Kelet-Magyarország, 1995. május (52. évfolyam, 102-127. szám)
1995-05-13 / 112. szám
1995. május 13., szombat Bokros és az önkormányzatok Zilahy József, a megyei közgyűlés elnöke nyilatkozott a Kelet-Magyarországnak A tanácskozást Határhelyzet címmel tartották Vaján Elek Emil felvétele Balogh József Nyíregyháza (KM) — Kétnapos tanácskozást szervezett a Települési Önkormányzatok Szövetsége az elmúlt napokban Vaján. A megyében dolgozó polgár- mesterek információkat szerezhettek a készülő terület- fejlesztési törvényről, az ön- kormányzatok helyzetének várható alakulásáról. Az előadók között szerepelt két miniszter, fontos állami tisztséget betöltő szakemberek, de a TAKISZ megyei igazgatóján kívül egyetlen megyei önkormányzati vezető vagy szakember sem szerepelt az előadók között. Nem volt mondanivalój uk? — Lett volna — mondja dr. Zilahy József, a megyei közgyűlés elnöke, aki épp emiatt kereste meg lapunkat, hogy kifejthesse, amire ott nem volt módja —, de sem én, sem Kiss Gábor, az MSZP megyei elnöke, országgyűlési képviselő nem kapott szót. Szótlan polgármesterek — Kuncze Gábor belügyminiszter úr olyan dolgokat mondott, ami a mai aktuális életünket érinti. Ezért volt nagy meglepetés számomra, hogy az előadását végighallgató polgármesterek egyike sem szólt hozzá. Ezek után a miniszter úr nyugodtan gondolhatta azt, hogy itt nincsenek problémák, itt minden önkormányzat teljesíteni tudja feladatát, a szigorítások, a pénzelvonások ellenére is. Kuncze Gábor becsületére legyen mondva, még meg is kérdezte a hallgatóságtól: uraim, akkor ez a Bokros-program maguknak így ahogy van, jó? A polgármesterek ezután sem szóltak. O Miért nem kaptak Önök szót? — Mivel én az elnökségben foglaltam helyet, a miniszter úr beszéde alatt szóltam az elnöklő Wekler Ferencnek, hogy szólni szeretnék. Azt mondta, rendben van. Aztán érthetetlen módon nem kaptam szót. Úgy értékeltem, nem kíváncsi Wekler úr a véleményemre. Ennél is furcsább volt azonban, hogy Kiss Gábor, az MSZP megyei elnöke is hiába jelentkezett, Wekler úr azzal utasította el, hogy letelt a tanácskozásra szánt idő, a miniszter úrnak vissza kell utazni. Mellesleg Wekler úr még tizenkilenc percig beszélt, s ami a legmeglepőbb volt, ebben az összefoglalójában sorra megkontrázta saját minisztere szavait. A hallgatóknak joggal tűnhetett úgy, hogy önkormányzati ügyekben nem a miniszteré a döntő szó. O Ön mit szeretett volna elmondani? — Azokra a furcsaságokra szerettem volna a figyelmet felhívni, amelyek a Bokroscsomagban vannak, s sértik, csorbítják az önkormányzatok jogait. Magyarországon a hatalmi ágak felépítése az alkotmány szerint a parlament, a kormány, az önkormányzatok és a bíróság. A kormány, az önkormányzatok és a bíróság egymástól függetlenül működő hatalmi ág, valamennyien a parlament által hozott törvényeket hajtják végre. Az ön- kormányzatok nem szabhatják meg, mit tegyen a kormány, de fordítva sem lehetséges. Megszűnt a kézi vezérlés, ha kimondja a törvény, hogy egy egy általános iskolai tanuló képzéséhez negyven vagy nyolcvanezer forint jár, akkor a kormánynak az a dolga, hogy ezt a pénzt kiutalja az önkormányzat számára. A Bokros-csomag szerint pedig az is lehetővé válik, hogy a kormány a havi juttatások húsz százalékát bármikor visz- szatarthatja tizenöt napon át. Olyan felhatalmazást akar ez a program a kormánynak szerezni, hogy bármikor beavatkozhasson az önkormányzatok dolgaiba. Ez