Kelet-Magyarország, 1995. május (52. évfolyam, 102-127. szám)

1995-05-02 / 102. szám

1995. május 2., kedd HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Nem szűnt meg, csak szorongatják Lerobbant házak, csökkentett létszámok, szűkös programok • Pénztelenség Sok tábornak ad otthont nyáron Harangod Elek Emil felvétele Fehérgyarmat, Nagykálló (KM — B. I. - M. K.) — Szo­morú kórtünet: évről évre egyre nehezebb helyzetbe kerülnek a művelődési há­zak. Az idén újabb szorítás történt, még kevesebb tárnom gatást kapnak az intézmé­nyek, és a bérkeret is csök­kent. Félő, hogy a megvo­nások a működőképességet veszélyeztetik. Megyénk két városában, a fe­hérgyarmati és nagykállói mű­velődési központban annak néztünk utána, ott vajon ho­gyan látják saját helyzetüket. Miként a megye több váro­sában, Fehérgyarmaton is ko­moly gonddal küzd az önkor­mányzat. Dicséretes, hogy a nehéz helyzetben sem került sor művelődési intézmények megszüntetésére. Létszámcsökkentés A fehérgyarmati városi műve­lődési központ 1994-ben 9,4 millió forintból gazdálkodha­tott, ebből 5,8 millió volt az önkormányzati támogatás, a VMK-nak pedig 3,0 millió saját bevételt kellett volna tel­jesítenie. Az elmúlt évben a saját bevételi tervet minden erőfeszítés ellenére sem tudták „hozni”, s így az önkormány­zatnak újabb félmillió forinttal kellett besegítenie az intéz­mény éves munkájába. Hónapok óta téma a bizott­ságokban a különböző meg­szorító intézkedések ügye. Ez érzékenyen érinti a közműve­lődést is. Mindösszesen 5,3 milliós támogatást élvezhet idén a Kossuth téri intézmény úgy, hogy 3,5 milliós saját be­vételt kell produkálnia. A mai viszonyok között erre az ösz- szegre tanfolyamok tartásával, előadások szervezésével, a he­lyiségek bérbeadásával lehet szert tenni. Ám ezek a tevé­kenységek sem szaporíthatok vég nélkül. Ugyanis a város és környéke nem bővelkedik eredményesen gazdálkodó üzemekben, vállalkozások­ban, amelyek gazdag bevételi forrásokat jelentenének. Nem maradt más, mint a legfájdal­masabb megoldáshoz folya­modni: az intézmény eddigi 8,5-es létszámát (félműszakos karbantartó) 4 dolgozóval csökkenteni kell. Igaz, ez eb­ben az évben csak mintegy 800 000 Ft-os megtakarítást eredményez, hiszen a végkie­légítés és a felmondás tetemes összeget emészt fel. Szabadtéri: nem A későbbiekben azonban mil­liókat jelenthet a város gaz­dálkodásában. Nem marad más megoldás: e minimális létszámmal kell teljesítenie a művelődési háznak a fela­datát. Természetszerűen 1995-ben is elmarad a szabadtéri szín­pad kialakítása, nem oldódik meg a helyi mozi áthelyezése a művelődési házba, marad a régi bútorzat, marad az elekt­romos hálózat és a hangosítás gondja. Úgy tűnik, félbemarad az a kapcsolat is, mely egy-két határon túli színházzal, illetve a Mandala Dalszínházzal kia­lakulni látszott. Stock Gyula, a nagykállói művelődési központ vezetője szerint az intézménynek úgy kellene működnie, hogy ne látszódjék a munkán a gör- csösség, a feszültség. Ez nem megy könnyen. Az intézmény költségvetéséből az idén 658 ezer forintot vontak el, és emellett 5 százalékkal csök­kentették a bérköltséget. Nincs pénz túlórára, munkaruhára, de még az ebédköltséghez sem járulnak hozzá. A művelődési központ viszont azt szeretné, hogy minden megszokott és igényelt rendezvény, klub és szakkör megmaradjon, az in­tézmény az elvárásoknak megfelelően működjön. Kockázatos vállalkozás Már magával a művelődési központ épületével is sok gond van, hiszen évek óta szükség lenne festésre, a vizesblokk átalakítására. Festegetésre ugyan némi leleménnyel és társadalmi munkával még sor kerül, de ez csak néhány ki­sebb helyiséget érint. A leg­több iroda és foglalkoztatóte­rem viszont sürgős szépítésre vár. Márpedig igényes szóra­kozásra, művelődésre csak ott kerülhet sor, ahol jól érzi ma­gát a vendég. Ami pedig a ház munkatársait illeti, ők ked­vetlenek, hiszen a létszámhi­ány