Kelet-Magyarország, 1995. május (52. évfolyam, 102-127. szám)
1995-05-26 / 123. szám
1995. május 26., péntek HATTER Hü A lehetőségek felfedezése Alapoz a megyei önkormányzat idegenforgalmi és műemléki bizottsága Marik Sándor Nyíregyháza (KM) — A megye műemlékei elsősorban idegenforgalmi célokat szolgálnak — ez a magyarázata annak, hogy ilyen párosításban jött létre a megyei önkormányzat egyik szakbizottsága. Eddigi munkájukról, terveikről beszélgettünk Szűcs Ilonával, a bizottság elnökével, Nagyvarsány polgármesterével, aki az Itt Elünk Egyesület listáján került a megyei közgy űlésbe. — Az előző ciklusban ugyanezt a bizottságot vezettem, így van folyamatosság, továbbá elvégezhetjük azt a munkát is, amelyet a választások előtt már nem tudtunk, illetve nem akartunk: nem fogadtunk el bizonyos terveket, hogy ne kössük meg az új bizottság kezét — kezdi a beszélgetést Szűcs Ilona az előzményeknél. □ Mielőtt a fő témára térnénk, kérem, szóljon arról, hogyan is került a bevezetőben említett, alig ismert egyesület útján a megyei közgyűlésbe... — Ez talán a megkülönböztetéshez is jó lesz, hiszen azonos névvel ketten vagyunk a megyei közgyűlésben, képviselőtársam újfehértói és a szocialista frakcióban (MSZP) foglal helyet. Az én kapcsolatom az Itt Élünk Egyesülettel a választások előtti időre nyúlik vissza, amikor azt láttuk: a pártalapokon szerveződő közgyűlésbe várhatóan nem kerül be a kistérségeket, kistelepüléseket, függetleneket reprezentáló egyetlen személy sem. Akkor fogtunk össze a megye minden részét reprezentáló tíz polgármesterrel (akik mindegyikét pártoktól független jelöltként választották polgár- mesterré), s indultunk az egyesület listáján. Ketten kerültünk be a közgyűlésbe, ahol a kistelepülések, kistérségek érdekeit akarjuk képviselni, megjeleníteni. □ Akkor a fő témánál is vagyunk, hiszen a 360 bejegyzett műemlék többsége kistelepülésen található, s az idegenforgalom is javarészt oda kötődik. Mivel kezdték bizottságukban a munkát? Kempingezők Sóstón — A megyei közgyűlés egyik szakbizottsága vagyunk, tehát a közgyűlés munkáját kell segítenünk, a mi sajátos szempontjaink alapján véleményezve a tárgyalásra váró előterjesztéseket. Kezdeményezünk, javaslunk is. Ehhez alapozással, a rövid távú és a hosszabb időt igénylő feladatok szétválasztásával kezdtünk. Kidolgoztuk A megye idegenforgalmi lehetőségei és irányítási rendszere című elemzést, amely egy nagyobb anyag része. A választ arra kerestük, hogy melyek az idegenforgalom értékei, és melyek a gyenge pontjai. Sajnos, a sok ismert érték mellett sok a gyenge pont is. Hiába a gyönyörű tájak, műemlékek, múzeumok, emlékhelyek, ha nincs megfelelő tájékoztató rendszer (mégpedig nyilvánvalóan nonprofit hálózat, mint pl. a Tourinform), amelynek nyelveket tudó munkatársai felvilágosítást, tanácsot tudnak adni az ide érkezőknek, prospektusokat, könyveket, térképeket az érdeklődőknek, szállást, étkezést ajánlani azoknak, akik több napra jönnek. Ezekkel több a gond, mint az eredmény. □ Tudtak-e valami gyorssegélyfélét adni, sikerült túllépni az elméleti alapozáson? — Elsőként pénzt adtunk a bizottság egyébként nagyon szűkös anyagi alapjából, hogy fel tudják frissíteni