Kelet-Magyarország, 1995. április (52. évfolyam, 78-101. szám)
1995-04-10 / 85. szám
1995. április 10., hétfő TÚL A MEGYEN Kelei-Magyarország fi Magyarország és Európa Az utóbbi kétszáz év modernizációs kísérleteinek a kudarca Roma Parlament Szolnok (MTI) — Határozatképesség hiánya miatt a tervezettnél két órával később, 13 órakor kezdődött meg a cigány kisebbség országos önkormányzatának választása vasárnap Szolnokon. A megjelenteket az Országos Választási Bizottság nevében Kara Pál, a BM helyettes államtitkára üdvözölte. A kellő számú megjelenést „nagy győzelemnek” minősítette. Tabajdi Csaba, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára a kormány és Horn Gyula miniszterelnök nevében köszöntötte a roma egybegyűlteket. Az üdvözleteket — nagy tetszésnyilvánítás közepette — lovári és beás nyelven is megismételte. Lakitelek (MTI) — Vállalkozói fórummal zárult a Magyarország és Európa című háromnapos tanácskozás vasárnap a Lakiteleki Népfőiskolán. Andorka Rudolf, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem rektora előadásában arról beszélt, hogy a magyar történelem utóbbi két évszázada a modernizációs kísérletek kudarca volt. Azért kudarc, mert az elindult folyamatokat vagy világháborúk, vagy gazdasági világválságok, vagy — mint legutóbb történt — a ránk erőltetett szocializmus szakította meg. A külső tényezők mellett a bajok legfőbb forrása az volt, hogy egyik kísérletben sem volt jelen az igazi demokrácia, és hiányzott a polgárság léte. Pongrácz Tibor, a Számítás- technikai és Ügyvitelszervező Vállalkozás (SZÜV) vezér- igazgatója — volt privatizációs államtitkár — előadásában leszögezte: a magánosítás, azaz az állami tulajdon lebontása mindenképpen szükség- szerű, mert magángazdaság nélkül nincs piacgazdaság. Ugyanakkor figyelmeztetett arra, hogy a privatizációnak áttekinthetőnek, és szabályozottnak kell lennie, nem pedig lebegtetettnek, ahogyan az most történik. Kádár Béla, az Országgyűlés költségvetési bizottságának elnöke arról szólt, hogy a magyar költségvetési deficit nem ok, hanem tünet. Megítélése szerint nem igaz, hogy az egyensúly hiányát csak a belső fogyasztás visszafogásával lehet helyreállítani. Tudomása szerint hazánkban évente 2 ezer milliárd forint nem adózó jövedelem a feketegazdaságban képződik. Ugyanakkor, mint szerte a világon, nálunk is jövedelemátcsoportosítás megy végbe az iparból, kereskedelemből, mezőgazdaságból és a szolgáltató szférából a pénzügyi szférába. A baj az, hogy a nálunk elindult folyamat arányaiban meghaladja a fejlett gazdaságú országok átlagát is. Szabó Iván, a Magyar Demokrata Fórum ügyvezető elnöke arról szólt, hogy hazánkban a rendszerváltás után a piacgazdasághoz kellő két elem, azaz a tőke és a tőkés nem volt jelen. Mint elmondta: a tőkeszegény országokba mindenképpen kívánatos a külföldi tőke beáramlása. Magyarországon az 1993 végéig folyamatos növekedés 1994-ben megszakadt, az előző évinek a felére esett vissza. A New York-i divatkávéház múlt pénteki megnyitó estéjén Amber Smith (balra) áll be a kameráknak, miközben modelltársa, Stacy Williams egy fényképésznek ad autogramot AP-felvétel Közel áll Bosznia elismerése Lottónyeremények Budapest (MTI) — Az 5/90-es lottón 5 találatos szelvény nem volt. Az 53 darab 4 találatosra, egyenként 340 081, a 4388 darab 3 találatosra 3423, a 114 462 darab 2 találatosra 167 forintot fizetnek. A 6/45-ös lottón 6 és 5+1 találatos sorsjegy nem volt. A 49 darab 5 találatosra, egyenként 79 190, a 2731 darab 4 találatosra 1421, a 39 335 darab, 3 találatosra 177 forintot fizetnek. A következő hétre átvitt 6 találatos — nettó — nyereményösszeg 72 213 563. 