miatt a túlmunkát legtöbb­ször még túlórában sem tudják kiadni... Nagykálló ékessége a Ha­rangod, aminek külön költség- vetése nincs. Pedig Harangod országra szóló rendezvények színhelye volt, és remélik, hogy a jövőben is az lesz. Kockázatos vállalkozás vi­szont megrendezni a népszerű nyári TÉKA napokat. Nem tudni: vajon lesz-e rá fedezet? Elő kell teremteni a másik nagy rendezvénynek, az ősszel tartandó Kállai Kettős tánc­fesztiválnak a költségeit is, ami szintén nem kevés. Nagykálló változatlanul ré­szese szeretne lenni a kisvár- dai színházi fesztivál tájoló előadásainak és a nyírbátori zenei napok rendezvénysoro­zatának. A nagykállói művelődési központra egyelőre még nem tették ki a táblát, hogy pénz hiányában az intézmény zárva. Ám nem mindenki biztos benne, hogy az év végén nem kerül-e elő az a tábla. A lányok mosolyában a május kibomló örömeinek az ígérete. Hajuk hullámzó zuhatagában a szelek játékos kedve, a meglóduló virágillat­áramlatok izgalma. A szépség, a test és lélek mesterkéletlen harmóniája. Lendület, magabiztosság; vállalkozás valamire, amitől az élet emberhez méltó tartalma kiteljesedhet: a barátságra, a szeretetre, a szerelem mindenen felülkerekedő sodrására — a jövőt mégiscsak előlegező cselekedetekre Balázs Attila felvétele Antal Attila tárcája M egvan a forrás! — csendül felénk a visszhangos völgy­ben az előreszaladt gyerekek hangja. — Végre!—sóhajt egy em­berként kis csapatunk; a vál­takról lekanyarodnak a há­tizsákok, tarisznyák nyílnak meg, s már csörögnek is a bádogpoharak, kulcsok. Az áhított helyhez érve annál nagyobb a csalódás: a for­rás fölé ácsolt kis házikó beomolva, a víz tele horda­lékkal, szeméttel. Egyesek le is mondanak az ivásról, má­sok nekilátnak a vízfelszín óvatos megtisztításának, s töltögetni kezdik edényeiket. Iszom én is egy keveset, majd a kút melletti, napsütötte kőre telepedve elgondolko­dom. Mennyi kellemetlen benyo­más egyetlen napon! Az Erdei gyalogtúra egyik falu mellett a hegyol­dalon derékban eltört növen­dék fácskák tucatjait szám­láltuk össze, Máshol szak­szerűtlenül kivágott fák ma­radványaiba botlottunk, tönkretett esőbeállókba, eli­gazító táblákba. Az erdészta­nyára, gyerekkorom színhe­lyére, nem ismertem rá. A va­lamikor sárga kaviccsal fel­szórt utakat benőtte a gyom, a nyírott sövények elvadulva, a volt kovácsmű­hely gazzal tele, omladozó- ban. Az erdőt tisztelő, óvó tu­rista egyre kevesebb. Hol vannak már a zöld térnad- rágos, bakancsos, faragott bottal járó öregurak, akik halkan és érzéssel még éne­keltek is egy-egy pihenő alkalmával! Akik a vízről — íze alapján — meg­mondták, melyik forrásból való, s a füttyögő, láthatatlan madarakat nevükön szólítot­ták, akárhány hang is kevere­dett az erdő alkalmi kon­certjébe. Én még ismertem néhányat e kihalófélben lévő típus-ból. Ettem szalonnát múzeumba illő bicskájukkal, hallgattam mellettük órák hosszán át, amikor annak volt épp az ideje, s nevettem anekdotáikon a tábortüzek mellett... Csoportunk felkerekedik, indulunk tovább. A tavaszi napfény ferdén zúdul be a fák közé; a zsenge lombok világí­tanak — mintha fátyolból szőtt lampionok lengenének felettünk. Induláskor, oda­lent, nyarat előlegező meleg volt, a csúcson viszont még havat is találtunk a bokrok, s nagyobb kövek északi oldalá­nál. Ezúttal tehát a télből masírozunk a tavaszon át a nyárba. y C ticélunkhoz közel I / előőrsünk egyik tag­L2 ja, egy kislány, aj­kára szorított ujjal néz vissza ránk, a másik kezé­vel pedig a közeli tisztás fe­lé mutat. Áfák között jól látni az izgalom okozóját: egy gye­rekképű, legelésző őz az, vagy száz lépésre tőlünk. A farán fehéres folt, barna tes­te karcsú, törékeny. Lényéből végtelen nyugalom és termé­szetes báj sugárzikfelénk. Ön­kéntelenül is meglassítjuk a lépteinket, s oly csendben sur­ranunk el mellette, hogy a fe­je meg se rezzen. Magyaros módi Szőke Judit D erék pénzügymi­niszterünk már