Kelet-Magyarország, 1995. április (52. évfolyam, 78-101. szám)

1995-04-11 / 86. szám

1995. április 11kedd \ TUDOMÁNY, TECHNIKA Óriáskristályok az űrkemencéből A Miskolci Egyetem munkatársai, laboratórium, néhány kemence és a NASA A kemence még szállítás előtt Fojtán László felvétele Szalóczi Katalin Miskolc (KM) - A Miskolci Egyetem munkatársaiból ál­ló team sokéves munkával olyan egyedülálló sokzónás kristályosító berendezést fej­lesztett ki, amelylyel mecha­nikai mozgás nélkül rendkí­vül jó minőségű nagy mére­tű kristályok állíthatók elő. Ezek elképzelhető alkalma­zása a jelenlegi ipari és kato­nai célú felhasználásokon is túlmutat. Méltán keltette hát fel a találmány az Egyesült Államok Űrhajózási Hivata­lának (NASA) figyelmét, mely szerződést kötött a pro­totípus saját laboratóriumá­ban való tesztelésére. Az eddigi, több mint fél éve folyó vizsgálatok maradékta­lanul megfeleltek az elvárás­nak, s minden azt a feltevést támasztja alá, hogy az űrke­mence alkalmas a különböző anyagok irányított kristályosí­tására az űrben is. Hamarosan megszületik a döntés arról, hogy a miskolci találmány he­lyet kap-e egy épülőfélben lé­vő új űrállomáson. Az Alabama állambeli Huntsville-ben lévő NASA amerikai űrközpontban a mis­kolci űrkemencénél Bárczy Pál és Roósz András, a két fel­találó nemrégiben egy hétig a berendezés elhelyezési variá­cióinak tervén dolgozott. Bár­czy Pált, az űrkemenceprojekt vezetőjét hazatérte után a ta­lálmány jelenlegi helyzetéről és tengerentúli élményeiről faggattuk. Az új űrállomást az ameri­kaiak és az oroszok közösen hozzák létre, de részt vesznek benne a japánok is. Mi már lát­tuk az építést, egyik-másik egységben jártunk is. Az egy­más mellé sorolt elemek kö­rülbelül 4 méter átmérőjű hen­gerek, hosszuk egyenként 15- 20 méter. Már hozzáláttak az egyes részek, így az amerikai laboratórium belsejének kidol­gozásához is, amelybe három, körülbelül egyméteres elem kerül, ez képezi a kemence­modult. Reményeink szerint itt helyeznék el a jelenleg is vizsgált prototípusunk egy módosított változatát. A tesz­telés végső határideje ez év augusztusa. Ezt az időpontot nem lehet kivárni az építéssel, ezért kellett már most javasla­tot tennünk arra, hogy a készü­lő egységben milyen módon helyezhető el a kemence, mely eddigi teszteredményei alap­ján alkalmas az űrbéli felhasz­nálásra. □ A Marshall Space Flight Centre-ben folyik a tesztelés és az építkezés, Washingtonban születőben a döntés. Miskol­con addig áll az élet? — Szó sincs róla. Végre va­lódi szponzorra találtunk a DUNAFERR-ben: egyezséget kötöttünk a találmány segíté­sére. Az általuk felkínált tíz­milliós összeg lehetővé teszi legégetőbb gondjaink megol­dását. Ezek közül az egyik a prototípus kapcsolódását lehe­tővé tevő méretváltoztatások számítógépes modellezése, a most kapott — kötetnyi — fel­tétel teljesítésével. A másik gondunk, hogy nem ismerjük a berendezésünk alkatrészei­nek élettartamát. Abban azon­ban biztosak vagyunk, hogy ilyen huzamos ideig történő megterhelés mellett még a tesztelés ideje alatt cserére lesz szükség. Sürgősen hozzá kellene tehát látnunk a tartalék alkatrész gyártásához, hiszen maga az elkészítés ideje mini­málisan három hónap. Ráadá­sul - spórolós magyar módra - már ezt is az új követelmé­nyekhez igazítjuk, hogy a kö­vetkező berendezésnél is hasz­nálható legyen... Ha az űrke­mencénk soha nem jutna fel az égbe, akkor is kuriózumnak számít, mert különleges