Kelet-Magyarország, 1995. május (52. évfolyam, 102-127. szám)
1995-05-20 / 118. szám
1995. május 20., szombat HATTER Országos modell Szakolyban Épül az aszaló — a gyógynövényekre is gondoltak • Földet vállalnak Nábrádi Lajos Szakoly (KM) — Gyümölcsaszalót még nem látott dr. Bíró Boldizsár, a Népjóléti Minisztérium helyettes államtitkára. Most látni akart egyet a jellegzetes szabolcsi település, Szakoly egyik szélső utcájában. Élénken érdeklődött, bár a gépek még nem üzemelnek. Öt érthetően elsősorban a foglalkoztatás, a szociális ellátás érdekli. Mint mondta, alaposan tájékozódni akar, mert tudomására jutott: a földprogram és a foglalkoztatás keretében ebben a községben hoztak létre elsőként közhasznú társaságot. Az itteni kezdeményezés tehát országos modell is lehet. Saját géppark A társaságot Szakoly, Nyír- gelse és Nyírmihálydi önkormányzata hozta létre. A cég neve: Dél-Nyírségi Önkormányzatok Szociális Gazdasági Szolgáltató és Kereskedelmi Közhasznú Társasága. Nos, e társaságnak saját gépparkja is van, kőhajításnyira a szakolyi polgármesteri hivataltól. Az államtitkár-helyettes ide is ellátogatott. A napi programban szerepelt egy állattartó udvar megtekintése is. A népes kísérettel egy cigány szánnazású állattartó, Horváth Árpád portájára érkeztünk. A házigazda a hátsó udvarra kalauzolt bennünket, közben azt magyarázta, tavaly a minisztérium által a községbe utalt pénzből támogatást kapott állattartásra. Tapasztaltuk, jó helyre jöttek a forintok. Népes a baromfiudvar, a sertésólban mázsányi disznó habzsolja a darát. Az államtitkárhelyettes még a karámba is belépett, nem törődve azzal, hogy milyen lesz a cipője... A polgármesteri hivatalban kölcsönös tájékoztatásra, kötetlen beszélgetésre került sor. Bíró Boldizsár hangsúlyozta: a foglalkoztatási és a szociális gondok orvoslására modelleket keresnek. Modellértékű ennek a három önkormányzatnak a vállalkozása. Kockázattal járt e vállalkozás, de hiszen mindegyik azzal jár. Az álA2 államtitkár-helyettes (balról) az aszalóüzemben lamtitkár-helyettes úgy ítélte meg, hogy az itteni gazdasági intézkedések jól szolgálják a családok szociális ellátását. A munkanélküliek földet művelnek, állatokat tartanak, a program önálló és hasznos tevékenységre neveli őket. Végül ezt hallottuk a politikustól: — Jó, hogy a három önkormányzat nem halat ad a rászorulóknak, hanem megtanítja őket hálót fonni. E hálóval aztán évről-évre élelemhez, jövedelemhez lehet jutni. Jó példa a szakolyi. A minisztérium gyűjti és elemzi a jó példákat, intézkedések előkészítésére. Sok munkanélküli Rényai János polgármester arról tájékoztat, hogy a 3100 lelkes Szakolyban a felnőttkorú lakosság több mint 40 százaléka munkanélküli. A varroda a rendszerváltás után megszűnt, üresen áll. A környéken nincsenek jelentősebb létszámot foglalkoztató üzemek. Csodákra pedig nem várnak az itteni vezetők és a helyi lakosok. A dohánytermesztésnek hagyományai vannak ebben a térségben, de más növényi kultúrák is elterjedtek. Az emberek dolgozni akarnak. A polgármester az államtitkár felé fordulva hangsúllyal mondta: — Gyümölcstermesztéssel sokan foglalkoznak a térségben, de az értékesítés gyakran gondokat okoz. Ezért is gondoltunk a feldolgozó üzem építésére. Ausztriában személyesen tapasztaltam, hogy egy gyümölcsszárító üzemben gyógynövényeket is szárítottak. A mi gépeink is alkalmasak gyógynövények szárítására. Néhány gyógynövényt, például a bodzát ingyen adja a természet. Társaságunknak kereskedelmi tevékenységre is van jogosítványa, de az aszalványok értékesítésében segít majd nekünk a nyíregyházi Start Vállalat. A társaság ügyvezető igazgatója, egyben Szakoly jegyzője Győri András. Nagy figyelemmel hallgattuk beszámolóját, tájékoztatóját, azért is, mert így kezdte: „Életfeltételeket kell biztosítani ebben a hátrányos helyzetű térségben”. Aztán sorolta, hogy a föld minősége gyenge errefelé. A segélykeret kimerült. A Népjóléti Minisztérium támogatásával ezért hozták létre a társaságot, amely tavalyelőtt 13 hektárnyi földterületen kezdte meg működését. Dicsekvés nélkül mondta, hogy évről-évre népszerűbbé válik a társaság, sokan érdeklődnek szolgáltatásai iránt. A lényeg az, hogy a hátrányos helyzetűek, a munkanélküliek