me­gint kitett magáért. Nem tudja elképzelni, sőt mi több, elfogadni az érdek­egyeztető tanács munkavál­lalói oldalának azon szerény javaslatát, hogy ugyan, ne vessenek ki 44 százalékos társadalombiztosítási járu­lékot az üzemi étkeztetésre, a végkielégítésre, valamint a szerzői jogvédelem alá tar­tozó tevékenységre. Eléggé el nem ítélhető módon, ra­gaszkodnak ahhoz is, hogy a kormány tegyen le az ötna­pos táppénzmentes beteg- szabadság bevezetéséről. Bokros úr viszont köröm­szakadtáig ragaszkodni lát­szik, elegánsan fogalmaz­va, stabilizációs intézkedé­seihez, melynek egy részét, ha fájdalommal is, de kény­telenek vagyunk elfogadni. De ami sok, az sok. Az már igaz, meg is lepett volna, ha éppen azzal állt volna elő, hogy — ígéreteinek híven, vagy nem is tett ilyen könnyelmű kijelentéseket? — megszülettek az első fel­jelentések a feketegazdaság zavarosában halászók el­len, avagy végre elkapták a társadalombiztosítási járu­lékot nem fizetőket, vagy a formálisan létminimum szinten sínylődő milliomo­sokat. De nem, mert velük bezzeg nem bírnak! Mint ahogy a saját hatás­körükbe tartozó intézmé­nyek átvilágítását is csak arról az oldalról tekintik, mint minden mást mostan­ság, hogy jelent-e pillanat­nyilag többletkiadást. Ha nem, akkor mindent lehet. Arról azonban elfeledkezni látszanak: valami attól még nem feltétlenül jó, hogy mo­mentán nem kerül többe. Vigyázat! A „racionalizá­lás" fogalom jelentése nem „létszámleépítés". A szer­vezetek, úgymond korszerű­sítésének mai egyetlen ma­gyar módja pedig csak ez. De hogy esetleg mennyivel többe kerül holnap, arról— több más egyéb mellett — még nem láttam hatásvizs­gálatot előterjeszteni! Most mondd! Ilyen milliárdos palotára van, nyugdíj­emelésre meg az egészségügyre nincs pénz Ferter János rajza Pár osztálynyi erő Kállai János M ivel minket, sza- bolcs-szatmár-be- regieket is húsba vágóan érint az iskolakér­dés, engedtessék meg, hogy e kis eszmefuttatásban két közelmúltbeli tanácskozás megállapításaira utaljak vissza. Az egyiken az isko­lafenntartó önkormányza­tok tisztségviselői, oktatási szakemberei adtak randevút egymásnak, s volt alkalmuk meghallgatni a Művelődési és Közoktatási Minisztérium közigazgatási államtitkára tájékoztatóját néhány kar­dinális kérdésről. Honti Má­ria — egyebek mellett—ki­fejtette: az előző kormányzat hibásan döntött a kisközsé­gi iskolák visszaállításának segítése dolgában; ez irá­nyú lépéseinek, közvetlenül a rendszerváltás után, in­kább politikai és érzelmi okai voltak. Mostanra az ak­kori visszaönállósulás örö­me alábbhagyott, és bizony sok kisközségi önkormány­zat erején felül próbálja fenntartani a falu iskoláját. A másik összejövetel, melynek tematikája akár az előbbi függvénye lehetne, itt zajlott le, Nyíregyházán. Az iskolaszerkezet-váltás igen aktuális problematiká­ját vették alaposabban szemügyre a konferencia résztvevői. Halász Gábor, az Oktatáskutató Intézet fő­igazgató-helyettese kitért a jövő szempontjából fontos feladatokra. Nevezetesen arra, hogy a településközi együttműködési formák mi­előbbi kialakítása hozhat megoldást a kistelepülési iskolák felgyorsult ellehe­tetlenülésének az ügyében. Az alapkérdés — mint mon­dotta — nem az, hogy egy parányi falucskában le- gyen-e iskola, vagy sem. Mert erre a válasz: legyen! De a méretek, az már nem mindegy! A beleszakadási kísérleteknek véget kell vet­ni. A „kicsik” önkormány­zata azt mérlegelje: hány osztályt képes feltételekben —jó színvonalon — ellátni. Vagyis, nem kell törekedni a teljes vertikum kiépítésé­re, ha nincs meg hozzá a pénz. Egy picinyke község­ben, ha négy osztálynyira futja, akkor annyi éljen, ha kettőre, annyi, ha tízre, ki mondja, hogy ne. A szövet­ségre lépés a többi hason­szőrűvel ebben a látszó­lag lezser kezelésben is biz­tonságot adhat. Márpedig, arra nagy szükségünk lenne. llf i 4 * j *T»111 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom