Kelet-Magyarország, 1995. május (52. évfolyam, 102-127. szám)

1995-05-04 / 104. szám

1995. május 4., csütörtök HÁTTÉR A Start sorsa is bizonytalan A leépítés ma még csak terv • Betartják a törvényt • Az állami akarat dönt A bördiszmüüzemben Harasztosi Pál archív felvétele Ajtón kívül Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — Azon­nali kérdések a Start ügyé­ben címmel emelt szót az or­szággyűlésben nemrég Ivá­nyi Tamás SZDSZ-es parla­menti képviselő, aki arra volt kiváncsi, mi lesz a Sza- bolcs-Szatmár-Bereg me­gyében működő Start Reha­bilitációs Vállalat sorsa, mi­ért készülnek 500 embert utcára tenni, s vajon megfe­lelő módon gazdálkodott-e a vállalat azzal a nem kevés pénzzel, melynek jelentős ré­szét éppen a megválto­zott munkaképességűeknek nyújtandó állami támogatá­sok adták. A parlamenti kér­dés s az arra adott népjóléti miniszteri felelet a Kelet- Magyarországban is megje­lent. Balogh Zoltán, a Start vezér- igazgatója azzal keresett meg bennünket, szeretne válaszolni Iványi Tamásnak, s egyben pontosítani az általa elmon­dottakat. Örömmel adtunk he­lyet kérésének, s további in­formációkat is kértünk tőle a Start ügyében. Árnyékvetödés — Elsősorban szeretném meg­köszönni a képviselő úrnak a figyelmességet, hogy számos elfoglaltsága mellett a fogya­tékos és megváltozott mun­kaképességű állampolgárok ügyében a legmagasabb szin­ten emelt szót. A figyelemfel­keltésnek köszönhetően azóta államtitkárok hívtak fel azért, hogy megtudják a pontos hely­zetet. felajánlják segítségüket. Rögtön ezután hozzá kell ten­nem, a képviselő úr „árnyékra vetődött”, mert az általa is em­legetett 500 ember ma is a vál­lalat dolgozója, elbocsátásuk nem tény, csak tervezet. □ Ha csak elképzelésekről van szó, mi indokolja az elbo­csátások hírét? — Elöljáróban le kell szö­geznem, a kormány a nehéz gazdasági helyzetre hivatkoz­va a megváltozott munkaké­pességűeknek nyújtott támo­gatások ügyében már többször változtatott, mondanom sem kell, többnyire ellenünkre. Ed­dig kétszer nyúltak hozzá a tá­mogatáshoz, s az mindig elvo­nást jelentett. Idén ezeket még A tv-reklám erőtelje­sebben és mindenki által érthetően han­goztatja, hogy Nyitnikék, éb­red a tavasz, mint többségünk által annyira várt kedves ma­darunk. Szegény költő, ha megérhette volna, hogy egy egész ország megismeri cso­dálatos versét vagy legalább­is annak ötletadó refrénjét. Többségében csak lessük a reklámot, mert éppen nincs annyi felesleges, de még ele­gendő pénzünk sem, hogy e szépen beharangozott kamat­tal gyarapíthassuk. Marad az illúzió és a való­ság, hogy a tavasz eljön így vagy úgy. Szépen gömbölyö- dő rügyekkel, pelyhes töré­keny szirmú virágkelyhekkel, s valami olyan ragyogással tölt el bennünket, hogy egy pillanatra elfeledkezünk ba­jainkról. Volna is miről meg­feledkeznünk? Ha nem emlé­keztetnének rá. Mint ahogy Arkagyin Rajkin mondotta egykoron. Minden az anye- gin múlik. Napjainkra egyre inkább igaz, amikor az anya­ki tudtuk védeni, a tervezett következőt azonban már kép­telenek leszünk. Mindezekből következik, hogy 1995-ben vállalatunk támogatása önma­gához viszonyítottan is 20 szá­zalékkal csökkent, és hiába minden érvünk és kezdemé­nyezésünk, a tervezett jogsza­bály nem kívánja elismerni a vidéki üzemek működtetésé­vel járó többletköltségeket. Legnagyobb gond, hogy