Kelet-Magyarország, 1995. május (52. évfolyam, 102-127. szám)

1995-05-25 / 122. szám

1995. május 25., csütörtök . HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 A tőkénél nincs garancia Százmilliós befektetést tervez ebben az évben a Regionális Fejlesztési Kft. Minden vállalkozáshoz szükség van pénzre Elek Emil illusztrációja Nyíregyháza (KM - M. Cs.) — Hetvenöt üzleti ajánlatot kapott a több mint egy éve alakult Északkelet-Magyar­országi Regionális Fejleszté­si Kft., amelyből a társaság három vállalkozásba fekte­tett kockázati tőkét. Minder­ről a társaság közgyűlé­se után adott tájékoztatót Csoknyai László ügyvezető igazgató, akit a kockázati tő­kekihelyezésekről kérdez­tük. □ Mennyire ismerik a vállal­kozók a kockázati tőke fogal­mát, és mennyire fogadják el az ilyen jellegű tőkebefekteté­seket? — Eleinte azok a vállalko­zók, akik felkerestek bennün­ket, kimondottan hitelben gon­dolkoztak, egyfajta banki sze­repet szántak nekünk. Mi egy más alternatívát kínálunk ne­kik, a kockázati tőke egy társ­tulajdonosi funkciót jelent. A társaságunk nem fix, előre be­kalkulálható kamatot kér, mint egy bank, s nem törlesztésként kérjük vissza a kihelyezett összeget, hanem azt várjuk el, hogy társtulajdonosként fo­gadjanak el bennünket. Ami feljogosít bennünket arra, hogy megkapjunk minden in­formációt a társaságról, pél­dául az üzletpolitika alakulá­sáról, az ügyvezető szemé­lyének kérdéséről, nagyobb üzletek megkötéséről, ami ve­lejárója az üzleti életnek. Azért kockázati tőke ez, mert nem kérünk és nem is kap­hatunk százszázalékos garan­ciát arra, hogy ebből a vállal­kozásból mi harminc, vagy esetleg öt százalék osztalékot kapunk. Ahhoz, hogy kocká­zati tőkét fektessünk egy tár­saságba, alapos elemző munka szükséges, amelybe a terme­lés, a piac, a finanszírozás, az emberi értékek is szerepelnek. Már az első lépcsőben kiszűr­jük azokat a vállalkozásokat, amelyek komolytalanok és megvalósíthatatlan üzleti terv­vel jönnek hozzánk, illetve fi­nanszírozhatatlanok. □ Több mint egyéves műkö­désük alatt 75 ajánlatot kap­tak, ebből hármat fogadtak el. Ön szerint nem kedvezőtlen ez az arány? — Ez az arány megegyezik a külföldről kapott adatokkal. A kockázati tőkebefektetést az Egyesült Államokban találták ki, a 70-es évektől éli virágko­rát, Európában csak a 80-as évektől terjedt el. A világ más részein is a benyújtott javasla­tok kb. tíz százalékát finanszí­rozzák kockázati tőkével. Sok­szor az aláíráskor lépnek visz- sza a partnerek, pedig előtte már az üzleti tervben, a finan­szírozásban is megegyeztek. A vállalkozók számára egyelőre túlzásnak tűnik az, hogy tár­saságunk tulajdonosként akar belépni a közös cégbe, lénye­ges kérdésekbe bele akar szól­ni, és osztalék felvételére jo­gosult. A mostani arány nem azt jelenti, hogy hetvenkettőt elutasítottunk, és hárommal megkötöttük a szerződést, ha­nem azt, hogy egy kis részénél egyértelműen el kellett utasí­tani a befektetési ajánlatokat, de a többiből biztosan adód­hat kettő-három, amelyekkel eredményes lesz a tárgyalás. □ Ha a régió helyzetét néz­zük, akkor sokan