a demokrácia megcsúfolása. A belügyminiszter is azt mondta, ezt meredek dolognak tartja, de mint kormánypárti képviselőből lett miniszter, tudomásul veszi. Egy stabil pont — A másik kemény megkötés a Bokros programban, hogy hitelstopot rendel el, mégpedig kétféleképpen. Mikor Bokros Lajos háromhetes pénzügyminiszter volt, tizenhárom pénzintézet igazgatóját összehívta és felkérte vagy utasította őket, hogy július elsejéig az önkormányzatok részére nem folyósíthatnak hitelt. Magyarul tehát már akkor intézkedett, amikor erre még felhatalmazása sem volt, hiszen a parlament most tárgyalja a Bokros-program végrehajtását. Most viszont félig-med- dig legitimizálva azt szeretné elérni, hogy az önkormányzatok másfél évig ne juthassanak hitelhez. A magyar közigazgatás palettáján ma egyetlen stabil pont van, az önkormányzat. A szerencsétlen munkanélküliek, a szociális segélyezettek egyedül az önkormányzathoz fordulhatnak, s ha az fizetés- képtelenné válik, széthullik, akkor ki vállalkozhat arra, hogy kezelje a tömegeket. O Gondolom, nem a szétverés a szándék, az ország anyagi helyzete az ok... — Hallgattam a rádióban, hogy a Budapest Bank konszolidáció címén tizenkétmil- liárdot kapott. Ha az ország összes önkormányzatának húszmilliárd forintot adnának, minden gond megoldható lenne. A mi megyénkben 1,9 milliárd kellene ahhoz, hogy minden önkormányzatot anyagilag rendbe tegyenek, s ettől kezdve kellene tudomásul venniük, hogy nincs pénz. Hogy érzékelhetők legyenek az önkormányzatok működésével összefüggő anomáliák, mondok egy példát. Porcsal- mának a szennyvízberuházáshoz a céltámogatást úgy hagyták jóvá, hogy a hálózatra nem adtak pénzt, Gávavencsellőn a hálózatépítést hagyták jóvá, ott meg szennyvíztisztító telep nincs. De mondhatnám a nyír- meggyesi, nagykállói, tisza- eszlári, tiszakerecsenyi, tisza- kóródi iskolák ügyét. 1991- ben alkottak egy törvényt, amely tíz évre meghatározta az egyházi ingatlanok visszaadásának rendjét. A mostani kormány nem azt mondja, hogy nem érvényes ez a törvény, de nem is veszi komolyan. Szerintem ha egy kormány elvárja, hogy az állampolgár fegyelmezett legyen, hogy az önkormányzatok fegyelmezettek legyenek, ők sem negligálhatják a parlament által hozott törvények végrehajtását. Ki a hibás? OMinek tulajdonítja Ön, hogy az önkormányzatok ide jutottak? — Amikor az önkormányzati beruházások elkezdődtek, akkor volt egy bizonyos köz- gazdasági környezet. Ez mostanra alaposan megváltozott, de nem azt mondják, hogy akkor az volt, most ez van, hanem felelőtlen gazdálkodással vádolják az önkormányzatokat. Az én fejemben a felelőtlen gazdálkodás azt jelenti, hogy valaki saját zsebére dolgozik, de aki iskolát épít, közművet épít, s hitelképes, amikor a beruházását jóváhagyták, két év múlva pedig megváltozik a közgazdasági környezet, éppen a mostani kormány intézkedései miatt, akkor ezekre az önkormányzatokra nem lehet rámondani, hogy felelőtlenül gazdálkodnak. Az ország, a kormány nehéz helyzetét ismerjük. De azt minimum elvárnánk, hogy minket, az önkormányzatokat is értsenek meg, s ne bennünket tekitsenek hibásnak azért, ami történik. Politikus alkat y—j gyes jószemű közelálló lók már gyermekko- 1—J rában megállapítot- tákZénóról, hogy politikusaikat. Már ötödikes korában csak vezércikkeket olvasott, két évvel később pedig betéve tudta a május elsejei jelszavakat. Aktivitása a későbbiekben csak fokozódott, minden