Kelet-Magyarország, 1995. április (52. évfolyam, 78-101. szám)

1995-04-20 / 93. szám

1995. április 20., csütörtök KULTÚRA Vasút, mindhalálig Nyíregyháza (KM - K. J.) — Könyvpremier lesz Nyíregyházán április 21-én 11 órától. A bemutatóval egybekötött sajtótájékozta­tó helyszínéül a szervezők a megyeházát választották, ahol az első emeleti 135. számú szoba fogadja be a friss kiadvány iránt érdek­lődőket. A könyv szerzője Filep Tibor, aki Szűcs Sándor Zá­hony állomásfőnök 1954 és 1957 közötti élettörténetét írta meg művében. A kötet szerekezetéről, elbeszélés-technikájáról maga az alkotó így nyilat­kozik: — A történetet Szűcs Sándor mondja el, a mono­lógba az elmondottakat erő­sítendő eredeti dokumentu­mokat építettem be. így pl. az 1956-os fejezeténél a Magyar Rádió korabeli adásait, az újságok Záhony­ra vonatkozó cikkeit, per­anyagokban fellelhető do­kumentumokat. A deportá­lásokra vonatkozó utóbbi időben napvilágra került szovjet KGB-s dokumentu­mokat. Ellenpontként Moldova György Akit a mozdony füstje megcsapott... című könyvének 1956-ra és Szűcs Sándorra vonatkozó részleteit, illetve a Fehér Könyv passzusait. Az utol­só két fejezetben pedig hi­vatalos MÁV-dokumentu- mokat. A négyoldalas kép­melléklet pedig eredeti do­kumentumokat, fotókat tar­talmaz. A könyv egyrészt egy magyar vasutas sajátos élet­pályája a kisebbségi léttől az ötvenes éveken majd a forradalom napjain át az emigrációs évekkel bezáró­lag. Másrészt a magyar for­radalom egy teljesen isme­retlen, elhallgatott, rendkí­vüli fejezetének feldolgo­zása. A szerző útba igazító mondataihoz csupán annyit fűzünk hozzá: az élettör­ténet főszereplője — Szűcs Sándor — ma is él. Itthon több publikáció foglalko­zott ’56-os szerepével, de egykori cselekedeteinek el­ismerése késett. Végül — volt köztársasági elnöki megbízottunk közbenjárá­sára — az oslói követségen átvehette az 1956-os em­lékérmet. Az utóbbi idők­ben többször járt Ma­gyarországon, s önzetlenül igyekezett segíteni a MÁV észak-európai tevékenysé­gét. (Filep Tibor: A vasútért mindhalálig) Hírcsokor Magyar siker... ...született az V. Budapesti Nemzetközi Kórusverse­nyen. Nagydíjas lett a Jubi- láte Leánykar és az együt­tes karnagya, ifj. Sapszon Ferenc. A rangos zenei fesztiválon 17 ország 62 kórusa vett részt. (MTI) Még jó, hogy... ...nem léptünk bele címmel turnéra indul május 1-jén a három ismert humorista: Markos György, Nádas György és Boncz Géza. Má­jus 2-án — a tervek szerint — Nyíregyházán, a Bujtosi Szabadidőcsarnokban lép­nek fel. (MTI) A Hangsúly... ...irodalmi folyóirat élő adására — rádiófelvételre — kerül sor április 21 -én 19 órától a nagykállói művelő­dési központban. (KM) Táncház... ...és néptáncműsor lesz — az Alvégesi Művelődési Ház szervezésében — ápri­lis 23-án a nyíregyházi Open Doors-ban. (KM) Kultúra és... ...közösség címmel jelenik meg — negyedévenként — periodika Vitányi Iván fő- szerkesztő és B. Vörös Gi­zella .jegyzésével”. A mu­tatványszám egyik legiz­galmasabb írása Szabó Ist­ván tanulmánya az átala­kuló színházi struktúráról. (KM) A Gyepsorról indult Budapest (MTI) — Veres Péter halálának 25. évfor­dulója alkalmából április 15-én megkoszorúzzák az író sírját a Kerepesi teme­tőben. Veres Péter 1897-ben született Balmazújvároson. Négy elemit végzett, cse­lédként, bojtárként és nap­számosként dolgozott. 