Kelet-Magyarország, 1995. március (52. évfolyam, 51-77. szám)

1995-03-29 / 75. szám

1995. március 29., szerda KOZELET, A biztonságot érezze mindenki Juhász Ferenc, a parlament honvédelmi bizottsága tagja a haderőreformról Tóth Kornélia Nyíregyháza (KM) — Átfogó reform előtt áll a Magyar Honvédség. Az a hadsereg, amelyben évek óta állandó­sult az átszervezés, a racio­nalizálás, és annak ellenére jutott odáig, hogy az idei 70 milliárd forintos költségve­tés mellett sem képes felada­tait ellátni. Milyennek ál­modják meg a közeli és a tá­volabbi jövő Magyar Hon­védségét? — kérdeztük Ju­hász Ferencet, az MSZP or­szággyűlési képviselőjét, a parlament Honvédelmi Bi­zottságának tagját. □ Mit vár el a politikai vezetés a honvédségtől? — Létszámában kisebb, technikai felszereltségében modernebb, szervezetét te­kintve korszerűbb haderő szükségességét tartalmazza a kormányprogramunk. Sürgő­sen meg kell fogalmazni a honvédséggel szemben tá­masztott követelményt: képes legyen megvédeni hazánk szu­verenitását és egységeivel csatlakozzon a NATO megfe­lelő szervezeti, technikai rend­szereihez. E célokhoz ütőké­pes hadseregre lenne szükség, ám a mai gazdasági helyzet­ben ehhez nincsenek meg a szükséges anyagiak. A politi­kai feladathoz hozzá kellene rendelni a gazdasági feltétele­ket. □ Az ütőképes haderő fogal­ma a honvédség hivatásos ál­lományában a létbizonytalan­ságtól való félelmet, a munka­hely elvesztésének rémét kelti. Van-e alapja ennek a félelem­nek? — Jóval kisebb haderőt tar­tanánk ésszerűen működtethe­tőnek. Már az utóbbi bevonu­láson 2 ezerrel, augusztusban 3 ezerrel kevesebb újonc kezdi meg szolgálatát. A közalkal­mazottak foglalkoztatását is az igények és a lehetőségek össz­hangja határozza meg. Tartok tőle, hogy a tiszti, tiszthelyet­tesi állományt is érinti majd a haderőreform. Ennek egyik példája, hogy a Dunántúlon megszüntettek és összevontak katonai kerületeket, maradt a ceglédi, amelyhez a megyebe­li alakulatok is tartoznak. □ Úgy kell korszerűsíteni, új technikát, NATO-hoz való csatlakozást lehetővé tenni, hogy közben reálértéken egyre kevesebb pénz jut a Magyar Honvédség működtetésére. Hogy tudják ezt az ellent­mondást feloldani? — Az eddigi leépítések ará­nyosan történtek, mindenhol lecsíptek egy keveset pénzből, létszámból, technikából. így a jól működők is gyengültek, a kevésbé jók pedig végveszély­be sodródtak. A mostani felfo­gásunk szerint néhány alaku­latot kellene ellátni az igazán modem technikával, hogy rájuk számítani lehessen min­den körülmények között. A NATO ugyanis szigorú felté­teleket szab a csatlakozáshoz: a hírközlés, a hírforgalmazás és a légtérvédelem rendszere­Juhász Ferenc Elek Emil felvétele inek kompatibilisnek kell len­niük a NATO-nál meglévők­kel. Emellett a NATO elvárja, hogy a katonák fegyelmezett, harcrakész, a társadalom meg­becsült tagjai legyenek. Saj­nos, e téren is komoly a lema­radásunk... □ Amikor a kormány 40 mil­­liárddal kénytelen megnyir­bálni a szociális kiadásokat, lehet-e a haderő reformjáról beszélni a társadalmi béke fenntartása mellett? — Nem így kell párhuzam­ba állítani a két folyamatot. A politikai vezetés a társadalmi óhajt is megtestesíti, nevezete­sen az állampolgárok is joggal várják el, hogy határainkat fe­gyelmezett, jól felszerelt, mo­rálisan is megbízható katonák védjék. Ennek a közakaratnak az érvényesítéséhez pedig pénz kell. Politikai felelőssé­günk, hogy az eddig kevésbé hatékonyan felhasznált költ­ségvetési támogatást, éppen a szorító körülmények miatt is, sokkal eredményesebben használja fel a honvédség. S ez nem pusztán takarékossági követelmény, hanem a Ma­gyar Honvédségnek is a kor színvonalához kell igazodnia. □ Katonadiplomáciánk eredményeként is elkönyvel­hető, hogy