Kelet-Magyarország, 1995. május (52. évfolyam, 102-127. szám)

1995-05-23 / 120. szám

1995. május 23., kedd KULTÚRA Áradó emlékek-m—j Iső saját ballagás, kap-e a gyerek az iskolá­ig Mikor is volt? Milyen jában? Talán igen. A haj- J—J volt? Biztosan olyan, dani gyerekben visszaidé- mint a maiaké. Várakozás- ződik az eget kémlelő, vára- teli, izgalmas. És ez a mos- kozásteli nap. tani: az utolsó — az utolsó Mi lesz azután? A jó­utáni. Méltó befejezés egy szándékú szavak vajon mi­tanár életében az lehet, ha a lyen talajra hullottak? Lett­saját osztályával ballaghat e, lesz-e belőle éltető, életet el. meghatározó vetés, aratás? Ballagás—amikor köny- Az ember addig él, amíg nyes szemmel nézi a mindig emlékeznek rá. A tanárra, ismétlődő varázslatot, ha szülő is, ez többszörösen ugyanolyan fiatalok men- igaz. Búcsúzunk és elmé­nek a sorban, szemükben a * gyünk, a mi időnk lejárt... A csodavárás csillogása, pálya végén álló pedagógus Összevillanó tekintetek, így búcsúzik el a megis- emlékek, rosszak-jók idé- mételhetetlen, csodálatos ződnekfel egy-egy pillanat- pályától, ra. A mai arcokban fellelni önmagunkat? És ami köz- (Péli Toóth Sándomé, a ben volt, annyi év, annyi nyíregyházi Kölcsey gim- ballagás. Mit őriz a diák, a názium idén nyugdíjba vo- tanár ezekből az évekből? nuló tanára e gondolatokkal Meghatározó élményt „ballagott”.) Kölykök „bandája" Molnár Károly Mátészalka — Még egy éve sincs, hogy a mátészal­kai Kölyök Band muzsiká­jával megismerkedhetett a nagyközönség. A helyi, vá­rosjubileumi ünnepséget követő nagy eseményen, a Nyírségi Ősz zárókoncert­jén már ezrek tapsoltak az öttagú (együtt alig ötven évesek) szatmári gárdának, akik a sztárvendéget, Somló Tamást kísérték. Több meghívás jelezte a szakma elismerését. Szere­peltek a Magyar Televízió Három kívánság című mű­sorában — együtt muzsi­kálva Fodor Gábor minisz­terrel — is. Rendszeres meghívottjai a budapesti if­júsági rendezvényeknek. Ferencvárosban május kö­zepén egy szabadtéri kon­certet adtak. Az időjárás be­leszólt az előadásba. Mivel a szervezésben a XI. kerü­leti rendőrkapitányság is közreműködött, így ha az esőt nem is tudták elállítani, de percek alatt „védőer­nyőt” húztak a technika, il­letve a gyerekek fölé. A több mint egyórás műsor után is alig akarták leen­gedni a gyerekeket a szín­padról. Egyébként hason­lóan nagy közönségsikert arattak a Pop-Rock Feszti­vál első elődöntője váloga­tóján, s Fehérgyarmaton a városnapon is. A szülők ko­moly áldozatot hoznak a működtetés érdekében, s nem zárkózott el Mátészal­ka város sem a támogatás elől. Szabó Attila szemé­lyében pedig szakmai segít­ség is akadt. Évadzáró... ...gálaestet rendeznek a Móricz Zsigmond Színház­ban május 24-én 20 órától. A műsor címe: Már és még. A gálaesten a nyíregyhá­zi társulat színészein kí­vül neves fővárosi művé­szek is fellépnek. Az est há­zigazdája: Verebes István. (KM) Gyermeknap... ...várja a legkisebbeket a Városi Stadionban május 28-án. Az egész napos mű­sorban közreműködik: Esz­ményi Viktória, Heilig Gá­bor, Szandi és a Pa-Dö-Dö együttes. (KM) Előadás... ...várja a gyerekeket a má­tészalkai művelődési köz­pontban május 23-án. A Hupikék törpikéket a B aga­méri társulat mutatja be két előadásban. (KM) A falumúzeum... ...építkezéseinek terveiről, az elért eredményekről tar­tanak előadást a sóstói falumúzeumban május 29- én 15 órától. (KM) A Scooter... ...angol együttes lép fel a sóstói ifjúsági park Energy diszkójában péntenken 20 órától. (KM) Kisvárdán, a római katolikus templomban adott nagy­sikerű, jubileumi hangversenyt a tűzoltóság központi zenekara Pajzs Gábor karmester (tűzoltó alezredes} vezényletével Vincze Péter felvétele A Piccoli Arc hi sikere Minifesztivál várja a zene barátait a művelődési központban május 31-én Bodnár István Nyíregyháza (KM) — Ki­emelkedő sikert aratott a kö­zelmúltban a nyíregyházi Piccoli Archi zenakara Bel­giumban. A fiatal zenészek — mintegy négyezer résztvevő közül — az első helyet szerezték meg a vonós zenekarok csoportjá­ban. Tóth Nándort, az együttes vezetőjét kértük meg, számol­jon be a sikeres szereplésük­ről. — Cum laude minősítést és az európai verseny első díját szereztük meg. A zenekarnak talán ez volt a legnagyobb si­kere. Európa szinte minden országából vettek részt ezen a versenyen, amelyet egyébként Neerpelfben rendeztek meg. Közös koncert Utunk során hat fellépésünk volt; Genk városában például a helyi zenekarral adtunk kö­zös koncertet. A gyerekeknek sok élményben volt részük, végigutaztuk Európát, és sok mindent megnéztünk. Időközben megérkezett a zsűri hivatalos szakvéleménye is, amelyben a Piccoli Archi versenyprodukciójáről többek között ezt írták: „Gárdonyi Három kis rap­szódiájának tolmácsolásában nagyon jó átmenetek voltak a zenekar egyes önálló szólamai A díjkiosztás pillanata között. Gratulálunk a csellók­nak és a nagybőgőnek, melyek harmóniája kitűnő volt.” Bar­tók Román népi táncainak megszólaltatását pedig a szé­pen kimunkált előadásért és a szólóhegedű teljesítményéért dicsérték. Reménységek A zenekar ifjú tagjai időköz­ben már kipihenték az út fára­dalmait, és mostanában több alkalommal Nyíregyházán is hallhatjuk őket. Már a múlt héten megkezdődött a Gyer­mekek Tavaszi Hangversenyei sorozat, amelynek két kon­certjét ezen a héten rendezik meg. A Kürt u 11. szám alatti ze­neiskolai teremben május 23- án és 24-én az „A” tagozatos növendékek vizsgahangverse­nyeit rendezik meg. Mindkét koncert 17 órakor kezdődik. Május 25-én szintén 17 órától lesz az ötödik hangverseny: a Vonós reménységek ünnepe, azaz a „B” tagozatos növendé­kek vizsgahangversenye. Köz­reműködik a Piccoli Archi Kiszenekar is. Minifesztivál várja a zene Amatőr felvétel barátait a nyíregyházi művelő­dési központban május 31-én, amelynek a díszvendége Sző- nyi Érzsébet, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola pro­fesszora. Jubileum A fesztivált abból az alkalom­ból rendezik, hogy tízéves a Piccoli Archi zenekar. Az es­ten az ifjú zenészek kortárs szerzőket is megszólaltatnak. A fesztiválon részt vesz Prze- mysl város alap- és középfokú zeneiskolájának a vonószene- kara is. Értékközvetítők tapasztalatcseréje Az országból több mint húsz ÉKP-s iskola vonult fel a seregszemlén Nyíregyháza (KM — P. Cs.) — A közelmúltban rendez­ték meg első alkalommal Ebesen az értékközvetítő és képességfejlesztő iskolák kulturális seregszemléjét. Ennek a programnak a szom­szédos Hajdú-Bihar megye az igazi központja. Nálunk csak Tiszavasváriban, Mátészalkán és a nyíregyházi Apáczai Cse­re János Gyakorló Általános Iskolában tanítanak e program szerint. Ez utóbbi intézmény igazgatóját, Kovács Lászlót kérdeztük meg az ebesi ta­pasztalatairól. — Iskolánkat a néptánccso­port képviselte. Bár vannak más szakköreink is, de első al­kalommal szerettük volna egy kicsit a terepet is felmérni. Ki milyen szinten áll saját terü­letén. Ennek a programnak az a lényege, hogy minden gyerek maga fedezze fel: mihez ért, mihez van kedve és tehetsége. Reméljük, majdan (jelenleg az ÉKP-s osztályunk hatodikos) a pályaválasztásban is ez a tény terelgeti a diákokat. S va­laki nem azért választja a mű­szerész szakmát, mert oda biz­tos a felvételije, hanem mert valóban kedvet érez a pálya iránt. Az országból több mint húsz ÉKP-s iskola vonult fel. Tulaj­donképpen nem történt semmi más, mint megtekintettük a többiek produkcióját, s aztán hazajöttünk. A helynek volt egy kis varázsa, hiszen a művelődési központban — ott is a színpad mögött — alakí­tottak ki egy kisebb területet a vendéglátók. Amit nagyon hiányoltam: az értékelés volt. Bár meglehető­sen eltérő volt a produkciók színvonala, így szinte biztos, hogy valamennyi résztvevő be tudta sorolni magát. Ettől függetlenül jó lett vol­na, ha néhány szakember mondja el a véleményét a be­mutatott műsorokról. Iskolánk néptáncegyüttese a Nyírség utánpótlása. Már ez is jelzi, hogy a gyerekek a legjobb képzésben részesülnek. Nos, Ebesen voltak olyan csapatok, akik már a népviseletre sem ügyeltek. Ami külön öröm volt szá­momra, hogy a hazafelé, a buszon a gyerekek népdalokat énekeltek. Mikor bevezettük a néptánc­oktatást, a szülők jöttek „tün­tetni”, hogy tulajdonképpen a gyerekek személyiségjogait sértjük meg. A három esz­tendő alatt nagyon sokat válto­zott a helyzet. A szülők- a diá­kok szívesen töltik szabad ide­jüket a próbákon. Remélem, jövőre már a tánc kategóriában nemcsak a nép­táncosaink hanem szeptem­bertől induló modemtánc cso­portunk is szerepel majd. Emberi Karádi Zsolt Nyíregyháza — „Világpremier!” — harangozta be a sajtó a minap a ‘francia-magyar koprodukcióban készült Állatkerti mesék című film televíziós vetítését. Merthogy hazánkban először fordult elő, hogy egy új művet előbb mu­tatnak be a tévében, mint a mozikban. A reklám hatásá­nak engedve odatelepedtem a képernyő elé. Mitagadás, élt bennem némi előítélet a rendezővel, Philip­pe de Brocaval szemben. A most hatvankét esztendős Bro­ca nevét nálunk nagyrészt szórakoztató műfajú alkotásai jelzik. Igaz, hogy ő is a nou- velle vague, azaz az „új hul­lám” irányzatától indult, ám hamarosan a könnyedebb témák felé fordult. Legem­lékezetesebb munkái között tartjuk számon a Belmondoval az embertelensegben forgatott Cartouche-t (1961) és az úgyszintén vele készített vígjátékot, A riói kalandot (1963)., Az Állatkerti mesék stáb­listája tanulságos; az eredeti cím, a Jardin des plantes azt jelenti: füvészkert. Szó sincs tehát mesékről. (A magyar címváltozat egyébként óhatat­lanul Szabó István opuszát, a Budapesti meséket juttatja eszünkbe, a történet pedig az Apát idézi...). Az operatőr Kende János, a színészek kö­zött feltűnik Dunai Tamás, Iglódi István, Kulka János. Broca — új hullámos gesz­tussal — saját forgatókönyvét vette alapul, s rendezett belőle Magyarországon egy Párizs­ban játszódó históriát. A film sztorija 1944-ben, az ellenál­lás idején történik. Hőse Bon­nard professzor és unokája, Philippine. Amikor Bonnard fiát, az ínséges időkben son­kákkal kereskedő, s a néme­tekkel kollaboráló Armandot a nácik agyonlövik, az öreg ma­gához veszi a kislányt. Nem meri neki bevallani apja ha­lálát, ezért különféle legendá­kat kanyarít számára a hős apáról. A gyermek egyszer csak rájön az igazságra, s akkortól kezdve már nincs visszaút: Fernand Bonnard, a nagyapa, a füvészkert (állatkert) igazga­tója maga válik Armand ka­pitánnyá, aki dinamittal való­ban levegőbe röpít egy vonat- szerelvényt. A történet humo­ros véget ér: az ellenség szál­lodája elleni merénylet köz­ben, a Párizs alatti csatornák­ban bujkálva Philippine félre­vezeti Femandt, s a hotel he­lyett a leányka egykori iskolá­ját küldik levegőbe. Végül — már a felszabadulás után — posztumusz kitüntetést nyúj­tanak át De Gaulle tábornok nevében a hős Armand kapi­tánynak,- azaz kislányának, Philipinenek. Philipe de Broca megmutat­ta, hogy képes az érdekfeszítő, kalandos mozit vegyíteni az árnyalt ábrázolással. Mert az Állatkerti mesék legfőbb érté­ke a gyöngéd líraiság, az érzel­mes, de nem érzelgős jellem­zés. A mű valóság és irrealitás határán lebeg: fő cselekmény- szálát a gyermeki tudat rajzá­ból bontja ki. S miközben Philipene érdekében nagyapja héroszként élteti tovább való­jában gyáván meghalt fiát, ön­maga lesz hőssé. Hőssé, aki esendő, aki sír, ha gyermekére gondol, aki fél a haláltól, s aki dinamitrudakkal szaladgál, ám lelke mélyén igazi humanista. Ezt a szimpatikus férfit Cla­ude Rich teremti meg: alakí­tása csupa finom rezdülés. El tudja hitetni kisunokájával, hogy annak apja „ott van a sások fészke felett, a Notre Dame tornyában”. A megjó­solható siker másik záloga az a szemléletmód, amely nem a hagyományos ellenállási fil­meké, hanem amely képes lát­tatni az emberit az embertelen­ségben. ............... mmmnmn n ■ u i .u ) n hl i.h * lÉÉ Éji

Next

/
Oldalképek
Tartalom