és szép, mindig jókedvűnek és barátságosnak lát­tam. Es most szenved. Azért, mert szerel­mes. A fiú egy ismert rockzenész,^tehetsé­ges, fiatal, érzelemgazdag költő. O is sze­relmes, de neki a lányon kívül van még egy szerelme. A drog. Egészen fiatal volt, ami­kor elkezdte használni a szert, és az ördö­gi körből azóta sem tudott kilépni. Pedig megpróbálta. A lány elmondta, hogy kapcsolatuk ele­jén minden csodálatos volt. A fiú nem nyúlt a kábítószerhez, boldogok voltak együtt. Nem kellett semmi ahhoz, hogy re­püljenek, szabadok legyenek. Nem kellett semmi, csak ők ketten voltak fontosak, az, hogy együtt legyenek. Egymás kezét fog­va lebegtek a Kékségben. Eljegyzésről be­széltek, örök szerelemről, abban meg, hogy gyerekeik lesznek, nem is kételkedtek. De a régi szerető egyre hangosabban kopogta­tott a fiú szívén. És ő végül kinyitotta az ajtót. Egyre jobban és jobban kezdett is­mét elmerülni a drogok világában. Egyre többször, egyre veszélyesebb anya­gokkal dobta fel magát, hogy utána na­pokig ne tudjon semmit a külvilágról. A lányt eltaszította magától, nem akarta, hogy ilyennek lássa. Szégyellte magát, ami­ért nem tartotta meg a lánynak tett ígéretét, de a kábítószerről nem tudott lemondani. Szerelmüket, csodálatos jövőjüket egy pil­lanat alatt tönkretette egy anyag. Nem egy élő személy, csak egy anyag. Hé lány, fiú! Szurkolok nektek, sikerülni fog! Ne legyen több áldozat! Balázs Attila illusztrációja Csak?! Egy hatalmas úr. Aki felemel, majd a földre sújt, boldoggá tesz, aztán dep­resszióba kerget. A végén mindenképpen alulmarad az ember. Egyedül, reménytele­nül fog létezni. Pedig azt a felszabadult érzést másképpen is megtalálta volna. Ült mellette a lány, beszélt a boldog múltról, és reménykedett. Mert ő még mindig sze­reti a fiút, s nem is fogja magára hagyni. Túlságosan is boldoggá tette őt ahhoz, hogy harc nélkül feladja közös álmaikat. Ránéztem, hallgattam. Jim Morisson és Pamela Courson kozmikus szerelme ju­tott az eszembe. Mindkettőjük szervezetét a drog gyengítette le, és, bár boldog jövő várt volna rájuk, meghaltak. Először Jim, később Pamela. Mindenki így végzi? Ha egyszer elnyelt valakit az örvény, soha nem dobja ki ma­gából? De a mellettem ülő lány nem hite­gette magát. Az esze legalábbis így gon­dolta, de szívében biztosan nem fogadta el a szavakat, amit többször is elmondott: „meg fog halni!” Ezt nem minden alap nél­kül állította, hisz elmondta, hogy a fiú­nak sokszor vannak fájdalmai. Ilyenkor persze beveszi „A Gyógyszerét”, pedig ő is tudja, hogy épp ezt nem lenne szabad. Va­jon meghal, elnyeli a sötétség és a lány vég­képp elveszíti, vagy újjászületik, ki tudja? Miért csinálja ezt a fiú, miért szokott rá egyáltalán? Hiába kereste máshol újra és újra, a szépet csak abban a másik világban találta meg. Rengeteg miért, és válasz se­hol. A lány nem tehet mást, csak szeretheti. Ha kinyújtja a kezét és a fiú megfogja, akkor megmenekült. Csak el ne taszítsa magától! A lányra nagy feladat vár. Meg kell tisztítani egy lelket, aki szereti őt, de nem elég erős, hogy gonosz szeretőjét vég­leg elűzze magától. Talán most is a lánnyal van egy víziójában, megöleli és halkan énekli a dalt, amit minden koncertjén a lánynak küldött. Lány, siess, mentsd meg a szerelmedet! Mi is mentsük meg egymást, mindenkit, aki bajban van. Jöhetnek tragédiák, amik derékba törhetnek életeket, de ne vegye el senki magától az esélyt, hogy boldog le­gyen. Kár, hogy ez nem csak egy kitalált történet. Nagyon is valóságos...és nem ez az egyetlen eset. Amíg nem érint minket közvetlenül, amíg nem tapasztaljuk kör­nyezetünkben, nem sokat törődünk vele. Közben esik az eső, lecsorög az arcukon, nem látszik, hogy sírnak. RITMUS Slágerlista Az eladott lemezek, kazetták és CD-k alapján állította össze az aláb­bi sikerlistát a Magyar Hanglemezki­adók Szövetsége. 1. Horváth Charlie: Mindenki valakié 2. Rednex: Sex & Violins 3. L’art Pour Laár: Vastyúk is talál szeget 4. Horváth Charlie: Charlie 5. Patika: A TV-sorozat zenéje 6. Oroszlánkirály: Filmzene ma­gyarul 7. Bonanza Banzai: Búcsú (kon­cert) 8. Republic: Disco 9. Cipő és a lány: Amsterdam 10. Alvajárók: De KONCERT Testi Egyenleg A Testi Egyenleg együttes Stúdiófelvétel Pócsl István A közelmúltban a Marlboro in rock tehetségkutató verseny keretében lé­pett fel Nyíregyházán az Open Doors zenei klubban a Testi Egyenleg. Az együttes pályafutása úgy kezdődött, hogy valaminek vége lett. Nevezete­sen egy FTC-BVSC meccsnek a Nép­stadionban. Miután a nagyérdemű ezerfelé indult a pesti éjszakába, ket­ten letelepedtek a Stadion söröző egyik asztalához. Nemsokára arra a következtetésre jutottak, itt az ideje megint zenekart alakítani. A két fi­atal, Pruckner Attila (gitár) és Friedrich Iván (billentyűs hangszer, ének) megegyeztek tehát abban, élet­re hívják a zenekart, amelynek a nevét akkor még sűrű homály fedte. Ha­marosan csatlakozott hozzájuk Bán- di Dénes (ritmusgitár), s elkészültek az első számok. Lett egy dobosuk is Fodor József személyében, s kifejezet­ten saját számokból összeállt a mű­sor. Aztán beszállt az együttesbe még Kiss Viktor (basszusgitár), s teljes a létszám 1994 januárjában. A zenekar „amatőr” a szónak ab­ban az értelmében, hogy a zenélés mellett mindenkinek van polgári fog­lalkozása, ennek ellenére a csapat ze­neileg nagyon képzett. A kemény funkys alapoktól a dzsesszrockon át a bluesig sok minden megtalálható ze­néjükben, s ez a keveredés egy sajá­tos hangzást ad. Nem szóltunk még az együttes ne­vének eredetéről. Hogy miért éppen Testi Egyenleg? Mert ez mindenkinek tetszett a környezetükben; akiknek pedig nem, azok nem is tudtak job­bat. GONDOLKODÓ Gyufaszálak XI + III * XII Egy pálcika elmozdításával igazzá tu­dod tenni az egyenlőséget. Páll Csilla

Next

/
Oldalképek
Tartalom