1914-től részt vett az agrár- szocialista mozgalomban, 1917-től katonáskodott az olasz fronton. A balmazúj­városi földosztó bizottság tagja volt. A megszálló ro­mán katonák Brassóba in­ternálták. 1921-ben hazatért, ekkor Debrecenben egy évi fog­házra ítélték. Alapító tagja volt az MSZDP helyi szer­vezetének és a Magyaror­szági Földmunkások Or­szágos Szövetségének. A csendőrség többször zaklat­ta. Első könyve, Az Alföld parasztsága 1936-ban jelent meg. 1939-től a Nemzeti Parasztpárt vezetőségi tag­ja, majd 1945-től elnöke. A háború alatt munkaszolgá­latra vitték. 1947-48-ban honvédelmi miniszter volt. 1948-tól kiszorult a poli­tikából, az irodalommal foglalkozott. A népi írói mozgalom tagjaként cikke­ket, szociográfiákat, elbe­széléseket írt. A balladás halála Seattle (MTI) — Nyolc­vanöt éves korában a Wa­shington állambeli anacor- tes-i otthonában elhunyt Bioi íves énekes-színész. Eredeti nevén Burle Ivan- hoe, az Illinois állambeli Huntban született. Ifjúkorá­ban gitárral járta az ország­utakat, hobóktól és farme­roktól tanulva a folk-dalo- kat. Carl Sandburg költő szerint ő volt e század leg­nagyobb balladaénekese. 1938-ban lépett fel először a Broad way n. Legemléke­zetesebb alakítását az Elia Kazan rendezte Macska a forró bádogtetőn című da­rabban nyújtotta 1955-ben. Vendég professzor Moszkvából Európa-szerte újra nagy az érdeklődés • Itthon: piacképes profilokkal tovább Nyíregyháza (KM - K. J.) — A nyíregyházi tanárképző főiskola Orosz Nyelv és Iro­dalom Tanszéke az 1995/96, tanévben folytatja a szakmai (külföldi) kapcsolatai fej­lesztését. Már korábban is szakértőket hívtak meg az egységes tanár­képzés és a fordítóképzés fej­lesztése keretében Franciaor­szágból, Finnországból, Né­metországból és Oroszország­ból. Bizonyítva látták a külföl­di kollégák beszámolói, előa­dásai alapján, hogy az orosz nyelv iránt Európa-szerte újra nagy az érdeklődés, ugyanak­kor Moszkva — az ismert gaz­dasági nehézségei miatt — nem tud a nyelvoktatáshoz olyan hathatós, új tartalmú se­gítséget adni, mint a német, osztrák, francia kulturális köz­pontok a saját nyelvük ma­gyarországi oktatásához. Új kihívások Ezért is folytatták a nyíregy­háziak a szakemberek meghí­vását, részben a legújabb szak­mai információk megszerzése, terjesztése érdekében, részben további együttműködés, kuta­tás, tankönyvírás céljából. A múlt hónapban több na­pon át a vendégük volt Armel- le Groppo professzor asszony, a Nanterre-i Egyetem Orosz Tanszékének tanára és Cser- nyavszkaja Tatjana Nyikola- jevna, a moszkvai Puskin Orosz Nyelvi Intézet vezető munkatársa. Előadást tartottak kultúratörténeti, szakmódszer­tani témakörökből, orosz nyel­vi órákat látogattak a Keres­kedelmi Szakközépiskolában és a Kölcsey Gimnáziumban, a hallgatók tanítási gyakorla­tán. Részt vettek „Az új kihívá­sok az orosz nyelv oktatá­sa előtt” című konferencián, amelyre a régió három megyé­jéből, Szolnok, Debrecen és Nyíregyháza vonzáskörzeté­ből hívott meg a rendező tan­szék gyakorló tanárokat, s nemzetközi szaktekintélyeket a két vendégen kívül is. így Bakonyi István kandidátust a Budapesti Közgazdasági Egyetem Idegennyelvi Intéze­téből, Visinszkij Gleb Boris- zovicsot, az Orosz Kulturális Központ főigazgatóját, Rosz- tova Jevgenyija Gelijevnát, a