Kelet-Magyarország, 1995. május (52. évfolyam, 102-127. szám)
1995-05-09 / 108. szám
1995. május 9., kedd HATTER Kelet-Magyarország 3 Haló poraiból éled a Bujtos A tó vízminőségét még javítani kell, s így csónakázásra már alkalmas lehet A Bujtos oázis lehetne a lakótelep tövében A szerző felvétele Gazda(g)sag Cservenyák Katalin Nyíregyháza (KM) — Lassan már alig élnek közöttünk olyanok, akik még emlékeznének a Bujtos fénykorára. Azokra az időkre, amikor a tavakban még úszásra, vízi- labdázásra alkalmas minőségű és mennyiségű víz is volt, amikor partján kabinokban öltözhettek át a strandolok, éheznie és szomjaznia sem kellett az errejá- rónak, s a szenvedélyes horgászok sem tértek haza üres szákkal. Nyíregyházának a Sóstó után második gyöngyszeme lehetne a Bujtos — szinte a város szívében. Ehelyett szégyenletes pusztulásra ítéltetett, sorsát pedig véglegesen megpecsételte a tórendszert középen kettészelő négysávos műút. Valami megmozdult Sokan osztják azt a véleményt: ha ez a környék rendben, s a városliget terve nem csak papíron volna, hanem a valóságban is, felértékelődnének az örökösföldi lakások is. Hisz szívesebben költöznek olyan helyre a családok, ahonnan pár lépés megtétele után kellemes környezetben, friss levegőn, üde zölt természetben tölthetik el a napi pár óra szabad időt. Mai nyomorúságos világunkban talán még álmodoznunk sem érdemes arról, mikor lesz pénz arra, hogy megvalósuljon a városliget terve, de valami már megmozdult, az kétségtelen. Március közepén egy vállalkozó, Albert Attila kezelésébe adta az önkormányzat a Bujtost, s a fenntartásra egymillió forintos keretet is biztosított a Köztisztasági Kft. Ebből kell rendben és tisztán tartania a 12,5 hektár területű tórendszert, s a hozzá tartozó mintegy tíz hektárnyi ligetes részt, kaszálni a füvet, gallyazni a fákat. Nem sok pénz az egymillió, ha azt vesszük, hogy csak a sétányok kiépítése hatszázezer forint lenne. Viszont futja belőle pihenőpadokra, szemétszelencékre, két szalonnasütő létesítésére, játszótér kialakítására — tájba illő, fából készült játékokkal, farönkökkel körbeágyazott homokozóval. Vétek nem kihasználni, hogy a tágas, füves terület kínálja magát a labdajátékoknak, ezért mindenképpen kerül ide két focikapu is. Horgásztó lesz A legnagyobb tavat már sikerült megtisztítani a hínártól — négyzetméterenként 14—16 kilónyit szedtek ki a másfél méter mély vízből. A friss hajtásokat pedig már csipkedi a tóba telepített amur, s a tervekben még fehér és pettyes busa is szerepel. A tó kezelői jogát nemrég kapta meg Albert Attila, s azt tervezi: a későbbiekben horgásztóként fogja üzemeltetni. Sajnos, megoldatlan a tó vízutánpótlása. Csak egy leeresztő zsilip van itt — ennek viszont ilyen aszályos időben nem nagy hasznát venni. Az arra sétálóknak bizonyára feltűnt, sok helyütt levágták a nádat is — a mocsaras részeken viszont ottmaradt, ezt már csak a téli fagyok beálltával lehet levágni. A Köztisztasági Kft. a műút túlsó oldalán felszámolta az illegális szeméttelepeket, de máris megérkezett az utánpótlás tömött nejlonszatyrok formájában. A terület kezelője bosszúsan meséli az egyik legutóbbi esetet, amikor a közeli házak egyikéből telefonon szólt neki a tulajdonos: az ablakából nézi, hogy valaki épp most borítja ki a szemetet. Mit tegyen? Magától sajnos nem jutott eszébe, hogy figyelmeztesse, vagy felírja a kocsija rendszámát... De az