Kelet-Magyarország, 1995. május (52. évfolyam, 102-127. szám)
1995-05-16 / 114. szám
12 Keiei-Magyarország KULTÚRA 1995. május 16., kedd Búcsú a tanító nénitől Újfehértó (KM — D. M.) — Elment, csendesen, szerényen, ahogy élt. Harmincnyolc éven át volt férjével együtt tanyasi tanító az Újfehértóhoz tartozó Vadastagban Ganzler Gézáné, született Nagy Anna. E hosszú idő alatt mindenki „tanító nénijeként” nemcsak oktatta, nevelte a tanyasi nebulókat, hanem egyfajta kulturális missziót is betöltött a szeretett iskolában. Színjátszókor, kézimunkaesték, meghívott vendég- művészek és ismeretterjesztő előadás szervezése fémjelezte, hogy a tanyán is lehet élni, tanulni, szórakozni. A „fáklya” nemzedékhez tartozott ő, s ezt az életformát és tevékenységet többször kiváló címmel, 1973- ban pedig Állami Díjjal ismerték el. Arany okleveles nyugdíjasként sem szakadt el az emberektől, nagyon sokszor keresték meg régi, köztük ma már nagymama korú tanítványai, azok gyermekei és unokái is. Sokat és gyakran emelte fel szavát Újfehértó érdekében is. A város díszsírhelyet adományozott az elhunytnak, akit 80 évesen ragadott el a halál. Matematikaverseny Helyszín a 14. Sz. Általános Iskola Nyíregyháza (KM)/— A nyíregyházi 14. Sz. Általános Iskolában rendezték meg a múlt héten a Dienes Pál matematikai megyei versenyt. A versengésben az alább felsorolt kisdiákok szerepeltek a legjobban: I. évfolyam: 1. Fekete Zsófia Vásárosnamény, 2. Csiillög Péter Kisvárda, 3. Mándi Gergő Nyíregyháza. II. évfolyam: 1. Németh Viktória Nyírtelek, 2. Kiss Gergely Nyíregyháza, 3. Fülöp Andrea Nyíregyháza. III. évfolyam: 1. Maga Péter Nyíregyháza, 2. Dar- vasi Péter Nyíregyháza, 3. Kiss Ernő Nyíregyháza. / IV. évfolyam: 1. Borbély Árpád Nyíregyháza, 2. Hepp Attila Nyírtelek, Groska Judit Nyíregyháza, 3. File Mariann Nyíregyháza, Farkas Zita Kisvárda, Gáthy Lajos Nagyecsed, Czine Csaba Mátészalka. A második és harmadik helyet megosztva osztották ki. / V. évfolyam: 1. Bravics Ákos Kisvárda, 2. Róka Norbert Tiszavasvári, 3. Góczi Noémi Nyíregyháza. VI. évfolyam: 1. Sebestyén Zita Nagyvarsány, 2. Szanyi Anikó Nyíregyháza, 3. Szögi Agnes Nyíregyháza. VII. évfolyam: 1. Paráda László Záhony, 2. Csatlós Zoltán Nyíregyháza, 3. Kosztya Norbert Kisvárda. VIII. évfolyam: 1. Cserepes Mária Kótaj, 2. Kiss Gábor Apagy, 3. Sás István Kisvárda.- H i re soff or Mikó István... ...társulata látogat el a kis- várdai művészetek házába május 16-án. A 16 órakor kezdődő előadásuk címe: Mindhalálig Beatles. Koncert... ...lesz a mátészalkai művelődési központban május 19-én, pénteken 19 órától. Közreműködik az Ádám Jenő Pedagógus Kórus. Váci Mihály... ...kéziratairól tart előadást Baranyi Ferenc a Jósa András Múzeumban május 22-én, hétfőn 17 órától. (KM) Gálaműsort... ...rendez a nyíregyházi 23. Számú Általános Iskola a nyíregyházi művelődési központban május 23-án 17 órától. (KM) A Déri János... ...klub legközelebb május 17-én 18 órától tartja a következő foglalkozását a nyíregyházi művelődési központban. (KM) Gyermeknap és gála Nyíregyháza (KM - B. I.) — Színes és választékos programokat kínálnak május második felében a megyeszékhely kulturális intézményei. A bőséges választékból néhány. A Váci Mihály Városi Művelődési Központban mutatkozik be május 17-én 19' órától a Debreceni Bach Kollégium zenekara. A zenészek barokk kamarazenei műveket szólaltatnak meg. A humor kedvelői szintén