Kelet-Magyarország, 1995. május (52. évfolyam, 102-127. szám)

1995-05-27 / 124. szám

1995■ MÁJUS 27., SZOMBAT jjSa9SSSSSSiiSSSSSii8üSüBiiSi8»ifi!iSüBSS8888888S8888S88888^iüiftfifiüiS888888iSi8S8S88S88S888S8S8S8S Színészeink szünidőié Oda szeretnék elvonulni, ahol csönd és béke van Pregitzer Fruzsina Balázs Attila felvétele venes évek elején Indiában volt, amikor az első magyar filmdelegáció három tagjá­nak egyikeként utazhattam erre a csodá­latos, távoli földrészre. Az idén Svájcba sze­retnék eljutni: ha úgy alakul, Badenbe me­gyek rokonlátogatásra. Hévizén töltünk a feleségemmel három hetet. Nagyon kedve­lem a klímáját, és különösen jó hatású szá­momra a tó gyógyvize. Itt tudok a legjob­ban pihenni, regenerálódni, és felkészülni a következő színházi szezonra, ami rögtön a Hipolyt bemutatójával kezdődik. — Mindent, csak utazni ne kelljen nyáron — kezdi a beszélgetést Pregitzer Fruzsina, aki mostanában havonta több­ször is keresztbe-kasba utazta az orszá­got. A nyíregyházi állandó „munkahely” mellett egy hálás vendégszereplés-sorozat próbái miatt Győrben, máskor pedig a Szomszédok forgatása idején a televí­zióban, Budapesten tartózkodik. Mint me­séli: július közepén lesz egy hosszabb forga­Balázs Attila felvétele tás, amikor a Szomszédok epizódjait szep­tember közepéig felveszik. Csak ezután jö­het a pihenés, nyaralás. — A nyár hátralévő részében valami fél­reeső helyre szeretnék elvonulni, ahol csönd és béke van, ahol kötögethetek, ol­vasgathatok, zenét hallgatok. Tíz bemutató, közel háromszáz előadás, 26 tájelőadás, sok-sok próba, izgalom. Volt olyan nap, amikor öt előadás is volt a nyíregyházi Móricz Zsigmond Szín­házban. Bizony, ráfér a pihenés a színé­szekre, ami hamarosan el is következik, hi­szen véget ér az idei évad, és megkezdődik a nyári szünet. Néhány színészt arról kérdeztünk meg, hol pihennek, hová utaz­nak nyáron, hogyan töltik a szabadságu­kat, vállalnak-e valamilyen feladatot. Varjú Olga Csutkái Csaba felvétele Jó évet tudhat maga mögött Varjú Ol­ga. Sok jó szerepet mondhat magáénak, legutóbb például a Jó estét nyár, jó estét szerelem női főszerepét játszotta nagy si­kerrel. De fontos szerepe volt a mosta­nában bemutatott Érettségi című darabban is, így az utóbbi két hónapban szinte min­den este színpadon volt. — Emellett sokat utaztam is, és külö­nösen sokat utazott a kislányom, aki gyak­ran úton volt Nyíregyháza, Budapest és Kaposvár között, ahoí az apja van. Most számára, számunkra az állandóság a fon­tos, az, hogy lehetőleg egy helyen marad­junk. Erre remek alkalom nyílik a nagyma­mánál, aki a Börzsöny mellett lakik egy kis falucskában. Nagyon, nagyon jó lesz így az együttlét, a Börzsöny nagyon szép. So­kat fogunk majd kirándulni. Bede-Fazekas Szabolcs számára az idei év nem hozott annyi jó szerepet, mint a korábbi. Néhány emlékezetes alakítása azonban így is szép sikert jelentett. O mun­kával kezdi a nyarat. — Az már biztos, hogy júniusban dolgo­zom. Kaptam egy szerepet a gyulai várszín­ház egyik darabjában. A Színház a cethal hátán című színműről van szó, amelynek a bemutatója július elején lesz. Nagyon örülök ennek, hiszen Gyula szép hely, és lesz alkalom a pihenésre, kikapcsolódásra is. Tavaly a horvát tengerparton nyaral­tam, most nem készülök külföldre. Össze­jön viszont a család Zebegényben, ami Bede-Fazekas Szabolcs Elek Emil felvétele nagy öröm számomra. Itt pihen majd édes­apám, aki a győri színház operaénekese, de nagyon remélem, hogy a nővéremék is ott töltenek majd egy kis időt. Ez azért is örvendetes lenne