Kelet-Magyarország, 1995. május (52. évfolyam, 102-127. szám)
1995-05-02 / 102. szám
KULTÚRA 1995. május 2., kedd Feri bácsi elbúcsúzott Tiszalök — Futótűzként terjedt el a szomorú hír, hogy a már szinte életében legendává vált gimnáziumalapító igazgatónk, Szakács Ferenc, Feri bácsi nincs többé. Tudjuk, hogy az ember'halandó, mégis megdöbbentünk, hogy élt 74 évet. Akkor ment el, amikor a régi tölgyfái, az örök tanúk bontogatták leveleiket. Már nem lehet velünk gondolatban sem, a számára oly kedves és felemelő diákbúcsúztatón, a ballagáson. Pedig évről évre bár ösz- szeszoruló szívvel, de mégis büszke szeretettel bocsátotta útjára a kirajzó, jövőt építgető fiatalságot. Egy életművet hagyott itt, egy községet és embert formáló kultúrát. 1953-ban Vay báró nyári lakában megalapította a Tiszalöki Gimánziumot. Bár a háborút követően az orosz fogság megtörte egészségét, de szelleme töretlen maradt, és derűs bizakodással fogott hozzá az iskolateremtéshez. Hamar megbecsült és elismert emberré vált, aki sokszínű tehetségével, példamutatásával, fáradhatatlan munkabírásával gyökeresen átalakította nemcsak az iskola, de a község, sőt a környék kulturális életét is. Mi, a tanítványai, pontosan emlékszünk a színjátszó körben, énekkarban, zenekarban, tánccsoportban eltöltött izgalmas próbákra, a fellépéseket megköszönő zúgó tapsra; ez számunkra embert gazdagító örök útra- való. Mert nemcsak a tanítást tartotta fontosnak, hanem az emberformálást, a nevelést is. A kis iskolában életre hívta a megyei, kollégiumi versenymozgalmat, a közel 15 évig pezsgő, óriásivá fejlődő kollégiumi kulturális seregszemlét. Ez a töretlen munkabírása 1953— 1981 között nem hogy csökkent volna, de évről évre gazdagodott. Ezért szelleme, akaratereje példaként él volt tanítványai, kollégái előtt. Nyugdíjazása után is büszke és boldog volt, hogy e kis Tisza-parti település város lett, és ha a városról, a intézményről hírt kapott. Hírcsoho A Brummadza... ...tubaquartett ad koncertet május 5-én, pénteken 18 órától a Nyíregyházi Művészeti Szakközépiskola nagytermében. A fúvósnégyes tagjai: Fejér András, Szentpáli Roland, Kelemen Tamás, Adamik Gábor. (KM) A Kállai Kettős... ...néptáncegyüttes gyermekcsoportjának évadzáró műsorát tekinthetik meg az érdeklődők a nagykállói művelődési központban május 5-én 18 órától. Vendégként fellép az Igrice táncegyüttes. (KM) Világhírű jazztrió... ...vendégszerepei május 11-én Nyíregyházán. A Krzysztof Scieranski vezette lengyel zenekar 19 órától lép fel a városi művelődési központ hangversenytermében. (KM) Placido Domingo... ...a világhírű spanyol tenorista bejelentette a róla elnevezett 3. operaária-ver- senyt, amelyet 1995-ben rendeznek. A nemzetközi vetélkedőn 33 éves korig részt vehet minden hivatásos operaénekes. (MTI) Fényírók... ...nemzetközi fesztiváljának volt a házigazdája a múlt héten Győr. A sorrendben immár ötödszörre rendezett vizuális művészeti seregszemlén ezúttal csaknem félszáz ország több mint 700 művészének alkotásai kerültek a neves szakemberekből álló zsűri elé. (MTI) Borbányai diákgála Nyíregyháza (KM — K. J.) — A Nyíregyházi 10. Számú Általános Iskola — a borbányai — gondolt egy merészet és nagyot: tehetséges diákjainak közreműködésével gálaműsort ad május 5-én 18 órától a városi művelődési központ hangversenytermében. — Szép eredményekkel büszkélkedhetnek kisebb és nagyobb tanulóink — mondotta el / Bede Erzsébet tanárnő. Úgy gondoltuk: a nagyobb nyilvánosság előtt is bemutatkozunk. Néptáncosaink a közelmúltbeli gyermek Ki mit tud?