míg az eddigi támogatás — mely nem normatív rendszer szerint működött — ellensúlyozta a pluszkiadásokat, a működés­sel kapcsolatos többletkölt­ségeket, addig a mostani nem ezt teszi, így a szállítás, az irá­nyítás, a kommunikáció díjait lassan képtelenség fedezni, s egyáltalán nem vigasztal, hogy ilyen gondokkal nem­csak mi, hanem a Piremon, vagy más budapesti vállalatok is küszködnek. Létszámbővítés □ Mi a teendő ebben a hely­zetben? — Vállalatunk vezetése ter­mészetesen az alapcélt to­vábbra is szem előtt tartja. Az Iványi Tamás úr által képviselt térségben csak a mátyusi és a tiszakerecsenyi üzemek meg­gy javak megszerzésének kor­látái egyszerre omlottak le és egyszerre nőttek meg. Va­lamit el kellene adni, valaki­nek meggyőzni arról, hogy csak ez a jó. A győzködések időszakát éljük, amikor tu­datunkat bombázzák minden­féle termékkel a nap minden szakában, felhasználva a hír­közlés valamennyi lehetséges módját. Lassanként kivész az emberből a közelmúlt szem­lélete: „Megveszem a gye­reknek, ha már nekem úgy­sem adatott meg." Egy dara­big meg is vettük, főként a hazait, mert nem volt más. Most a külföldit, mert zöm­mel az van és néha olcsóbb. Pontosabban, egyesek meg­veszik. mások meg szemlélik és csóválják a fejüket, mert nem tudják megvenni sem ezt, sem pedig azt, bármeny­nyire megérdemelné az ő gyerekük is. Bármennyire meggyőző­nek tűnnek ezek a reklámok, szüntetését tervezi, mégpedig oly módon, hogy a megszűnő üzemek termelőberendezései a vásárosnaményi és a jándi üzemekbe kerülnek, ahol to­vábbi dolgozók felvételét is tervezzük. Növeljük az ököri- tófülpösi rehabilitációs cent­rum befogadóképességét, an­nak érdekében, hogy a súlyos mozgáskorlátozottak ott elhe­lyezést és munkalehetőséget kapjanak. A várható átszerve­zéssel egyidejűleg tehát több üzemünkben is létszámfelvé­telre kerül sor, nemrég például közel 60 szakképzett varrónő felvételéről döntöttünk. A megszüntetésekre, felszámo­lásokra azért is kerül sor, mert szeretnénk csökkenteni a pluszkiadásokat, koncentrálni az erőket. Arról tehát szó sincs, hogy termelőeszközöket felszámoljunk, netán meg­szüntessünk. Az azonban le­hetséges tény, hogy hat kisebb üzem fejezi be a munkát, illet­ve olvad bele a közelében lévő hat nagyobbá. □ A képviselő a kormány ál­tal nyújtott támogatásokról, a pénzek sorsáról is beszélt... — Az olyan vállalatok, mint a mienk is, állami akaratot tes­tesítenek meg: a fogyatékosok foglalkoztatását vállalják fel. újsághirdetések, plakátok, sokszor kiábrándítóak. Kik­nek is tervezik? Én legszíve­sebben kikapcsolnám a t\’-t, hogy energiát takarítsak meg, mert az is drága lett, de a gyerek. Az ő lelki világukra akarnak hatni, mert arról környékezhető meg legin­kább az ember, ott húzódik az engedékenység bűvös Ru- bikonja. Hitet és bizalmat. Nekem ezt hozza a tavasz. Hitet ab­ban, hogy jobb is lesz. És ez megvan bennünk, mert ezer­egyszáz évet kihúztunk itt. Van tehát jövőképünk, ellen­tétben azokkal, akik gondja­iktól terhesen legyintenek, s mindig a mának élnek. De a bizalom mindig ingatag volt, a valakihez való tartozás, sokszor egyesek által gerjesz­tett, alternatíva nélküli oda­adás. Pedig mindennek van alternatívája, és nem lehet valami csak jó vagy rossz. Mint ahogy nem vagyok arról Ezt az állami akaratot a min­denkori kormányzat anyagilag is