Kelet-Magyarország, 1995. április (52. évfolyam, 78-101. szám)
1995-04-05 / 81. szám
1995. április 5., szerda HÁTTÉR Expolgármester proficsapatban Beszélgetés Mádi Zoltánnal, a CIB Hungária Bank nyíregyházi fiókvezetőjével Elek Emil felvétele Nyíregyháza (KM - M. Cs.) — Számomra nyilvánvaló, hogy a CIB Hungária Bank ajánlata a nyíregyházi fiókvezetői posztra egyaránt szólt a polgármesternek és Mádi Zoltánnak, nyilatkozta lapunknak Mádi Zoltán fiókvezető, a korábbi nyíregyházi polgármester, aki lapunk munkatársának már új munkahelyén, a CIB Hungária Bank nyíregyházi fiókjában adott interjút. O A hírek szerint dúskálhattál az ajánlatokban. Miért a CIB Hungária Bankét fogadtad el? — 1993 végén csömörlöt- tem meg a polgármesteri munkától és akkor eldöntöttem, hogy visszamegyek a szakmámba. Több ajánlatom is volt, Nyíregyházán a gazdasági szférából kettő, más vidéki nagyvárosba hívtak, illetve Budapestre is. Minthogy az egyetem után is úgy döntöttem, visszatérek szülővárosomba, most is úgy éreztem, itt kell élnem, ezért csak a nyíregyházi ajánlatok jöhettek számításba. A meglévő ajánlatok közül azért fogadtam el a CIB Hungária Bankét, bár a másik is nagyon csábító volt, mert nagyon fontos volt nekem az, hogy ez a pénzintézet az ország jelenlegi pénzügyi infrastruktúrájában a többiek által is elismerten az egyik legjobb. És az sem volt mellékes, hogy olyan emberek mellé kerülök, akiktől lehet tanulni. Más spílerek között játszani, és más akkor, ha minden felelősség rám hárul. Egy csapatnak vagyok a része, ahol a tagok profik. A másik szempont az volt, hogy nem akartam első számú vezető lenni, mert szerintem az ilyen pozíció elhasználja az embert. O Amikor zajlottak a színfalak mögött a politikai csatározások, rólad csak annyit tudtunk, hogy huzamosabb időre elutaztál. Szándékosan? — Úgy láttam helyesnek, hogy a választások után néhány hónapra láthatatlanná váMádi Zoltán munkahelye lók a nyíregyháziak számára. Egyrészt amiatt, hogy belőlem is könnyebben menjen ki az elmúlt négy év feszültsége és a nyomása, másrészt elegánsabb helyzet az, ha én nem beszélek bele a város politikai történéseibe. Ha itthon vagyok, óhatatlanul megkérdezik a véleményemet, az utcán megállítanak és arról faggatnak, hogy szerintem hogyan tovább, és ezeket nem kerülhettem volna el. Fontosnak tartom, hogy az önkormányzat kezdje el a munkáját, rakja össze az életét. Amíg ezt tisztességgel, becsülettel teszik, addig nem hinném, hogy nekem ebben a kérdésben meg kell nyilvánulnom. O Egyik napról a másikba belecsöppentél egy bankfiók életébe. Mennyire könnyű az átállás? — Elöljáróban csak annyit, a könyvvezetés és az előterjesztések ennél a banknál angol nyelven történnek. Az angol szaknyelv elsajátítása számomra mindenképpen komoly kihívás. Mindennek a megtanulása, elsajátítása, a szervezeti felépítés megismerése időt igényel. Előbb egy 3 hónapos intenzív továbbképzésen vettem részt, amiből két hónapot Budapesten töltöttem, de voltam Győrben, Szegeden és március végéig Nyíregyházán a korábbi vezetővel, aki budapesti, végigelemeztük a feladatokat és tőle vettem át a stafétabotot. A bankunk életében szerencsére nem szavazással döntik el, hogy ki mire képes és ki milyen pozíció betöltésére alkalmas, hanem a számok mutatják meg, eredményes-e a tevékenység vagy nem. OHa az emberek a hírverés, a reklámok alapján ítélik meg a bankokat, akkor a CIB a sor hátuljára kerülne. Mennyiben jelent mást a CIB a vállalkozók és a szakma számára? — A CIB jelen pillanatban Magyarországon a hatodik legnagyobb bank, Budapest Bank, Postabank nagyságrendű. Mindez nem igazán közismert, hiszen ennek a banknak nem az a profilja, amely igényelné a széles körű reklámot és a folyamatos hirdetéseket. Ez a bank alapvetően a külkereskedelem finanszírozására jött létre, napjainkban a magyar külkereskedelem 16-20 százalékát bonyolítja. Elsősorban a külföldi vegyes vállalatokat és nagyvállalatokat finanszírozza, ez a sor bővült a középvállalatokkal is. Ez a pozíció új helyzetet teremtett a CIB bank életében, és pontosan abban az időszakban, amikor