kristá­lyokat lehet vele létrehozni földi körülmények között is. Kintjártunkkor például gőzből való lecsapással eddig soha nem látott méretű kristályt si­került előállítani, 15 nap alatt... De bárhogyan alakul is a dolgunk a NASA-val, min­denképpen kellene egy saját kemence is itt, Miskolcon. □ Mégis: hogyan alakulhat? — Ha Washingtonban úgy döntenek, hogy kell a kemen­ce, akkor minimálisan további négy példányt elő kell állítani, amelyek közül egy az űrállo­máson lenne, egy másik ezzel szinkronban működne a Föl­dön. A harmadik az úgyneve­zett „nyúzópéldány”, melyen az összes előírt tesztet kipró­bálják; a negyedik pedig a „mutatványpéldány”. Nos, az igazi nagy kihívást az jelenti, hogy mind a négynek hajszál­pontosan meg kell egyeznie. Nem hiszem, hogy a legegy­szerűbb tárgyból, akár egy ka­nálból is, sikerült volna eddig Magyarországon négy ponto­san egyformát megalkotni... A legérdekesebb mégis az lesz, amikor arról kell dönteni, hogy vagy a gyártás jogát át­adjuk Amerikának, és akkor el kell felejteni, hogy ez a beren­dezés valaha Miskolcon szüle­tett; vagy pedig megpróbáljuk megvalósítani, hogy „piros-fe- hér-zöld zászlóval” működjön odafönt. Q Mi következik most? — Ezt egyelőre nem látom pontosank. Megtettem, amit tudtam, a berendezés kiállta a próbát. Ez hitet ad ahhoz, hogy ami a fejemben van, an­nak érvényessége a tanszék fa­lain túl is hat. Jó érzés igazolva látni, hogy annak idején helye­sen ítéltük meg a tudományág fejlődési trendjét. Az elvi el­képzelés nyolc évvel ezelőtt született. Azóta, a megvalósítás során, sokszor ütköztünk olyan akadályba, amely arra utalt, hogy az eredeti koncepción kell változtatni. Jó adag konok- ságra és fanatizmusra volt szükség ahhoz, hogy kitartsunk elgondolásunk mellett. Az ufókutatás (határ)tudománya Budapest (MTI) - Sokan me­rő agyrémnek tartják az ufó­kat. Az 1969-es amerikai Con- don-jelentést összeállító tudó­sok véleménye ugyan nem volt egységes, de a jelentés konklúziója egyértelmű: értel­metlen dolog ufókutatással foglalkozni. Ennek ellenére az ufók újra és újra megjelennek. A németországi Freiburg- ban működik a Pszichológia és Pszichohigiénia Határterülete­inek Intézete. A szó legszéle­sebb értelmében vett határtu­dományokat felölelő könyvtá­rában az ufóirodalom szé­les skálája is megtalálható. A mértéktelen, túlzó és nyil­vánvalóan szenzációhajhászó könyveken és cikkeken kívül azonban a téma komoly, tudo­mányos irodalma is fellelhető itt. Ilyen például az amerikai Society for Scientific Explora­tion folyóirata is. Ebben a leg­különbözőbb tudományágak szakemberei számolnak be az általuk megfigyelt anomáliás jelenségekről. Fontos tudni, hogy megjelenésük előtt a fo­lyóirat cikkeit egy tudomá­nyos véleményező bizottság vizsgálatának vetik alá. Egyes személyektől és ma­gánszervezetektől évente több száz ufómegfigyelésről szóló jelentés érkezik az intézetbe. Ezek zöme konvencionálisán magyarázható, ám mindig van köztük 10-20 százaléknyi, ami kétes. Éppen ezért szükséges lenne egy hivatalosan támo­gatott bizottság felállítása, amelyben csillagászok, mete­orológusok, orvosok, klinikai pszichológusok, geofizikusok és kultúrtörténészek multi­diszciplináris munkacsoportja osztályozná ezeket a megfi­gyeléseket. A csoport tagjai­nak teljesen elfogulatlannak kellene lenniük, tehát nem tarthatnák eleve tévedésnek vagy csalásnak, de okvetlenül földönkívüli járműveknek sem az ufókat. Hozzá kellene tudni férniük a