támogatta, a minimálbér négyszeresét adta a megválto­zott munkaképességűek fog­lalkoztatására. Ezt a pénzt kaptuk mi is, s ennek a pénz­nek a csökkentését tervezi a Pénzügyminisztérium. Szeret­ném hangsúlyozni, hogy a tá­mogatások összegét minden szervezetnél évenként döntöt­ték el, felhasználásukat pedig folyamatosan ellenőrizte az APEH és más pénzintézetek. A mi vállalatunknál jelenleg éppen a könyvszakértők vizs­gálják a vállalati gazdálkodást. A törvénytervezet azt az ösz- szeget akarja elvonni, ami épp á nálunk dolgozó emberek különleges helyzetét, az ebből fakadó pluszkiadásokat igye­kezett mindeddig ellensúlyoz­ni. Nevek nélkül □ A Start átszervezésének ter­ve elkészült, s benne 500 em­ber elbocsátásáról esik szó. Hányán vannak közöttük azok, akik megváltozott munkaké­pességűek? — Erre a kérdésre ma még nem tudok válaszolni, mert az esetleges elbocsátandók nin­csenek nevesítve. Ismételten hangsúlyozom, nem befejezett leépítésről, csak tervezetről van szó, mely akkor lép életbe, akkor válik ténnyé, ha a kor­mány ismét húz a nadrágszí­jon. A foglalkoztatási törvény 90 napos bejelentési kötele­zettséget ír elő leépítések ese­tén, melybe sajnos ezúttal a legsúlyosabb fogyatékosok is belekerülhetnek. Maga az in­tézkedéssorozat nem érint munkahelyteremtő támogatás­ból létesített munkahelyeket, amilyenekből közel 500 talál­ható a Startnál. Az érdekvé­delmi szervezetek máris meg­alakultak, ha a létszámleépítés szükségessé válik, az a törvé­nyes keretek között, a törvény koreográfiája szerint zajlik majd. Az állami akaratot to­vábbra is figyelembe kell ven­nünk, nevezetesen azt, hogy a dolgozói állomány többségé­nek megváltozott munkaké­pességűnek kell lennie. Bízom abban, hogy mindezekre nem kerül sor, s a ma közel kétezer főt foglalkoztató vállalat to­vábbra is változatlan létszám­mal, eredményesen munkál­kodhat. sem meggyőződve, hogy a szinkronizált, szinte begyűrű­ző nyugati reklám, s a mö­götte lévő áru csak jó. Mint ahogy nem lehet csak egyet­len út sem. Erre sokszor rá­fáztunk már történelmünk so­rán. Az utak sokfelé ágaznak, még a mesebeli is hármas út. Csupán azt kellene eldönteni, hogy melyik a jó, melyik nem zsákutca, és melyiknek a vé­gén nem kell megküzdeni is­mert, vagy ismeretlen mese­beli szörnnyel az ellenséggel. Mondjuk az inflációval meg a recesszióval. C sak csodálom a szel­vényeit nyírogató, nyekergő hintaszék­ben lábait lóbázó, kirakatba jól illő figurát. Egy dolog ha­mis csupán ebben: hogy a ma­gyarmásfajta. Elpusztul a tét­lenségtől, amelyre jó része most kárhoztatva van, meg lesz. 0 mit nyírogasson? Leg­feljebb a saját élete filmjét vágná el apró kockákra, hogy legyen az utókornak mit ösz- szerakni. Szőke Judit A jelenlegi számadatok szerint az iskolai ta­nulmányok befejezé­se után 60 ezernyi fiatal hiá­ba kopogtat a szóba jöhető munkahelyek ajtaján. 