Kelet-Magyarország, 1995. május (52. évfolyam, 102-127. szám)

1995-05-19 / 117. szám

1995. május 19., péntek HATTER Sok bába közt — az ifjúság Ezúttal a megyei közgyűlés gyermek- és ifjúsági bizottságát mutatjuk be Gyakorlati vizsgán a kereskedelmi szakközépiskola diákjai Balázs Attila felvétele Marik Sándor Nyíregyháza (KM) — A megyei közgyűlés új bizott­ságainak egyike a gyermek­es ifjúsági bizottság. Lét­rehozását több tényező in­dokolta. Ezek egyike, hogy a módosított önkormányzati törvény a korábbitól elté­rően önkormányzati tevé­kenységnek jelölte meg „...a gyermek- és ifjúsági felada­tokról való gondoskodást...”. — Látszólag újszerű — mond­ja Miklós Elemér, (60), a bi­zottság elnöke —, hiszen a ko­rábbi ciklusban is törődött a közgyűlés az ifjúsággal, vál­lalta a társadalompolitikai gondok és feszültségek leve­zetésében történő részvételt. Ennek ellenére az intézkedés­sor összehangolása nehézkes­nek bizonyult, mert mind a végrehajtásban, mind az ér­dekérvényesítésben több bi­zottságnak is volt hatásköre. Gondot jelentett továbbá, hogy átfogó, a megye egész te­rületére, s több korosztályra érvényes gyermek- és ifjúsági gondozási koncepció nem ké­szülhetett el, mivel nem volt meg a szükséges jogi és anya­gi eszközrendszer. O Megyénk halmozottan hátrányos helyzete a gyermek- és ifjúsági generációkat is kedvezőtlenül érinti. Mit tud­nak tenni? — A megye lakosságának 36 százaléka, megközelítően kétszázezer lakos a 25 év alat­ti korosztályhoz tartozik. Az oktatási intézményekben tör­ténő elhelyezésük, nevelteté­sük, több területen gondozá­suk, a munkába állításuk na­gyon különböző elemekből ál­ló, mégis összehangolt tenni­valókat igényel. A megyei közgyűlés 15 gyermek- és if­júsági intézményt tart fenn, amelyekben közel 4300 gyer­mekről, fiatalról gondoskod­nak — és ez nem csupán el­látást tartalmaz. Olyan regi­F eltűnőén csinos, hosz- szú hajú, húsz év körüli lány jelent meg a sza­bolcsi városka állásbörzéjén. Feszült rajta a farmernadrág, a blúza tavaszias, kissé lenge volt. Nem illett a képbe, ebbe a környezetbe. Borostás, el­nyűtt arcú férfiak, rosszul öl­tözött, középkorú asszonyok és a helyzetük ellenére vidám- kodó fiúk álltak az ajtók előtt. Az egyik ajtó mögött munka­adók üres állásokat kínáltak, a másik szobában munkajogi tanácsokkal szolgáltak, a har­madikban a pszichológus lát­ta el jó tanácsokkal az érdek­lődőket. A negyedik szoba aj­taján függő táblácskán ez állt: Képzés, átképzés. Tétován, kissé remegő ujjakkal itt ko­pogott a lány. Az ügyintéző faggatta, hogy mi a végzettsége, hon­nan jött, mihez lenne kedve, mit csinált, mit nem csinált eleddig. A lány nehezen ol­dódott. Botladoztak a mon­datai. Elpirult, amikor odáig jutott, hogy ..sima" gimnázi­umban érettségizett,s bizony, mindössze közepes ered­ménnyel. Főiskola, egyetem szóba sem jöhetett. S ott, ab­ban az eldugott faluban, az Isten hóna alatt semmire nincs lehetősége. Se állás, se szórakozás, se férjhezmenési lehetőség. A férjhezmenés még nem onális feladatokat jelent, ame­lyeket a megyei közgyűlés jogállásából adódóan nem há­ríthat el. Az anyagi fedezet az alig egymilliárd forintot meg­haladó központi támogatás, s mintegy 15 millió forintos me­gyei hozzájárulás. A számok mutatják: nem beszélhetünk a reális igények és a lehetőségek harmóniájáról. O Milyen összetételű, hogy dolgozik a gyermek- és ifjúsá­gi bizottság? — Úgy gondolom, mun­kánkban jól érvényesül a szak­maiság. Ennek feltételét az ad­ja, hogy tagjaink között több pedagógus, továbbá gyermek- és ifjúságvédelmi szakember, sőt lelkipásztor is van. így a valóban fontos tennivalókra összpontosíthatunk. — A bizottság működésé­ben a közgyűlés döntése meghatározó. Ám fontos mun­kafeltétel a viszonylag pontos helyzetkép ismerete is. Ebből fakadóan kezdődtek el annak a helyzetelemzésnek az előmun­kálatai (anyaggyűjtés, tájé­kozódás, statisztikák elem­zése, stb.), amely a megye la­kossága egyharmadának élet- körülményeit, életfeltételeit. jár komolyan az eszében — állította az ügyintéző asz- szonynak, akin látszott, hogy ezt az állítást nem hitte el. Persze hogy férjhez akar menni az ilyen lány, amikor az utóbbi két évben már ki- diszkózta magát. Szinte egye­bet sem csinált. Egy héten kétszer átjárt a szomszéd fa­luba és hajnalig diszkózott. A férjhezmenés az más. Az ő falujában nincs hozzá illő fiú, aki legalább 175 centi magas. Ennyi minimum kel­lene, hiszen ő sudár lány, 174 centi tűsarok nélkül. Kérdés nélkül azt is „meg­gyónta” az ügyintézőnek, hogy a szülei anyagilag gyengén állnak. Az apja alkalmai munkát vállal, az anyja háztartásbeli. Stafí- rungra gondolni sem lehet. S az érettségi bizonyítvánnyal mit lehet kezdeni? — kérdez­te önmagától, hangosan. Perspektíva, jövőkép! Nagy szavak. A lényeg az, hogy nem látja: hogyan fog ala­kulni a sorsa. Pesten talán találna munkát, többször menni is akart. De a szülei nem engedik. Félnek, hogy az egyetlen lányukat elnyeli a nagyváros. A sajtóból tud­ják, hogy a híres, vagy hír­hedt pesti női munkásszállá­társadalompolitikai helyzetét tartalmazza, s a változtatás, az elmozdulás segítésére ajánl majd megoldási lehetőséget. ONagyon sokan „foglalkoz­nak" az ifjúsággal, mégis ren­geteg a gond. Ahogy mondani szokás: sok bába közt elvész a gyerek. Ön szerint miért? — Egymástól — sajnos gyakorta a nyilvánosságtól is — elszigetelten működnek a gyermek- és ifjúsági szerve­zetek, alapítványok. Kapcso­latuk egymással alkalomszerű, s az is megesik, hogy mün- kájuk párhuzamos. Önálló­ságuk, vállalt funkciójuk érin­tetlenül hagyása mellett — a megyénkben élők érdekében — kívánatos lenne legalább az információk szintjén olyan kapcsolatokat létrehozni, me­lyek nem visszafognak, hanem ellenkezőleg: erősítenek. Bi­zottságunk szándéka ezek se­gítése. O Munkatervükben látom, rengeteg tennivalójuk van... — A bizottság munkájában folyamatosságot jelent az ön- kormányzat által fenntartott intézmények szakmai-gazda­sági segítése, a különböző programok véleményezése, sok megszűntek, vállalkozók szállodákat, masszázsszalo­nokat alakítottak ki ezekben az épületekben. Szóval in­gyen szállás nem lenne, az albérletre pedig rámenne a fizetés 60-70 százaléka — ér­velnek a szülei. Nos, a meghitté vált be­szélgetés után az ügyintéző panasza következett. Hogy átképzésre idén kevés a le­hetőség. Bezzeg tavaly és az előtt válogathattak a jelent­kezők. Most szinte egyetlen lehetőség kínálkozik: számí­tógépes tanfolyam indul a megyeszékhelyen. Hét hóna­pig tart. A bizonyítvánnyal elóbb-utóbb el lehet helyez­kedni. A bejárás nehéz lesz. Nem baj. mondta a lány, fel tud ő kelni korán is. Vállalja, mert időt nyer. Hét hónap nagy idő, az alatt sok minden történhet.-m—^ elderült a lány arca, K-j szép nagy szemeire JL könnyfátyol ereszke­dett. Örült, talán már maga előtt látta az irodát, ahol ke­zeli a szövegszerkesztő számí­tógépet, főzi a kávét, fogadja a férfiak udvarlását. Jókedvei ment ki az utcára és a busz­megálló felé tartott. Lépteit elnyelte az aszfalt. egyeztetése, a megyében mű­ködő szakmai jellegű gyer­mek- és ifjúsági szerveződé­sek érdekvédelmi munkájának segítése, s a megyei önkor­mányzat intézményeiben a vezetői pályázatok elbírálása, javaslattétel. Átruházott hatás­körben a megyei közgyűlés ál­tal az ifjúságpolitikai célok, a gyermek- és ifjúságvédelem térségi, megyei feladatainak összehangolására, a hatékony­ság javítása érdekében (pályá­zat alapján a közgyűlés által jóváhagyott fedezet mértéké­ig) támogatást nyújt. Ennek 1995. évi összege egymillió forint, mely kevés a jogos igé­nyekhez viszonyítva, s csak a legszükségesebb fejlesztési programok támogatására elég. O Hogyan vélekednek Önök a mostanában zajló „átvilá­gításokról” ? — Szükségét érezzük az elkezdődött felülvizsgálatok­nak. a költséggazdálkodás ész- szerűsítésének, azonban ezek elsősorban az önkormányzati törvényben meghatározott kö­telező jellegű feladatok szak­mai programjain alapulhatnak, a fiskális terror elhárítását javasoljuk. Munka nélkül Nyíregyháza (MTI) — To­vább növekszik a tartós mun­kanélküliség Szabolcs-Szat- már-Bereg megyében, ahol je­lenleg 25 ezer 800 azoknak a száma, akik a járadékjogosult­sági idő lejárta után sem tud­tak elhelyezkedni, s csak jöve­delempótló támogatásból ten­getik életüket. Az elmúlt egy év alatt hat­ezerrel emelkedett a tartósan állástalanok száma a Nyírség­ben. A nyilvántartásban sze­replő 48 ezer'656 munkanél­küli között az arányuk ma már meghaladja az 56 százalékot. A legrosszabb helyzetbe a képzetlen munkavállalók ke­rültek. ők adják a reményte­lenül állást kereső szabolcsiak csaknem 60 százalékát. Szá­muk jelenleg több mint 15 ezer. A tartósan munkanélküliek 54 százaléka férfi, többségük 35 éven aluli. Nyíregyházán és környékén él a legtöbb jöve­delempótló támogatásban ré­szesülő állás nélküli, csaknem 5 ezren vannak. Mátészalka térségében számuk megha­ladja a 3 ezret, Fehérgyarmat és Nyírbátor körzetében a 2500-at, Vásárosnamény kör­nyékén pedig a 2400-at. Zá­hony térségében a legjobb a helyzet, ott 600-nál kevesebb a tartós munkanélküli. HMHMomHewHwmmMHMtomoHocomMomcowHmHocomM« Balogh Géza y C gy vagyok, mint i / a legtöbb ember, Lz ahogy vénülünk, egyre több gyermekkori em­lék jut az eszünkbe. Régvolt általános iskolás koromban is módfelett szerettem kóbo­rolni a határban, az meg egyenesen ünnepszámba ment, mikor az erdőbe me­hettem . Nem szívesen enged­tek, hisz messze esett tőlünk, így aztán repesve vártuk a Madarak és fák napját. Egy szép májusi napon felkerekedett az egész isko­la, s kivonult a nyírparasz- nyai erdőre. Volt tőlünk vagy öt kilométerre, de mit jelentett az örökké vihán- colni vágyó gyermeknek öt