Kelet-Magyarország, 1995. április (52. évfolyam, 78-101. szám)
1995-04-15 / 90. szám
TÁRHAT Vásárhelyi művésztelep Fejes Csaba: Vak hordár A nyíregyházi Városi Galéria /\ az utóbbi években rendsze- /' I résén mutatott be hazai és JL JL külföldi művésztelepeket. Ennek köszönhetően a nagybányai, körmöcbányai, hajdúsági, mezőtúri al- kotóteíepeken készült alkotásokkal ismerkedhettünk meg. Most a hódmezővásárhelyi művésztábor gyűjteményéből látható egy válogatás. A vásárhelyi festőtelep negyven évvel ezelőtt, 1945-ben alakult. A későbbiek során szobrászművészek is részt vettek a tábor munkájában, s így egy valóban gazdag és választékos gyűjtemény jöhetett létre. A nyíregyházi tárlat anyagát a telep alapítójáról elnevezett Tornyai János Múzeum archív anyagából állították össze. Az elmúlt negyven év kereszt- metszetéből 22 művész alkotását mutatja be a kiállítás. A tárlat május 2- ig tekinthető meg. Csikós András: Várakozó Németh József: Fejszés ember Fodor József: Mártélyi panoráma Elbúcsúzott a bankigazgató Mindennap tegyél magadért valamit, hogy majd másokért is tehess Az újságban egy kinevezései hír kapcsán látott napvilágot: az utód beiktatásán elbúcsúztatták nyugdíjba vonulása alkalmából. Keresem a nevét a telefonkönyvben. Gondolom, nincs már a munkahelyén. A lakása viszont régi, mint később kiderül: 31 éve költözött be a kétszobás 53 négyzetméter alapterületű lakásba. Mások kicserélődtek körülötte, ő maradt. Pedig fizetése, vagy korábban a hivatalos kapcsolatai miatt cserélgethette volna. De Farkas Ferenc megmarad olyan egyszerű embernek, amilyennek elindult 62 éve a Tiszanagyfalu melletti Liptaitanyá- ról. Igaz, tiszaeszlárinak vallja magát, mert hatéves volt, amikor odaköltöztek. Ott végezte a 4 elemit, aztán magánúton a polgári iskolát, mert közben — míg édesapja a fronton volt —, édesanyjával, nővérével dolgozták öt hold földjüket. Nehéz volt a kasza a 12 éves fiúnak, de ha beérett a gabona, sírva is aratni kellett. Magatartását az előbbiek, sorsát az ezután következő évek határozták meg. A nyíregyházi kereskedelmi iskola, a népi kollégium, a közgazdasági gimnázium, végül a közgazdasági egyetem, ahol 1956-ban végzett jeles eredménnyel. — A szülői ház, meg a népi kollégium mégis az, ami meghatározó volt életemben. Otthonról, különösen édesanyámtól az emberek iránti tiszteletet, szeretetet kaptam. Intelmei, egész magatartása ezt sugározta. A népi kollégiumban pedig azt tanultam: mindennap tegyél magadért valamit, hogy majd másokért is tehess. A MÉSZÖV volt az első, s 11 évig tartó munkahelye. Volt számviteli előadó, készletellenőrzési, később pénzügy osztályvezető. — Tizenegy csodálatos évet töltöttem ott, ez is a közösség tiszteletére nevelt és kiváló iskola volt a demokratikus gondolkodás, a vezetési módszer kialakításában, hiszen akkoriban az állami vállalatoknál az egyszemélyi vezetés döntött. Kiváló vezetőim voltak. Azért mondom, hogy kiválóak, mert sosem felejtettek el — ha találkoztam velük — új feladatokat adni. Örökösen abban a helyzetben voltam, ha befejeztem egy munkát, már ott volt a soron lévő feladat. Talán emberi gyengeségemnek lehet felfogni, de a kudarcviselőképességem majdnem a nullához közelített egész életemen keresztül. S hogy ebből kevés jusson, a szerencse is mellé szegődött. Mivel az új mechanizmus a szövetkezeti mozgalomban valamivel korábban kezdődött — minden bizonnyal Nyers Rezső magatartása, mentalitása miatt — a SZÖVOSZ elnöke sok mindent ki- próbáltatott. De Farkas Ferencnek