földterületet kapnak művelésre. ErőPáll Gála tárcája Y y állott már ilyet a I I világ. Egy kiadós ve- X X szekedés után se szó, se beszéd, a szomszédom azzal fejezte be a társalgást, hogy leköpött. Miért vetemedett ilyen aljasságra? Hát azért, mert ugyan neki ahhoz semmi köze, de megtudta, hogy kiléptem a termelőszövetkezetből. Buta, sült parasztnak nevezett, aki még az orráig sem lát. Ezt vágta a fejemhez... Bezzeg, amikor hatvanban jöttek az agitátorok, más volt a véleménye... Nem is annyira a harag, a sértettség, mint inkább valamiféle szégyenérzet kísérte az idős falusi ember szavait, akit, mint ez a továbbiakból kiderült, életében kétszer köptek le. De haladjunk sorjában. Amikor ezerkilenc- százhatvan őszén a falut is elérte a tsz-esítés, szinte megszállták a települést a járási és a megyeszékhelyről jött győzködök, agitátorok, valahogy mindig sikerült kicsúszni a kezük közül. Mindig huszonnégy óra gondolkodási időt kért, aztán miSzégyenfolt kétszer re kopogtak a hívatlan vendégek, vele már nemigen tudtak szót érteni. Az volt a módszere, hogy részegnek tetette magát, aki nem ura az elhatározásainak, nincs mit kezdeni vele. Igazában egy kortyot sem ivott, legfeljebb a már említett szomszéddal, ha az aktatáskás emberek elmentek. Egyszer aztán olyan korán reggel lepték meg az agitálok, még a kakasnak sem volt ideje kukorékolni, hogy vége lett a bújócskának. — Na most már kiját- szadozta magát bátyám, ideje lenne komolyan is beszélni. Itt van a nyilatkozat, ne gondolkozzon, írja alá. Garantáljuk, hogy elnököt csinálunk magából, a tagság segedelmével — így beszélt nagy komolyan a főagitátor, amire mi mást is lehetett mondani, mint azt, itt a kezem, csapjon bele. De sokáig nem tudott a tükörbe nézni, úgy érezte, becsapta a falubelieket, akik bíztak benne, tőle várták a nagyobb kitartást. Amikor a szomszéd értesült a történtekről — aki szegről végről rokona— nagyot káromkodott. És te elnökjelölt, itt a fizetséged mondat kíséretében szembe köpte... Tartott is a harag évekig. Aztán az esztendők múltával fordult a világ. Alig győzte a tsz elkölteni a sok állami támogatást, a termés is meghálálta a szorgos paraszti munkát, amelyet később már nem is munkaegységgel mértek, hanem havi fizetést kaptak a tagok. Mint a gyárakban, hivatalokban dolgozók. — Öt évig voltam elnök. Aztán jöttek a fiatalok, az agrármérnökök. De igazában, a mi korosztályunk alapozta meg a gazdálkodást — emlékezett a szégyenérzetével küszködő ember a régi időkre. Azt sem hallgatta el, akkor került a csúcsra a szövetkezetük, amikor a sok idegenlégiós, szalajtott elnök után az egyébként nagy tekintélyű szomszédot választották meg elnöknek. Igaz, abban az időben már vége lett a tervutasításos világnak, nem a járás, a megye szabta meg, miből mennyit kell vetni. A mienk lett a megye egyik leggazdagabb tsz-e. Igaz, öt-hat évvel ezelőtt, amikor a rendszerváltás szelei fújdogálni kezdtek, már nálunk is érezhető volt a visszaesés. Néhány ágazattal nagyon befürödtünk, nem bírtuk a versenyt a dráguló műtrágyákkal, energiaárakkal. De kit érdekel már ez, miről is beszélek — kapott a fejéhez beszélgető társam. — Nem az az érdekes, hanem az, hogy másodszor is leköpött a szomszédom. Régen azért, mert beléptem a tsz-be, most meg azért, mert kiléptem. Ó szerinte ugyanis visszaléptem a középkorba. Egyedül nincs olyan a földön, hogy a paraszt meg tud állni a lábán. Amikor kifogyott az érvekből, köpött. Nem is tudom, melyikünk szégyellje jobban magát? A szerző felvétele géppark, permetezés, szakmai felügyelet is tartozik a szolgáltatáshoz. Azt is megtudjuk az ügyvezetőtől, hogy tavaly — főleg Nyírgelsén és Nyírmi- hálydiban — 122 család a baromfineveléshez, 24 család a sertésneveléshez kapott támogatást. S hogy nonprofit a társaság, de idén — elsősorban a kommunális szolgáltatásból — szeretnének elérni egy kis nyereséget. Segít a falugazdász — Az idei tavaszon szinte valamennyi cigány család jelentkezett, hogy földet vállal. Két cigány család tavaly nem végezte el a vállalt munkát, őket éppen a többi cigány kérésére kizártuk a programból. A szorgalom, a megbízhatóság fontos azoknál is, akik korábban nem foglalkoztak földműveléssel. Szakembereink több módon segítenek. Az egyik