Kelet-Magyarország, 1995. április (52. évfolyam, 78-101. szám)
1995-04-19 / 92. szám
1995. április 19., szerda HATTER Kelet-Magyarország 3 A hullámzó tengeri kígyó Már a mezőgazdaság kilábalásának jeleit érzékeli a KITE alközpont-vezetője Innen rajzanak ki két megyébe a KITE követei A szerző felvétele Galambos Béla Tisza vasvári (KM) — A nem is oly rég volt szép napokban, pénz nem számít alapon a téeszek jobbik fele még presztízst csinálhatott a termelés csúcsra járatásából. Nos, ebben a sok éven át tartó időszakban, a tiszavasvári alközpontján keresztül e tájakon is ismertté vált Kukorica és Iparinövény Termelési Egyesülést (KITE), mint a megyében működő legnagyobb szántóföldi növény- termelési rendszert tartották számon. A nádudvari cég, alkalmazkodva a gazdasági környezet változásaihoz, azóta már kí- vül-belül átalakult egy elsősorban kereskedelmi tevékenységgel és fejlesztéssel (is) foglalkozó részvénytársasággáNem luxus Lipták József alközpontvezető szerint — akivel a tiszavasvári KITE alközpontban beszélgettünk — alkalmazkodva a piac igényeihez, ma már minden olyan tevékenységgel foglalkoznak, ami főként a szántóföldi növénytermesztéshez, de a zöldség- és gyümölcstermeléshez is kapcsolódik. — Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, mint a kertészeti termelés e fontos körzetében, jelenleg nem sok lényegesebb feladatunk lehet, mint az öntözés elterjesztése—véli a két évtizedes tapasztalatokkal rendelkező alközpontvezető. — Akár a zöldségtermelésben, akár a most induló intenzív alma- és egyéb gyümölcstermesztésben elképzelhetetlen a biztonságos, jövedelmező gazdálkodás mesterséges vízpótlás nélkül. Eddig 300 hektár csepegtető öntözés létesült a mi szakmai irányításunkkal és kivitelezésünkben a megye alma- és támrendszeres uborka ültetvényeiben. Az öntözés a legkevésbé sem mondható luxusnak, hiszen ma már a feldolgozóipar — éppen a saját piacának a megtartása érdekében — egyre inkább csak azokkal a termelőkkel köt szerződést, akik biztonságosan képesek előállítani számára a minőségi alapanyagot. Ilyen alapanyagszállító pedig csakis öntözött gazdaság lehet. Azért is vezérelvé kellene tenni itt az öntözést, mert a megye imázsát jelenthetné az agrárpiacon, ha elterjedne róla: itt nagyszámú öntözött kertészetből lehet jó minőségű áruhoz jutni. A zöldségtermesztés számára egyébként már egy komplett technológiát fejlesztett ki a KITE. A termelők rendelkezésére álló új palántanevelési módszerük lényege, hogy a kis tápkockák gyártására szolgáló tálcák segítségével nagyüzemi módszerrel és nagy biztonsággal lehet a szivarpalántákat elkészíteni. Ráadásul olcsóbb is az így előállított növényke, ugyanis a világszínvonalú zöldségfajták — amilyenekkel a KITE is dolgozik és amelyek az öntözzéssel együtt hozzátartoznak a technológiához — vetőmagvai igen drágák és egyáltalán nem mindegy, mennyi kel ki belőlük. Szebb a határ U Úgy tűnik, a KITE a kereskedelemre való súlypontáthelyezés ellenére megőrzött valamennyit a termelésfejlesztő tevékenységéből is. — A régi tapasztalatok és etika alapján ma sem mondunk le a technológiai elemek kipróbálásáról. Csak a saját szakmai tapasztalataink alapján — s ez a megyében beállított kísérleteket jelent — ajánlunk technológiákat illetve technológiai elemeket, mint kemikáliák, gépek, berendezések vagy éppen vetőmagfajták. Ez utóbbi téren egyébként igen szomorú tapasztalataim vannak, ugyanis egyrészt áruismeret nélkül számos e területen járatlan kereskedő cég szállt be a vetőmag-forgalmazásba, másrészt sok gazda szakmai ismeret híján csak egy-egy növényfaj vetőmagját keresi, s nem fajtát kér. A csupán kukorica vetőmagot kérek igénnyel betérő vásárlók esetén aztán csakis a vak vezet világtalant képlet alakulhat ki ezeknél az új forgalmazóknál. □ Milyennek látja most az a szakember a határt, aki majd húsz éven keresztül járta a megyét és így van megfelelő összehasonlítási alapja? — Az idén mintha kedvezőbb lenne már valamivel a kép. Aki túlélte az eddigi megrázkódtatásokat, az már ott tart, hogy tervez. Ez megmutatkozik a gépvásárlások területén is. Szebb a határ, kevesebb a parlag, jobban meg vannak művelve a táblák, jóval élénkebb a műtrágya-vásárlási kedv. □ A komoly termelőket kezdi érdekelni a szakma, ám továbbra is gondjuk a termelés finanszírozása. Ebben tud-e a KITE segítséget nyújtani? — A napraforgóban mi is továbbadjuk a Cereol által biztosított hitelt és a kamattámogatást. Meghitelezzük tehát a napraforgó költségeit még a kistermelőknek is. Az érdeklődésről csak annyit érzékeltetésképpen, hogy pillanatnyilag az alközpontunk kötött annyi napraforgó-termeltetési szerződést — két megyében 450-et —, mint amennyit hajdan az egész KITE. Ezenkívül saját konstrukcióban egy MÓL Rt.