a művelődési központban hallgathatják meg a Rádiókabaré 10 évének legsikeresebb válogatását. A május 19-én 18 órakor kezdődő műsorban közreműködik Maksa Zoltán és Illés István. A közelgő gyermeknap alkalmával több színes program is várja a legkisebbeket. A Bujtosi Csarnokban május 20-án tartanak előzetes gyermeknapot. A tíz órakor kezdődő műsorban haditechnikai bemutatók, ügyességi versenyek, bohócok, táncbemutatók szórakoztatják majd a gyerekeket. Egy héttel később, május 28-án a Városi Stadion áll majd az ifjúság rendelkezésére. Az egésznapos műsorban neves művészek is fellépnek: Eszményi Viktória, Heilig Gábor, Szandi és a Pa-dö-dö együttes áll majd pódiumra. Nagyszabású évadzáró gálaestet rendeznek május 25-én 20 órai kezdettel a Móricz Zsigmond Színházban. A műsor címe: Már és még. Közreműködik Bajor Imre, Zalatnay Sarolta, Nagy Bandó András, Schubert Éva, Koós János, Adám Tamás és városunk művészei. Az est házigazdája: Verebes István. Ezer torokból szólt a dal... Minden résztvevő serleget és oklevelet vihetett haza a rangos találkozóról Arany minősítést kapott a mátészalkai Széchenyi István Ének-Zene Tagozatos Általános Iskola Kicsinyek kórusa is Szűcs Róbert felvétele Mátészalka (KM - Sz. E.) — „Legyen a zene mindenkié!! A kodályi gondolat jegyében rendezte meg április végén a mátészalkai Széchenyi István Ének-Zene Tagozatos Általános Iskola az Éneklő Ifjúság kórustalálkozót. A rendezvényre tizenöt kórus fogadta el a meghívást, s csaknem ezer gyermek énekelt a nap folyamán az iskola aulájában. Mint Tarczai Zoltán nyugdíjazott főiskolai tanár, a zsűri elnöke elmondta, azok a kórusok, amelyek a korábbi években is nevet szereztek maguknak, országos összehasonlításban szintén jó színvonalat képviseltek most is. Az újonnan induló kórusok teljesítménye is reménykeltő. Mátészalka és környéke mindig is élen járt a kórusmozgalomban, nagy múltra visszatekintő énekkaraival öregbítették a megye hímevét. A zsűri elnöke kiemelte az ének-zenei tagozatok jelentőségét, s mint elmondta, a zene a gyermek számára olyan környezetet jelent, amelyben könnyebben kinyílhat az értékek felé, személyiségformáló, nevelő hatása felülmúlhatatlan. A rendezvényen a 15 kórusból 10 kért minősítést. A zsűri értékelése alapján arany minősítést kapott a mátészalkai Széchenyi István Ének-Zene Tagozatos Általános Iskola Kicsinyek kórusa és Vidám kórusa, a fehérgyarmati Bárdos Lajos Ének-Zene Tagozatos Iskola Kicsinyek kórusa és Bel Canto kórosa, valamint a mátészalkai hősök terei általános iskola kórosa. Ezüst minősítésben részesült a nagy- ecsedi Danes Lajos Ének-Zene Tagozatos Általános Iskola kamarakórosa, a mátészalkai 5. Sz. Általános Iskola és a fehérgyarmati 2. Sz. Általános Iskola kórosa. Bronz minősítést vehettek át a fehérgyarmati Szabó Lőrinc Általános Iskola és a nyírcsaholyi általános iskola kórosai. A kórostalálkozó főszervezője Stempel László ének-zene megyei vezető szaktanácsadó volt. Munkáját segítette a rendező intézmény összes dolgozója. Minden kóros serleget és oklevelet vihetett haza az Éneklő Ifjúság kórustalálkozóról és szép emlékeket a közös éneklés erejéről. „Fesztivál-kórusok" a főiskolán Nyíregyháza (KM) — Nagyszabású kóroshangverseny színhelye volt május 11-én a Művészeti Szakközépiskola hangversenyterme Nyíregyházán: a tanárképző főiskola női kara és az Anonymus Kóros közös minősítő hangversenyére került sor. A Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége — KÓTA — hirdette meg az Éneklő Magyarország 12. országos minősítést, melynek keretében a kórosok zsűri előtt mutathatják be tudásukat. A zsűri a különböző (jelen esetben az ifjúsági) kategóriákon belül hét fokozatban értékelheti a kórosokat. 