-on első helyezést értek el; jól szerepelt a modemtáncos tanulónk, de ugyanezt mondhatom el a vers- és prózamondóinkról is. A színjátszó csoportunk — a Sziporka — már országos hímévre tett szert; tavaly egy fesztiválról öt díjjal a tarsolyukban tértek haza. A gála műsorában ott lesznek az énekkarosaink, csakúgy, mint a néptáncosokhoz „csatlakozó” pedagógusok. Igen, ez a produkció lesz a mi meglepetés-ajándékunk a gyerekeknek. Borbányai néptáncos gyerekek Amatőr felvétel Felfénylő, szép szavakkal Hatalmas tanítól-tanári munka húzódik meg a produkciók hátterében Az „Éltesben" a kezek is tanulják a szépet Balázs Attila felvétele Kállai János Nyírbátor (KM) — Szép hagyományt folytattak április elején, a költészet naján Nyírbátorban az Éltes Mátyás Általános Iskola és Diákotthonban. Megrendezték — immár tizenhetedik alkalommal — az enyhe értelmi fogyatékosokat oktatónevelő iskolák szavalóversenyét. A vetélkedő életre hívásának a gondolata valaha azért született, hogy az akkor még kisegítő iskolának titulált tanodákba járó hátrányos helyzetű gyerekek is találkozhassanak a költészettel, átélhessék a szép szó varázsának megújító erejét. Országos verseny A versenyt megyénk nagy költőjéről, Váci Mihályxól nevezték el, jelezve a költő megbecsülését és a szűkebb haza iránti lokálpatriotizmust. 1979-ben még senki sem gondolta, hogy a szavalóverseny — amit akkor két iskola részvételével bonyolítottunk le — idővel országossá válik — mondta Sum Ferenc igazgató. — Az idei versenyt joggal nevezhetjük országos találkozónak. Ä megye legjobbjai mellett érkeztek gyerekek Tomanádaskáról, Debrecenből, Mohácsról, Tatáról, Tatabányáról és Szekszárdról is. Tudatosan helyezzük a versengés időpontját — már hosszú ideje — a líra napjára. Ezzel is jelezni kívánjuk: az enyhe értelmi fogyatékos gyerekekben él az igény, hogy próbára tegyék az esetenként szerényebb nyelvi képességüket, előadói készségüket. Nagy élmény a kipiruló arcokat látni, hallani a nehezen formálódó szavakkal előadott, mégis esetenként igazi művészi értéket jelentő produkciókat. A gondos szervezők — Módis Péterné munkaközösségvezető irányításával — az alsó tagozatosoknak Zelk Zoltán Varázskréta című költeményét, a felső tagozatosoknak Váci Mihály Származás című versét, míg a speciális szakiskolába járó fiataloknak Váci Mihály Akác a forgószélben című alkotását jelölték meg kötelezően megtanulan- dónak. Valamennyi vers igen komoly feladatot jelentett a versenyzőknek és a felkészítő tanáraiknak egyaránt. A kötelezőkön túl még egy szabadon választott művet is meg kellett tanulniuk a gyerekeknek. A verseny igen jó színvonalú volt. A szép mintája Szinte valamennyi induló hibátlan szövegmondással készült fel. A jól alkalmazott gesztusok, a mimika indulat- és érzelemgazdagsága, a megfontolt, egyénre szabott versválasztás bizonyította: hatalmas tanítói-tanári felkészítő munka húzódik meg a meglepően kidolgozott produkciók hátterében. A verseny közös megnyitóval kezdődött. Ezt követően gyermekműsor következett, melyet az iskola első osztályos tanulói mutattak be Olvadástól szivárványig címmel. A vetélkedőre való ráhangolást, a szép versmondás mintáját jelentette Bunyiné Jóbi Ilona tanítónő, Kazinczy-díjas versAz utóbbi években bekövetkezett városrendezés nagyrészt eltüntette már azokat a házakat, amelyekbe összezsúfolva, mindenféle egészség- ügyi és közellátási feltételek nélkül összeterelték a nyíregyházi, a környékbeli zsidókat. Ez a Rákóczi utcától északra: a mai Vasvári, Dohány, Sarkantyú, illetve Nyírfa utca által határolt terület, ideértve a mai irodaház északi környékét is. Mindezt azért fontos most újra leírni, mert napvilágot látott az a könyv, amely a Teljes Evangéliumi Diák- és Ifjúsági Szövetség által szervezett konferenciák anyagát tartalmazza. A megemlékezéseket a vidéki zsidóság deportálásának ötvenedik évfordulóján rendezték az ország különböző városaiban, köztük Nyíregyházán, az elmúlt esztendőben. A tekintélyes gyűjtemény a sok-sok személyes vallomáson túl számtalan olyan adatot és információt tartalmaz, amelyeknek az ismerete nagyon fontos lenne, hiszen hozzásegíthetne az események megértéséhez. Ennek a kötetnek a megjelenése nemes vállalkozás, mert ébren tartja hatszázezer megölt honfitársunk emlékét. A könyv ahhoz is hozzájárul, hogy éberek legyünk; érzékenyek és elutasítók minden megkülönböztetéssel szemben. (Holocaust Emlékkönyv. Teljes Evangéliumi Diák- és Ifjúsági Szövetség, Bp„ 1994) mondó szavalata. Váci Mihály Ez! Itt! Most! című versét tolmácsolta meggyőző erővel. A jó színvonalra következtethetünk abból, hogy a zsűri a három kategóriában összesen 15 