az ENSZ békefenn­tartó alakulataiban kapunk megbízatást. Nemrégiben ké­peztek ki egy békefenntartó századot hazánkban, ám konk­rét megbízásokról nem kapunk hírt... — Az országnak kellene áll­ni azt a pénzt, ráadásul valutá­ban, ami a békefenntartók ki­adásait tartalmazná. Ezt a ké­sőbbiekben az ENSZ visszafi­zetné, de hitelezésre sajnos, nem jut. További vitatéma, hogy Hegyi-Karabachba vagy a határaink melletti konfliktu­sok helyszínére küldenénk-e fiataljainkat? Most egy ciprusi békefenntartói tevékenységről lehetne szó. □ A polgári demokráciák­ban érvényesül a civil kontroll a hadseregekben. Nálunk megvalósul-e ez az elv mara­déktalanul? — A honvédelmi bizottság­ban azt a véleményt fogalmaz­tuk meg, hogy nem elég a mi­nisztérium civil irányítása, a sorkatonák szülei, a sajtó nyil­vánossága révén a társadalom minden rétege rendelkezzen információval a magyar had­erőről és főként érezze azt a biztonságot, amelyet a hon­védség léte garantál. A Horn-kormány és a gazdaság Az illúziók és a remények nagy része már a múlté • Részletek egy elemzésből Óriási várakozás és bizakodás előzte meg az MSZP-SZDSZ kormány hatalomra kerülését, a második szabadon választott parlament kormányának tevé­kenységét. Ezen várakozások egy része a választási kam­pány ígéreteiből, másik része a korábbi ellenzék egy részének (hiszen ne feledjük, hogy az elmúlt ciklusban a Fidesz is az ellenzék meghatározó része volt) négyéves tevékenységé­ből és — ne tagadjuk — a ko­rábbi Németh-kormány, első­sorban Hóm Gyula és Békési László volt miniszterekhez kapcsolódó illúziójából táp­lálkozott. A választók ha nem is várták a helyzet látványos javulását, de azt gondolták, hogy az MSZP-SZDSZ kor­mány szembenéz a problé­mákkal és koncepciózusán, át­gondoltan és egyúttal haladék­talanul hozzákezd azok meg­oldásához. Ezzel szemben az illúziók és a hiú remények nagy része mára már a múlté, és igencsak tömünk kell a fejünket akkor, amikor a Horn-kormány el­múlt bő fél évének eredmé­nyeit, pozitívumait kellene számba venni. Talán csak a kormányzati stílus és modor javult valamicskét (már ezt az állítást is lehetne vitatni). Egy friss közvélemény-kutatás sze­rint az embereknek csupán 13 százaléka elégedett nagyobb részben, s 1 százaléka teljesen a Horn-kormány megítélésé­ben, ezzel szemben 33 száza­lék azok aránya, akik egyál­talán nincsenek megelégedve. Szerintem az okok nagyobb része a gazdaság állapotához kapcsolódik, kisebb része pe­dig ahhoz, hbgy a korábbi négy év feltétlen és csendes koalíciós partneri időszaka után az emberek nehezen vise­-k lik az MSZP és az SZDSZ ál­lóháborúját. No de lássuk a gazdaság helyzetét, s problémáit. Egy fél év után sajnos már úgy tű­nik, hogy a kormány elsza­lasztottá a választások után meglévő kiváló alkalmat arra, hogy átfogó, a korábbi gazda­ságpolitika hibáit korrigáló, de annak eredményét folytató lé­pésekbe kezdjen, mely a vá­lasztásokat követően még rá­adásul megfelelő bizalmi hát­térrel bírt volna. Bár négy év ellenzéki ténykedése kellő alapot szolgáltathatott arra, hogy egy, az államháztartási reformra, a társadalmi gazda­sági megállapodásra (röviden TGM-ként ismert szerződés­re), valamint egy megújított és átgondolt privatizációs szabá­lyozásra és egy megfelelő jog­alkotási koncepcióra — mely egyszerre előtérbe helyezte volna a gazdasági törvények meghozatalát, valamint szol­gálta volna a jogszabályi sta­bilitás és kiszámíthatóság kö­vetelményét — támaszkodva az ország szekerét előremoz­dítsa. Ehelyett az olyan sokat em­legetett államháztartási reform előkészületei (!!) még csak februárban kezdődtek el, s az elmúlt fél évben úgyszólván nem történt semmi. Úgy fo­gadtuk el az 1995-ös évre szóló adótörvényeket és költ­ségvetést, hogy