1995. január 1. és 1996. júniusa között lehet a minősítést lebonyolítani. Ezt követően kerül sor az Arany Fesztiválokra, és a legjobbaknak lehetőségük lesz az 1996. decemberében megrendezendő I. Magyar Kórosversenyen indulni. A fentiekből kitűnik, hogy komoly megmérettetésre vállalkoztak a kórosok. Sapszon Ferencet (Budapest), Sándor Zoltánt (Miskolc) és Tárcái Zoltánt (Nyíregyháza) a nagy kórusvezető tapasztalatokkal rendelkező szakembereket kérték fel zsűrizésre. A zsűri szempontjai: pontosság, hitelesség, élményszerűség, hangzáskép, stílushűség, intonáció, ritmus, dinamika, tempó, szövegmondás, műsorválasztás, színpadi megjelenés. Hagyományos műsorral lépett pódiumra a 34 tagú Anonymus Kóros, motatták, madrigálok és magyar szerzők művei alkották programjuk gerincét. Az Anonymus Kóros, melynek neve Nyíregyházán már nem ismeretlen, műsorát az elmúlt évek legkedvesebb darabjaiból állította össze, talán ezért egy kicsit a kóros vagy vezetője Fehémé Székely Ildikó ízlését is tükrözi, a Jasquin mű mellett Mosonyi Mihály a jeles 19. századi magyar mester egy motattája képviselte az egyházi zenét, ezt követően Monteverdi és Hass- ler madrigáljai szólaltak meg olasz és magyar nyelven. Műsorok első részét Schumann ironikus hangvételű kórosművével, a nem kis intonációs nehézségeket tartalmazó, a tenor és szoprán szólamokat meggyötrő — A fogfájás dicsérete című darabjával zárták. Ezt követően lépett pódiumra a női kar, Ferencziné Acs Ildikó vezetésével. Számunkra ismeretlen szerző, Colacicchi tréfás darabja jó folytatás volt a Fogfájás utáni vidám hangulatnak. Hidas Frigyes darabjai után a zenei múltat idéző Schumann, Lassus és Telemann darabok zárták a hangverseny első félidejét. A szünet után a női kar Bárdos-művekkel folytatta műsorát. A két kortárs nyugati darab, nevezetesen Caplet: Mise tétele és Johansson: Pater nos- tere zárta a programot. (Az ún. két szakosokból álló 70 tagú női kar nehéz körülmény között dolgozik. Szezonjuk végén — mely mindössze hat hónapból áll — bizonyították tehetséges, fiatal karnagyuk kiváló felkészültségét, és a kórus lelkiismeretes, odaadó munkáját.) A hangverseny záróblokkját ismét az Anonymus Kóros énekelte. A három Kodály mű, a mester egy-egy gyöngyszeme. Az eredetileg fiú vegyeskarra írt János köszöntő népi hangvételével üdén szólalt meg. Az ezt követő Ének Szent István királyhoz és a Balassi versére készült Szép könyörgés napjainkban aktuális fohászként hatott. A feszültséget oldandó Pataki diákdalok Farkas Ferenc alkotása csat- tanós befejezése volt a hangversenynek. A zsűri a női kart és az Anonymus Kórost „Fesztivál-kórus” minősítéssel jutalmazta. A Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Kórusszervezet finanszírozta részben a hangversenyt, és amint megtudtuk, a szervezet tagjainak a továbbiakban is szívesen támogatást nyújt minősítő hangversenyek rendezéséhez adminisztratív és anyagi lehetőségeihez mérten. Tizenegy éve hallgatott el a Mélyhegedű Csermely Tibor Nyíregyháza — 1963 januárjában megcsörrent a telefon a községi általános iskola igazgatói irodájában. Ismerős hang