beléptem a bankhoz, megkezdődtek a lakossági szolgáltatások is. A feladat továbbra is az, hogy olyan ügyfelekkel bővítsük a kört, akik magasszintű, speciális szolgáltatásokat igényelnek. OMennyire maradsz távol a közszerepléstől illetve a politikai élettől, vagy az utóbbit tiltja a munkaszerződésed? — Amennyire Magyarországon négyéves polgármesteri beosztás után nyugodtan lehet sétálni egy városban, az úgy érzem megvalósult. A közéletben ugyanakkor szeretnék továbbra is szerepelni, ezentúl is elfogadok meghívást különböző rendezvényekre, eseményekre. Amit ma Magyarországon politikai életnek hívnak, attól természetesen távol tartom magam, bár a szerződésemben egyáltalán nincs benne az, hogy nem politizálhatok. ideg, északi szél fúj, de ÍJ' amúgy szép, tavaszi JL V nap van, kóborlásra csábító. De nem a kövesúton ám, hanem neki a vakvilágnak...! A vakvilág ez estben a nyírkarászi határ. Mehetnék körbe a kövön, Gyulaházának is, hogy Nyírmadára érjek, de azt a tájat már ismerem. Menjünk hát a dűlőuta- kon. Nem Szatmár ez, hogy félórás zápor után tengelyig süllyed a kocsi. Itt homok meg homok mindenütt, dombok, erdők, akácfasorok. Haragoszöld búzatáblák, barna szántások, szürkéből halványzöldbe hajló füzesek, égresek. Fent, a gomolygó felhők alatt szélsebesen vitorlázó varjak, és messze, a gyulaházi határ felől szétterülő füstlepedők. A látvány annyira szép, megkapó, hogy muszáj megállni..., de már nem is a felhőket, a varjakat nézem, hanem a füst fészkét. Nyílegyenes fasor szalad északnak, a végében egy ember hajladozik. Másutt a fasoroknak még az írmagját is kiirtották az új gazdák, ezt viszont csak kitisztították. Megszabadultak a bodzától, a kökénytől, meg a kiszáradófélben lévő fákFüst a mezőn tói. Bemutatót érdemelne ez a fasor: gyertek emberek, nézzétek, így kell bánni a földdel, a fával! Csak egy baj van vele, átfúj rajta a szél. Nem bomlott A fasor végében A szerző felvétele még ki a levél, és a pótlásként meghagyott süvölvények is gyengék még ahhoz, hogy felfogják a szelet, amely oly irgalmatlan, hogy csak úgy suhogtatja a nagy, erős akácot. Demeter István, a gazt, gallyat égető gazda azonban ügyet sem vet rá. Pulóver, vékony kiskabát, és kacag rajtam, hogy majd elemészt az isten hidege. — Nem szokta a cigány a kapát — hunyorít derűsen, s várakozóan néz, hogy mit is akar ez az idegen tőle, itt, messze a falutól. Dicsérem a fákat, a gondos munkát, de elkomorul az arca. — Csak az orrukig látnak sajnos az emberek. Nem gondolnak a holnapra. Voltak itt is, akik alig hogy megkapták a földet, máris nekiestek a fáknak. Tisztára, mint ötvenhatban, a forradalomkor. Akkor volt ilyen hangos a fejszecsapásoktól a határ. De most a sajátjukat irtják..., érti maga mindezt!? A fasor az öt hol das családi birtok kellős közepén húzódik, az egyik táblában búza, a másikban pedig krumpli, forgó, tengeri lesz. A föld egyébként a lányáé, most kapták vissza az őszön. — Ráérek, nyugdíjas vagyok, miért ne segítsen gyermekein az ember — mondja. — Pestről, a betonútépítő vállalattól jöttem nyugdíjba, de sose tudtam elszakadni a földtől. Több mint húsz évet dolgoztam a nyírmadai állami gazdaságban is, amikor odakerültem, még Gyümölcstermelő Nemzeti Vállalat volt a neve. Szerettem ott lenni, csak hát Mada nem itt a szomszédban van. Biciklivel persze nem is olyan messze, ám Demeter István legyint. — Biciklivel...?! Próbált már maga töretlen, térdig érő hóban kerékpározni? Az állattenyésztő telepen hajnali háromkor kezdődött a munka, ha időben oda akartam érni, egykor már indulnom kellett. Gyalog persze. És ez így ment, huszonegy éven át minden áldott télen. Szép a fehér, szikrázó határ, amikor ragyog a hold, s vékony, hosszú árnyak feküsz- nek a havon, de hogy éjszaka, s egyedül menjen az ember...! Elpuhultunk mi már ahhoz. D e ezt a kegyetlen szelet sem lehet sokáig bírni. Hetvenegy évesnek kell lenni ahhoz, mint Demeter István. Sajnálja, hogy indulok, de azért szívesen útbaigazít. Csak át a nagy dombokon, mutat keletnek,s délnek..., amerre ő törte egykor a havat. Fizetnek majd Kováts