rendőrség, valamint a civil és katonai repülés ar­chívumaihoz. mert ezekben is sok ufótudósítás található. Sokan amiatt is aggódnak, hogy az ufók tudományos vizsgálata túlzott valóságtar­talmat kölcsönözhet az ufók­nak. Ettől azonban nem kell tartani, ha a kutatást elég kriti­kával végzik. Hiába az egészség, ha nő a betegség Tenni kell valamit a sterilitás növekedésének megállítására A robothal Budapest (MTI) - Másfél méter hosszú, van faroku­szonya, „hátge-rince”, 40 „bordája”, és Charlie a ne­ve: ő a világ első robotha­la, „akit” a MIT (Massa- chussets Intstitute of Tech­nology; USA) mérnökei fejlesztettek ki. Az eddigi vízirobotok csaknem kivé­tel nélkül hajtócsavarral működtek, ezért telepeik energiája csak térben és időben szűkre szabott ku­tatómunkát tett lehetővé. Nagyobb telepeket helyhi­ány miatt nem lehetett raj­tuk elhelyezni. Ezért hatá­roztak úgy a tudósok, hogy javítani kell a vízirobotok meghajtórendszerét és víz alatti siklóképességét. A megváltó ötlet azután jutott a mérnökök eszébe, hogy órákig figyelték a halak úsz- kálását egy akváriumban. Budapest (MTI) - Néhány he­te kapható Magyarországon egy hatékony gyógyszer az impotencia kezelésére. A sze­xuális zavarok különféle okokból jönnek létre: hormo­nális okokból, bizonyos faj­ta gátlásokból, fejlődési ren­dellenességekből adódóan, gyógyszerek mellékhatása­ként, alkohol- és drogfüggő­ség következtében, cigarettá- zás eredményeként (vagyis a dohányosoknál gyakrabban fordulnak elő ilyen jellegű pa­naszok). Az új gyógyszerkeveréknek három komponense van. Van egy szorongásgátló kompo­nense, egy szexuális tevékeny­séget javító komponense, és található benne E-vitamin, amelyet szexuál-vitaminnak szoktak nevezni. Ez a rendkí­vül szerencsés gyógyszerke­verék elsősorban pszichés ere­detű szexuális zavarok kezelé­sére alkalmas. □□□ Koppenhága (MTI) - Világ­hírű tudósok, akik Koppenhá­gában rendeztek nyolcnapos zárt konferenciát, aggodalmu­kat fejezték ki a férfi sterilitás növekedése miatt, amely­nek katasztrofális következ­ményei lehetnek a népesség alakulására. A tudósok kijelentették, sür­gősen tenni kell valamit a ste­rilitás növekedésének megállí­tására, amelynek fő oka a sper­ma tulajdonságainak változá­sa. 1940-ben a sperma egy bi­zonyos mennyisége 113 millió spermatozoidát tartalmazott, ötven évvel később ez a szám 66 millióra csökkent az ipari­lag fejlett országokban, állítja a kutatócsoport vezetője. Álla­tokon végzett laboratóriumi kísérletek azt mutatták, hogy bizonyos kémiai készítmé­nyek változtatják meg a sper­ma tulajdonságait. Richard Sharpe, az edinburghi egye­tem biológia professzora sze­rint bizonyos kémiai vegyüle- tek csökkentik a férfiak és a hím állatok reprodukációs ké­pességét. A Koppenhágában össze­gyűlt tudósok jelentették: az Európai Uniónak sürgősen foglalkozni kell a problémá­val, mindenekelőtt meg kell állapítani, melyek azok a ké­miai készítmények, amelyek felelősek a sterilitás növeke­déséért. Pierre Jouannet, a pá­rizsi egyetem professzora han­goztatta, gyorsan kell csele­kedni, mert még az azonnali intézkedések hatása is csak 20-40 év múlva mutatkozik. Ennyi idő kell ahhoz, hogy a szóban forgó vegyszereket ki­iktassuk. Motor a kerékben Budapest (MTI) - A kali­forniai Anaheimben, egy elektroautó-szimpóziumon mutatták be az elektromos járművek meghajtására szolgáló legkisebb súrlódá- sú elektromos hajtóművet. A kanadai Hydro-Quebec áramellátó vállalat elképze­lésében a kerekek a jármű meghajtásának integráns részei. A motor mozdulat­lan része (sztator) szilár­dan a kerékfelfüggesztés­hez van rögzítve. A kere­ket, mint a gépegység moz­gó részét (rotor) közvetle­nül hajtják meg. Az elv Fer­dinand Por-sche 1904-ben szabadalmaztatott „kerék- agymotor”-ján alapul. A meggyőzően egyszerű ta­lálmány akkoriban nem tu­dott elterjedni, mert az óriá­si forgatónyomaték, ami a hajtómű csökkenő áttételé­nél fellép, túlterheléshez vezetett. Ezt a nehézséget négy motor alkalmazása mellett ügyesen kigondolt vezérlőelektronikával old­ják meg. Titanic-laboratórium Budapest (MTI) - A Tita­nic roncsában és a kettétört hajótest mintegy 1 négyzet- kilométeres körzetében ta­lált tárgyak értékes, új is­mereteket nyújtanak a kü­lönböző anyagok mélyten­geri körülmények közöt­ti megváltozásáról. 1987, 1993 és 1994 során a búvár­expedíciók összesen 3600 tárgyat hoztak felszínre. A 4 ezer méteres mélység és az ottani szélsőséges körül­mények természetesen nyo­mot hagytak rajtuk: a fán átrágták magukat a puha­testűek, a textil és papír po­rózussá és törékennyé vált. Rozsda és szervetlen fém- vegyületek — a korrózió végtermékei — vonták be a fémtárgyakat. Kanadai tu­dósok nagy mennyiségű anaerob (oxigén nélkül sza­porodóképes) baktériumot mutattak ki ebben a kéreg­ben. Úgy látszik, a baktéri­umoknak fontos szerepük van a korrózióban. A tenger vizében levő kloridok erősen korrodáló hatásúak. A tengervíz nor­mális körülmények között bázikus kémhatású, ha azonban vasionok oldód­nak benne, mint itt a roncs környékén, akkor savassá válik. Ilyenkor a kloridio­nok nagyobb mennyiségben vándorolnak a fém felületé­re és gyorsítják a korrózi­ót. A tengervíz nem csak a vasat támadja meg. A réz­tartalmú ötvözetekben — mint a bronz és sárgaréz — bázikus rézoxid-bevonat képződik. Az ezüsttárgyak felszínén - ha lassan is - rézklorid-bevonat jön létre. A korrózió végtermékeinek kémiai összetételét elekt­ronmikroszkóppal és rönt­genspektrométerrel állapí­tották meg. Ezeknek a vizs­gálatoknak eredményei új, különleges korrózióvédel­mi módszerek kifejlesztését tették lehetővé. Némelyik tárgy azonban rejtély a tudósok számára. A hajóroncsban egy bronz­furulyát és egy ónedényt is találtak, amelyek szinte va­donatújnak látszottak. Ha­sonló tárgyra már az Auszt­rália partjai előtt 1629-ben elsüllyedt Batavia nevű ha­jó roncsában is leltek. Ott is találtak egy korróziónak el­lenálló, ismeretlen összeté­telű bronzötvözetet. A Titanicból származó leletek restaurálása már ed­dig is elősegítette a külön­böző anyagok bomlási fo­lyamatainak mélyebb meg­értését. Az így nyert új is­meretek rendkívül fontosak a víz alatti olajvezetékek, a mérgező anyagokat tartal­mazó, tengerbe süllyesztett hordók és az elsüllyedt atom-tengeralattjárók elle­nőrzésénél, s így a Titanic roncsa hatalmas kutatóla­boratóriumnak tekinthe­tő. A roncs környezetében uralkodó körülményeket ugyanis — 400 atmoszféra­nyomás, nagyon alacsony oxigéntartalmú, 0 Celsius- fokos tengervíz — labora­tóriumban ilyen hosszú ide­ig nem lehet szimulálni. Egy New York-I kutatócsoportnak új gon­dolata támadt a Titanic elsüllyedésével kapcsolatban, mikor arra a kérdésre keresték a választ, miért ment olyan gyorsan a hajó az úszó jéghegyek között. A Titanic 1912. április 14-én összeütközött egy jéghegy­gyei az Atlanti óceán északi részén, melynek során 1500 ember életét veszítette. Grafika: AP

Next

/
Oldalképek
Tartalom