-vel kötött szerződés alapján kedvező kamatok mellett megelőlegezzük az üzemanyagot, amit terménnyel törleszthet a partner. A különböző finanszírozási lehetőségeink csomagjából végül is a megbízható partnereinknek megadatik a lehetőség, hogy a tavasszal szükséges összes eszközt biztosítsa a termeléséhez. Ezért is mondható el, hogy az eddigi éveknél lényegesen jobb az 1995-ös induló helyzet. O Nem veszélyes a napraforgó vetésterület hirtelen felfutása, amelyet nyilván a tavaly katasztrofálisan sikerült és idén nem tudni mennyivel visszaeső kukorica rovására növelnek a termelők? — Tény, hogy a napraforgónál a szinte kötelezően 4 éves vetésváltás elmulasztása alaposan visszavetheti a termést, egymásután való több éves termesztése pedig hosszú évekre lehetetlenné teszi a növény termesztését. Hogy miért, és mennyivel csökken a kukorica, arra azt tudom mondani, hogy nemcsak kevés, de minőségileg is rossz volt a tavalyi termés. így azt a kevesebbet sem lehetett az állatállomány csökkenése miatt nyomott árú belpiaccal szemben még elfogadható árat ajánló külföldre exportálni. Csökkent a kedv — Érthetően csökkent a kukoricatermesztési kedv, ami nálunk eddig a vetőmagforgalmunk egyharmados csökkenésében, s azon belül is sajnos az olcsóbb árfekvésű hibridek keresletében nyilvánult meg. Mindezek ellenére azt mondom, a hullámvölgy után idén már javulni fog a tengeri piaci pozíciója. zülőfalumban valami- V kor régen barázdolás kJ közben az. eke egy aranyborjút fordított ki, és a szerencsés gazda, az égiek iránti nagy tiszteletből egy harangot ajándékozott a híveknek. Ettől kezdve a hívek arról kezdtek suttogni, hogy a honfoglaló ősök, vagy talán Attila hunjai mesés kincseket ástak el és Szent György napjának éjszakáján, ha kimegy éjfélkor az ember a határba, apró tüzek, felvillanó lángok jelzik hol van a kincs. Suttyó gyerekként, nem mondom, én is hatása alá kerültem a kincsnek, annál is inkább, mert négy gyerek eltartása nem csekély feladatot, mondhatnám bűvészmutatványt jelentett anyámnak. No, majd én megszerzem azt a kincset! Laci, Jani, meg én és persze az öcskös is elindultunk. Ót nem lehetett kihagyni, küKincskeresés lönben idő előtt elárulta volna a vállalkozást. Hogy lendítettük volna fel akkor a család anyagi helyzetét. Hajlongó kenderbugák ugyan nem voltak, de volt gyönyörű holdvilág, és a máig őrzött virágillatok: cseresznye, meggy, szilva, kökény. Mondanom sem kell, hogy a Ku- kodvár volt a kiszemelt kincslelőhely, mely a legmesszebb volt az összes között. Tompán elterülő, akáccal benőtt dombok között kanyargóit a földút, kétoldalt a gyümölcsösök garádjai, majd elértünk a mélyúton át a Bánomba, amikor kirajzolódott előttünk a Kukodvár. A Hold nyájasan simogatva nézett ránk, távolabb a Gön- cölszekér és a sok milliárd csillag, Fiastyúk, Tejút, minden a helyén. A Kukodvár magas domb volt, jegenyékkel az alján, majd csalitos, végül az orom, a sívó homok. Semmi sem tudott megkapaszkodni rajta. Jani két évvel idősebb volt, ment elől, Lacival együtt, szinte egymás kezét fogva, az öcsém ösztönösen pár lépéssel lemaradva mögöttünk. Ahogy a kopár részre értünk egy felriasztott fácán majdnem futásra kényszerűen. Végül nagy nehezen csak fölértünk. — Mondjad már! — biztatón Jani. — Mit mondjak? —A mondókát. Hirtelen meg sem tudtam szólalni. Bevallom, elfelejtettem. Kaparásztam az öcskös vállát, hogy súgjon már valamit, de ő nem értette miért gyűrögettem a kabátját. Végül lesz, ami lesz kitaláltam valami ilyesmit: Hej, te híres Kukodvár, mond meg a kincs merre vár, nyíljon sok-sok lángocska, pénzt szeretne Jánoska! Ahogy kimondtam akkora röhögés támadt a hátam mögött, hogy majdnem a földbe gyökereztem ijedtemben. A többiek elszaladtak. Én meg láttam egy embert, aki mutatott a botjával a lángok felé, amelyek, most is tisztán látom, ahogy fellobbantak. Egy pásztortűznél tértem magamhoz, a Bánom messze földön híres vizű csordakútjánál. A pásztorok pipázgatás közben jókat kuncogva meséltek a Szent György-nap éjszakáján fellobbanó füzekről és a kincsekről. Azóta is hiszek a legendában, soha nem létező kincsekben, mert tudom, hogy az ember élete sivár lenne ilyen történetek nélkül. Vidám nagy halak Páll Géza okán a kis halak ho- V rogra kapásában vélik kJ megtalálni a megoldást, amikor az ország gazdaságát tetemesen megvámoló feketegazdaság kerül szóba. Becslések szerint százmilliárdoktól esik el az országos költségvetés, mert a feketegazdaság nem adózik, nem fizet tb-járulékot, és így tovább. Köztudott, hogy világjelenségről van szó, s minél nagyobb valahol a munkanélküliség, a szegénység, annál nagyobb a térhódítása a feketegazdaságnak, amelynek ezer és ezer megjelenési formája lehet. Ma még azonban ott tartunk, hogy az aprócska halakra figyelnek az illetékesek, keményen megbüntetik a tetten érhető munkaadókat és munkavállalókat, de ettől a helyzet aligha változik. Amíg embereki ezrei, tízezrei vannak munka nélkül, s már segélyekre sem jogosultak, sokan inkább a feketemunkát választják, mint a bűnözést. Bárhogyan is nézzük, a két rossz közül mégis az jobb, ha valaki dolgozni akar, nem pedig a zavarosban halászni. Nem ez teszi ki a fekete- gazdaság gerincét, nem ez húzza ki a sok milliárdot az ország zsebéből, hanem a nagymenők, a megfoghatatlan jövedelmek haszonélvezői, akik a manipulációk sokaságával, üzleti, pénzügyi trükkjeikkel mindig megtalálják, hogyan lehet kibújni a magasabb adózás alól. Talán a nyugatiaktól azokat a fogásokat is érdemes lenne eltanulni, amelyekkel fülön lehetne csípni a sokmilliárdos haszon élvezőit. Bár ahogy halljuk, a fejlett nyugati országokban sem mindig sikerül horogra kapni a feketegazdaság cápáit, de kitartóan fáradoznak a leplezésükön. Nálunk se ártana fordítani az irányzókon, előbb a nagyhalakat kellene móresre tanítani, aztán jöhetnének a kicsik. De amíg ez fordítva történik, nem találkozhat a közvélemény igazságérzetével, s igen kevés eredménynyel kecsegtet. — Most, hogy vége a húsvétitojás-dömpingnek, hetnénk mi is egy kis szabadságot... Ferter János n jMk CMH H15B8* ■ v m - í I! Nem indul a vonat Nábrádi Lajos A vasút a második hadsereg. A MÁV az ország legnagyobb vállalata. A vasutas egzisztenciára, biztos nyugdíjra számíthat. Több mint száz évig gyakran elhangzott ez a három mondat. Ma már csak egy igaz. Nevezetesen az, hogy kis hazánk legnagyobb vállalata. Ennek az egy igazságnak is megkopott a fénye, mert a negyvenes években még 160 ezer dolgozója volt a MAV-nak, a 60-as években 120 ezren tartoztak a sínek birodalmába, legújabb információnk szerint ma már csak 70 ezer a létszám. S újabb 10-12 ezer vasutas elbocsátására készülnek. A béremelés az utóbbi években nem haladt gyorsvonati tempóban. Ezért és nem csak ezért készülnek a vasutasok arra, hogy holnap hajnalban behúzzák a fékeket... Megoszlanak a vélemények a vasutasok között. Ez nem meglepő, a történelem során mindig is voltak másként gondolkodók. Most az a kérdés: az utasok és a szállíttatok kinek az oldalára álljanak? A sztrájkolóké- ra, vagy a sztrájktörőkére? Úgy tűnik, mindegy. A szakszervezeti vezetők elszántak, legalább három napig meg akarják béníttatni az ország (és Közép-Európa) vérkeringését. Es ez már sok embert jogosan elgondolkodtat, e sorok íróját is. A vasutas dolgozók valóban nehéz és kiszolgáltatott helyzetében érthető, elfogadható lenne az egynapos munkabeszüntetés. S csak is a hazai vonatok esetében. A külföldi kormányok és utasok mit sem tehetnek a kialakult nehéz helyzet miatt. Egy nap alatt is ki lehet fejezni azt, amit három alatt. S vajon hány napig lehet ott munkát beszüntetni, ahol üres a kassza? Mitől telik meg e kassza a negyedik napon, különösen egy olyan ágazatban, amely egyébként is évenként több tízmilliárdos deficitet „termel” az országnak. Azoknak, akik utasként — és állampolgárként — egyébként ezt kifizetik, s most csak állnak majd az üres vágányok mellett. Kiszolgáltatott a legtöbb mező- gazdasági dolgozó, az egészségügyiek, a rendőrök, a katonák... A vasútnál is lehetne, kellene a kompromisszum, hogy előre haladjon az a bizonyos mozdony... I