5+1 találatos — nettó — nyeremény- összeg: 2 586 882 forint. Belgrád (MTI) — Muhamed Filipovic, Bosznia-Hercegovina svájci nagykövete szerint Slobodan Milosevic szerb elnök nagyon közel áll ahhoz, hogy elismerje a volt jugoszláv tagköztársaság határait és szuverenitását. A zágrábi Vecemji List című napilapnak adott nyilatkozatában Filipovic elmondta, hogy a szerb elnökkel folytatott tárgyalásain Milosevic kijelentette: kész elismerni Boszniát, ha Szarajevó ugyanolyan bánásmádban részesíti a szerbeket és Szerbiát, mint a horvátokat és Horvátországot. Arra a kérdésre válaszolva, hogy ez Bosznia és Szerbia konföderációját jelenti-e, Filipovic közölte: „Ez egyelőre semmit sem jelent, mivel még pontosan meg kell határozni, hogy milyen lépésekre van szükség. A boszniai hor- vát-muzulmán föderációról szóló washingtoni szerződés is csak szándékként említette meg Bosznia és Horvátország esetleges konföderációját.” Az esetleges területcseréket, s a muzulmánok által kért tengeri kijáratot említve Filipovic elmondta, hogy a szerbek cserébe az észak-boszniai szerb közlekedési folyosó kibővítését kérik. „Ezzel kapcsolatban közöltem Miloseviccsel, hogy semmiképpen sem adjuk fel a Drinát, a Szávát, az Unát, vagy a Neretvát, s akkor sem vonulunk ki, ha ez egy húsz évig tartó háború kezdetét jelentené” — idézte a boszniai diplomatát a Vecemji List. Filipovic megerősítette, hogy a közeljövőben folytatódhatnak a Belgráddal kezdett tárgyalások, majd megemlítette, hogy ha újabb tárgyalási fordulókra is sor kerül, akkor azon már nagyobb létszámú szarajevói küldöttség vesz majd részt. Szerbiában is egyre inkább az a vélemény alakul ki, hogy valós az esélye Bosznia elismerésének. Radivoje Lazare- vic, az Új Demokrácia Párt (ND) végrehajtó bizottságának elnöke is úgy vélekedett, hogy Jugoszlávia hamarosan elismeri a volt jugoszláv tag- köztársaságot. „Az elismerésért cserébe azonban a Belgrád elleni ENSZ-szankciók teljes eltörlésére, valamint a boszniai harcok leállítására lenne szükség” — tette hozzá, majd hangsúlyozta, hogy pártja Horvátország elismerésébe már nem egyezne bele. Marihuánaleves turistadollárért (MTI-Panoráma) — Egy amerikai turistát és helybéli idegenvezetőjét januárban meggyilkolták, továbbá hat nyugati turistát a vörös khmer gerillák tavaly elraboltak és lemészároltak, de mindennek ellenére robbanásszerűen növekszik Kambodzsa idegen- forgalma. Veng Sereyvuth kambodzsai idegenforgalmi miniszter közlése szerint 1994-ben 165 ezer turista érkezett a kis ázsiai országba, 49 százalékkal több az egy évvel korábbinál, s idén minden korábbinál nagyobb turistaáradatra, 225 ezer látogatóra számítanak. Kambodzsa fő látványosságai közül egyedül az Angkor- templomegyüttes 45 ezer látogatót vonzott és több tízmillió dollár bevételt hozott a valutára kiéhezett kambodzsai államnak. Az országban már 40 bejegyzett utazási iroda működik. Kambodzsa kormánya reméli, hogy 25 év polgárháború után a fellendülő idegenforgalom elősegíti a gazdasági talp- raállást és a tervgazdálkodásról a piacgazdaságra való átállást. A turizmus a szomszédos Thaiföldön is az első számú devizaforrás, noha ott sokkal