voltak önálló ötletei is. — Annak idején ahhoz, hogy valaki beruházzon, beruházási keret kellett, meg pénz. A szövetkezeti mozgalomnak volt pénze, a tanácsok meg annyit ruházhattak be, amennyi pénzük volt. Kitaláltuk, hogy átadjuk a pénzt a tanácsoknak, ők megépítették az áruházakat, vendéglőket, s amikor elkészült az épület, visszaadták a szövetkezetnek. Farkas Ferencet ekkor már országosan ismert pénzügyi szakemberként tartották számon, s az országos nagy mechanizmus bizottság pénzügyi albizottságának egyetlen vidéki tagja lett. Ezután nemsokára magához kérette dr. László Andor, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, s megkérdezte: elvállalná-e a bank megyei igazgatóságának vezetését? Még volt néhány ma már fölöslegesnek ítélhető formaság, s 1967. szeptember 15-én beülhetett a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatói székébe, s abból majdnem 28 évig ki sem szállt. — Kemény időszak következett. 1968, a mechanizmus bevezetésének éve volt, a gazdasági életben, a pénzvilágban sok mindent másképp kellett csinálni. Voltak súrlódások, nem egyszer Pestre kellett miattuk utaznom, mert akinek itt valamilyen problémája volt, mindjárt Benkei András belügyminiszternek írt. Azt mondták, túl magasra teszem a lécet. Én meg azt: ahhoz hogy egy atléta eredményes legyen, gyakorolni kell az ugrásokat. Ez a Nemzeti Banknak olyan kora volt, amikor látványos sikereket tudott felmutatni. Erre az időszakra esik a nyíregyházi két nagy áruház, a Sóstóra vezető út megépítése, ezért még fel is jelentették, de ekkor épültek a könnyűipari üzemek a megyében, ekkor költöttek legtöbbet a mezőgazdaság gépesítésére, a különböző állattartó telepek építésére, a feldolgozóipar kialakítására. — Kellett persze nemet is mondani, de támogattunk minden olyan törekvést, amely a foglalkoztatás, a keresetek alakulása, az ellátás javítása terén eredményeket ígért. Vizsgáltuk a hitelképességet, s nekem vesszőparipám volt, hogy ebben egyik legfontosabb garancia az emberek, a vezetők rátermettsége. Igazolódott is, hogy nem minden esetben ott születnek a legjobb eredmények, ahol a külső feltételek a legjobbak, hanem ott, ahol az emberi fejekben rendben mennek a dolgok. A banki világban változtak a feladatok, ám a Farkas Ferenc vezette megyei igazgatóságon jól felkészült, saját tevékenységükre adó gárda dolgozik. — Talán arra lehetek a legbüszkébb, hogy ilyen társaságot hagytam ott, meg egy olyan vezetőt neveztek ki, akire biztosan lehet számítani, akinek szakmai tudását szakmai berkekben is magasra értékelik. Egy híján negyven munkában töltött év után köszönt el Farkas Ferenc az igazgatói szobától, de szerénysége a négy évtized alatt sem változott semmit. Van egy hétvégi háza, szülei halála óta is kéthetente hazajár, hogy virágot vigyen sírjukra, s meglátogassa nővérét. Azt mondja, az indíttatásán kívül mindezt csodálatos feleségének köszönheti, aki ha ajándékot kapott, akkor is megkérdezte: ezt miből vetted? Most talán a csendesebb napok következnek, bár többet lót-fut társadalmi vállalásai miatt, mint míg igazgató volt. De boldog, unokáival játszik, s nyugodtan alszik. Még egy láda meggyet is visszautasított, ha valaki meg akarta „lepni” vele... Farkas Ferenc Elek Emil felvétele KÁLLAI JÁNOS: Valahol gyönyörű lesz a nyár... Ha csak az az egy dal hangzik el, már azért is érdemes lett volna száz kilométereket vonatozni... A még világra pattanása előtti napjait élő musical, a Valahol Európában címadó song-járói van szó. Úgy, ahogyan egy zseniális zeneszerzőnk megálmodta, úgy, ahogyan az egyik legkiválóbb színészünk elénekelte... Ízelítő volt ez a dallam a tavasz és a közelítő nyár teátrális szenzációjából. Mert, hogy annak ígérkezik az egész bravúr, azt már most lehet sejteni. Biztos, félreérthetetlen jelei vannak. De miről is van szó? Nézzünk egy kicsit a kulisszák mögé, a történelmi múlt félszázadnyi távolába! 