nagygyűlésen részt vett, s személyes sértésnek vette, ha nem szólalhatott fel. A rendszerváltás persze új távlatokat nyitott előtte. Azonnal belépett egy pártba, saját frakciót alapított, aztán új pártot szervezett, de itt nem értették meg koncepcióját, ezért egy másik mozgalomhoz csatlakozott. Egyre határozottabban lépkedett a ranglétrán, úgy tűnt, hamarosan karriert csinál, amit egészen kivételes tanulékonyságának köszönhetett. Állandóan a parlamenti közvetítéseket nézte. Tükör előtt gyakorolta, hogyan kell elegánsan és méltóságteljesen felállni, szinte együtt élt az országgyűlés munkájával, titokban interpellációkat és programbeszédeket írt, egyelőre persze csak az asztalfióknak. Meg volt győződve arról, hogy az így elsajátított módszerekre és tudnivalókra egyszer még nagy szüksége lesz. Sőt, olykor már a kormányzásra készült. Szépen induló pályafutását azonban derékba törte valami máig tisztázatlan malőr, szinte egyik napról a másikra kegyvesztett lett a legfelsőbb pártvezetés előtt. Ez annyira megviselte, hogy elhatározta, örökre felhagy a politikával, tapasztalatait az üzleti világban kamatoztatja, no meg végre rendbehozza a magánéletét. Hamarosan megházasodott, bár ez nem volt mentes a bonyodalmaktól. A gondok már a leánykérésnél kezdődtek, mert jövendőbeli apósa és anyósa nem értette, hogy tulajdonképpen mit akar. Közölte ugyanis velük, hogy hosszú távú koalícióra kíván lépni a lányukkal, mert úgy érzi, ideológiailag rendkívül közel állnak egymáshoz. Kérte, hogy előlegezzék meg számára a bizalmat és tanúsítsanak konstruktív magatartást. Talán sohasem lett volna házasság a dologból, ha az ifjú ara nem magyarázza el a szüleinek, hogy Zénó egyszerűen csak nősülni akar. Le is zajlott az esküvő. A hangulat nem volt rossz, bár a vendégek erősen furcsál- lották, hogy az ifjú férj minden koccintás előtt politikai programbeszédet tart, a zenészek pedig állandóan indulókat és himnuszokat játszottak. Ez különösen a menyasz- szonytánc során okozott némi kényelmetlenséget. A mézeshetek felejthetetlenek voltak. Különösen az anyós és az após számára. Ók ugyanis alig várták, hogy a fiatalok elutazzanak a nászúira, mert unták, hogy a vő minden reggelit nagybeszéddel kezd, és csak így szólítja őket: „Tisztelt képviselőtársak!" A nászutat követően megkezdődtek a szürke hétköznapok. Egy ideig a legnagyobb rendben ment minden, mert az új család megpróbált mindenben alkalmazkodni a vő furcsa szokásaihoz. A mama sütött-főzött, a papa pedig másodállást vállalt, hogy megteremtse az ifjú házasok biztos anyagi hátterét. Egy napon aztán kitört a botrány. Zénó ugyanis interpellációt nyújtott be anyósához a hagymás rostélyos el- sózása ügyében, apósát pedig lemondásra szólította fel a költségvetési hiány rohamos növekedése miatt. Ettől kezdve fagyos lett a hangulat. A fiatalasszony egyre gyakrabban rúgta fel a koalíciós megállapodást, majd bejelentette annak felbontását: A bíróság előtt azzal érvelt, hogy partnere egyetlen házasság előtti ígéretét sem képes teljesíteni. _________________Nézőpont Tojás és leves Máthé Csaba záz százalékban azt V vártam, amikor az kJ egyik nyíregyházi cégvezető az üzletmenetről beszélt, hogy a legfontosabb kelléknek a pénzt tartja, azt is háromszor beszorozva. Egy tőkeerős vállalkozás ugyanis könnyebben és simábban elboldogul a mai gazdasági környezetben. De nem, ehelyett a gyár legfőbb értékének a piacot tartotta, amelynek