segítő Vadon Pál, a három település falugazdásza. Mint mondta, kint a földterületen sokféle tanáccsal látja el az arra rászorulókat. Az irodán és másutt többek közt felvilágosítást ad például arról, hogy állattartásnál milyen állami kedvezmények vehetők igénybe. Az úgynevezett helyi tejprogramot is segíti. Jól fogalmaz, amikor azt mondja: az a dolga, hogy hozzájáruljon az itteniek boldogulásához. Zónáink Galambos Béla Y^ ülönleges gazdasá- gi övezetnek hívják X V. világszerte azt a földrajzilag behatárolt, a környezeténél nagyobb önállósággal rendelkező, sajátos infrastrukturális szerkezetet, amelyhez hasonló elképzelésekkel Záhonyban álltak elő néhány évvel ezelőtt, s amelyre egy éve már kormányhatározat is kimondta az igent. Az ötszáz négyzetkilométeres térséget érintő, de a konkrét megvalósítási tervek szerint a különleges régió, mint a szomszédos Bor- sod-Abaúj-Zemplénbe is átnyúló nagyobb egység szerepel, ami a két megyében övezetekre, azon belül pedig zónákra tagozódna. Ez utóbbi, legkisebb területi egységeknél, mint a nagy egész építőköveinél, fontos szempont, hogy nagyjából azonos tevékenységeket — raktározás, ipar, mezőgazdaság — öleljen magába. Ebben az esetben sajátos infrastruktúráról van szó, hiszen e kifejezés alatt általában értett közmű-telefon-közlekedés „hármasfogaton” túl, az övezetben letelepedni szándékozó külföldi cégek magától értetődőnek tartják a gyors ügyintézést, készen rendelkezésükre bocsátott épületeket és megfelelően kiképzett, helyi alkalmazottakat is. Ám, hol vannak e feltételek országosan, a megfelelő jogszabályok, gyors ügyintézés, s a szükséges anyagiak szintjén és hol a tízmilliárdokat igénylő egyebeket tekintve Felső- Szabolcsban (hogy a tervekben harmadik ütembe sorolt Beregről ne is beszéljünk)? Egyelőre még ott tartunk, hogy inkább negatív értelemben lesz mind különlegesebb a térség az ország közvéleménye előtt. Különösen akkor, ha olyan — teljes anyagi és erkölcsi leépülésről szóló — tudósításoknak lesznek főszereplői itteni „zónák", mint amilyenek Pátroháról röppentek fel paprikaólmozásról, most pedig a vasút fosztogatásáról. Ablaktörlő Ferter János karikatúrája Fontossági sorrendet Tóth Kornélia C sendben, a legszűkebb körben köszöntötték a honvédelem napját megyénk katonai alakulatai tegnap. Érthető a külsőségek kerülése, hiszen a honvédség talán soha nem állt olyan nagy horderejű átalakítás előtt, mint azt most rebesgetik. Igaz, több mint egy évtizede meghonosodott a reform szó a hadsereg hétköznapi életében, sokan már fel sem kapják rá a fejüket. Am amikor egzisztenciálisan is érinti a hivatásos katonákat, a közalkalmazottakat a változtatás, természetes, hogy érzékenyebben reagálnak az átalakításnak mondott létszámleépítés hírére. Márpedig ha hinni lehet a bejelentéseknek, még ebben az évben több ezren kénytelenek búcsút inteni a honvédségnek. A leszerelők jórészének tudása, szakképzettsége kifejezetten katonai természetű, például nem lehet kerekes harcjárművet szerelni otthon a fáskamrában. Az természetesen a legfőbb szempont, hogy a szuverén Magyar Köztársaság területét, az itt élő lakosokat meg tudja védeni a honvédség, ha a helyzet úgy hozná. Csakhogy az ezer sebből vérző alakulatok egy része alig képes a működés napi teendőit ellátni. Az állami költségvetéstől havonta kapott pénzt képtelenség hatékonyan elkölteni, például nem használhatják ki a kedvezményes vagy szezonális vásárlás előnyeit. Az elavult technika cseréje a gazdaság teljesítőképességéhez mérten horribilis összeget emésztene fel. Az pedig köztudott, hogy hazánk igyekszik mielőbb a NATO szervezetéhez csatlakozni. Kérdések sorjáznak ilyen körülmények közt, amelyeket még a honvédelem napján, Buda visszavívásá- nak évfordulóján sem kerülhetünk meg. Fontossági sorrendet kell felállítani mielőbb. Ha az ország területének és a lakosságnak a védelme az elsődleges, akkor ahhoz technika, pénz és ember kell, ha a költség- vetés hiányait szükséges mérsékelni, akkor sorra zárhatjuk be a laktanyákat és köthetünk útilaput az emberek talpa alá. Ha a NA- TO-csatlakozásnak kívánunk eleget tenni, akkor a nemzeti jövedelem meghatározott százalékát kell védelmi kiadásokra fordítani. Kérdések, amelyek nem ünnepi hangulatúak...