abban jósze­rivel semmilyen új, átütő gazdaságpolitika nem érvé­nyesült. Jelentős elvonások történtek elsősorban a kisgye­rekes családok (a gyermek­­kedvezmény megszűnése, csa­ládi pótlék elértéktelenedése, az SZJA-tábla valorizálásának elmulasztása) és az önkor­mányzatok, ezen belül pedig az oktatás vonatkozásában. Ám az emberek nem látják ezen áldozatok értelmét és célját, s nem fogadják már el azt az általánosságban szóló hitegetést, hogy egy-két éven belül az áldozatok majd meg­hozzák gyümölcsüket, s akkor már elindul a gazdasági növe­kedés. Egy ilyen átmeneti időszak­ban és nehéz gazdasági hely­zetben a kormánynak a haté­kony és gyors munkájához szüksége van minél szélesebb lakossági csoportok és közös­ségek támogatására. Ezt is­merte fel a Fidesz akkor, ami­kor egy átfogó megállapodás megkötését szorgalmazta az érdekképviseleti (munkaadói és munkavállalói) szerveze­tekkel, s ezt hasonlóan gondol­ta a kampány során a szocia­lista és a szabaddemokrata párt is. Óriási propagandával ha­rangozták be a kezdeménye­zést, s csak fél év után derült ki, hogy a kormány képtelen a szerződés megkötésére, az el­fogadható megállapodás elfo­gadtatására. Ami történt, az valódi ku­darc. És a felelős egyértelmű­en a kormány, hiszen minden adu az ő kezében volt. A Horn-kormány a paktum meg­kötéséhez nem rendelkezett határozott jövőképpel, amely egy reális helyzetértékeléshez kapcsolódva konkrétan meg­határozott lépéseket és eszkö­zöket kellett volna, hogy tar­talmazzon... A kormány felfű­­tötte a várakozásokat, s ugyan­akkor megosztott volt saját magán belül is, és ezért még egy egységes helyzetelemzést sem tudott képviselni a viták során. Az állandó külön alkuk és egyedi megállapodások ré­vén fokozta a bizonytalansá­got. A kormánypolitika eköz­ben áldozatává esett az átlát­hatatlan és követhetetlen ér­dekcsoportok közötti küzdel­meknek. Nem lehet elfogadha­tóan megmagyarázni és indo­kolni, hogy miért kap például Diósgyőr 11 milliárdot, mi­közben a területfejlesztési tör­vény nem készült el, és haté­kony kistérségi programok sincsenek az elmaradott térsé­gek felzárkóztatására. Pedig ígérték! Nagyon sok embernek nem is a szegénység, hanem az ál­landó és permanensen újrater­melődő bizonytalanság, a sta­bilitás hiánya okozta a leg­nagyobb fájdalmat. Sajnos ezen a téren sem javult látvá­nyosan a helyzet. A gazdasági törvények késnek, még mindig nincs privatizációs, területfej­lesztési és biztosítási törvé­nyünk. A pótköltségvetés messze nem érte el a célját, jogbizonytalanságot eredmé­nyezett például akkor, amikor egy következő évi adóemelést (ÁFA) irányzott elő egy pót­költségvetési javaslatban. Eközben az átfogó reformot ígérő 1995-ös költségvetés vészesen megkésett, amely így egyrészről a reformnak jó­szerivel a nyomát is elvesztet­te, másrészről csak az ellenzék felelősségérzetének és konst­­ruktivitásának következtében volt arra mód, hogy végül még idejében elfogadja azt a T. Ház. Tudom azonban, hogy nem lehetünk maximalisták, s nem várhatunk mindent egycsapás­­ra. Ám azt, hogy a kormány elszalasztottá a kínálkozó le­hetőséget a koncepciózus, át­gondolt cselekvésre, azt azért ki lehet jelenteni. Az igazi kérdés az, hogy tanul-e hibái­ból. Mádi László országgyűlési képviselő Ha hatnapi szelvényt (hétfő­szombat) kivágva együtt március 29-ig beküld, akkor részt vesz heti ajándéksor­solásunkon. (Ezen könyvju­talmat, KM-előfizetést és más ajándéktárgyakat nyer­het.) Egyben jogot nyer a havi sorsoláson történő rész­vételre, amelyen a fődíj pá­rizsi, illetve franciaországi társasutazás. Játékunk három hónapos. (E heti megfejté­sek az április 1-i számban.) Cím: Kelet-Magyarország Szerkesztősége 4400 Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3-5. ' Esély