versenyzőt díjazott. Legjobbak A helyezettek közül csupán a kategóriánkénti legjobbakat nevezzük meg. Az alsó tagozatok csoportjában első lett Szekeres István (22. sz iskola, Nyíregyháza, felkészítő tanára: Sarkadi Lajosné). A felsősök közül a dobogó legfelső fokára állhatott Kerekes Margit (Füzes úti ált. isk., Tatabánya, felkészítő tanár: Gál Pálné). A speciális szakiskolai tanulók mezőnyében Rácz Antal (Ált. Iskola és Diákotthon, Tata, felkészítő tanár Bognár Márta) szerepelt a legsikeresebben. Tábor Nyíregyháza (KM — P. Cs.) — A Nemzeti Múzeum Gyermek Kör Alapítványa történeti játszótábort szervez általános iskolás korú gyermekeknek. A tábor szakmai alapját a múzeumban kidolgozott módszer adja. Ennek megfelelően szerepet kap benne a magyar honfoglaláskor szellemi és tárgyi kultúrájának megismerése, tárgykészítő foglalkozások sora, korabeli szituációs játékok. A tábort két időpontra hirdetik meg: június 18. és 27., valamint június 30. és július 9. között. A Balaton partján, Aszófőn az erdei kempingben várják a táborozni vágyókat. Érdeklődni a Nemzeti Múzeum telefonszámán lehet: 117-78-06 lehet. Fotósok Nyíregyháza (KM — P. Cs.) — A Fényképezés a Vizuális Nevelés Szolgálatában Alapítvány diákoknak egy-egy hetes fotós alkotótábort szervez Badacsonyban. Július 10. és 16. között az általános iskolások, július 16. és 22. között pedig a középiskolások jelentkezését várják. A részvétellel kapcsolatos információk, valamint a jelentkezési lap igényelhető Győri Lajostól: 1390, Budapest 62. Pf. 166. Nekifeszülve a történelemnek A tekintélyes gyűjtemény sok személyes vallomást tartalmaz Nagy István Attila Nyíregyháza (KM) — Hogyan kell beszélni az 1944-es évről? Sebeket tépő szenvedéllyel, vagy óvatos tapintattal? Pátosszal, vagy tárgyilagos, koppanó mondatokban? Kortársi iszonyattal, a túlélő alázatával, az akaratlan cinkos bűntudatával, vagy a vétlenek hűvös nyugalmával? Hisz valamennyiünknek köze volt hozzá. A nézőknek, mert nézők voltak, a hóhéroknak, mert hóhérok voltak, az áldozatoknak, mert áldozatok voltak. Valamennyiünknek köze van hozzá: a túlélőknek, a szemtanúknak, a később születetteknek és az ezután születőknek, mert ami akkor történt: immár csakugyan magyar történelem. A távlat — idő és térbeli egyaránt — kegyetlen dolog. Közömbösségre tanít és felmentést ad. Tragikus hőssé emelheti Caligulát, romantikus hérosszá Dzsingisz kánt. A távlat nem objektív. A távlat torzít. 1944-ben százezreket aláztak porig, kínoztak meg és pusztítottak el; egyetemi tanárokat és zsibárusokat, háziasszonyokat és utcalányokat, zseniket és idiótákat, feleke- zetnélkülieket és vallási fanatikusokat, sportembereket és nyomorékokat. Egyetlen szempont alapján: merthogy zsidók voltak. Vajon azokból, akiket agyonvertek, éhen halattak, Dunába lőttek — belőlük is csak a szám, az adat marad a jövendő számára? Biztosan. Ezen nem lehet segíteni. De nekünk, kortársaknak még nincs történelmi távlatunk. Arcok néznek ránk a távolból, képeket látunk, hangokra emlékszünk. A más közösségben élő, máshonnan szakadt, más nyelvű, vallású, viseletű ember mindig idegen, s mint idegen: gyanús, nem teljes értékű. Ez minden zárt közösség ősi, előítéletektől körülbástyázott törvénye. Igen, a zsidó templomokat, a zsidó családok belső életét mindig övezte valami titokzatosság. A zárt kapu, a magas kerítés titkokat sejtet. Nekifeszülünk a történelemnek. Viaskodunk, mert szeretnénk megérteni magunkat. Úgy tűnik, hogy hiábavaló küzdelmet vívunk, s nem marad számunkra csak a bölcs emlékezés. Újra meg újra. Nyíregyházán a németeknek 1944. március 19-én sorra került bevonulása meggyorsította a zsidó lakosság ellen tett végzetes intézkedések egymásutánját. Az április 5-től kötelező sárga csillag viselése még nem volt eléggé látványos megkülönböztetés. Két hét múlva már a „kényszerlakhelyre”, a gettóba költöztetés parancsa is megérkezett a német „tanácsadókkal”, a nagyobb fegyveres erőkkel együtt. Szabolcs megye területén két központot jelöltek ki: Kisvárdára kb. hétezer, Nyíregyházára pedig 15 ezer ösz- szefogdosott embert szállítottak.