Kelet-Magyarország, 1995. május (52. évfolyam, 102-127. szám)
1995-05-27 / 124. szám
1995. május 27., szombat Kelet-Magyarország 3 HÁTTÉR Piacnyitás új reményekkel Pál László miniszter, a Kelet-Nyugat Expo fővédnöke válaszol lapunknak Pál László ipari és kereskedelmi miniszter KM-archív felvétel Csomagok Kopka János Nyíregyháza — Kedden ötödször nyitja meg kapuit Nyíregyháza, s a régió igazi nagyrendezvénye, a Kelet- Nyugat Nemzetközi Kiállítás és Vásár. Az esemény minden eddigit felülmúló érdeklődés mellett zajlik. Rekordot dönt a kiállítók száma, több száz hazai és külföldi üzletember jelezte érkezését. A térségünk iránti érdeklődésnek az is jele, hogy immár nemcsak az ukrán, az orosz, illetve a román, hanem a bajor, az osztrák, sőt az angol üzleti körök is képviseltetik magukat Nyíregyházán. A Kelet-Nyugat Expo valóban Kelet és Nyugat fontos találkozási pontja. Erről, s néhány egyéb, megyénket különösen érdeklő, jövőnket befolyásoló kérdésről kértünk interjút Pál László ipari és kereskedelmi minisztertől, az idei nyíregyházi vásár fővédnökétől, aki készséggel válaszolt a Kelet-Magyar- ország kérdéseire. Kedvező hatás O Miniszter urat milyen meggondolás vezette, amikor elvállalta a „Kelet-Nyugat" fővédnökségét? — Mert meggyőződésem, hogy az ilyen vásárok, mint a most ötödik alkalommal sorra kerülő nyíregyházi Kelet- Nyugat, fontos eseményei gazdasági életünknek. Az abba belefektetett fáradozás nem csak a régió vállalkozásai, az egymással szomszédos határ menti területek számára teremtenek jó kapcsolatépítési lehetőséget. Kedvező hatásuk az egész országra, s nem túlzók nemzetközi együttműködésünk alakulására is jótékony hatással bír. Offenzív munka O Önök a kormányfő vezette küldöttséggel nemrég jártak Oroszországban, Kazahsztán - ban, s a napokban Ukrajnában. Ebből is érzékeljük, hogy gazdaságdiplomáciai lépéseik fontos része a keleti térséggel folytatandó együttműködés. Milyen kézzelfogható eredménnyel jár mindez Magyar- ország és annak Ukrajnával— egyáltalán a Kelettel — határos térsége számára? — Erőfeszítésünk eddigi eredményeit nehéz lenne számokban kifejezni. Már csak azért is, mert napjainkban — a piacgazdasági feltételrendszer keretei között — az államnak speciális szerepe van a nemzetközi kapcsolatok alakításában. Manapság a kormányzat talán legfontosabb leckéje a megfelelő feltételek kialakítása az ország fejlődéséhez. E tekintetben tartjuk döntő fontosságúnak a szomszédállamokkal kialakult kapcsolatok ápolását, fokozatos javítását. A Szovjetunió utódállamaival folytatott gazdaságdiplomáciánk elsődleges célja, hogy a vártnál és a prognosztizáltnál nagyobb piacvesztés — aminek Szabolcs-Szatmár-Bereg megye is szenvedő alanya — negatív hatásait csökkentsük. Meg kell vetni a lábunkat ezekben az országokban — ellenkező esetben kiszorít minket a rendkívül agresszív konkurencia —, s egy új bázison továbblépve növelhetjük gazdasági jelenlétünket. Mindezt az ország, s annak keleti megyéi pozitív hatásként élik majd meg. O Néhány, a jövőt meghatározó folyamatot mégis érdemes lenne nevén nevezni... — Úgy gondolom, hogy offenzív munkánk eredményeként fontos szerepet játszanak a volt szocialista országok továbbra is külgazdasági kapcsolatainkban. Például: Oroszország ma harmadik legnagyobb kereskedelmi partnerünk évi két és fél milliárd, majd a Cseh Köztársaság következik 545, Lengyelország 415, Ukrajna pedig négyszáz- millió dolláros forgalommal. Ez azonban a célt, a lehetőségeket is jelzi: nem elégedhetünk meg ennyivel! Utunk irányát mutatja, hogy kialakulóban vannak az ágazati kapcsolatok bázisát jelentő együttműködési szervezetek. A vállalkozások széles körének bevonásával kutatjuk az ipari kooperáció új és új területeit. Gyakorlatilag befejeztük a kereskedelmi kapcsolatokat szabályozó, a további munka alapját jelentő egyezmények aláírását az újonnan alakult államokkal. Megkötöttük pl. a kettős adóztatást elkerülő, a beruházásvédelmi, a szállítmányozási megállapodásokat. Ezek után a vállalkozók jogilag megalapozott, a nemzetközi kereskedelemben megszokott feltételek közepette dolgozhatnak. És hogy ez nem kevés, azt éppen Önöknél tudják sokan... A záhonyi körzet H Szabolcsban manapság mind sűrűbben emlegetik a fejlesztési programot, amelynek nyomán elindulhatunk egy jobb helyzet felé. Mennyiben kapcsolódik ez a kormány a keleti gazdaság diplomáciájához? — Sokban! Egy, az UNIDO által készített, Szabolcs-Szatmár-Bereg részére összegzett regionális iparfejlesztési program hangsúlyozza, hogy stratégiai elem a záhonyi körzet fejlesztése, a meglévő ipari területek felfrissítése. Természetesen az önkormányzatok és a megyei szervezetek együttműködésére építve. Hasonló lehetőség rejlik az idegenforgalom fellendítésében. Jelentős szerep hárul a kereskedelmi és iparkamarákra és a megye bankrendszerére is. Igen lényeges a megye üzleti lehetőségeinek feltárása, megismertetése itthon és külföldön. Többek között — és nem utolsósorban — az ilyen expók rendezésével, mint a Kelet-Nyugat. És nagyon sokat jelent az önök területe számára a közlekedési infrastruktúra kiépítése, az utazó üzletemberek megfelelő kiszolgálása. Mert ennek hiányában sokak kedve elmegy az üzlettől! Akadályok OBizony, az akadályok... még mindig bőséges a hatékony kapcsolatokat nehezítő tényező! — Ezek között talán a legfontosabb, hogy gazdaságaink egyformán átmeneti állapotban vannak, a piacgazdaság feltételei nem mindenütt alakultak ki. Alakulóban és változóban van a gazdasági élet résztvevőinek köre is. Az új vállalkozók zöme még nem rendelkezik kellő tapasztalattal, a felkínált áru sem felel meg mindig a piaci igényeknek. A finanszírozás is gondokat okoz. A volt Szovjetunió területén létrejött államokban jelentősen visszaestek a központi beszerzések. Olyan meghatározó exporttételeink, mint az autóbuszok, a gyógyszerek, a konzervek mennyiségileg visszaestek. Tudomásul kell vennünk, hogy átalakultak a piaci feltételek és ennek megfelelően szükséges marketing munkánkat végezni. Jelentősen rontja versenyhelyzetünket az is, hogy a FAK-országok belső jogi helyzete, számos bizonytalan- sági tényezője a magyar exportőröket arra készteti, hogy az azonnali fizetést helyezzék előtérbe. Cl Nem illúzió e helyzetben szebb napokról, évekről beszélni? — Sok minden szól a pozitívumok mellett is. így az évtizedek óta kialakított gazdasági és emberi kapcsolatok, a termékek kölcsönös ismertsége, a természetes partnerség. A problémák nagy része ezek által és természetesen az újonnan kifejlesztett és egymásnak felkínált termékek bemutatásával áthidalható. E bővülő piaciismeret egyik fontos színtere éppen a Kelet-Nyugat Expo is. Versenyhelyzet O Tervez-e a kormány olyan lépéseket, amelyek korszerű és kívánatos állapotokat teremtenek a jelenlegi áldatlan helyzet helyett? Például Záhony és Csap között, ahol véget nem érő ideig állnak az áruk a kamionokkal? — Kijevi, közelmúltbeli látogatásunkkor éppen e területen történt jelentős előrelépés. Külön bizottság készíti elő a határon kialakult helyzet megváltoztatását, egyben a határ menti körzetek együttműködésének jelentős fejlesztését. Alkalmassá akarjuk tenni a közlekedésre a régi záhonyi hidat, újat is akarunk építeni. Záhonyt és körzetét, valamint a szomszédos ukrajnai körzetet vámszabad területté kívánjuk tenni. Bízom abban, hogy e kiemelt fejlesztési program megvalósul, ami által új alapokra helyezhető a záhonyi körzet egész tevékenysége, kapcsolatrendszere. Záhony és Csap nagyon kedvező földrajzi helyzetét figyelembe véve versenyképességünk igen kedvezően növekedhet. Addig is kiemelném: problémáink egy részét a jelenlegi működési feltételek korszerűtlensége okozza. Amin könnyebben, de mindenképpen kevesebb anyagi árán lehet és kell is változtatnunk. Erre pedig nem szabad sajnálnunk az