Dénes-w- y Sy tűnik, májustól í I valóban zsebbe vá- V/ gó kérdés lesz az országgyűlési képviselők jelen nem létének kérdése, hiszen díjazásuk csökkentésével illetve megvonásával jár majd, ha igazolatlanul hiányoznak. Hasonló elveket megfogalmaztak megyei és városi önkormányzatoknál is — üdvözölhető az elképzelés. A hon-és városatyák nem kis felelőséggel járó feladatot vállaltak magukra, ezt a felelősséget nemcsak politikai, de erkölcsi szempontból is vállalni kell. Utóbbihoz természetszerűleg tartozik hozzá a jelenlét a plenáris és bizottsági üléseken, hiszen a döntéshozás folyamatában információ- hiányban szenvedve nem lehet érdemi munkát végezni. Bizonyos körökben és helyeken — így megyénkben is — nagy volt a visszhangja a képviselői tiszteletdíjak megállapításának, jó néhányon vélik úgy: nem sajnálták maguktól a pénzt. Bár nem kis időt vesz igénybe, ha valaki felelősen akar tevékenykedni települése vagy hazája érdekében, azért hozzá kell tenni: többnyire az érte járó fizetség is jelentős. Nem egy településen egész szép summa üti a képviselők markát a bizottsági tagsági vagy elnöki, illetve különböző felügyelőbizottsági tagság révén. Legalább egy tisztes plusz- fizetésnyi a főállás mellett. Úgy gondolom, aki megdolgozik érte, attól nem kell sajnálni a jövedelmet—különösen, ha valóban a köz érdekében tevékenykedik. Ehhez hozzátartozik a tájékozódás és az érdekmentesség tisztessége éppúgy, mint a jelenlét a különböző döntés-előkészítő és döntéshozó üléseken. Természetesen hiányozhat valaki igazoltan, de — ha úgy vesszük — azt is látni kell: sokszor nem ütközik nehézségbe a távoliét igazolása. Az önkormányzatokban éppúgy, mint a Parlamentben. Mert a nyírségi képviselőnek — mondjuk a fővárosban — nyilván akadhat bőven (köz)intézni- valója. Mindenesetre kíváncsian várom: mikor, s ki lesz az, aki(k)től az elsők között vonnak le pénzt igazolatlan hiányzás miatt. Nem sakkoznánk inkább egyet? Ferter János rajza Kovács Éva M egöltek egy legényt, hatvan forintjáért, bévetet- ték a Tiszába piros pej lováért. .. — szól a népdal, melyet ma igencsak gyakran idézhetünk. Ha az ember a híradásokat, az ország napi történéseit hallgatja, idestova azt hiheti, a rablók országává leltünk. Ráadásul olyan országgá, ahol a gyilkos még úrnak is érezheti magát... Mire alapozom a fentieket? Saját tapasztalatomra. Hallgatom például a minap, amint az egyik közelmúltbeli tragikus eseményről, egy brutális rablógyilkosságról beszél a rendőr- felügyelő. Röviden ismerteti a tényeket, kik, mikor, milyen módszerekkel mit követtek el. A történetből az is kiderül, hogy az áldozat, egy idős, világéletében becsületes öreg pap, kinek nevét mára az egész ország ismeri, — előzőleg még vacsorát adott a hozzá betérő gyilkosoknak, akik nem sokkal ezután a papiakba visszatérve „cserébe" kioltották az életét. A rendőr így emlegeti a gazembereket: X. úr még szökésben van, Y. urat azóta már letartóztatta a rendőrség. Bizonyára alig gondol arra, hogy ezzel a tapintatos viselkedéssel sokakat felháborít. Olyanokat, akik tudják, mert naponta hallják és tapasztalják, egyre több és egyre brutálisabb gyilkosság történik hazánkban, a tettesek lassan nem néznek se Istent, se embert, s bár általában pénzért ölnek a gazemberek, a pénz mértéke már mellékes, egy élet ára akár kétszáz forint, vagy egy féldeci ára is lehet. A helyzet korántsem egyszerű, tudom. A nehezedő gazdasági helyzet mára a bűnözés melegágyává, a megélhetési bűnözés mostanra közismert fogalommá lett, s bár a rendőrség olykor példamutató gyorsasággal fogja el a tetteseket, a dolog valahogy úgy áll, mint amikor lyukas vödörrel hordják a kútról a vizet. Lehet, hogy egyszer talán e téren is javul a helyzetünk. Addig is, ha kérhetem: még viccből se szólítsa senki úrnak a gyilkosokat. Mondja a nevüket, ha már azt nem mondhatja, hogy sötét gazemberek... I^Keiel-Magyarorsza^^^J r----------------------------------------------------------------------------------------------i------------------------r------------------------------------i—1 wmsEBSSWBH^ ...I Urak ezek a rablók?