Puskin Intézet budapesti fili- ájának új vezetőjét. Tanszéki számadás Még a tanulmányi időszak e féléve során, májusban újabb orosz nyelvi kutatók fogadását tervezik. Andrea Ottogalli professzor a Trieszti Egyetem tanszékvezetője és Grebenyev Alekszej Leonyidovics Moszk­vából segíti a munkát. Ezeket a látogatások egyben jó alkalmak az érdeklődő ál­talános és középiskolai taná­rok nyelvi szakmai tovább­képzésére. Ilyenkor számolnak be a tanszék oktatói is hasonló célú külföldi tanulmányútjaikról. A tanév során dr. Éva Érzsébet a brüsszeli Tolmácsképző Köz­pontban tanulmányozta az oroszoktatást, dr. Kiss Kálmán a Düsseldorfban rendezett tan­könyvvásáron összegyűjtötte a német kiadású orosz nyelv­könyvek kínálatát. Dr. Cs. Jó­nás Erzsébet a freiburgi Albert Ludwigs Universität Szláv In­tézetében tartott előadást és hozta haza a német szlavisták kínálta további együttműkö­dési lehetőségeket. Még ebben a tanévben kölcsönösen ku­tatók cseréjét bonyolítják le a Trieszti Egyetem Fordító Tan­székével. Ezekhez a kutatást és ok­tatást fejlesztő kapcsolatokhoz pályázati forrásokból igyekez­nek az anyagi feltételeket elő­teremteni. hiszen a felsőok­tatás beszűkült anyagi lehető­ségei központi erőből ezeket nem tennék lehetővé. Meg­győződésük: nekik magunk­nak kell kínálatukkal a nyelv- tanulás iránt érdeklődők elé si­etni, s ez motiválja az új lehe­tőségek felkutatását a kapcso­latok erősítése közben. Jóllehet az igényes napi ok­tatói munka, a hallgatók tanári pályára való felkészítése és az egyéni tudományos feladatok teljesítése mellett ez a tevé­kenység külön energiákat von el és örömmel vállalt pluszkö­telezettségeket is ró a tanári karra, mégis készséggel ragad­nak meg minden újabb alkal­mat az együttműködésre. Pontos célok Céljaik pontosan leírhatók: a napi gyakorlatban használha­tó új követelményeknek, kö­rülményeknek megfelelő, szé­lesebb profilú, piacképes orosz nyelvi oktatást kiépíte­ni. A profilbővítésben az idegen­nyelvi szakfordítói képzés, az idegenforgalmi, közgazdasági ügyintézői orosz nyelvi felké­szítés jelenti az új kínálatot, amelyet 1995 szeptemberétől tanfolyamként, majd folyama­tosan a nappali főiskolai kép­zés részeként realizálnak. Eh­hez kapnak a tanszék oktatói e látogatások alkalmával is újabb indíttatásokat, ötleteket és nem kevés külföldi tapasz­talatot. A hihetetlen borzalmak Mindenkinek, aki a politika közelébe kerülhet, látnia kell Karádi Zsolt Nyíregyháza (KM) — Aligha vetítettek valaha a Magyar Televí- ' zióban ennél fel- kavaróbb filmet. Kegyetle­nebb, rettenetesebb, elképesz- tőbb, félelmetesebb filmet. Ami ezeken a kockákon lát­szott, arra nincs szó. Annak a borzalomnak a kimondására nincs megfelelő nyelvi anyag. Mert a pokol elbeszélhetetlen. A pokol leírhatatlan. Amiről — megfelelő nyelvi jelek hí­ján — nem lehet beszélni, ar­ról hallgatni kell — tanította Wittgenstein. De lehet-e hall­gatni erről? De lehet-e beszél­ni erről? A táborok emlékezete című amerikai dokumentumfilmhez foghatót nemigen produkált még a mozgókép története. A brit és amerikai csapatokkal együtt érkező híradó operatő­rök forgatták le a tekercseket a náci haláltáborokban. Az elké­szült anyagot több mint négy évtizedig a londoni Háborús Múzeum archívumában őriz­ték, míg végül elkészült hozzá a kommentárokat tartalmazó hanganyag. Sidney Berusteich, Sergei Nolbanov, Colin Wills, és Alfred Hitchcock munkája a „század botrányának” örök időkre szóló mementója. Me­mento, amely a névtelen halot­tak ezreinek állít emléket. A táborok udvarán százával he­verő meztelen holttestek ször­nyű látványát alig lehet fokoz­ni. Ám amikor a felszabadító amerikai és angol katonák pa­rancsára a lágerek SS őrei és hóhérai elkezdik egyenként bevonszolni a legkülönfélébb pózokba merevült és olykor már oszladozó tetemeket az óriási tömegsírba, amelynek feneketlen gyomra számolat- lanul nyeli el a szerencsétle­nek porhüvelyét, nos akkor a legerősebb idegzetű nézők is megborzonganak. Mert ez már túl van az elviselhetőség ha­tárán. Túl az elképzelhetőség határán. Túl azon, amivel em­berként szembesülni lehet. (És aki ott volt? Aki visszajött — mert akadtak túlélők is —, aki visszatért a gázkamrák és kre­matóriumok világából? Az hogyan tud(ott) tovább élni?) A film nem ítélkezik. Nem bosszút lihegő mű. Kísérőszö­vege, amely az utókor bölcses­ségének birtokában készült, tárgyilagosságra törekszik. A táborok emlékezete egyetlen elhangzó mondat nélkül is az lenne, ami. A képek önmaguk­ban, vágatlanul is olyan is­zonyatot tárnak föl, hogy hoz­zájuk képest, a vizualitás döb­benetes erejéhez képest a nar­rátor mondandója elenyészik. Auschwitz után nem lehet verset írni — hirdette Adorno. És mi jött még Auschwitz után ebben a förtelmes században? Hirosima, Nagaszaki, Viet­nám, Afganisztán, — s ki tud­ná felsorolni a maga teljessé­gében mindazokat az esemé­nyeket, amelyeknek a hatása Auschwitzhoz köthető. Ezt a filmet mindenkinek látnia kellene. A Holocaust tagadóinak, a halálgépezet lé­tét kétségbevonóknak éppúgy, mint a harcos baloldalnak. Mindenkinek, aki a jövőben a politika közelébe kerülhet, vagy aki már most ott van. A mű megtekintése óta már eltelt néhány nap, ám a hatás ma sem kisebb, mint a bemutató után volt. A filmet követően, hogy va­lamiféleképpen elviselhető le­gyen a látvány, Pilinszkyt mormoltam magamnak: „És fölzúgnak a hamuszín egek, / hajnalfele a ravensbrücki fák / És megérzik a fényt a gyö­kerek. / És szél támad. És föl­zeng a világ. / Mert megölhet­ték hitvány zsoldosok, / és megszűnhetett dobogni szíve — / Harmadnapra legyőzte a halált. / Et resurrexit tertia die.” Tábor Pilisszentkereszt (MTI) — Megkezdődött a hátrá­nyos helyzetű tehetséges iskolások nyári püspökszi­lágy t táborának előkészíté­se. Szervezője — a Huma­nitás Alapítvány a gyerme­kekért kuratóriuma — va­sárnap Piiisszentkereszíen tartott sajtótájékoztatóján elmondták: az alapítvány 1992-től működik. Pest, Nógrád, Jász-Nagykun- I Szolnok megyében és ha­táron túl élő különösen nehéz sorsú gyerekek — mozgássérültek, alkoholis­ta szülői környezetben fel­növekvők és az állami gondozottak — részére évente három alkalommal megnyíló táborában peda­gógusok, orvosok, jogá­szok közreműködésével a toleranciára, a szeretette, a másság elfogadására neve­lik a fiatalokat. Az idén júliusban — a Honvédelmi Minisztérium felajánlása alapján — a püspöksztlágyi katonai bá­zis épületeiben rendezik majd meg a tábort, egye­lőre azonban a szűkös anyagi lehetőségek miatt nem tudni pontosan, hogy 100 vagy esetleg 240 gye­reket tudnak majd fogad­ni. rnMmrnmrmmm .

Next

/
Oldalképek
Tartalom