energiát — kormányzatnak, megyének, vállalkozóknak együttesen. Ebben segít az önök vására is, általa is közelebb jutunk a megoldáshoz. Mattié Csaba A neves közgazdász szakember 1997-re tervezi a gazdasági növekedést és az ezredforduló végére a stabilizáció befejezését. A dátumok egyre tolódnak, és még ilyen tág határokon belül is igen nagy a bizonytalanság, ugyanis az évről évre készülő elemzésekben és a hozzájuk kapcsolódó irányelvekben nagyon sok a feltételes mód. Közben úgy érezzük magunkat, mint egy jó tanuló kollégista, aki majdnem minden héten kap otthonról egy csomagot. Csak annyi a változás, hogy a külső csomagolás szinte minden esetben más, a benne lévő „ajándékok” tartalom- jegyzéknek első sorában viszont mindig ugyanaz a szó szerepel: megszorítások. A magyarázat sem marad el mellette, hiszen a gazdasági nadrágszíjhúzásnál az export ösztönzésével, az import visszaszorításával, a vámpótlék bevezetésével úgymond a honi vállalkozók helyzetbe hozása a cél. A lakosság számára csak egyfajta alternatívát ismer a csomag, amely azt irányozza elő, hogy nemcsak idén, hanem jövőre is jelentősen csökkenjen a fogyasztás. A csomagban a megszorítások másik elemét a költségvetési kiadások drasztikus csökkentése adja, amelyben még akár minisztériumi létszámleépítések is szerepelnek. Felső csomagszinten nagyszerűen deklarálják a stabilizációra, a gazdasági növekedésre való törekvést, de a mindennapok gazdasági mechanizmusában mindez nem ugyanígy működik. Az újabb és újabb megszorító csomagok szerintem sokkal inkább egyfajta dachangulatot alakítanak ki a gazdaság szereplői között, egyre többet hallani az azért sem fizetek adót kijelentést. Ehhez még az a magyaros leleményesség is párosul, amely valamennyi csomaghoz próbál hozzá- pászítani egy kiskaput, ami enged valamennyit a megszorításból. Mindez azt is eredményezi, hogy megbecsülhetetlen a feketegazdaságban eltitkolt jövedelem, ami tagadhatatlanul valameny- nyi nyugati országban jelen van, csak nem ilyen mértékben. Vásári forgatag KM-archív felvétel Gyermeknapi torta Ferter János karikatúrája Eltartottak Dankó Mihály * 176 M agyarországon öt évvel ezelőtt 100 dolgozóra 89 eltartott jutott, ma pedig már 176 — hangzott el nemrégiben egy fórumon. Elképesztő a szám, ha belegondolunk, szinte minden aktív keresőre majdnem két eltartottal számolhatunk. Bár a statisztikák nem emelik ki külön, de tudjuk, szűkebb hazánkban, Szabolcsban még magasabb ez a szám. Az okok között elsősorban a munkahelyek csökkenése, a magyar lakosság egészségügyi, szociális helyzetének romlása szerepel. Különösen a vidéki lakosságot sújtotta — az egykor elszívó hatású — nagy- vállalatok megszűnése, vagy a termelőszövetkezetek felbomlása. Hisz a falvak nagy részében ez az utóbbi jelentette az egyetlen munkahelyet. Nemcsak az apa vagy az anya vált munkanélkülivé, hanem az egész család elvesztette a biztos megélhetést. Megyénk települései között jócskán akad olyan, ahol száz, sőt tíz alatti a személyi jövedelemadót fizetők száma. Rossz ez az egyénnek, de rossz a falunak is. Egyszer kevesebb jut a nagykalapból (ugyanis a településen élők befizetett személyi jövedelemadójának egy bizonyos százalékát visszaosztja az állam), másodszor, akinek már semmiféle jövedelme nincs, az a helyi önkormányzathoz fordul segélyért, támogatásért, ezért a költségvetés nagy részét erre kell fordítani. Félő tehát — a számokat látva —, egyszer összeomlik az egész rendszer, mert kevés lesz már az a dolgozók által létrehozott össztermék, mely saját magát és a felduzzasztott inproduktiv réteget eltarthatná. Mi lenne a megoldás? Némileg biztató, hogy az idén már várhatóan megáll a munkahelyek számának csökkenése. (Ez is a fórumon hangzott el!) A gazdasági fellendülés hatására nő a foglalkoztatottak száma. Persze, mindez egy picit feltételes módban érthető, és csak reménykedhetünk a jövőben. Nézőpont Kommentár