szereplői stabil, komoly fizetőpartnerek, akik ismerik a cég termékeit és megfelelő alku után elfogadják annak árát. Amikor a kilencvenes években sorra alakultak a gazdasági társaságok, az elbocsátások, a leépítések miatt számtalan kényszer- vállalkozás kezdte meg működését, a legtöbben a kereskedelemben próbáltak szerencsét. Röpködtek a számok, kézről kézre adták az áruk ajánlatát, amelyről sokszor kiderült, mindössze egy egységet ér, de mire a kereskedni vágyó vállalkozókon körbeért, már négy egységért kínálták. Dömping volt mindenből, csak egy hiányzott: a vevő, aki időben kifizeti az áru ellenértékét, ne adj Isten még előleget is átutal, ha úgy ítéli meg az üzlet fontosságát. Mindenki az ilyen vásárlót kutatta, de nehezen találta meg. Ha pedig meglelte, akkor tíz körömmel szorította. Az említett cég mindezt megszerezte, szép sorban bővítette a fizetőképes partnerei számát, viszont mégsem lehet maradéktalanul elégedett, hiszen pont az hiányzik számára, ami még jobban előrelendíthetné az üzletet: a pénz. A mai magyar hitelkamatok mellett képtelenség tiszta eszközök mellett megfelelő profitra szert tenni, még ha sikerülne is, annak az árunak az árát se a honi, se a külföldi vevő nem respektálja. A vevőszerzés után jöhet a brusztolás a forrásokért, amely még gördülékenyebbé teheti és teszi az üzletmenetet. A cég vezetői előtt pedig továbbra is ott a dilemma: ha a tyúk egyik felét a levesbe szánom, akkor nem várhatom el, hogy a másik fele tojást tojjon nekem. ■ Papír-vállalkozás Dankó Mihály A vállalkozások ne- gyede-harmada valójában csak a hivatalos kimutatásokban létezik, a valóságban nem—állapítja meg a Központi Statisztikai Hivatal nemrégiben készült felmérése. Jellemző, hogy a megkérdezettek, a kisiparosoktól a kft.-vezetőkig az induló tőkét családi, baráti segítségre támaszkodva teremtették elő. A munkában is jórészt házastársukra, rokonaikra számíthatnak, piaci kapcsolataikban az ismerősök és barátok segítségére vannak utalva. A kezdő lépést a volt munkahelyen szerzett hasznos kapcsolat, szakmai tapasztalat adja. Valószínűleg ezzel magyarázható, hogy a kisvállalkozói társadalom keveset változott az elmúlt öt évben. Ma is inkább a középkorú, iskolázottabb csoportok alkotják e réteget. Szerepet játszik a kényszer, a munka- nélküliség. S ha még a vég- kielégítésként kapott ki- sebb-nagyobb összeget is figyelembe vesszük, valószínűleg ez is fontos helyen áll az okok között. Tagadhatatlan, hogy van némi előretörés a fiatalok körében is, de az ő helyzetüket meghatározza az anyagi függőségük. Kitűnik az is a felmérésből, a vállalkozások közül leginkább a kereskedelemben próbálkoznak a legtöbben. Talán a magyarázat egyszerű, sokkal kisebb befektetést kíván egy kis bolt vagy kocsma kialakítása, mint egy termelő vagy szolgáltató üzemé. Az áruba fektetett pénz aránylag hamar visszaforgatható. S remélem, nem köveznek meg érte, de itt lehet a legtöbb csalafintaságot is elkövetni (árubeszerzés, számla nem adás). Ennek ellenére a bevételeik meglehetősen alacsonyak, elég kevesen nyereségesek. Hogy mégis miért csinálják? Kényelmesebb, nincs időkorlátozás, nincs főnök mögöttük, ha valamit elrontanak, csak magukat okolhatják. S hogy meddig bírják, meddig életképesek, ez sok mindentől függ majd. Sorsuk, jövőjük viszont nem közömbös, hisz megyénkben is élen jár ez a kisvállalkozói forma. _ HÁTTÉR. Ballagás, anno 1995 Ferter János rajza