1995. május 9-én Európa, s talán az egész világ együtt fogja ünnepelni a II. világháború európai hadszínterein folyt harcok befejezésének 50. évfordulóját. E napon ért véget az a háború a kontinensen, amelyre emlékezniük kell nemcsak a fasizmus meghurcoltjainak, családtagjainak, de mindenkinek, aki szívén viseli a faji és vallási megkülönböztetés elleni fellépést. A művészetek, közöttük a film közvetlenül a világégés lángjainak kihunytával a maguk eszközeivel reagáltak az akkor még törékeny béke napjaiban továbbkísértő tragédiákra. Radványi Géza klasszikussá vált filmjét, a Valahol Európában-t 1948. január 1-jén mutatták be Budapesten. A mű alkotói-ajánlói így fogalmaztak: „Filmünket a Névtelen Gyereknek ajánljuk, azoknak a gyerekeknek, ekiknek ez volt a sorsuk a történelmi idők országútjain. Valahol, ahol a háború vihara végigsepert az országokon, tájakon, embereken, életeken...Valahol Európában.” A világhírű film azóta sem vált időszerűtlenné. Aligha nőtt fel az elmúlt évtizedek folyamán Magyar- országon olyan generáció, amelynek ne lett volna meghatározó élménye Radványi zseniálisan „megcsinált mozija”. Az alapművel, pontosabban a film forgatókönyvével kezdett valami egészen fantasztikus kísérletbe a Fővárosi Operett Színház. A nagy dobás pediglen nem egyéb, mint a moziklasszikus musical változatának színpadra állítása — két részben. A premier május 9-én lesz a fővárosban, s mivel közös produkcióról van szó: az ez évi Szegedi Szabdtéri Játékok szenzációja is vélhetően ez a darab lesz majd. Szinetár Miklós a beharangozó sajtótájékoztatón — ahol megjelentek a filmlegenda jelesei: Makk Károly, Bárdy György, Harkányi Endre, Kalmár Tibor — próbálta meghatározni a különös adaptáció műfaját: Musical, színmű, dalmű... — ízlelgette a szavakat, érezvén: egyik sem telitalálat. A háború és a szabadság üzenete — a mai ifjúságnak — fogalmazta meg végül egyszerűen, eltekintve a precíz besorolástól. A zenés darab rendezője Horváth Péter, a dalszövegek írója Nemes István, s nem utolsósorban a zeneszerző Dés László egy- re-másra ütközik a sztereotip kérdésbe: hogy merészeltek hozzányúlni a magyar filmtörténet klasszikusához, egyáltalán, miért kellett a maga lábán most is megállni képes művet színpadiasítani. — Kétségtelenül merésznek tűnhet a feldolgozás — foglmazata meg Dés. — Az alap: természtesen a forgatókönyv, az eredeti kópia. A legendás film, épp azért, mert belénk rögzült, igazi kihívás. Amikor az ötlet szintjén hallottam a musical lehetőségéről, nem gondolkodtam egy percig sem. Tetszett a dolog. Az eredeti cselekményidő meglehetősen távoli: 1946. De a történet, a sztori elemei, sajnos, ma is igen aktuálisak. Országunk határától nem túl távol dörögnek a fegyverek, családok hullnak szét egyik pilanatról a másikra, gyerekek lesznek kallódó porszemekké, apát- lan-anyátlan árvákká. A filmben Somlay Artúr egy zenészt alakít, egy karmestert, még általánosabban: egy muzsikust. A figura közel került hozzám, azonosulni tudtam vele, némiképp a saját zenészsorsom momentumait véltem felfedezni benne. Napkelet • A KM ünnepi melléklete