legszíveseb­ben egy hónap alatt szétoszta­nák az alaptőkéjükben lévő 550 millió forint készpénzt. Önök is érzik ezt az ösztön­zést? — Ez egy olyan műfaj, ahol az ember nem beszélhet se sietségről, sem lassúságról. Szinte megjósolhatatlan, hogy a hozzánk beérkező ajánlatok­ból a következő három hónap­ban ötöt, vagy tízet fogadunk el. Tehát az, hogy a hetvenöt ajánlatból eddig hármat elfo­gadtunk, az nem jelenti azt, hogy a következő hetvenötből is ugyanez lesz az arány. Nem is csak a projektek száma szá­mít, hanem a befektetett tőke nagysága is. Nem tartom rossznak ezt az eredményt, hiszen a kockázati tőkebefek­tetésnek nincsenek nagy ha­gyományai Magyarországon. Bár valóban sokan vannak, akik szeretnék, hogy minél ha­marabb helyezzük el a régióba az 550 millió forintot, de azt már nem gondolják végik, hogy számunkra lényeges kér­dés a tőkeutánpótlás. Igaz vi­szont, hogy addig nem mond­hatjuk azt, hogy emeljük a tőkét, amíg nem használtuk fel a készpénzünket, viszont ha felhasználjuk a tőkénket és nem kapunk tőkeutánpótlást, akkor gyakorlatilag négy-öt évig nem tudunk újabb befek­tetésekbe tőkét kihelyezni. □ A másik 550 milliós részt milyen vagyontárgyak alkot­ják és ezekkel hogy gazdálkod­nak? — A nyugati kockázati tő­kebefektetők számára elkép­zelhetetlen, hogy a készpénz mellett egy hasonló nagysá­gú portfolióval rendelkezze­nek, amely vagyonvesztésé­nek megakadályozása is a mi feladatunk. Az egy évvel ez­előtt alakult társaságunk egy eléggé lepusztult székhá­zat kapott, amit ötvenmilliós költséggel újítottunk fel. A portfoliónkhoz hozzátartozik például üdülőtelek, szántó­föld, cukorgyári részvény, NYÍRBAU Kft. tulajdonrésze. Nyugaton tisztán készpénzzel működnek a kockázati tőkebe­fektető cégek. □ Milyen befektetési lehető­ségek szerepelnek az idei üzle­ti tervükben? — Üzleti tervünkben idén százmilliós nagyságrendben szeretnénk befektetni a régió­ba, a vállalkozási parkot is be szeretnénk indítani, illetve a tulajdonosi körünkbe tartozó önkormányzatok részére be­fektetési és vagyonkezelési ta­nácsadást, szolgáltatást nyúj­tanánk, amelyhez kevés ön- kormányzatnak van megfelelő szakértői gárdája. Immunhiány Szőke Judit n már biz Isten nem J-y tudom, hallván a sok J—J állítási-tagadást, el- lene-mellejte szópárbajt, hogy mi jó ennek az ország­nak, s mi árt neki. Abban azonban biztos vagyok, hogy rossz, ha két dolog tekinteté­ben nincsen a hatalom a helyzet magaslatán: a kom­munikációban és az érdek- védelemben. Az előbbi telje­sen intuitíven, minden előre­látás nélkül, sőt követően zajlik, ami baj, ugyanis a kü­lönben is meglévő rendet­lenséget ez még csak tetézi. A legjobban azonban a társadalmi-gazdasági meg­állapodás hiányzik a szí­vemnek és az eszemnek. Ilyen horderejű gazdaság­pénzügy és szociálpolitikai változtatásokat meglépni a politikai illemszabályok semmibevételével veszélyes próbálkozás! Ahogy telik az idő a választások óta, úgy csökken annak a jól bevált igazságnak az ereje, hogy tudniillik: azért kell megál­lapodni, mert az jó, mert az hasznos, hiszen mindent, még a keserveset is sokkal könnyebb általa