előrébb jár az iparosítás. A UPI szerint Kambodzsa sok tekintetben még vonzóbb is a fejlett idegenforgalmú Szi- ámnál: tengerparti strandjai sokkal tisztábbak, fővárosa, Phnompen kevésbé szennyezett, s rendelkezik egy egyedülálló látványossággal, a XII. századi Angkor Wat templom- együttessel, nem is beszélve egy igazi kulináris különlegességről, a maruhuánalevéllel fűszerezett speciális kambodzsai levesről. A phnompeni hatóságok mindezek tetejében a világon példa nélkül álló kedvezményeket kínálnak azoknak, akik Kambodzsában verik el szerencsejátékra szánt pénzüket. A kormány elsőként három fő idegenforgalmi központ fejlesztését vette tervbe: Phnompen fővárosét, Siem Reapét (itt található az Angkor Wat templom), továbbá a Siha- noukville nevű, egyelőre még érintetlen tengerparti üdülőhelyét. A turistaipar fejlődését egyelőre hátráltatja az infrastruktúra hiánya. A liberális befektetési törvény tavaly augusztusi elfogadása óta azonban már több mint 1 milliárd dollárnyi idegenforgalmi befektetésről jött létre szerződés külföldi beruházókkal. A szingapúri Raffles cég például 55 millió dollárt fektet be Kambodzsának a francia gyarmati korszakból, a 20-as évekből származó fényűző szállodái közül kettőnek, a phnompeni The Royal és a Siem Reap-i The Grand Hotelnek a felújítására. Az Aman Resorts cég 135 szobás szállodát és 32 lakosztályos luxusüdülőt emel Angkor Wat mellett. A legnagyobb beruházást azonban az Ariston SDN BHD nevű maláj cég tervezi, amely 1,3 milliárd dollárért kíván játékkaszinót és üdülőközpontot kialakítani a még beépítetlen Naga szigeten, szemben Sihanoukville- lel. Magyar békeillúziók (1945-1947) Kertész István Budapest (MTI-Press) — A második világháború győztesei a francia fővárosban határozták meg Európa jövőjét. A fél évszázaddal ezelőtti béke- szerződés magyar vonatkozásai elsősorban a következményei révén váltak ismertté. Kertész István, a Külügyminisztérium Békeelőkészítő Osztályának vezetőjeként, majd a tárgyaló küldöttség főtitkáraként azonban hiteles tanúja volt annak is, ami a színfalak mögött történt. Az emigrációban írt könyvében ismeretlen dokumentumokat tár fel egyebek között a kisebbségbe kényszerített magyarság sorsa feletti alkudozásról, s arról, hogy a nagyhatalmak ellentétei hogyan jelentek meg a magyar békeszerződésben. Kertész István könyve az Európa Kiadó gondozásában jelenik meg, ebből közlünk részleteket. 5. A közép-európai szovjet rezervátum Harold Nicolson, az 1919- es párizsi konferencia brit megfigyelője, hazája külügyi szolgálatának veteránja mindvégig jelen volt az 1946-os párizsi konferencián. Ez a férfiú, aki egész életét a diplomácia tanulmányozásának és gyakorlásának szentelte, a következőképpen jellemezte a tárgyalások menetét: „Minden konferencia úgy indul, mint a teknősbéka, s úgy jut célba, mint az agár. De soha, egyetlen konferencián, amin részt vettem, nem tapasztaltam ilyen mértékű eltérést a kezdet és a vég között. Az első hat hét folyamán a konferencia fájdalmas lassúsággal ara- szolgatott; az utolsó négy hétben viszont lélegzetelállító hajsza folyt a befejezésért.” Az öt békeszerződés végső szövegét a Külügyminiszterek Tanácsa az 1946. november 4. és december 12. között New Yorkban megtartott harmadik ülésén fogalmazta meg. Molotov- nak eleinte szívélyes és együttműködésre kész magatartásából úgy tűnt, hogy elégedett. Később viszont hetekig olyan szovjet indítványokat hajtogatott, melyeket már a korábbi találkozókon is felvetett, és sorra figyelmen kívül hagyta a párizsi konferencia javaslatait. Az elkeserítő tanácskozás negyedik hetében Molotov egy magántalálkozón megkérdezte Bymestől, mit lehetne tenni az előrehaladás érdekében. Bymes azt válaszolta, hogy mivel Molotov a párizsi konferenciának úgyszólván valamennyi javaslatát elutasította, nem lát reményt a megállapodásra, s nem marad más hátra, mint beismerni a kudarcot és felosz- lani. Molotov zavartan azt felelte, hogy Bymes indokolatlanul pesszimista, s arra kérte, ne cselekedjék elhamarkodottan, hanem figyelje meg, mi történik a következő ülésen. Minthogy Moszkva sokat nyerhetett a szerződések megkötésével, Molotov most változtatott politikáján, s a soron következő üléseken úgy húzta elő engedményeit, mint kártyákat a pakliból. A tanács a párizsi konferencia ötvenhárom kétharmados többséggel elfogadott javaslatából negyvenhetet, az egyszerű többséggel megszavazott negyvenegyből pedig huszonnégyet hagyott jóvá. Az 1947. február 10-én aláírt békeszerződések hallgatólagosan szentesítették a harcok végén Kelet-Euró- pában megszerzett szovjet pozíciókat. A kommunisták fokozatos hatalomra jutása Magyarországon 1947-ben, Csehszlovákia bekebelezése a szovjet szférába 1948 februárjában; a nyugati hatalmak eltávolítása a dunai régióból az 1948-as belgrádi konferencián aláírt, oroszok diktálta dunai konvenció révén — mindez egy eltökélt szovjet politika logikus következménye volt. Miként Sztálin 1945 áprilisában Milovan Gyilasznak elmagyarázta: „Ez a háború eltér a múltbeli háborúktól; ha valaki területeket foglal el, ezekre a területekre rákényszeríti a saját társadalmi rendszerét.” A békekötés menetének potsdami ütemezéséből egyenesen következett, hogy a fő békekonferenciát sohanapjára halasztották, s ez a Roosevelt-kormányzat egyik alapvető politikai feltevésének ad acta tételét, ha ugyan nem a teljes eltemetését jelentette. Az amerikai külügyminisztérium békeelőkészítő munkája arra a feltételezésre épült, hogy a háborút egy nagy konferencia fogja követni. Potsdam- ban azonban elvetették ezt a tervet, melynek helyébe a fokozatosság elve lépett. Ez a változás kedvezett a szovjet elképzeléseknek. Lehetőségük nyílt rá, hogy szűkre szabják a kölcsönös engedményeket, hiszen az öt legyőzött állam közül négy a szovjet szférában terült el. A Külügyminiszterek Tanácsa úgy határozott, hogy a békekötéssel visszaállítják Olaszország szuverenitását, következésképpen az idegen csapatoknak ki kell vonulniuk az országból. A háború alatt létrejött egyezmények, különösen a felszabadított Európáról szóló jaltai nyilatkozat, abban a reményben fogantak, hogy a Szovjetunió be fogja váltani ígéreteit. Philip Mo- sely, a háború alatti és utáni konferenciák amerikai delegátusa megjegyezte: „1946 végére a szovjetek csökönyösen ragaszkodtak hozzá, hogy Kelet-Közép- Európát zárt rezervátummá változtassák; ezzel szemben az amerikai kormányt egy sor megszegett szovjet ígéret arra figyelmeztette, hogy a hatalomtól elválasztott remény nem politika.” Nyilvánvaló, hogy a nyugati szövetségesek gyenge tárgyalási pozíciója a háborús stratégia és politika egyik következménye volt. A legyőzött államok pedig nem befolyásolhatták az események menetét; ők a potsdami és a moszkvai konferenciákon megtervezett békemű elszenvedői voltak. (Vége)