kérte, hogy a közeljövőben keressem meg Nyíregyházán, beszélni szeretne velem. A találkozás alkalmával megtudtam, hogy a megyei könyvtár olvasószolgálati csoportvezetőt keres. Az elődöm Bory Zsolt volt, mondták az illetékesek, de ő új feladatot vállalt, autókönyvtáros lett, aki rendszeresen járta a tanyákat. Ilyenkor könyvet kölcsönzött és filmet vetített. Zsoltot már régebben ismertem, tudtam róla, hogy hosz- szabb ideig Nyírpazonyban tanított. Egy alkalommal egy járási magyarszakos tanári munkaközösségben együtt dolgoztuk ki az akkor még újdonságnak számító helyesírási normát. Tudtam róla, hogy költő. Verseit többször megtaláltam a megyei lapban. Később azt is elárulta, hogy még diákkorában megjelent egy verseskötete Szekerek a ködben címmel. Egyre inkább nyilvánvalóbbá vált számomra, hogy az esti elfoglaltsággal járó vidéki munkát is azért vállalta, hogy napközben több ideje legyen két kedvenc hobbijára a nyelvészkedésre és a költészetre. Aztán úgy alakult mindkettőnk sorsa, hogy együtt voltunk meghívott előadók a főiskola nyelvészeti tanszékén. Hosszú éveken keresztül beszédművelést tanítottunk a nem nyelvszakos hallgatóknak. Mindez most, halálának 11. évfordulóján különösen élesen villan fel emlékezetemben. A közvetlen kiváltó ok pedig az volt, hogy a közelmúltban a Bessenyei Kollégium által meghirdetett középiskolai szavalóversenyen az egyik kollégista Itt élünk mi című versét szavalta. így mondta volna ő is, kaptam fel a fejem, ilyen mérték- tartással, mégis szenvedélyes elkötelezettséggel. Most, hogy több mint egy évtizede nincs közöttünk, megérdemli, hogy emlékezzünk rá. Emlékszem, milyen szemérmesen visszafogott gyermeki öröm sugárzott róla, amikor megjelent a második kötete Mélyhegedű címmel. A sok-sok évi várakozás után úgy érezte, valamit törlesztett a hivatalos irodalom- politika vele szemben. Annak csak örülni tudok, hogy a kötet megjelenése körül magam is bábáskodtam. Büszke volt költészetére, de nem volt beképzelt ember. Nem értékelte túl saját munkásságát. A kötet címadó verse Zsolt ars poétikája volt. Nem neki adatott, hogy megszólaltassa a prim dallamot, de a viola alta, a mélyhegedű hangja színezi, árnyalja a zenét. Elfelejtettük volna? A megyei irodalmi lexikonon és az irodalmi topográfián túl, hol találjuk még a nevét? Egy évtized nagy idő, elég arra is, hogy valakit végképp elfelejtsünk, de arra is, hogy kisimuljanak még felsejlő vonásai. Hogy elnéző mosollyal gondoljunk zsörtölődéseire, az ifjúsággal szembeni elvárásaira. Amikor 60 éves lett, tisztelői kis ünnepség keretében köszöntötték. Hogy örült, amikor azt mondtam neki: Zsolt, senki nem mondaná, hogy 60 éves vagy. Ugye, nem látszom annyinak. — mondta ő. Egyáltalán nem — válaszoltam. Legfeljebb 59 és fél évesnek ha látszol. Kicsit lehervadt az arcáról a mosoly, de értette a tréfát. Akik még emlékezünk rá, így maradt meg emlékezetünkben: Kicsit idegen volt ebben a világban, de itt Szabolcsországban mégis otthon érezte magát. Tusakodott az irigy idővel, megszólaltatta a szerelem szép szavú sípját, és az elmúlás keserűen ünnepélyes, ám magasztos szavaival vetítette elénk mindnyájunk sorsát. Szeretett volna sokáig élni, mert mint írta: „tornyozva vár rám ezer teendőm Ez nyugtalanít, akármit tanácsol A szeretetre méltó római Épülel is maradjon fönn utánam, Ne csak az épületnek romjai.” Egy verssorokból álló aprócska ház itt maradt nekünk.