a megyei képeskönyvet, néhány katalógust. és térképet. Pontosabban ezekkel a pénzekkel el tudtak indulni: pályázatokon hozzá lehet nyerni nagyobb összegeket, így a rendelkezésre álló pénz többszörözhető. Hozzáláttunk néhány idegenforgalmi szempontból érdeklődéskel- tőbbnek látszó terület polgár- mesteri hivatalának, szakembereinek, vállalkozóinak ösz- szefogásához is, hogy ne egyenként, hanem közösen lépjenek fel, ajánlatokkal és kiadványokkal egyaránt. □ Nyilvánvaló, hogy az idegenforgalomban nagyon sok múlik a vállalkozókon. Kezdeményezéseikre milyen válaszokat kaptak? — A vállalkozók dolgozni, pénzt keresni akarnak, ha valami megéri, beillik az elképzeléseik közé, akkor valóra váltják bármelyik ötletet, de követelményeket támasztani, ha mi nem adunk pénzt — nem lehet. Az együttműködés velük inkább arra irányul, hogy miként tudnak összefogni, közösen fellépni, mert az idegenforgalom sajátosságaiból adódóan csupán egyetlen, bármilyen nagy vállalkozó, egyedül nem tud számottevő eredményt elérni. A vállalkozói réteg kezdi felfedezni a lehetőségeket: a fejlesztési ügynökség, a területfejlesztési alap pályázaton elnyerhető pénzeit is. Ezek a mi szempontunkból is ígéretesek. Harasztosi Pál felvétele O Nyilván az indulás nehéz mindenkinek... — Mint mindig. De már vannak jól bevált programok, mint pl. a Tisza-túra, a szatmári irodalmi emléktúra, de ezek száma kevés. Fejlődőben van a szervezett falusi (egyéni, családi) turizmus, alakul a szervezett kerékpáros turizmus, amit a MÁV hatékonyan segít. Más természetű, de példaértékű az a települések közötti összefogás, amit nemrégiben a tiszadobi térségben láttunk. Sokat várunk a most készülő településfeljesztési törvénytől, de az biztos, hogy országos segítség nélkül, ilyen infrastruktúrával nagyon nehéz lesz azt is megvalósítani. □ Van-e jó híre azok számára, akik a műemlékek miatt aggódnak? — Sajnos, alig. Minimális a pénz, az erkölcsi támogatás pedig ma már kevés, a műemlékek közül sok tovább pusztul. A bizottság néhány milliója erejéig tudunk csak segíteni, ehhez pályázati felhívásunkat hamarosan közzétesszük. De ez csak csepp a tengerben. Nyilvánvaló, ha nincs pénz, akkor a kevésből előbbre való az egészségügy, az oktatás. De az idegenforgalmi és műemléki bizottság elnökeként mindig igyekszem elmondani: a szűk esztendőkben is vigyázni és áldozni kell legszebb értékeinkre, nehogy túl későn jöjjön a megmentés. jy óra nyári reggel. A la- kótelepi parkolóban, JL V. gyülekezőhelyünkön nagy a nyüzsgés, piac i a hangzavar. Sorra érkeznek a gyerekek kerékpárjaikon, táskákkal, hátizsákokkal fölszerelkezve. Némelyikük túlságosan is felpakolt. A csomagok között játékmacit, képes újságot, hetekre elég élelmet látok, pedig estére hazajövünk, a túra egynapos. Amikor mindenki megérkezett, végignézem a kerékpárokat, rendben van-e minden. Persze, hogy nincsen. Az egyik legényke vízözön előtti géppel érkezett. A lánc lóg, az első kerékben jókora nyolcas, a gazdi nem éri fel az ülést, állva hullámzik a pedálokon. Kertem pedig, hogy mindenki hozza rendbe, állítsa be magának rendesen a kerékpárját. Sebaj, jobb későn, mint soha. Kulcsok kerülnek elő, az ülés lejjebb csúszik, a lánc feszesebbre húzódik — indulhatunk. A nebulónak régi álma teljesült e kiruccanással, lelkeKerékpároskaland sedésiikbe beszerveztek testvért, szomszédot, barátot, így aztán húsznál is többen vágunk neki a városból kivezető útnak. Menetoszlopunk élére a legidősebb legényt állítom, magam sereghajtóként a sor végén pedálozok, hogy mindenkit láthassak. Az első kellemetlen élményünk: a hatalmas forgalom. Diákkoromban sokat kerekeztem erre, akkor még jóval kevesebb volt az autó, nem zavartak ennyire. Most állandóan előz minket valamilyen jármű. Szagoljuk a kipufogógázt, s görcsösen markoljuk a kormányt, a melletünk elhúzó teherautók és kamionok ugyanis akkora szelet csapnak, hogy majd berepítik kis csapatunkat az árokba. Idegesen nézelődöm, aggódok a gyerekekért. Aztán egyszer csak meghűl bennem a vér. Az egyik előttem egyensúlyozó kislány lesodródik az útról a padkára. Kanyarodna vissza, de az aszfalt magasabban van a poros útfélnél, a biciklije kereke megcsúszik, s ő beesik az útra. Ugyanekkor éktelen csikorgás: egy autó, amelyik éppen belefogott az előzésünkbe, húsz centire áll meg az aszfaltra zuhant gyerektől... Ez a jelenet rémálmaim főszereplője azóta, máig is szaporítja ősz hajszálaimat. A társaság nem fogja fel, mit úsztunk meg, indulunk vidáman tovább. Alig haladunk pár kilométert, az egyik kecske — a srácok hívják így a bringájukat — hangos durranással jelzi, hogy elege van a megerőltetésből. Tartalék belsőitk, szerencsére, van, az okoskodó fiúk gyűrűjében jól haladok a munkával. Közben elhatározom, hogy inkább kerülünk egy nagyot a célig, de letérünk a főútról. Kis falvak között kanyar- gunk tovább, az aszfalt bátyus és ráz, ám az indulás óta először élvezem a túrát. Benzingőz helyett szénaillat vesz körül minket, s amikor a Tiszához érve egy erdő övezte nagy réthez érünk, elég bólintanom a hátratekintgető süvölvényeknek, s már tódul is mindenki a zöld fűre. Eredeti tervünktől eltérve késő délutánig táborozunk, játszunk ezen a szép helyen. Aztán elindulunk visszafelé, s kisebb kitérőkkel és szigorúan a mellékutakon haladva mégtalkonyat előtt elérjük a várost. Újra a benzingőz, a szédítő forgalom, az idegesség. j-y iindulási helyünkön, a IS parkolóban\, várakozó X szülők, hozzátartozók. —Na, milyen volt? — hallom az egyikük kérdését. — Nagyon jó! — kiabálnak vissza lelkesen, kipirultati a gyerekek. s végre én is megnyug- szoni. Épségben hazaértünk. Titokzatosság Balogh József •m—t lőzetesen, írásban, s i-j ezúton közlöm a pol- I J gármesteri hivatal titkárságával, hogy este 6 után mint újságíró technikai okok miatt nem tudok részt venni a hétfői városi közgyűlésen, mert 18 órától a meghívó szerint zárt ülés lesz. Az önkormányzati választások utám megtartott első, más néven alakuló ülés óta talán minden alkalommal zárt üléssel fejeződött be Nyíregyházán a megyei jogú város közgyűlése. Nem tudom, másutt is díva tos-e, hogy néhány témát a nyilvánosságtól elzárva vitatnak meg a képviselők, de a megyeszékhelyen menetrendszerűen ismétlődik. Legutóbb intézményvezető nyugdíjazása, népiülnök- választás és népjóléti, igazgatási ügyekkel kapcsolatos határozatok elleni fellebbezések elbírálása szerepelt napirenden, hétfőn egy kitüntetés adományozása, intézményvezetők megbízatása, átruházott hatáskörök gyakorlása, fellebbezések elbírálása lesz a téma. Nagyjából hasonló volt a többi zárt ülés napirendje is, legfeljebb akkor tért el, amikor arról döntöttek: melyik képviselő milyen társaságok igazgatóságában, illetve felügyelő bizottságában képviseli az önkormányzatot. Magánemberként őszintén örülök neki, hogy nem tart kiszámíthatatlan ideig a közgyűlés, hiszen a program szerint 6 óra tájban bezárulnak az ajtók. Újságíróként elfogadom, hogy vannak olyan témák, amelyek nyilvánosságra hozatala személyiségi jogokat sértene. Azt azonban furcsának találom, miért titkos például, hogy ha nyugdíjba megy az intézményvezető, miért nem tudhatja meg a város lakossága, hogy több évtizedes munkájáért határozatban fejezte ki elismerését, köszönetét a testület. Miért övezi titok, hogy a képviselő hány és milyen igazgatósági vagy felügyelő bizottsági tagságot kap, hiszen aki közéleti tevékenységet vállalt, annak a nyilvános szereplést is vállalni kell. Már csak azért is, mert a demokrácia alappillére a nyíltság, a nyilvánosság. így talán beletalálnak... Ferter János rajza Megfontoltan Orémus Kálmán jy aptunk egy csornait got. Egy Bokros-cso- xV magot. Tetszik, nem tetszik, cipelni kell. Benne van a szociális kiadások csökkentése, egy nagy darab infláció, a forintleértékelés, a létszámleépítés. Nesze neked, szenzációs négyes! Mégis el kell fogadni, mert állítólag nincs más megoldás, szakemberek találták ki az egészet, nekik aztán igazán hihetünk. Am ami az utóbbit, azaz a létszámleépítést illeti, azért vannak aggasztó jelek. Nemrég például bejelentették, hogy csökkentik a környezetvédelmi szerveknél dolgozók számát. A legkülönbözőbb becslések hangzottak el a csökkentés mértékét illetően, már azt is tudni vélték egyesek, hogy a leépítés hogyan oszlik meg a területi és a központi intézmények között. Aztán végeztek egy kapacitásvizsgálatot és kiderült, hogy a területi felügyelőségek zöménél az elvégzendő feladatokhoz képest átlagosan tízfős létszámhiány tapasztalható. A legutóbbi hírek szerint ezeknél nem lesz leépítés, igaz, a hiányt sem pótolják. Más. Hónapokkal ezelőtt bejelentették illetékes helyen, hogy , az országban mintegy harmincezer kórházi ágyat szüntetnek meg. Majd ugyanezen illetékes helyen azt mondták, hogy tizenötezret, később pedig, hogy ötezret. A kórházszövetség elnöke a minap azt nyilatkozta, hogy ő az ötezret reálisnak tartja, csak az a baj, hogy jelenleg senki sem tudja, tulajdonképpen hány kórházi ágy is van az országban. Ez az egység ugyanis nem csupán a jól ismert vaságyat jelenti, hanem az ehhez kapcsolódó műszerezettséget, infrastruktúrát is. Szóval, ezek a becslések aggasztanak engem. Ha ugyanis az illetékesek nem ismerik a valós helyzetet, akkor honnan tudják, mennyit és honnan kell leépíteni? Mert megszüntetni valamit igazán nem nehéz. Am úgy megszüntetni, hogy közben a megmaradó továbbra is működőképes legyen, az már sokkal keményebb dió. Ehhez több megfontoltság, reálisabb helyzetértékelés szükségeltetik. ”-------------------------------HULLADÉK — 9 >«fc s I k T ; I WÍ \ « 1 I Cí Isfis fÁ I I i ? I H ííwmíws