a közvéle­ménnyel elfogadtatni. Az érdekvédelem történetesen olyan szerepet játszik a tár­sadalomban, mint az im­munrendszer az élő szerve­zetben. Ha valami baj van, azonnal reagál. Ez már többször megtörtént. Ribil- lió, tüntetéshangulat, töme­ges tiltakozó hangok küldik a jeleket. De nincs, ami fel­fogja. A TGM, a társadalmi, gazdasági megállapodás sajnos, halva született. Pe­dig több párt választá­si programjában kitüntetett helyen szerepelt, s joggal. Mert több olyan nagyon fontos, főleg * munkaválla­lókat, a vállalkozásokat, a szociális biztonságot érintő kérdés adódott, mely szétfe­szítvén az ÉT kereteit, fel­hívhatta volna magára a ki­emelt figyelmet. Jóllehet az érdekegyezte­tés időigényes, macerás, hosszan kanyarog a kor­mány előtt a kényszerpálya, meg ott az a sok okvetetlen- kedő s könnyen előfordul­hat ilyenkor a kivonulás egyet nem értés is, de talán legalább próbát kellett vol­na tenni. Az immunrendszer ugyanis védettséget ad, a TGM meg társadalmi támo­gatottságot. Egyik sincs meg ma. Örült vezető Ferter János rajza Teljesítmény Balogh József •y-k ökrös Lajost húsz- ezer, volt bankját U egymillió forintra büntették — olvashattuk tegnap a hírt —, mert el­hallgatták azt a 12 milliárd tőkejuttatást, amit a bank kapott. Ilyen „szigorú” bün­tetések láttán mindjárt ért­hetőbb egy négynapos hír is: a bankkonszolidációt kö­vetően javult a bankrend­szer összesített adózott ered­ménye. Míg a Magyarorszá­gon működő bankok, pénz­intézetek — a takarékszö­vetkezetek nélkül — 1993- ban összesen 161,1 milliárd forintnyi mérleg szerinti veszteséget értek el, a múlt évben a pénzintézetek ösz- szességében nyereségessé váltak, s az eredmény 22,2 milliárd forintot tett ki. Aki ez utóbbit is olvasta, gondolom fellélegzett: Is­tenem, milyen jó eredmény: volt 161 milliárd vesztesé­gük, kaptak 300 milliárd segítséget és lett belőle 22 milliárd nyereség. Nem semmi. Persze nyilvánvalóan jobban kellene a bankok működési rendjét ismerni ahhoz, hogy az ember egy hírből megfelelő következ­tetéseket vonjon le, de gon­dolom legalább annyi a ha­sonlóság egy bank és más gazdálkodó szervezet kö­zött, hogy ha egyik helyen eladhatót termelnek, a má­sikon olyan helyre adják a hitelt, ahonnan visszakap­ják, akkor mindkettő nyere­séges, ellenkező esetben jön a veszteség. A különbség viszont már ennél jóval lé­nyegesebb: ha az üzemben jön a veszteség, akkor fel­számolják azt, ha a bank­ban jön a veszteség, akkor kipótolják azt. Illetve van még más kü­lönbség is, de erről ritkáb­ban esik szó. Az üzemben— ha van megrendelés — dol­goznak, a bankban — ha igény mutatkozik a pénzük­re — nem is annyira biztos. Az UNIDO misszió jelenté­sében olvasható — amely megyénk regionális ipatfej- lesztési programját tartal­mazza —, hogy a legtöbb cégnek komoly és mielőbbi segítségre van szüksége, de sem hitel, sem kockázati tőke nem áll rendelkezésre, mert a bankrendszer koc­kázatkerülő. S ha közzé is teszik, amit ezért kapnak, még 20 ezres büntetés sem jár érte. Kommentár |f ' . ■ f itíf _ liEtsIfui rill Seta a színház körül

Next

/
Oldalképek
Tartalom