számomra, mert a nővé­remnek, aki szintén színész, nem olyan ré­gen kislánya született, akivel most majd összebarátkozhatok. Egyébként a testvérem férje Kalmár Péter is szakmabeli, aki szin­tén nem ismeretlen Nyíregyházán, hiszen több darabot is rende­zett már a Móricz Zsigmond Színházban. Azért remélem: nyá­ron kevés szó lesz a színházról. Kijutott az előkelő­ségből az idei évadban Bárány Frigyesnek, aki a színpadon a leg­rangosabb szerepeket kapta. Volt gróf a Vö­rös potsakocsi című Krúdy darabban, az­tán bankigazgató a Bárány Frigyes Kasszasikerben, mos­tanában pedig a Hypolitban a főkomor­nyik, az emlékezetes Csortos szerepet pró­bálgatja. Igaz, ennek a bemutatója majd csak ősszel lesz, de a próbák már javában folynak. — A nyári utazás számomra mindig nagy élmény. A legemlékezetesebb utam a het­Bodnár István gyón elrontottam, mert a cipőmet újra kel­lett fűzni, a trikómat kifordítani, és a reg­geli teát a földön össze kellett maszatol- nom a felmosóronggyal, aminek az lett a vége, hogy Anyu sziszegve mondta, hogy miattam fogjuk lekésni a vonatot. Nekem a vonat, amit elértünk, nagyon tetszett. Nem kellett vigyáznom arra, hogy hová lépek, meg hogy hová üljek. Én vá­laszthattam ki a helyet, ahová leültünk. Öt órakor indultunk. Apu megjegyezte, hogy négy órát kell utaznunk. Ez sok idő, és vegyük elő az olvasnivalókat. Amíg ők olvastak, én elkezdtem fölfe­dezni a vonatot. Szentesnél jártunk, amikor eszembe ju­tott, hogy reggelizzünk. Anyu azt mond­ta, hogy várjunk még, mert sokáig tart az út. Nem tudom, hogy mi az a Szentes, de igazán éhes lettem. Kínomban eszembe ju­tott, hogy pisilni kell. Szerintem ez még nem igazán rosszaság, de mind a ketten fölfortyantak. „Maradj már csöndben!”, „Maradj már nyugton!”, „Várj egy kicsit, itt ez az újság, nézegesd!”. Megérkeztünk Szentesre. Úgy ugráltam a vonatablakban, mint egy kerge kecske. Ekkorra már tényleg pisilnem kellett és egyre szutykosabb lettem, habár a szutyok nagyját Anyura és Apura kentem. Közben megharagudtam a távolságra, mert mindig arra hivatkoztak. Honnan tudhatnám, hogy milyen messze van az a vidámnak mondott park és a zsiráffal teli állatkert. Szolnokon sokáig vártunk. Elkezdünk végre enni. Anyu először apu­nak, majd nekem kent egy-egy kenyeret. Rögtön fölfaltuk. Ceglédnél még megállt a vonat. Anyuék azt mondták, hogy fél óra múlva Budapes­ten leszünk. Mondták ők, akik csak olvas­tak, zörgették azokat a nyomorult papí­rokat, és nem szóltak hozzám. Kivéve, amikor már tényleg pisilnem kellett. Már nagyon fájtam, és megkérdeztem, hogy hol a vécé. Anyu nagyon el volt foglalva, mert még írt is az olvasás közben, de Apu meg­sajnált, és letette a zörgő papírját és kivitt. Mindjárt beérkezünk Budapestre. Tu­dom, hogy nekem nagyon jónak kell lennem, ezért csöndben vagyunk és azt te­szem, amit Apu és Anyu mond. Ők igazán aranyosak meg imádni valók, de érzem, hogy már most elfáradtak miat­tam. Hát mit fogunk mi kezdeni így hármas­ban, egész nap? MÚZSA André András: Újszülött Akárha fényes bűn sikoltó görcse volna, szétrobban a dühtől, őrjöngve világot átkoz — mégis, kezét ökölbe zárja, mi ottvan, nem ereszti, a fényt s életet szorítaná örökre magához. Szőke Kálmán: Gyermekláncfű Ha nem esik jól a: őszibaracklé, visszaváltjuk az üveget, A szarvasbogárnak akkora gyufásdoboz kellene, amiben az ég is elfér. Ha lerajzolom a teheneket, sokkal szebbek, csak nem legelnek, mert várják a rétet. Magyarországon senkinek sem szabad magasabbra mászni a Kékes-tetőnél? Nagy Sándorné illusztrációi

Next

/
Oldalképek
Tartalom