és igazságosság Budapest (MTI) — A Ma­gyarországi Szociáldemok­rata Párt szerint a társadal­mi-gazdasági modernizá­ciónak szociáldemokrata útja is van, amely a társa­dalmi igazságosságon és az esélyegyenlőségen alapul. A párt szombati választ­mányi ülése megerősítette, hogy továbbra is az 1994- ben elfogadott programju­kat tekintik követendőnek, amely a gazdasági szerke­zetátalakítást összekapcsol­ja a szellemi tőke értékei­nek megbecsülésével, és a bérből és fizetésből élők ér­dekeinek érvényesítésével. Az MSZDP programjának megvalósításához nemcsak történelmi szövetségesei­vel, a szakszervezetekkel, hanem más pártokkal és ci­vil szervezetekkel is keresi a kapcsolatot. Az MTI-hez eljuttatott politikai nyilatkozatában a Választmány felhívja a fi­gyelmet, hogy a jelenlegi kormány nem a beígért szo­ciáldemokrata politikát folytatja, hanem kemény li­berális gazdaságpolitikát valósít meg. Ezért az MSZDP elérkezettnek látja az időt, hogy a figyelmet is­mét az emberközpontú szo­ciáldemokrata eszmeiségre irányítsa. Hangsúlyozza: a nemzeti vagyon legnagyobb értéke a szellemi tőke, az emberi erőforrás. Ezért kiemelt szerepet kell kapnia az ok­tatáspolitikának, az egész­ségügynek és a műszaki fejlesztésnek. Elfogadhatat­lan — hangsúlyozza a Vá­lasztmány —, hogy a rend­szerváltás egy szűk kisebb­ség rohamos meggazdago­dását jelentse, ami a több­ség életkörülményeinek, szociális helyzetének rom­lása árán valósul meg. A párt tehát olyan part­nereket keres, akik számára rendező elv a Szocialista Intemacionáléhoz tartozás, a nemzetközileg elfogadott állásfoglalások betartása. Röviden A kabinet... ...döntéseivel megfosztja a fiatalok jelentős részét a felemelkedés lehetőségétől — jelentette ki Pokomi Zoltán (Fidesz) a parlamen­ti ülésen. Akar László pénz­ügyminisztériumi államtit­kár válaszában rámutatott: a kormányzat akkor vállal­ná a legnagyobb kockáza­tot, ha nem hozná meg a tervezett megszigorító in­tézkedéseket. (MTI) Az OFÉSZ... ...megkezdte tárgyalásait az MSZP-frakció képviselői­vel. Miként Szabó László, a Hallgatói Önkormányzatok Szövetségének elnöke el­mondta: elsősorban azokról a feltételekről kívántak tár­gyalni, amelyek mellett el tudják fogadni a tandíj be­vezetését. Kikötéseik: ez év szeptemberétől ne vezessék be a tandíjat, a tandíj-rend­szert csak a felsőoktatás érdemi fejlesztésével együtt valósítsák meg, és enélkül az ne lépjen életbe. (MTI) A romániai... ...magyarok számára a ma­gyar-szlovák alapszer­ződésnél alkalmazott alap­elveket figyelembe vevő alapszerződés lenne elfo­gadható, de az értelmezési viták lehetőségét és a meg­oldások halogatását el kel­lene kerülni — mondta Markó Béla, majd hozzátet­te: az alapszerződésben egyértelmű garanciákat kell megfogalmazni, hogy ne maradjanak teljesítetlenek az elvek, hanem belőlük fo­lyamatosan megoldások következhessenek. (MTI) Az MSZP... ...országgyűlési képviselő­­csoportja kedden választja meg új frakcióigazgatóját és harmadik frakcióvezető­helyettesét. A szocialista törvényhozók hétfőn már megkísérelték a választást, ám a szavazás — a leadott voksok alacsony száma mi­att — nem járt eredmény­nyel. A frakcióigazgatói posztért Molnár Gyula és Vancsik Zoltán, míg a frak­cióvezető-helyettesi tiszt­ségért Lendvai Ildikó és Toller László verseng. A privatizációs... ...törvényjavaslathoz el­készült módosítóindítvány­csomag nem változtatta meg a törvény alapértékeit, mégis jelentős változásokat hozhat — mondta Puch László (MSZP) a parlamen­ti ülésen. A csomag révén szélesedik a nyilvánosság és mindenütt megjelenik a verseny a privatizációban, miközben nem maradtak ki a folyamat gyorsítását szol­gáló technikák sem. (MTI) ''K

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom