Kelet-Magyarország, 1995. április (52. évfolyam, 78-101. szám)

1995-04-15 / 90. szám

1995- ÁPRILIS IS; SZOMBAT Napkelet • A KM ünnepi melléklete Az elefántcsonttorony lakói Éppolyan vér folyik a mi ereinkben is, mint másokéban — mondják elé menni, a papi pályát a szabadság el­vesztésének érezte. Mégis, amikor az egye­temen töltött utolsó években újraértelmezte a szolgálatot, arra az elhatározásra jutott, hogy jelentkezik papnövendéknek. Ma már azt nem érti, miért nem tette ezt meg hama­rabb, hisz „a jó és egészséges dolgok itt is nyugodtan gyakorolhatók”. Nyíregyházán Balázs is gyakran kijár a Montázs moziba egy-egy jó művészfilmre, részt vett társaival az 1995 perces városi focigálán — igaz, csak nappal, hisz éjszakára rendkívül indokolt esetben maradhatnak ki —, sőt, mi több, a tandíj bevezetése ellen szervezett tünte­tésen is ott voltak, a tanárképzősökkel, egészségügyisekkel, mezőgazdasági főisko­lásokkal egy sorban — de hát kinek szúr­na szemet ekkora tömegben negyven pap­növendék civilben, farmeresen-edzőcipő- sen?! „Nem vagyunk mi többek embertársa­inknál, a mi ereinkben is csak éppolyan vér folyik” — mondják. A szerelem, a házasság számukra éppoly természetes, mint bárki emberfia számára. A szintén hajdúdorogi Kiss László barátnője például Miskolcon tanul, szociológia szakon, s a kispapot ké­résére mindaddig nem szentelik fel — hisz utána már nem nősülhetne —, míg a lány be nem fejezi az egyetemet. A fiúknak többnyire a hosszabb tanítási szünetek alatt adatik meg a lehetőség, hogy partnert talál­janak, ugyanis hétköznapokon mindössze fél kettőtől négyig kapnak kimenőt. Tré­fásan szólva minden másnap mennek haza, vagyis karácsony és húsvét másnapján, hisz az első napokat a templomban szokták töl­teni! Kiss László volt az a nö­vendék, aki nem készült pa­pi pályára, csak a szeminá­rium első éve után vált szá­mára bizonyossá, hogy mégis ide való, mindaddig kétségek gyötörték, s a pa­pi hivatást csak egy lehe­tőségnek tekintette a sok közül. Ebből is látszik hát, hogy a kétkedés időnként rajtuk is éppúgy erőt vesz, mint akármelyikünkön. Nekik sem könnyű túlten­ni magukat némely, racio­nálisan nehezen magyaráz­ható vallási kérdésen, de ál­talában akad, aki ebben se­gítsen. Ha pedig sikerül túl­lendülniük ezen az állapo­ton, mely azért soha nem Attila felvétele a hit tagadását jelenti szá­mukra, a megingás után mindig megerősödve kerülnek felszínre. A megerősödés a célja a böjtnek is, mely húsvét ünnepét előzi meg. Van olyan nap, amikor tilos minden állati eredetű élelem fogyasztása, aztán olyan is, amikor csak húst nem szabad enni. Ahogy Antal fogal­mazta, „az ember húsvétja olyan, amilyen a nagyböjtje.” Az ünnepért, hogy a pesszi­mizmust legyőzhesse az optimizmus, meg kell küzdeni. A nagyböjt alatt nemcsak a táplálékok váltakoznak, hanem a gondola­tok is: Krisztus értünk való szenvedésének fájdalmas gondolata a feltámadás ígéreté­vel váltja egymást, s ha eljön a húsvét, jöhet a felszabadulás, az örömünnep. Ép­poly kettősség ez, mint a kereszt két oldalá­nak a titka: a dicsőségé és a szenvedésé. A dicsőségé, boldogságé, melyet az embe­rek jó része napjainkban képtelen kellő­képp értékelni, s a szenvedésé, melyet meg kell tanulnunk bármi áron elviselni... Elefántcsonttorony? Ha az ember kicsit is megismeri őket, rájön, szó sincs semmiféle felsőbbrendűségről, elkülönölni akarásról. A múlt rendszer erőltette rájuk ezt a képet, bélyegezte meg a megközelíthetetlenség rá­juk nézve nem épp hízelgő jelzőjével. Hisz Krisztus képviselői, a papok ponto­san azt az életcélt tűzték maguk elé, hogy az embe­rekkel közvetlen kapcsola­tot kiépítve hirdessék a val­lás, Isten örök dicsőségét. Másságuk azért persze tagadhatatlan. A Szent Athanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskola hallgatói egy mai, huszon­éves fiatalhoz képest más­fajta értékrend szerint él­nek, eltérően szelektálva az élet fontos és kevésbé fon­tos dolgai között. Vallják, a Szentírás erre is ad nekik útmutatást: „Az embernek mindent szabad, de nem minden használ...” A haj­dúdorogi Urgyán Antal például már általános isko­lás korában vonzódott a papi hivatás iránt, de próbálkozott azért néhányszor a kor- osztályabeliek kedvenc időtöltésével, a diszkóval is. Rájött azonban, hogy ez az, ami „nem használ”, hogy semmivel sem lesz több, boldogabb általa, így hát szom­bat estéin szívesebben járt el hittanórára, mert érzése szerint abban a közösségben találta meg az embereket, akiktől valamit kaphat. Vagy itt van például Kapin István esete. A bencéseknél érettségizett, Pannonhalmán, majd Budapesten egyik munkahelyről ván­dorolt a másikra. Volt könyvesbolti eladó, segédmunkás, aztán négy évig hallgató a Pázmány Péter egyetem teológia szakán. Belekóstolt a főváros nyújtotta szórakozási lehetőségekbe, a rendszerváltáskor megé­rintette a változások szele is, de — mint mondja — ez csak a langyosban úszkálás időszaka volt. Nem mert jó ideig a kihívás Tojásfestő asszonyok között Életükben vagy tízezer hímest készítettek István Róza néni, mostani nevén Balog Ernőné húsvét vasárnap hajnalán született. Édes­anyja már délben felkelt, tette a köteles­ségét, többek között hímes tojásokat fes­tett. Számítottak is rá a legények, hiszen héthatárban senki sem tudott nála szebb tojást festeni, illetve ahogy itt mondják, írókázni. A két lány, Róza és Irma örökölte Készül a húsvéti tojás az érdekes tehetséget: ha a tojás­festők között osztogatnának nép- művészeti címet, ők — Barta Istvánná és Balogh Ernőné — bi­zonyára elnyernék. Múzeumok, gyűjtők keresik fel olykor, hogy kérjenek tőlük szép hímest, de ilyenkor húsvét táján több szom­széd is segítségül hívja őket. A két idős asszony mindig eleget tesz a kérésnek, és a nagyhét utolsó nap­jain 2-300 tojást is megfes­tenek. Balogh néni tiszakanyári lakásában kerestük fel a két idős nénit. Csakhamar elő kerül a to­jás, a veszőbői és rézből készült író­ka és a viasz, hogy tanúi lehessünk az írókázásnak. Régi, több évszáza­dos hagyományú munkálatok kez­dődnek, igaz már a modern techni­kával élve. A hamut most a gáz he­lyettesíti, és a festék is boltból vásá­rolt, de rajzolás a régi. A nagymama módszere szerint, ugyanis hamun kel­lene melegíteni a tojásokat, s arra menne a viaszrajzolat, majd az egé­szet hideg festékbe kellene mártogat- ni. Régen a festéket is hamuból ké­szítették, a viaszt pedig az erdőben gyűjtötték. A dédiknél még ez volt a módi. Irma néniék ezt jól tudják, mint ahogy az írókázásnak is avatott mes­terei: hiszen életükben vagy 10 ezer hímest készítettek. Régi húsvétokról beszélgetünk. Va­lamikor a húszas, harmincas évek tá­ján, Irma néniék lánykorában, a locsolók hada jóval népesebb volt, A szerző felvétele mint most. Egy-egy lányos háznál úgy Irma néniék hímes tojásai Elek Emil felvétele 80-100 locsolóra is számítottak. A legé­nyek már hajnalban útnak indultak, „ne­hogy a kondás malacai megegyék a tojást”. A locsolás előtt a jobbak természetesen ver­set is mondtak, például az egyik régi ver­sike így hangzott: Keljetek fel lányok, cifra nyoszolyából, adjátok a hímest az aranykosárból. Mert ha nem adjátok, vízipuskám készen, leöntözlek szépen. No, Róza néniéknél nem volt szükség a vízipuskára, volt hímes bőven. A nagyobb legényeket sonkával, kolbásszal és sárga túróval kínálták, a kisebbeket viszont nem­igen hívták be a házba. Beszélgetés közben elkészül a régi mintával készített hímes. Van közöttük létrás, seprűs, kuncsorgós és még ki tudja milyen. Szépek, eredetiek, öt­letesek. A két asszony boszorkányos ügyes­séggel készíti őket. A családban három lányunoka van, lehet, hogy ők majd ilyen tojásokkal fogadják hétfőn a locsolókat. RITMUS Koncert A Tankcsapda, a Pál Utcai Fiúk, a Kispál és a Borz Tyukodi László felvétele Minden túlzás nélkül állíthatjuk, az 1995-ös év legkiemelkedőbb turnéjára indult három fiatal, de már országo­san is jól ismert zenekar. A sziget- szentmiklósi Pál Utcai Fiúk, a pécsi Kispál és a Borz, a debreceni Tank­csapda zenekarok amellett, hogy jó barátságban vannak, szívesen hallgat­ják egymás zenéjét is. Joggal vetődik fel a kérdés, mit szól majd a közönség ahhoz, hogy külön­böző stílusú együttesek fogják váltani egymást a színpadon. Kérdés az is, melyik fogja kezdeni, melyik lesz a főzenekar, s vajon mit jelent az idét­lennek hangzó turnécím: Hazudós Zenekarok Fesztiválja. Lehet találgat­ni azt is, fog-e a Tankcsapda Kispált, a PUF Tankcsapdát énekelni, lesz-e Lukács Lacin szemüveg, Leskovics Gáboron hólánc, Lovasi Andráson zsokénadrág... Aki elcsípi az egyik koncertet, kielégítő válaszokat kap­hat. Ami biztos, hogy lesz: új számo­kat mindhárom együttes játszik a tá­voli jövőben megjelenő albumokról. Sajnos Nyíregyházán nem lesz buli, a rajongók Miskolcon április 27-én az egyetemi sportcsarnokban, vagy Debrecenben május 1-jén a szabadtéri színpadon láthatják a hazudós zene­karok fesztiválját. SIKERLISTA Az eladott nagylemezek, kazetták és CD-k alapján állította össze az aláb­bi sikerlistát a Sonda Ipsos: 1 .Patika: A tv-sorozat zenéje 2. Rednex: Sex 8c Violins 3. Republic: Disco 4. Presser Gábor: Csak dalok 5. Zámbó Jimmy: Jimmy’s Roussos 6. Horváth Charlie: Charlie 7. Bruce Springsteen: Greatest Hits GONDOLKODÓ A múlt heti rejtvény megfejtéséért könyvjutalmat nyert Gergely Gabriel­la, Nyíregyháza és Barabás Adrienn, Kisvárda. A könyvjutalmakat postán küldjük el. Ma ismét a Tapsi rejtvénymagazin­tól kapott feladvánnyal tesszük pró­bára ügyességeteket. A 11 kis figura közül keressétek meg azt az egyet, amelynek a mozdu­lata megegyezik a kiemelt figurával. A megoldást levelezőlapon küldjétek be a szerkesztőségbe!

Next

/
Oldalképek
Tartalom