kilométer! Különösen, hogy a tisztás másik oldalán a parasznyai iskolások tábo­roztak, csupa idegen arc, más szokások... S hát persze ott volt a hatalmas erdő, a maga megannyi, felfede­zésre váró csodájával. Én azt hiszem, azok a na­pok valamennyiünk emléke­iben a legszebbek között maradtak meg. Aztán új ko­rok, s új tanárok, szokások jöttek, és valahogy mind kevesebb helyről hallhattuk azt, hogy megünneplik a Madarak és fák napját. Most azonban mit hallok? A NYÍRERDŐ RT. nem­rég levélben fordult Sza­bolcs és Hajdú megye isko­láihoz, melyben felajánlot­ták, az erdészetek minden évben várják Madarak és fák napján a fiatalokat, akiknek megmutatják az er­dőket, megismertetik az ot­tani növényeket, fákat, álla­tokat, elősegítve azt, hogy minél jobban megszeressék a természetet. A régi hagyo­mányt szeretnék feleleve­níteni ezzel. A kezdeményezés nagy­szerű. Sajnos, mostanra fel­nőtt egy generáció, mely­nek tagjai — tisztelet a ki­vételnek — alig-alig tudják megkülönböztetni a nyárt a nyírtől, a juhart a kőristől. Márpedig hogyan lehet vé­deni azt a természetet, amit nem ismerünk? A Madarak és fák nap­jának, mint hagyo­mánynak fel támasz­tása kiváló ötlet, de ne feled­jük, az csak egy nap az évből. De nagyon fontos. Az első lé­pés a természet megisme­rése, és megszerelése felé. Az álláskereső Ismerkedés Orémus Kálmán-m—y gy néhány nappal ezelőtt napvilágot 1—J látott jelentés sze­rint Magyarország tavaly a negyedik helyen állt a leg­több vendéget fogadó euró­pai országok listáján Ha eh­hez hozzátesszük, hogy az ebből származó bevételt te­kintve is ugyanilyen helye­zést értünk el, akkor igazán elégedettek lehetünk. Pon­tosabban, csak lehetnénk, ha nem jutna azonnal eszünkbe, hogy mennyi ki­használatlan lehetőséget szalasztunk el az idegenfor­galom, a vendéglátás terén, hogy mennyi olyan termé­szeti és kulturális kincsünk rejtőzködik az ismeretlenség félhomályában, melyet ér­demes lenne megmutatni a világnak. Ahogy nyugatról kelet felé haladunk ebben az országban, úgy nő az ilyen rejtett kincsek száma. Pedig paradox módon épp az or­szág keleti fertályán lenne leginkább szükség az ide­genforgalomból származó bevételekre. Persze, azt mondják, pénzt csak pénzzel lehet csi­nálni, azaz előbb fejleszteni kell az infrastruktúrát. Am a gond az, hogy jelenleg a már meglévő lehetőségek­kel sem élünk. Fejlettnek igazán nem nevezhető szál­lodahálózatunk jórészt ki­használatlan, a panziók egy része is kong az ürességtől. Aminek egyik nyilvánvaló oka, hogy a világ más tá­jain alig tudnak rólunk. De mit akarunk a világ­tól, vagy akár Európától, ha mi magunk sem vagyunk tisztába értékeinkkel? Ma már az iskolákban is alig futja kirándulásra. S ha mé­gis, az úticél jóval megyénk határain túl található. Ami önmagában nem baj, csak éppen előbb, vagy ezzel párhuzamosan meg kellene ismerni például a Felső- Tisza, a Sóstó szépségeit is. M ég akkor is, ha ezen utóbbi álla­pota enyhén szól­va sok kívánni valót hagy maga után. Mert óvni és vé­deni csak azt lehet, amit is­merünk, aminek tisztában vagyunk az értékeivel. Hogy aztán megmutathassuk a vendégeinknek is. Kártyavár Ferter János karikatúrája Madarak és fák 1. BP * ’ £ 3 * X * J £ É

Next

/
Oldalképek
Tartalom