10,8 százalék a munkanélküli pályakezdők aránya a nyil­vántartott munkanélkülie­ken belül. Aggasztó az adat, de még inkább a jelenség, mindkét oldalról. A szülő és a kereső-aspiráns nem is sejthette, milyen gyorsan váltó igényekkel lép fel a munkaerőpiac (a szakembe­rek mondjuk, legalább nagy­jából tudhatnák). Kudarc­cal kezdeni az élet e fontos szakaszát, nem valami jó dobbantó. A munkaadó sem hibáztatható, amiért a gya­korlottabb, tapasztaltabb pályázót választja ki a bősé­ges kínálatból. A baj forrása az, hogy „rosszul járnak a csillagok”, azaz még a várt­nál is elhúzódóbb lesz a gaz­dasági válság. Leghátrányosabb hely­zetben a felsőoktatási intéz­ménybe be nem kerülő gim­nazisták lesznek. Erre meg­oldást jelenthetne a hallga­Balogh József M ilyen aranyosak ezek a gyerekek, hogy eljátszanak ilyen kis egyszerű dologgal — gondoltam magamban, amikor először Egerben, a telefonfülkéből kijövet kér­ték tőlem az elhasznált tele­fonkártyát. Azóta többször is megesett ilyesmi velem, s igazán kedden délután értet­tem meg a játék lényegét, amikor a Magyarországról jövök című rádióműsorban az volt az egyik téma: milyen hatalmas károk érték és érik a Matávotaz elhasznált tele­fonkártyák hamisítása mi­att. Természetesen nem a ha­misítás okozza a kárt, hanem hogy utcai fülkékből szexte­lefonokat hívhatnak a vala­milyen trükkel megújított kártyával, s természetesen a beszélgetés díja a Matávra marad. Nem arról akarok most itt elmélkedni, hogy természe­tesen ezt is mi fizetjük meg, mert a Matáv majd azokon hajtja be a díjak emelésével a hiányzó pénzt, akiknek te­lefonjuk van, vagy akik nem hamisítanak telefonkártyá­kat, hanem arról az üzlet­ről, amit a telefonkártyák tói létszámkeret bővítése, de ehhez meg az anyagi ke­retek szűkösek. Marad a kényszerű, segély-könnyí­tette lébecolás, esetleg va­lami tanfolyam...Elhelyez­kedniük nemigen érdemes, hiszen egy év múlva általá­ban újra próbálkoznak. A támogatási rendszer is — habár elengedhetetlenül fontos — a gyors és tartós munkához jutás ellen hat. A fiatalok nagy számban és azonos időben jelennek majd meg a munkaerőpia­con, de ez akkor sem kizá­rólag rétegprobléma. Több milliárd forint megy el a különböző első munkahely­hez jutást elősegítő progra­mokra, személyes pénzügyi segítésre, esélyjavításra. A működő passzív és aktív eszközök mellett két nagyon fontos dolgot nem vállal, úgy látszik senki, (ami per­sze pillanatnyilag többe ke­rül, de távlatban sokat hoz­na a konyhára): a munka­helyteremtést és a képzési szerkezet megváltoztatását. Pedig most, jövőre, és — remélhetőleg — azután is lesz tavasz, nyár, ősz. A fia­talok megint jőnek, kopog­tatnak. éppenséggel a franciáktól vették, mondván, hogy ez a csúcstechnológia, aztán ki­derült, hogy rég nem az a világ van már, s nyilván a könnyű hamisítás miatt nem használják már. Korántsem egyedülálló sajnos a Matáv üzlete. Im­portunk jelentős része a már kiöregedett nyugati technika és technológia, de az élet más területeiről is hozható átverésünkre ren­geteg példa. Egy ideig azt hittem, ha arról olvastam, hogy ez vagy az a nyugati kormány támogatásképpen felmérést készíttet orszá­gunkról, megyénkről: hol vannak lemaradásaink, mi­lyen módszerekkel kellene elindulni a felfelé vezető úton, s még pénzt is adnak rá, ez valami anyagi segít­séget jelent. Aztán egyre többször derül ki, hogy pénzt valóban adnak, de a munkát saját embereikkel végeztetik el, tehát az úgy­mond megsegítésünkre szánt pénz is hozzájuk ván­dorol. A mi munkanélküli­segélyen lévő szakembere­ink pedig továbbra is rá­érősen nézhetik, hogyan ve­szik el tőlük még a lehetősé­get is. Reklám-lesen Tavaszi meglepetés Ferter János rajza m 1 a tr-----------------Jt. — — ROlnfll©»fl» Vándorló forintok vásárlásával kötöttek. Ezt

Next

/
Oldalképek
Tartalom