is lehet, hogy nem akart szóváltásba keveredni a szemetelővei. Szemléletváltásra lenne szükség, leginkább arra, vegye végre tudomásul mindenki, hogy a közterületeket nem szeméttelepek létesítésére jelölték ki. Annál is inkább kötelességünk a tisztaság és rend megőrzése, mert csak az állag- megóváshoz évi két-hárommillió forintra lenne szükség a Bujtoson. Ha viszont illegális szemétlerakók felszámolására kell fordítani a rendelkezésre álló egymilliót is, nemigen futja másra. Albert Attila azt tervezi, hogy télen — s ehhez a köz- világítás is kiépült már korábban, csak üzembe kellene helyezni — a befagyott tavon kétezer négyzetméternyi területen korcsolyázhatnának kicsik és nagyok. A tó vízminőségének javításához szükség volna egy alapos kotrásra, de fürdésre még akkor sem lenne alkalmas. Csónakázásra viszont igen — s ez is a tervek között szerepel. Jövőre majális Az üzemeltető — aki egyébként a Bujtoson nőtt fel — nem hasznot akar húzni a terület kezeléséből, hanem szeretné elérni, hogy a közelben lakó nyíregyháziak ide járjanak kikapcsolódni. Véleménye szerint nem Kabalás fejlesztésére kellett volna áldoznia a városnak. Nagyon reméli, s azon lesz, hogy a jövő évi majálist már itt rendezzék meg. Megszigorodtak a belépés feltételei a megyei bíróság épületébe. Akár repülőtéren is képzelhetnénk magunkat, hiszen a kézi fémkeresőt felváltotta a kapu, s átvilágítják a belépők csomagjait is. A berendezés anyagi feltételeit az Igazságügy-minisztérium teremtette elő a biztonság fokozása érdekében, de egyelőre csak a megyei bíróság épületébe jutott belőle, a városi bíróságokra még nem Balázs Attila felvétele Kováts Dénes M egszüntetni nem lehet a feketegazdaságot, de visszaszorítására illetve mérséklésére mindenképpen törekedni kell—hangzott el egy minapi konferencián, melynek témája napjaink egyik égető problémája volt. A láthatatlan jövedelmekkel összefüggésben százmilliárdok röpködnek a levegőben, az így szerzett pénzek egyharma- da súlyos bűnözés eredménye. Kifejezett törvénysértések, gazdasági bűncselekmények, legális vállalkozások adókijátszásai és szerződések be nem tartása jelentik a feketegazdaság révén szerzett — illegális — jövedelmeket, előbbi kettő a rendőrség, utóbbiak a pénzügyminisztérium hatáskörébe tartoznak. Eddig szemmel látható eredmény nélküli próbálkozások tanúi lehettünk, mert sem az adó-, sem a vámtörvény változásai nem hozták még meg a kívánt eredményt. A bűnözők, a kiskapukon és nagykapukon egyaránt könnyűszerrel átjáró „nagyhalak” tovább fic- kándoznak, szokás szerint csupán a „kishalak” akadnak horogra. Hiába hallunk olyan cégekről, vállalkozókról, akik sokmilliós adó vagy tb-tartozással bírnak, ők nyugodtan folytathatják üzelmeiket, míg a néhány ezer forintos tartozásokat a hivatalok kőkeményen behajtják. A mások hiszékenységéből vagyont szerzők csalásai is megtor- latlanok maradnak. Csupán remélni lehet, hogy a közelmúltban beharangozott, a feketegazda- (g)ság visszaszorítását célzó szándék eredményeket is hoz, és nem azért kell tovább terhelni majd az adókat megfizető állampolgárokat, hogy a nem fizető milliomosok tartozásai is bejöjjenek valahonnan az államkasszába. A bérből és fizetésből élők ugyanis nem tudják elsumákolni ez irányú kötelezettségeiket, őket egyébként is hamar elérik a hatóságok, míg az ügyeske- dők-törvénysértők továbbra is élik világukat. Képviselő: — Igaz, hogy nekem nincs diplomám, de négy éve ülök a parlamentben, és ez felér egy egyetemmel. Plakát a határon: Országunk az átalakítás alatt zavartalanul üzemel. Polgármester: —A pedagógusnak azért van diplomája, hogy a buta gyerekből is jó tanulót csináljon. Környezetvédő: — Utálom, ha fölöslegesen Optimista gondolatok pánikot keltenek. Nem igaz, hogy a jövő katasztrófával fenyeget. Szerintem, azt már meg sem érjük. Pártvezér: — Igaz, hogy nem jutottunk be a parlamentbe, de a nép sem tévedhetetlen. Egy patika ajtaján: A lakosság egészségi állapotának látványos javulása és a gyógyszerárak emelkedése miatt gyógyszertárunk nyitva tartása átmenetileg szünetel. Hivatalnok: — Visszautasítom a vádat, mely szerint nálunk lassú az ügyintézés. Az a két-három hónap pillanatok alatt elrepül. Lényeg, hogy az ember elfoglalja magát. Adóellenőr: — Az elmúlt évben tíz ellenőrzött üzletből nyolcban nem adtak számlát, az idén viszont ez a szám hatra csökkent. Igaz, a másik négy ki sem nyitott. A rebellis író: —A régi rendszerben hosszú évekig csak a fióknak írtam. Ez mára megszűnt. Tegnap lefoglalták az íróasztalomat. Családapa: — Csináltunk három gyereket, hogy hozzájussunk a lakástámogatáshoz. Most még szül kettőt az asszony, hogy megkapjuk a családi pótlékot. Aztán egyszer majd lesz lakásunk is. Széles vállak Ferter János rajza Kommentár 1 Szakképzési stratégia Kállai János A napokban rendezték meg Budapesten a Szakképzés és a gazdasági kamarák elnevezésű regionális tanácskozást. A résztvevők népes táborában jó volt felfedezni a megyénkből felruccant igazgatókat, helyetteseket, a szakoktatás prominenseit. Jelenlétükkel, véleményükkel, telibe találó kérdéseikkel—túlzás nélkül — emelték a hasznos konferenciaszínvonalát. A munkaügyi tárca helyettes államtitkára, Benedek András konkrétumokkal hitelessé tett, meggyőző expozéjából valamennyi ott levő sok-sok információt gyűjthetett a szakképzés jövőjének alakítása, tervezése dolgában. A vitaindító számadatai között akadtak meghökkenésre okot adók, illetve a vélt tájékozottság magabiztosságát megkérdőjelezők. Az egyik ilyen adathalmaz azt a sommás megállapítást erősítette meg, mely szerint: átmeneti gondokkal küzdő, formálódó — s bízvást modernizálódó — oktatás-rendszerünkben a szakképzés nem szorulhat vissza, feladatai nem csökkennek, sőt! Merthogy — és ez volt az első mellbevágó tény — a népesség egyharmada jelenleg szakképzetlenül lép ki a képzési rendszerből. A regisztrált munkanélküliek 50 százaléka szakmátlan; hatvan százalékuk csak a hat osztály elvégzéséig jutott el. Nem kell hozzá tudományos analízis, semmiféle piackutató hókuszpókusz, hogy belássuk: a szakképzetlenség nagyságrendekkel csökkenti a pályakezdés esélyeit. Mostanság divat lett azt emlegetni, hogy a legsimább ügy: gimnáziumba adni a gyereket. Sokoldalúbb tudást szerezhet, nyelveket tanul, műveltségtartománya árnyaltabban gazdagodik. Ez nagyjából igaz. De az sem figyelmen kívül hagyható, hogy a gimnáziumban érettségizettek 55- 60 százaléka regisztráltatja magát az egzámenek után pályakezdő munkanélküliként. (A szakoktatásban vizsgázónak esetében ez 30 százalék.) Szakképzetlenül esély sincs belépni a munka világába. Márpedig sansz nélkül önálló életet kezdeni eleve kudarcra ítélt próbálkozás. Azt hangsúlyozni, hogy a szakoktatás stratégiai ágazat, több, mint evidencia. Közös jövőnk függ tőle. HE i fí} vl «T* j 11 *§111
